Rém rendes család a munkahelyen!

Rém rendes család a munkahelyen!

Rém rendes család a munkahelyen! 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

Rem rendes csalad e1271922243987Nagyon sok cégben, vállalkozásban jelent előbb-utóbb megoldhatatlannak tűnő problémát, hogy bizonyos kulcs munkakörökben családtagok, ismerősök, barátok vannak. Sok cégvezető nem is tudja milyen hatalmas árat fizet ezért!

A minap beszélgettem egy cégtulajdonos hölggyel, akinek dinamikusan fejlődött a vállalkozása az elmúlt 5 évben, most viszont valamiért recseg-ropog a szerkezet, egy lépést sem tudnak előremenni, és nem érti az okát.

Kb. fél órás beszélgetés után kiderült, hogy van egy jelentős fékezőerő a cégében, a férje (végre nem csak tulajdonos feleségekkel példálózhatok), aki az informatikai vezető, és aki minden fejlesztéssel rendkívül elúszik, miközben semmilyen szinten nem érzi ennek a súlyát. A cégvezető hölgy is érezte, hogy itt van a kutya elásva, csak nem gondolta, hogy férje akkora probléma lenne, mint ami valójában. Ráadásul nemrég kezdett el felvenni középvezetőket, mert szeretné átadni cége operatív irányítását, és marketing stratégiával, új termékek, szolgáltatások fejlesztésével, továbbá az új telephely beruházással foglalkozni. Ő úgy képzelte el, hogy majd az egyik középvezető lesz férje főnöke, és ezzel a gondot le is tudta, de nekem erre kikerekedtek a szemeim:

  • Mi, egy alkalmazott legyen egy cégtulajdonos főnöke?!

Nagyon sok cégben próbálkoznak azzal, hogy egy alkalmazott vezető legyen a tulajdonos főnöke, sőt volt olyan ügyfelem, aki azt mondta, hogy:

  • „Vegyünk fel a fejem fölé egy vezetőt, aki remélhetőleg alkalmasabb nálam a cégem vezetésére, és én majd csinálom azt, amit ő mond!”

Ez még viccnek is rossz, ráadásul több órán át tartott elmagyaráznom neki, hogy ez miért nem működik. Valamiért a cégtulajdonosoknak nem reális az a tény, hogy egy alkalmazott vezető nem tud cégtulajdonos beosztottat vezetni, mert nincs felette kellő hatalma. Ha nem úgy végzi a dolgát, ha nem alkalmas a feladatára, akkor nem rúghatja ki őt és nem cserélheti le olyan munkatársra, aki viszont az elvárásainak megfelelően teljesít.

Csak a tiszta hatalmi viszonyok működnek hosszú távon!

Ettől függetlenül gyakran bepróbálkoznak ezzel, az alkalmazott vezető kényszerűen belemegy, de jól láthatóan nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, amikor a cégtulajdonos, családtag, rokon, ismerős beosztott nem az elvárásoknak megfelelően teljesít, amikor lustaságával, nemtörődömségével, felelőtlenségével, hozzá nem értésével akár az egész részleg, vagy akár az egész cég működését hátráltatja. 

Minden kezdet nehéz!

Tudom, hogy amikor elindul egy vállalkozás, akkor minden dolgos kézre szükség van, és kiben bízzon az ember, ha nem a családtagjaiban, a rokonaiban és ismerőseiben, de ha beindul a vállalkozás, akkor előbb-utóbb eljön az idő, amikor órási problémák és feszültségek lesznek belőle. Mert egyszer csak eljön az idő, amikor az adott területen képzett, tapasztalat és rátermett szakemberekre és vezetőkre van szükség, hogy a vállalkozás továbbfejlődjön, különben megáll, mint a metróépítkezés!

De súlyos az ár

Nemrég egy új ügyfelem mesélte, hogy 400 milliót bukott, mert egy külföldi befektető elállt cége megvásárlásától kizárólag azért, mert családtagjai benne dolgoztak!

De nagyon sok ilyen cégtulajdonos van ma Magyarországon, aki azért nem képes átadni cége vezetését senkinek, azért nem képes kilépni a mindennapi taposómalomból (pedig anyagilag már nincs szüksége rá), mert családtagjai, rokonai, ismerősei benne dolgoznak.

