Profi munkatársat akarok!

Profi munkatársat akarok!

Profi munkatársat akarok! 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

Nemcsak “fejvadász koromban”, most is sokat hallom ezt cégvezetőktől. Végül is ki szeretne amatőrökkel dolgozni? Mai blogomban igyekszem utánajárni, hogy miről ismerheti fel az igazi profikat.

Az elsőszámú hiba, amikor a profit a viselkedéséről (komoly ember benyomását kelti mind megjelenésében, mind személyiségében) igyekszik beazonosítani, de még ennél is nagyobb hiba, amikor arról, amit az illető saját magáról állít.

Aki vett már fel értékesítőket, az tudja, hogy mennyire megtévesztő tud lenni a megnyerő külső (mintha skatulyából húzták volna ki), a megnyerő modor (mintha Görög Ibolya legjobb tanítványa lenne), ehhez képest sokszor ezek a rendkívül megnyerő fickók siralmas eladásokat produkálnak. Közben végső elkeseredésében felvesz egy olyan pályázót, akit jobb pillanatában maximum udvarsöprésre venne fel, majd ez az ember már a 3. hónapjában eladási rekordot állít fel a cégben!

Hoppá!

Kedvenc példám Columbo. Nála szakadtabb megjelenésű, tenyérbemászóbb, idegesítőbb és mitugrászabb stílusú rendőrnyomozó a világon nincs (meg aki olyan roncsautóval jár mint ő), közben a legintelligensebb felsőtízezerbeli gyilkosokat is elkapja. Meg kell hagyni, hogy nyomozási módszerei, logikája egyszerűen zseniális. Doktor House-ról már ne is beszéljünk, a “legkiállhatatlanabb doki a világon” címet magabiztos előnnyel viszi, viszont nincs olyan eset, ami kifogna rajta.

De nyugodtan említhetném Csillát, a feleségemmel (aki fotós) dolgozik együtt és az ország egyik legjobb sminkese. Ha viselkedése alapján akarja őt megítélni, háááát…, időnként olyan szeleburdi, mint egy tizenéves csitri, viszont ha munkáról van szó, akkor egy pillanat alatt átkapcsol “komoly üzemmódba” és hihetetlen szaktudással hercegnőt varázsol a rút kiskacsából is. Munkájának megdöbbentő eredményeit látva engem már az sem zavarna, ha kertésznadrágban és gumicsizmában járkálna, közben a vállán meg egy “Zoltán, Zoltán, Zoltánt” kántáló papagájt egyensúlyozna, mint Lelkes Emese a pillangós bankban.

Egyszerűen vallásos áhítattal csodálom a profikat, mert olyan kevés van belőlük. Sajnos kihalófélben vannak azok a régi mentalitású mesteremberek, akiknek ha baseball ütővel verik a hátát, akkor sem hajlandóak tökéletesnél rosszabb minőséget kiadni a kezük közül. Ez náluk egyszerűen becsület és igényesség dolga.

Mint a japán harcművészeteknél, ahol egészen egyszerű dolgokat is egy életen keresztül gyakorolnak, tökéletesítenek, és már-már művészi szintre emelnek.

Mi van ehelyett Nyugaton?

Hányszor hallom munkavállalóktól, hogy hát 3 évente illik váltani, mert rutinná válik a munka! Igen, amikor valami rutinszerűen megy, az éppen a közepes minőség, egy alap, amiről tovább kellene lépni a profizmus felé. Rendkívül sokan vannak viszont a karrieristák, az 5 év alatt 5 munkahellyel rendelkezők, a középszerű minőséget kezük közül elégedetten kiadók, a munkahelyre melegedni bejárók és a nyugdíjig a centit vágók, és még sorolhatnám őket.

A lényeg, hogy a profikat sokszor csak a munkájuk eredménye alapján tudja felismerni, a személyiségük, kinézetük, viselkedésük alapján biztosan nem.

Jusson eszébe ez akkor is, amikor kiválóan teljesítő munkatársa késve érkezik be a munkahelyére, amikor nem éppen előírásszerű az öltözéke, amikor elkövet egy hibát, és különösen akkor, amikor kevésbé teljesítőképes kollégiái pletykálnak róla, vagy amikor csak egyszerűen nehezebb őt “kormányozni”, mint egy átlagos beosztottját!

