A szívsebész és a munkaerő kiválasztás!

A szívsebész és a munkaerő kiválasztás!

A szívsebész és a munkaerő kiválasztás! 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

sebeszLassan itt a Karácsony, és éppen benne vagyunk az évzáró céges bulik szezonjában. Vannak, akik az érvényesülési lehetőséget látják ezekben az eseményekben, és gőzerővel helyezkednek, kapcsolatokat építenek (magyarul s…et nyalnak), hogy a jövő évi kinevezéseknél jól feküdjenek.

Ennek oka, hogy főleg a nagyvállalatoknál a kinevezések  gyakran nem a pályázók munkaképességei, szakmai alkalmassága alapján dőlnek el, hanem egyebek:

  • mennyire jó társasági ember?
  • mennyire jól illeszkedik a csapatba?
  • mennyire jók a prezentációs képességei?
  • mennyire tűnik megbízhatónak?
  • mennyire jó válaszokat adott az interjún?

Mi a baj ezekkel a szempontokkal?

Hát elég sok. Ha egy hozzátartozódnak szívsebészre van szüksége, akkor valószínűleg e szempontok közül egyikkel sem fogsz foglalkozni, hanem érdekes módon hirtelen megdöbbentően „élet közeli” kérdések jutnak az eszedbe:

  • mennyi szívet műtött már?
  • mekkora az eredményességi %-a?
  • milyen referenciái vannak?
  • milyen speciális képzettsége és szakmai tapasztalata van?
  • az adott probléma megoldására ő a legjobb specialista?

Persze mondhatnád, hogy jó-jó, de az orvos keresés azért mégis csak más, mint új munkatársat felvenni a cégedbe, csapatodba, hiszen rajta nem az életed (vagy egy hozzátartozódé) múlik.

Biztos vagy ebben?

Szerintem pedig érdemes átgondolni, hogy hasonló kérdéseket tegyél fel:

  • ha értékesítőt keresel,
  • ha projekt menedzsert keresel,
  • ha szoftverfejlesztőt keresel,
  • ha fejlesztő mérnököt keresel,
  • ha raktárvezetőt keresel,
  • ha beszerzőt keresel,
  • ha könyvelőt keresel,
  • sőt, ha éppen kőművest keresel házad építéséhez.

Ne fuss bele abba a csapdába, hogy az adott feladatra nem a legjobbat veszed fel, vagy nevezed ki, hanem azt, akit jól tudsz irányítani! A multiknál az ilyen jól kontrollálható embert hívják úgy, „csapatjátékos”.

A mai kemény világban olyan emberekből építs csapatot, akik kreatívak, kezdeményezők, és szakmájukra igényes emberek, akiket nem kell hajtani azért, hogy dolgozzanak, hanem belső hajtóerejük miatt presztízst csinálnak abból, hogy túlteljesítsék elvárásaidat.

Lehet, hogy napi szinten kell konfliktusokat kisimítanod közöttük, mert olyan izgágák, mint egy zsák bolha. Vagy felvehetsz olyan embereket, akiket könnyű irányítani, akikkel könnyű együtt dolgozni, csak a nyugalomnak egy hátulütője van, az ilyen csapat ritkán teljesíti az elvárásokat,  túl meg egyáltalán nem szokta.

Ha nyugalmat szeretnél, akkor rossz szakmát választottál, mert vezetőnek vagy vállalkozónak lenni nem a nyugodt élet receptje…

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
12 hozzászólás
  • Juhász Attila 2009. december 16. 16:20

    Tamás, ha a váltás azt eredményezi, hogy még lazább és személyesebb lesz a leveled, akkor és lelkesen várom a folytatást!

    Sok sikert! Attila

  • Kelkó Tamás 2009. december 16. 16:56

    Attila!

    Azt eredményezi bizony.

    Köszi a biztatást, Tamás

  • Takács Imre 2009. december 16. 18:39

    Bob Proctor azt mondja: „Adj TÖBBET, JOBBAT, TÖBB embernek!”

    „Az egyetlen fenntartható előny versenytársaiddal szemben az,
    ha képes vagy gyorsabban tanulni, mint ők.” (Arie De Geus)

  • kakukkfióka 2009. december 16. 19:52

    Szia Tamás!