Egy alternatív megoldás

Volt olyan cégtulajdonos, akinek azt javasoltam, hogy szervezze ki a rokonokat egy másik cégbe, ami  az után alvállalkozóként dolgozzon be a fő vállalkozásába, de motiválja őket arra, hogy szerezzenek más cégeket is, akiknek bedolgozhatnak.

A lényeg, hogy az aranytojást tojó tyúkot, a fő vállalkozást tisztítsa ki, teremtsen benne világos, tiszta hatalmi viszonyokat, és kezelje tisztán üzletileg. A jótékonykodást pedig válassza külön ettől! Csinálhat egy alapítványt, ahova átteszi az alkalmatlan rokonokat, és fizeti a fizetésüket, még ez is nagyságrendekkel olcsóbb, mint benne hagyni őket a fő vállalkozásában.

  • „De nekem fontosabbak a családi, emberi kapcsolatok, mint a pénz!”

Mondta ezt nemrég nekem egy cégvezető, amivel önmagában nincs is semmi baj, csak tudomásul kell venni pár dolgot:

  • Céged nem fog úgy fejlődni, ahogy szeretné (sőt lehet, hogy egyáltalán nem fog fejlődni)!
  • Az igazán teljesítőképes munkatársaid ott fognak hagyni, mert őket rendkívül demotiválják a „szent tehenek”!
  • Te magad biztosan nem fogsz kikerülni a napi taposómalomból, esélytelen, hogy átadja bárkinek is cége vezetését!
  • Minden felelősség a te vállad fogja nyomni továbbra is céged dolgaival kapcsolatban!
  • Előbb-utóbb készülj fel komolyabb egészségügyi kiadásokra!

Most őszintén, megérnek ennyit a rokonok?

Szerintem nem, de másik vállalkozásba szervezésükkel megoldható a probléma, így a fő vállalkozás teljesen üzleti alapon építkezhet, bármilyen jó szakembert és vezetőt meg tud szerezni és tartani, míg a másikban a jótékonykodás révén az emberi kapcsolatok is megmaradnak, sőt háborítatlanul tudnak elmélyülni, mert nem akadályozzák céges konfliktusok.

Vagy tudsz ennél jobbat?

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
12 hozzászólás
  • Richard 2010. április 22. 11:46

    Nem rossz, de nekem picit „Diplomatikus” megoldásnak tűnik. Vagy átmeneti kezelés, de nincs lezárva.

    Ha valóban fontosak az említett emberekkel az „emberi kapcsolat” akkor racionálisan meg kell tudnunk beszélni ezt a dolgot. Ha nem lehet, akkor szerintem magában a kapcsolatban is probléma van. Kiderülhet, hogy már nem is olyan fontos, hiszen nem nyer nyer alapú.

    pl.: Pisti haveromat / testvéremet odateszem a másik cégbe, de azért annyira nem jó ő akkor támogatom abban, hogy vegetál és nem abban, hogy fejlődjön. Márpedig én nem fogom a hülyeségeit támogatni, de abban igen, hogy fejlődjön. Vagy úgy, hogy céljainkat összeegyeztetve vagy úgy, hogy elválnak útjaink, mert ő igazából nem is ezt szeretné. Persze ennek feltétele a jó kapcsolat. ha ez nincs meg akkor, meg amit fentebb írtam :).

    Másik cégbe áthelyezve a tűzoltás megvolt, igaz anyacéget rendbe lehet tenni, végülis most itt erről van szó, de magunkban maradhat egy nyitott feladat aminek csak a tünetét kezeltük. Jelentkezni fog még, és közben kis figyelmet is elvonhat ez.

    Tudok e jobbat? Az összes körülményt ismerni kell adott esetnél.

    Döntés megszületett – lépni kell. Ezzel kapcsolatban az érintettekkel így is úgy is beszélnünk kell. Tegyük most rendbe a dolgokat. Igaz ennek a végkimenetele fekete vagy fehér, de legalább tisztán látunk utána és ez jó hatással lehet az egészségünkre is :).

    • Kelkó Tamás 2010. április 22. 11:56

      Kedves Richard!

      Teljesen igazad van, nem ez a tökéletes megoldás, de tapasztalataim szerint az ritkán működik, hogy egy cégtulajdonos a saját testvérét, házastársát, gyermekét komoly családi konfliktus nélkül csak úgy kiteheti a cégéből, ezért vált be sokkal jobban a „több kis harapással együk meg az elefántot” módszer, mint az egy nagy harapással.