Nem véletlen, hogy az a cég, ahol fontosabb a munkatársak viselkedése, illemszabályok betartása, és a könnyű kezelhetőségük, mint a teljesítményük, na az a cég nagyon nagy bajban van!!!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
14 hozzászólás
  • Tamás 2009. február 8. 14:58

    Az elso fonökömet Colombohoz tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy o azért adott magára, de szerénységben – és szaktudásban – verhetetlen (volt).

    Tapasztalatom szerint azokkal az emberekkel, akik profik a szakmájukban, nem csak azért könnyebb, vagy könnyu dolgozni, mert profik, hanem azért is, mert több idejük jut, vagy marad a váratlan, de gyors megoldást igénylo helyzetek kezelésére – hiszen már nem kötik le energiájukat az egyértelmu szakmai dolgok.

  • Tamás 2009. február 8. 15:44

    Nagy érdeklodéssel várom és örömmel olvasom, akár az elozo írásaidat.

  • Kelkó Tamás 2009. február 8. 15:18

    Tamás! Nemsokára a profi vezetokrol is írok!

  • Emese Zambach 2009. február 8. 16:24

    nagyon jól hangzik ez itt leirva. A gyakorlatban hogyan ismerem fel a jó munkaeröt? Wellness üzletben dolgozom, nem túl jó dolog, ha túl gyakran cserélgetem a személyzetet. Sok probálkozásra nincs lehetöség. árt az üzletmenetnek.

  • Laki1 2009. február 8. 17:01

    Sajnos \\\”nem divat\\\” manapság elismerni és megbecsülni a megbízhatóságot, a minoségi munkát, a huséget, a becsületességet és a szerénységet.

  • Kelkó Tamás 2009. február 8. 17:18

    Kedves Emese! A tanulmányok között elég sok információ van arról, hogyan kell a kiválasztást csinálni, és milyen hibákat lehet közben elkövetni.

  • Márk 2009. február 8. 19:30

    Jó a téma!
    🙂
    Amilyen a cégtulajdonos, olyan lesz az ügyvezeto. Amilyen az ügyv. olyan a helyettese és a középvezetok, stb.-stb.-stb.

    A beosztott tükrözi vezetoje viselkedését. Elobb vagy utóbb, de mindig.
    Különösen a KKV-knál a cégvezetonek ajánlott annak megfeleloen ténykednie, amit elvár az alsóbb szinteken.

    Ha ez sikerül és a kollégáját a fenti erkölcsi támogatás és példamutatás mellett, érdemeinek megfeleloen pénzügyileg is megbecsüli, jó esélye van, hogy a profi az is maradjon, vagy a nem annyira profi felnojön a feladathoz.

  • Andrea 2009. február 8. 20:32

    Nagy örömmel olvastam ezt a bejegyzést! Szerintem az olvasóid közt jó számmal akad olyan, aki saját maga is tapasztalta a “Columbo – House jelenséget” akár vezetoként akár vezetettként…
    Az, hogy egy ilyen ember, mint Te ezt le is írod, sokkal elfogadottabbá válhat az ilyen fajta non-konformista zseni figura. Köszönöm!

  • Hunter Milo 2009. február 8. 23:32

    Ez a “2-3 évente illik váltani” dolog egyre elfogadottabb, sajna nem csak jelölti oldalon. Bár profivá válni nem is annyira ido, mint szándék és szorgalom kérdése. Én nem hiszek abban, hogy valaki komolyan tudja venni a munkáját, ha az önéletrajzában azt látom, hogy öt év alatt 3-4, vagy több munkahelyet járt meg. Mindenkinek lehet melléfogása, de ennyinél már gyanús. Itt szoktam alapos, részletes és sok referenciát kérni, az segít.

  • Tom “Bald Dog” Varjan 2009. február 9. 06:30

    Nekem az a tapasztalatom, hogy az emberek azert valtanak munkahelyet olyan gyakran, mert hulye diktatorszeru fonokok eluzik oket. Lasd Dilbert…

    Peter Drcuker olyan jol megfogalmazta: “95%-a annak amit vezetesnek hivunk csak arra jo, hogy megnehezitse a dolgozok munkajat.”

