A héten Nyíregyházán jártam egy ügyfelemnél, és marketinges kiválasztásában segítettem neki. Miután rádöbbentettem, hogy az általuk befutónak ítélt jelölt miért is rendkívül kockázatos, az ő szájából hangzott el a fenti mondat.
Pedig az illető pályázó rendkívül jó képességű, intelligens, jól kommunikáló és bizonyos múltbeli eredményeket felmutatni tudó ember volt. Mégis volt egy-két olyan momentum, amire elengedhetetlen odafigyelni, mert óriási mellényúlás, és sok százezer, ha nem milliós veszteség lehet a vége. Így válságosdi idején pedig egyet biztosan állíthatok, nem lehet annyit hibázni, mint „békeidőben”!
A munkaerő kiválasztásban 4 alapvető dologra figyelek:
- Jelölt múltbeli teljesítménye!
- Jelölt szakmai tudása!
- Jelölt motivációja!
- Miben tehetséges, azaz átlag feletti a jelölt!
Így történt itt is, a pályázót elkezdtem faggatni először a múltbeli dolgairól, hol, és mit produkált. Itt még elég jól haladt az interjú, azonban a pályázó érezhetően támadásnak vette a kérdéseimet!
Ez azért volt furcsa, mert igyekszem olyan közvetlen lenni egy felvételi interjú alatt, amennyire csak lehetséges, hiszen a hivataloskodó pléhpofával csak azt lehet elérni, hogy a pályázó is felvesz egy hivataloskodó pléhpofát és nem tudok meg róla semmi fontosat. Én amennyire gyorsan csak lehet letegeződöm, és igyekszem közvetlen emberi kapcsolatba kerülni a jelöltekkel. Csak arra akartam kilyukadni, hogy aki ezek után támadásnak veszi a kérdéseimet, annak valami fontos oka van. De ne szaladjunk előre.
Ezután következtek a szakmai tudását firtató kérdések dacára, hogy nem volt előfeltétel a szakmai tapasztalat és többször is jeleztem a pályázónak, hogy ez nem vizsga, csak a gondolkozására vagyok kíváncsi (pontosan arra, hogy képes-e ésszerűen, logikusan gondolkodni). Ekkor elkezdődött egy finom mellébeszélés (nem válaszolta meg a kérdéseket, hanem elterelte a figyelmet). Azért mondom, hogy finom, mert egy nagyon jó tárgyalási képességű, és intelligens emberről beszélünk, aki képes úgy mellébeszélni, hogy sem az ügyfelem, sem a „jobbkeze” nem vette észre, olyannyira nem, hogy az illető volt az elsőszámú jelöltjük.
Addig!
Mikor átbeszéltük a szituációt, akkor különösebb győzködés nélkül egyetértettek velem, és akkor hangzott el a blog címében lévő mondat. Ráadásul a cím igaz, amikor új munkatársat vesz fel, nem babra megy a játék!
A sztori fő tanulsága, hogy felvételi interjúk alatt igyekezzen logikusan gondolkodni! Ha feltesz egy kérdést és a pályázó nem képes a feltett kérdésre világos választ adni (pl. a nem tudom is világos válasz), hanem elkezd finoman másról beszélni, vagy támadásnak veszi, mint a fenti példában, akkor takargat valamit, általában azt, hogy nem tudja a helyes választ, vagy pl. a múltbeli teljesítmény firtatásánál nincsenek igazi múltbeli eredményei! És higgye el, vannak, akik zseniálisan tudnak kibújni a konkrét válaszok alól, ezért az április 2-i kiscsoportos tréningen (workshopon) erről sokat fogunk beszélni, sőt konkrét gyakorlatot is fogunk rá végezni.
A jó felvételi interjú olyan, mint egy szakmai értekezlet, előbb-utóbb egy közvetlen, szakmai tapasztalatok cseréjéről szóló megbeszélésbe torkollik, ahol eltűnnek a szerepek, azaz nem interjúztató és interjú alany ül egymással szemben, hanem két ember, akik őszintén, barátságos légkörben kicserélik szakmai tapasztalataikat.
És mi van, amikor a menedzser téved? Konkrétan Te? Akkor Te azért vállalod az anyagi felelősséget is?