Ritkán ugyan (legalábbis remélem), de előfordul, hogy egy jól teljesítő munkatársad elhagyja a céget, majd röpke néhány hónap után mégis visszatáncolna. Mi ilyenkor a helyes megoldás, végleg lezárni a visszavezető kaput, vagy adni még lehetőséget?
Ez a téma már a Bibliában is előfordult, Jézus története a tékozló fiúról, aki elhagyta a biztonságot nyújtó családi birtokot, mindent elpazarolt, majd visszatért, hogy apja előtt megvallja bűnét, és legalább szolgának visszavegye. A sztori ugyan hasonló, de én mégsem követném az apa példáját, legalábbis a visszakéredzkedő munkatársaimmal nem…
Alapvetően az alapján dönteném el, hogy visszavegyem-e vagy sem, hogy hogyan ment el a cégtől, a csapatomból. Ha:
- korrekt módon, felmondási idejét becsületesen végigdolgozva,
- a feladatait, projektjeit, kapcsolatait valakinek precízen átadva,
- sőt még az elmenetel után is lehetett hozzá fordulni kérdésekkel és ő készségesen segített,
- és persze egy jól dolgozó, jól teljesítő munkatársunkról van szó,
akkor szerintem nincs min gondolkozni, nyugodtan vissza lehet őt venni. Ha azonban a fenti felsorolásból egy vagy több dolog is nem volt korrekt módon intézve, akkor én biztosan nem adnék neki újabb lehetőséget.
„Bajban ismerszik meg a barát”
Tartja egy régi mondás, ami nagyon illik erre a szituációra, mert a szétválás az pillanat, amikor a cégétől eltávozó munkatársnak már nincs vesztenivalója, ezért megmutatja az igazi valóját!
Aki ilyenkor is normális ember marad, az mindig is az volt, aki pedig balhézik, hisztizik, követelődzik, inkorrekt, sz…ban hagyja főnökét, a volt kollégáit, az mindig is ilyen ember volt. A sors iróniája, hogy az igazán jó emberektől könnyű megszabadulni, míg az alapvetően rossz munkamorálú, mentalitásúaktól pedig elég nehéz normálisan elbúcsúzni.
Egyszóval, aki maximálisan korrekt módon megy el – pedig megtehetné, hogy kihasználja a helyzetet -, miért ne vennéd vissza, hiszen most már átment a „tűzpróbán”, megmutatta igazi arcát, így alaposan megismerhetted. Azért van még egy szabály, amit egy ügyfelem mondott a minap és érdemes betartani:
„Innen kétszer lehet elmenni”
Az elmenetelnek és a gyors visszatérésnek gyakran az az oka, hogy a cégénél már hosszú évek óta dolgozó munkatársának már nincs közvetlen kapcsolata a munkaerőpiaccal, és semmiféle összehasonlítási alapja munkahelye és más cégek között. Egy baráti vagy családi bulin – ahol mindig megy a licitálás, hogy ki keres többet, kinek vannak munkahelyén jobb körülmények -, pedig könnyen az az elképzelése alakulhat ki, hogy a szomszéd fűje biztos zöldebb, frissebb, zsengébb, kívánatosabb és megpróbál váltani.
Majd gyakran találkozik a valósággal, és az új munkahelyén döbben rá, hogy a régi helyen milyen jó dolga is volt valójában, és mennyire rossz döntést hozott, amikor váltott. A személyes tapasztalat fontos dolog az életben, mert sokszor csak ez győzi meg az embert valami fontos dologról, ez teszi bölccsé.
Így a korábban elment, de visszatérni akaró munkatársad a személyes tapasztalat révén már lojálisabb lesz, jobban meg fogja becsülni a munkahelyét, mert látta, tapasztalta, hogy másutt sem kolbászból van a kerítés, továbbá sokkal jobban „pletyka ellenállóvá”, ez által nehezebben elcsábíthatóvá válik.
Nagyon sok házasságot, párkapcsolatot hozna helyre, ha ezt ott is meg lehetne tenni, csak hát ott nem lehet, mert komoly érzelmi sérüléseket okozna (nem kevés emberrel előfordul ugyanis, hogy akkor kezdi megbecsülni a másikat, amikor már elveszítette).
Visszatérve a munka világába, viszont kizárólag egyszer adnám meg ezt a lehetőséget minden „tékozló fiúnak”, nehogy még sportot csináljon a „nagy tapasztalatszerzésből”.
És ez a bejegyzés gondolom érvényes ugyanígy az ügyfélre is, igaz?
Egyébként nagyon jó a téma, gratulálok!