    Hát igen. Itt mindenki egyetért veled, de valahogy a gyakorlatban nem találkozom azzal, hogy valóban ezt is gondolnák a vezetők. Sajnos. Az a baj, hogy lehetetlen igazságot tenni a jó kvalitású emberek között. Az előrehaladást pedig biztosítanod kell. Ha nem teszed meg, kinyírják egymást. Aki sok csatát megért és mindig állva maradt, azt maga a tulaj fogja kinyírni egyszer, mert már nem fog bízni benne, konkurenciát és kiskirályt lát benne. ezért. Pedig ő volt a legjobb.

    Én minél többet agyalok ezeken a kérdéseken, annál inkább rájövök, hogy a legjobb kvalitású embereknek mindenképpen a saját lábukra kell állni és nem szabad alkalmazottnak lenniük.

    Visszafordítva: ha valaki egy közepes képességű tulaj, ne vegyen fel egy zsenit, mert nem fogja érteni azt sem, amit kérdez…

    Üdv:

  • Kelkó Tamás 2009. december 16. 21:55

    Szia kakukkfióka!

    Nagyon jó kérdést feszegetsz, sőt többet is.

    1. Nagyon kevés vezető képes egy adott szakterületen saját magánál jobb emberekkel együtt dolgozni. A többség azonnal konkurenciát lát bennük. Ezt már én magam is átéltem a saját cégemben, és elsőre elég furcsa érzés, hogy egy beosztottam, aki mindent másként csinál, mint én, mégis 4-szer annyit teljesít, mint én, amikor azt a munkát csináltam.

    De érdemes ezt megszokni és különösen jól kezelni. Az ilyen embert még bátorítani, motiválni kell, hogy még többet hozzon ki magából, és vigyázni, hogy meg ne sértsd a büszkeségét, mert a kiemelkedő teljesítményű emberek többsége igen büszke, igaz van is mire. Ja, és az sem árt, ha megvéded a pletykáktól és alacsonyabb teljesítményű kollégái támadásaitól.

    Érdekes módon ugyanis olyat még nem láttam, hogy magas teljesítményű munkatársak pletykáltak volna alacsonyabb teljesítményű társaikról. Ők dolgozni, hajtani szoktak.

    2. TELJESÍTMÉNYMÉRÉS! Nem azt kell figyelni, hogy ki tartja be a munkaidőt, mennyire jól adminisztrálja magát, mit mondanak róla a többiek, különösen a „megbízható súgóemberek”, a vezető bizalmasai, hanem minél objektívebb alapon mérni kell a teljesítményét minden munkatársnak.

    Szerencsére a kontrolling tudománya is kezd kikukkantani a pénzügyi/számviteli mutatók világából, és kezd egyre többet foglalkozni a munkatársi teljesítménymutatókkal is.

    Fél éve interjúztattam gazdasági vezetőket, és volt köztük Tesco-s is, aki elmesélte hogyan mérték a teljesítményét még a könyvelőknek is! Persze nem lehet mindent 100%-os pontossággal és igazságossággal mérni, de már 70%-osan is jobb mérni, mint pletykákra, szimpátiára és más „megbízható” módszerekre alapozni munkatársaid megítélését.

    Szóval „Madarat tolláról, embert produktumáról…”

    Üdv, Tamás

  • kakukkfióka 2009. december 17. 13:08

    Szia Tamás!

    Köszi a válaszod, még ha át is volt itatva az üzletiességel, amely rád jellemző.. 🙂

    De lehet, hogy csak szakmai ártalom…

    Nekem a méréssel van a bajom. Adott egy terület, mondjuk húsvéti tojás festő üzemben, ami jól mérhetető ki mennyi tojást festett meg? Ez igaz.

    Van azonban ennek egy üzemvezetője, akit a tulaj szintén mérni akar, mert mondjuk teljesítményben akarja megfizetni. Ahelyett, hogy azt mérné, mennyivel változott a haszon Ft-ban, azt nézi mennyivel változott a haszonkulcs, mennyivel változott a selejtveszteség, mennyivel nőttek a költségek, mennyit töltött adminisztrációval, stb… Szörnyű! de ezt még tudományos alapokra is próbálja helyezni, és ha van elég ideje, még egy szuper egyenletet is gyárt hozzá… És a végén azt gondolja, hogy alkotott.. és nem is akármekkorát!!! 🙂

    Szóval: Egy vezető teljesítményét tudni kell mérni… De legalább ilyen fontos, hogy tudni kell értékelni és abba a környezetbe helyezni a mérések eredményeit, amelyek jellemzőek voltak.

