Nagyon sok cégvezető keres meg azzal, hogy ajánljak neki valami egyszerű és azonnal működő motiválási trükköt, technikát demotivált beosztottai életre keltésére. Valami olyasmire vágynak, mint a képen látható távirányító, amelyen csak megnyomnak egy gombot és a hölgy azonnal végrehajtja az utasítást (pl. mos, főz, takarít, stb.).
(Közben elnézést kérek hölgy olvasóimtól, de a mellékelt képnél egyszerűen nincs jobb a mondanivalóm szemléltetésére.)
Egy munkahelyi verzióban ha a „lelkes” gombot nyomják meg, akkor a munkatárs onnantól lelkes lesz, ha a „kuss” gombot nyomják meg, akkor pedig hirtelen befogja a száját, ha a “túlóra” gombot, akkor szó nélkül túlórázik, ha az “értekezlet” gombot, akkor teljes figyelemmel és aktivitással üli végig a szokásos 6 órás értekezletet.
De szép világ is ez, milyen könnyű dolga lenne ebben egy vezetőnek, csak sajnos álomvilág!A legnagyobb téveszme az emberek motiválása területén, hogy léteznek olyan módszerek, technikák, amelyek minden vezető kezében és minden beosztott esetében varázsütésre működnek!
Talán a hipnózis ilyen, de az sem működik minden embernél, ráadásul kötve hiszem, hogy bármely cégvezető képes lenne megtanulni. Az a szörnyű igazság, hogy nem léteznek olyan módszerek, amelyek minden vezető kezében varázsütésre megoldanák a motiválási problémákat, pedig óriási kereslet lenne rá.
A beosztottak motiválása nem különválasztható a vezető személyiségétől, vezetési tudásától és képességeitől!
Megismétlem, nem különválasztható!
Vannak emberek, akik pontosan azért nem alkalmasak vezetőnek, mert a beosztottaik nem fogadják el őket vezetőnek. Egyszerűen nem ütik meg azt a mércét sem emberileg, sem szakmailag, hogy embertársaik bízzanak bennük, hogy elfogadják az utasításaikat. Persze, ha nagyon muszáj a beosztottak megcsinálják, amit kell, de az ilyen “minimalista” hozzáállásban nincs sok köszönet.
Egy vezetőnek alkalmatlan vezetőnél ráadásul bármilyen motivációs technika, módszer pont az ellenkező hatást éri el, vagyis beosztottai megmaradt minimális motivációján is tovább ront még. Mivel nem hiteles számukra, ezért még az egyszerű dicséret sem lesz hiteles a szájából, átlátszónak fogják gondolni és csak fokozni fogja a feszültséget.
Ma sajnos ilyen nap van, de még egy szörnyű igazságot el kell áruljak:
Egy jó vezetőnek nem kell motiválnia a beosztottait, mert vele egyszerűen motiváló dolog együtt dolgozni!
Igen, ez a kályha, amitől el lehet indulni. Ha Önnel a beosztottainak nem motiváló, nem lelkesítő együtt dolgozni, akkor ne akarja motiválni őket, hanem keresse meg és szűntesse meg azokat a dolgait, amelyekkel csökkenti, letöri a motiváltságukat! Sokkal hamarabb és kisebb erőfeszítéssel már eredményt fog elérni.
- Lehet, hogy csak jobban oda kell figyelnie arra, hogy amit megígér, azt tartsa is be.
- Lehet, hogy csak jobban oda kell figyelnie arra, hogy időben pontosabb legyen.
- Lehet, hogy csak időnként meg kell hallgassa őket.
- Lehet, hogy szakmailag fejlesztenie kell saját magát, mert nem látja át eléggé a területét és időnként beég saját beosztottai előtt.
- Lehet, hogy csak kevesebbet kell hazudnia.
- Lehet, hogy csak többet kell beszélgetnie velük a célokról, elvárásokról.
- Lehet, hogy csak rövidebbre kell fognia az értekezleteket (pl. 4 óra helyett 1 óra).
- Lehet, hogy nem kellene hallgatnia annyira a pletykákra, hanem inkább a tényekre.
- Lehet, hogy néha el kellene ismernie előttük, hogy tévedett vagy hibázott.
- Lehet, hogy…
A sort hosszasan folytathatnám, az üzleti sikerkönyvek, menedzsment tankönyvek tele vannak jó tanácsokkal és példákkal. A lényeg, hogy beosztottai motiváltsága az Ön kezében van.
Természetesen már eleve motivált embereket vegyen fel a csapatába és figyeljen oda, hogy ne törje le a kezdeti lelkesedésüket! Mert az első munkanap még szinte minden új munkatárs motivált, de hogy mi történik azután, hát ki tudja…
Kedves Hölgy olvasóimtól még egyszer kérek mélységes elnézést a kép miatt, remélem megértik, hogy ez csak szemléltetés.
Cserébe kitalálok valamit a férfiakról is egy későbbi bejegyzéshez, ebben azonban várom kreatív ötleteiket. (feleségem már nagyon készül a bosszúra)
Tisztelettel: Kelkó Tamás