      Családtagjainkat nem választhatjuk meg, kapjuk őket, és a családi békéért sokszor komoly kompromisszumokat kell tenni, mert családi béke, és biztos érzelmi háttér nélkül nagyon nehéz még egy vállalkozást is vezetni.

  • Kakukkfióka 2010. április 22. 12:11

    Alapvetően sztem folyamatosan kell azzal foglalkozni, hogy az indulásnál szükségszerűen bevett rokonokat folyamatosan cseréljük ki, nézzenek más perspektíva után. Nem hinném, hogy túl sok rokonra lenne szükség egy elindulásnál. Inkább az szokott lenni a jellemző, hogy ahogy a cég bővül, akkor vesszük fel alkalmazásba az unokatesót, a sógort, stb… ezt nem szabad megtenni!!!!

    3 problémát szabad meghagyni és nem többet:

    1. szüleim velem együtt tulajdonosok és velük tisztázzuk, enyém a buli, ti csak segítettetek, később hagyjatok békén! ha ezt az elején tisztázzuk, gond nem lehet.

    2. a gyerekemmel indítok vállalkozást, én vagyok a tulaj, ő csak velem dolgozik. Tapasztalatokat szerez, bármikor kirúghatom, ha nem dolgozik és segítek neki másik állást keresni.

    3. házastársam a tulajdonostársam. Ez a legnehezebb. Ha mi ketten nem tudjuk megoldani a problémát, akkor nem kell feltétlenül együtt élnünk…

    Minden más rokont tilos bevenni egy induló vállalkozásba. A tulajdonos pedig másszon ki a cégből, ha nem tudja vezetni!

    Ez a véleményem.

    Üdv: Kakukk

  • Richard 2010. április 22. 12:24

    Kedves Tamás!

    Lehet, akkor jó étvágyú gyerek vagyok 🙂 Valóban én sem tudnék nagyon példát mondani ahol ez kivitelezhető lenne ilyen formában. De csak azért nem mert a kapcsolat sem az igazi. Itt arra gondolok, hogy legtöbb esetben hasonló helyzeteket nem tudnak ésszerűen megbeszélni. Ha ezt a részét rendbe lehetne tenni, akkor mekkora hatástöbbszöröző ereje lenne. Egy család, amely minden területen egymást erősítve támogatja „tagjait” (ez sem egy rossz életcél). Nem csak vigasztalják egymást. Érzelmi háttér és béke kilőve, sőőt 🙂

    Igaz picit elkanyarodtam a témától, de a probléma gyökerét én valahol itt látom. Ha szükséges, Elefántot darabolva meg kell ezt oldani. Számomra ez lenne a béke. Erre is törekszem. Vannak átfedések nálunk is a sztoriból.

  • Tom „Bald Dog” Varjan 2010. április 22. 13:39

    Azt hiszem Kakukkfiokanal van az igazsag a 3. pontjaban.

    Szinte minden, mondhatnam minden uzleti problema egy szemelyes problema elburjanzasa.

    Ha egy hazastars fellazad, mert a tulaj le akarja epiteni, mert jobb szakembert talalt a poziciora, akkor ez nem egy munkahelyi problema hanem egy hazassagi problema. A munkahelyi vita csak egy megnyilvanulasa a hazassagi problemanak.

    Szerintem egy jo hazastars, aki erzelmileg stabil es kiegyensulyozott, az elet minden teruleten elfogad realis visszaigazolast a teljesitmenyerol.

    A szomoru az, hogy hiaba oldjuk meg a munkahelyi problemat, a hazassagi problema meg mindig ott van. Na de ez kulon tema.

    • Kelkó Tamás 2010. április 22. 14:08

      Ez így igaz Tom! Csak a példában említett hölgynek, ha még fel kéne rúgni a házasságát, és el kellene válnia 4 gyermek apjától, abba belebukhat akár a vállalkozása is.

      Vannak olyan emberek, akik ezt is megoldják, és képesek ilyen konfliktusokat és nehéz helyzeteket is felvállalni, de az emberek és a vezetők, vállalkozók többsége nem. Ezért az ideális megoldás mellett én mindig felvázolok nem annyira ideális, de könnyebben megvalósítható alternatívákat.

  • Norbert 2010. április 22. 13:45

    Üdvözlet mindenkinek!