    Szóval: visszatérve a középszerű emberekhez… Aki a zászlajára tűzi, hogy a tökéletességre törekszik az az is. Ezek az emberek azt hiszik irányítják a folyamatokat és nem veszik észre, hogy az ő feladatuk az adott körülménykből a legjobbat kihozni, de azt aztán tényleg!

    De már megint más fele járok…

    Kellemes ünnepeket, ha addig nem írnánk!

    • Kelkó Tamás 2009. december 17. 22:42

      kakukkfióka!

      1. Azért vállalhatnád a neved!

      2. Igen, az sehol nincs leírva, hogy ész nélkül kell mérni. Bárki teljesítményének méréséhez max. 3 paramétert használnék, több már kezelhetetlen, másrészt fontos, hogy az adott munkatárs érezze a munkája, a mérés eredménye és a fizetése közötti összefüggést. Ha túl bonyolult a dolog, akkor elveszti a fonalat és inkább demotiválni fogja a mérés, mint motiválni. Pl. az egyenlet már ilyen.

      Üdv, Tamás

  • kakukkfióka 2009. december 18. 14:58

    Szia Tamás!

    Az e-mail címemből ki tudod deríteni a nevemet.. 🙂

    Azért nem vállalom a nevem, mert sajnos meg kell élnem valahogy, még ha nincs is olyan munkám, amivel elégedett lennék, de sajnos az életben nem adnak semmit ingyen. Amíg ki vagyok szolgáltatva, addig csak bajba kerülhetek, és ezt nem akarom. Ha beszélek és a nevemet is elárulom, azzal rosszul járok. Vagy beszélek, vagy a nevemet mondom el és bólogatok a közhelyeken….

    Ne haragudj, ok?

    De ha fontos, akkor legyek Laci!

    Úgyis ez lett volna a bérmálkozáskor a lovagnevem, csak a pap akkor is részeg volt és Jánost írt be mint az öcsémnek. Születésemkor is ez lett volna a harmadik nevem, csak a nővér elfelejtette anyakönyveztetni… 🙂

    Egyébként sűrűn olvasom a bejegyzéseidet, mert belőled csak egy van a Humán piacon, ezt elhiheted! Ide járok kikapcsolódni, értelmes szavakat találni…kicsit ide menekülök!

    Így tovább Tamás!

    Üdv:

    Laci

  • Rónai Balázs 2009. december 21. 01:05

    Szia Tamás!

    Tudom, hogy minden analógia csak félig fedi a valóságot.
    Az agysebészé is.
    Nekem jobban tetszik Kemény Dénes megközelítése:

    Kemény Dénes is egyetért veled abban, hogy egy játékosnál a teljesítmény sontos.
    Mégsem a legjobb játékosokat válogatja be.

    Azt mondja, a csapatba annak kell bekerülnie, aki a legtöbbet ad ahhoz hozzá.
    Ez vagy a legjobb játékos az adott poszton, vagy nem.

    Kíváncsi vagyok, Neked mi a véleményed erről?
    Kell-e az egyénk kiválasztásánál az ő teljesítményén kívül a csapatot is figyelni?

    • Kelkó Tamás 2009. december 22. 22:27

      Balázs!

      Az élet még ennél is cizelláltabb, mert vannak olyan helyzetek, feladatok, ahova fenegyerekek kellenek és vannak ahova csapatjátékosok. Egy olyan csapat felépítése és működtetése, amit Kemény Dénes csinál, az a vezetés csúcsa.

      Az pedig, hogy egy új munkatárs kiválasztásánál ne a szimpátia, a jelölt személyisége, a viselkedése legyen a szempont, hanem a teljesítőképessége, az az alap! Innen lehet elindulni, és eljutni a vezetés magasiskolájáig, ami a csapatépítés. De közte az út nagyon hosszú.

      Üdv, Tamás

  • Attila 2009. december 22. 06:58

    Szia Balázs!

    Ez esetben Kemény Dénes a zseni vezető. A csapattagok pedig a végrehajtók.

    Üdv:

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!