    A legtobb vezeto ugy lett vezeto, hogy o volt a legjobb ertekesito vagy egyeb “termelo” emberke. A legjobb siraso lesz a siraso csoport vezetoje. Viszont semmi vezetoi kepzesen nem megy keresztul, mert az penzbe kerul, es a ceg azonnali hasznot akar hajtani belole.

    Tehat az uj vezeto munkaba lep mint egy diktator. Es par het/honap mulva a legjobb dolgozok felmondanak.

    A masik dolog: Lakva ismerjuk meg egymast. Felveszik a dolgozot a jonak igerkezo munkahelyre, es aztan a dolgozo rajon, hogy a munkahely egy Dilbert szeru szemetdomb es a sok igeret az mind hazugsag.

    Igy nem nehez 4-5 munkahelyet begyujteni 2-3 ev alatt. A baj nem a dolgozoval van a legtobb esetben, hanem a munkahellyel meg a kepzetlen fonokokkel.

  • Kelkó Tamás 2009. február 9. 12:42

    Tom! Igazad van abban amit írsz, azonban ez csak az esetek egy bizonyos %-a. Azt nem tudom pontosan, hogy a munkahelyváltások mögött hány %-ban állnak az alkalmatlan vezetok, mint ahogy azt sem, hogy hány %-ban az alkalmatlan beosztottak.
    Csak a saját ügyfeleimnél tapasztaltakból tudok kiindulni, ahol a kilépo munkatársak kb. 70%-tól válnak meg alkalmatlanság, alulteljesítés, morális problémák miatt, az állásinterjúkon meg a munkavállalók több, mint 90%-a állítja, hogy o jött el a munkahelyérol a tarthatatlan viszonyok miatt.
    A blogomon egyértelmuen a munkaadói oldalt képviselem, az o problémáikról írok és nekik igyekszem hasznos dolgokat mondani, de ez nem jelenti azt, hogy a másik oldalnak ne lennének problémái.

  • Pizzamester 2009. február 9. 14:04

    Hát igen… van, ahol hosszabb ido kell, mire kiderül, hogy beválasztottunk, van, ahol hamar kiderül. Egy szakácsnál, fodrásznál könnyu tesztelni, egy értékesítonél elég ciki (és drága), ha 3 hét betanítás és fizetés után derül ki, hogy gyenge az illeto.

  • Marcsi 2009. február 9. 16:29

    Nagyon tetszett ez az írás! A lényege, a látszat sokszor csal!
    Hazánkban túl nagy jelentoséget tulajdonítanak a külcsinnek, és nem csak a vezetok! Nemrég láttam a TV-ben, hogy egy jól kinézo szélhámos vagy 5 nagy értéku kocsit vitt el egy autószalonból magabiztos fellépéssel /cégvezetonek adta ki magát/ úgynevezett próba útra, amit “elfelejtett” visszavinni.
    Jó tudni, hogy a jó szakemberbol csak ritkán lesz jó fonök! Foleg ha nem tud emberekkel bánni.

  • Rita 2009. február 27. 20:48

    A 10 leghasznosabb mondat állásinterjún

    1. Az elso gyerekem ötven után szeretném vállalni, szingli vagyok és utoljára ötéves koromban voltam beteg.

    2. Haza is mehetek, ha végeztem a nap végén? Erre nem is számítottam.

    3. Én sokallom a fizetést ezért a pozícióért, inkább osszák szét a HR-osztály munkatársai között.

    4. Nem iszom, de csapatépíto tréningen józanul is lehet velem mindent csinálni!

    5. Anyanyelvi szinten beszélek angolul, kivéve, ha nálam magasabb szintu vezetommel tárgyalok együtt.

    6. Az elozo cégtol végkimerülés miatt rúgtak ki, de azóta aludtam négy hónapot.

    7. Nem kérek céges autót, sot a saját kocsimat is felmatricázom, ha kérik.

    8. Minden számítógépes programhoz értek, és ami esetleg nincs, azt meg hozok.

    9. Hobbim a kávéautomata- és fénymásoló- szerelés, valamint a vállalatirányítási rendszerek karbantartása és fejlesztése.

    10. A PHd hallgatók Miss Topless címét csak azért nem írtam be, mert amúgy is fent vannak a képek az interneten.

    🙂

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!