    Annyi a tanácsom, hogy lehetőleg mindenki szabaduljon meg azoktól a rokonoktól a vállalkozásban, akik csak a markukat tartják, tulajdonképpen nem csinálnak semmi eredményt és csak frusztrálják a vezetőket és alkalmazottakat. Mi a többségétől már megszabadultunk és sokkal nyugodtabb a környezet A dolog csak akkor működhet jól, ha jóformán együtt gondolkodnak a fejek, de ez rendszerint igaz nem lehetséges.

    Másik véleményem pedig az, hogy aki mindig csak másokat okol azért ha valami nem sikerül, az ne legyen vezetői beosztásban egyáltalán, de főleg ügyvezető ne legyen!
    Hiszen a világ nem úgy működik ahogy azt mi elképzeljük, ha nyugodtan képesek vagyunk vele szembe nézni és az akadályokat valamilyen szinten elgördíteni, akkor vállalhatunk vezetői posztot, ha csak a markunkat tartjuk úgysincs az egészből semmi és előbb utóbb elbukunk.

    Ha pedig valamihez valaki nem ért azt ne próbálja meg teljesen kiadni, próbáljon meg minél jobban megtanulni a dolgot, hogy megfelelően dönthessen.

    Alkalmazottaknak üzenem, hogy sose álljon meg a tanulással, mert ezzel megnehezíti a vezető dolgát, ha az a vezető tényleg eltökélt a Kelkó úr által leírtakkal való megvalósításban. Próbálja meg bebizonyítani, hogy többre képes mint amit tud vagy hajlandó tanulni és pótolni a hiányosságokat, esetleges elmaradásokat igyekszik rövid időn belül megcsinálni és a jövőben is folyamatosan fenntartani ezen dolgokat. A folyamatosság nagyon fontos. Nálunk is óriási dilemma egy 20 éves dolgozó ügye pl., és sajnos az illető nem veszi észre magát és olyan mintha nem fogna fel egyes már-már vérlázító hibák következményét. Persze az is vezetői hiba, hogy ezen ember még mindig abban a székben ül.

    Konkrétumot nem akarok írni, de a leírtak ránk igazak.

  • Tivadar 2010. április 22. 19:36

    Két fontos dolgot tanultam idősebb asztalos iparostársaktól:
    1) Rokonnak, barátnak, szomszédnak NEM dolgozunk!
    Ugyanis ha az üzletbe érzelmi szálak keverednek, abból jó nem származhat.
    2) Ha a vezetőben egyszer felmerül, hogy valakit ki kellene rúgni, akkor jár legjobban ő is és a cég is, ha azonnal kirúgja az illetőt.
    Minden további halogatás csak növeli a problémát.
    Semmiképp nem alkalmaznék rokont, barátot.
    Sőt, néha azon gondolkodom, hogy én magam se teszek mindíg jót a saját cégemnek. Ezért próbálom érzelmileg úgy megközelíteni, mintha alkalmazott ügyvezér lennék más cégében.
    Nálam és cégemnél ez vált be leginkább.

  • Zold Gyorgy 2010. április 22. 18:47

    A felhozott peldat jonak es tipikusnak latom. A megoldasi moddal is messzemenoen tudok azonosulni.
    A fentiekhez azt szeretnem hozzafuzni, hogy a latszat ellenere leteznek pozitiv (indulaskori) ellenpeldak is.
    Ehhez nehany naggya nott (multi) vallalkozas nevet hozom fel peldakent :
    Warner Bro(ther)s, Gebruder Weiss, Fratelli Galassini transporti, James Fisher and Sons plc
    Zwack Unikum
    stb.

    A felsoroltakbol egy dolgot lehet biztosan kovetkeztetni : vallalkozasban lehetnek jo TARSTULAJDONOSOK a csaladtagok.
    Az viszont nem kovetkezik, amit a cikk is jol ir le, hogy a tarstulajdonosok jo munkatarsak is.

    Udvozlettel
    Zold Gyorgy

    • Kelkó Tamás 2010. április 22. 19:28

      Kedves György!

      Igen, a jól működő családi vállalkozásokról nem írtam, mert szerencsére vannak azok is szép számmal, köztük nemzetközi óriásvállalatok is.

      Üdv, Tamás

  • Takács Imre 2010. április 28. 19:38

    „Az okos ember a saját tapasztalataiból tanul,
    a másokéból karriert csinál.”

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!