Aki sokat markol avagy az igazi vállalkozó

Vállalkozók, cégvezetők leggyakoribb betegsége a delegálásra való képtelenség. E területen elég extrém példák is léteznek.

Mindezek közül a toplistát nálam egy olyan cégtulajdonos vezeti, aki dacára 1,5 milliárd Ft-os éves forgalmú kereskedelmi cégének, 10 fős raktári személyzetének, képes szombat délután bemenni a munkahelyére és visszáru számlákat rögzíteni. Mikor megkérdeztem tőle miért csinálja, miért nem inkább 3 gyermekével tölti a hétvégét, nem tudott rá értelmes választ adni.A cikk eredetileg az Üzlet&Sikerben jelent meg 2008. júniusában, ez a bővített, „rendezői” változat.

Az eredeti cikket pdf-ben ide kattintva tudod letölteni

Munkatársai elmondása szerint a nyári szezonban volt, hogy az ajtóban állt, és az ájulás kerülgette. Szemei és a kezei időnként remegtek, alig bírta magában tartani idegességét és a felgyülemlett feszültséget.

Miért nem tudja ez az ember a feladatait delegálni?

Az ok egyrészről a személyiségében keresendő, másrészről a képzetlenségében. Alapvetően zseniális kereskedő, kiváló érzékkel választja ki a forgalmazni kívánt termékeket, amelyeket szintén kiváló érzékkel tud értékesíteni is. Ez az a terület, ahol stabilnak érzi magát, amit jól tud kontrollálni és az eredményei is ezt igazolják…

A baj akkor kezdődött, amikor cége forgalma elérte azt a nagyságrendet, ahol egyedül már nem volt képes mindent elvégezni, ezért fel kellett vennie munkatársakat. Az azonban eszébe sem jutott, hogy bármit is tanuljon a vezetésről, emberek menedzseléséről, ezért szenved vele rendesen. Ugyan vannak olyan emberek, akik ösztönösen jól vezetnek másokat, ő azonban ösztönösen kiváló kereskedő, az emberek irányításához viszont egyenesen antitalentum!

Munkatársai vezetésével kapcsolatban így állandó bizonytalanságban, zűrzavarban érzi magát, mivel ez számára ingoványos talaj. Ezek után szombaton délután visszáru számlákat rögzíteni pedig szabályos megváltás, végre egy olyan dolog, amiben stabilnak érzi magát, amiben sikerélménye van, és amit ezért örömmel végez.

Ahogy az ilyen emberek mondani szokták:

• „Tudod Tamás, míg elmagyarázom bárkinek is, hogy mit és hogyan kell megcsinálni, azalatt én 5x megcsinálom.”

Az a baj ezzel a gondolkodással (és bizony nagyon nagy baj), hogy az ilyen vezetők nem befektetésnek tekintik az alapos betanítást, hanem nyűgnek! Nem érzik, nem értik, hogy kompetens csapat nélkül előbb-utóbb (inkább előbb) belehalnak a munkába, továbbá üzleti lehetőségeik töredékét tudják csak megvalósítani!

Számszerűsítve: ezzel a mentalitással 100 milliós céget még úgy ahogy el lehet érni, de 300 milliósnál már belehal a munkába, miközben a piaci potenciálja akár 3 mrd Ft!!!

Vagyis, ha megtanulja rendesen betanítani a munkatársait, és vezetni is őket, akkor az akár több milliárd Ft extra bevételt jelenthet, évente!

Tíz kicsi dühös ember

A másik gyakori példa egy szintén kereskedelmi vállalkozó, aki olyan modorral és türelmetlenséggel van megáldva embertársai irányába, hogy önmagában már az is csoda, hogy sikerült megnősülnie. Rendkívül türelmetlen a munkatársaival szemben, a legkisebb apróságon is hihetetlenül bedühödik, és nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében tolja le beosztottait.

Akiben egy kicsi spiritusz és önérzet lakozik – a jól teljesítő emberek pedig ilyenek – elég rövid időn belül inkább kereket old. Aki marad, azokkal meg nem lehet nagy céget felépíteni: hajbókoló, szolgalelkű emberek.

Nem véletlen, hogy a vállalkozás már 10 éve nem tud továbblépni a 10-15 fős méretről, mert ez az a létszám, amit még egyedül képes kézben tartani. Innen már középvezetőkre lenne szüksége a továbbfejlődéshez, de egy középvezetőnek alkalmas ember nem tűri el ezt a stílust. Pedig ez a cég már legalább ötször ekkora lehetne, és rég a nemzetközi piacon kellene terjeszkednie.

A legtöbb növekedésre képes, de mégis egy helyben topogó vállalkozás vezetője így válik saját cége fejlődésének gátjává.

Az „igazi vállalkozó”

A vállalkozók nagy része valójában nem is vállalkozó – hiába hiszi magáról -, hanem önfoglalkoztató. Az igazi vállalkozónak ötletei vannak, amelyek beindításán dolgozik, és  nem a saját cégében „ügyintézősködik” napi 10-14 órát. Az ötleteit megvalósíthatja újabb vállalkozások indításával, vagy folyamatosan ugyanabban a cégben, nem ez a döntő. A fő különbség, hogy az igazi vállalkozó olyan gyorsan farol ki a mindennapi operatív ügyek intézéséből, amilyen gyorsan csak tud, és inkább hozzáértő vezetőkre és szakemberekre bízza azt.

Magyarul ő inkább a vállalkozása fejlesztésén és nem a vállalkozásában dolgozik! Óriási a különbség!

Sokat hirdetett vágyálom, hogy a vállalkozó adja át valakinek cége irányítását, majd ő menjen világot látni, és csak a pénzt számolja, ami szerintem egy hamis ábránd.

Az igazi vállalkozó átlagon felüli kreativitású és alkotó ember, egy igazi stratéga, aki ügyesen indít el új, akár úttörő dolgokat. Képtelen sokáig tétlenül ülni a tengerparton, a pálmafák alatt, neki folyamatosan új dolgokon jár az agya, új ötletei vannak. Ráadásul minden sikeres projekt doppingként hat rá, hogy még újabb, még nagyobb dolgokat valósítson meg.

Az is egy fontos különbség egy igazi vállalkozó és egy önfoglalkoztató között, hogy az önfoglalkoztató beleássa magát egy szakmába, szakterületbe, és abban indít „vállalkozást”, és elvileg ő a legjobb szakember a cégében. Az igazi vállalkozó ehhez képest nincs beleragadva egy szakmába, akár 5 különböző iparágban is tud sikeresen vállalkozni! Ráadásul az is fontos különbség, hogy az igazi vállalkozó mindig valamilyen innovatív ötlettel vág bele egy iparágba, az ott megszokott dolgokat felrúgva, valamilyen új megközelítést alkalmazva, ezzel gyakran felhergelve az iparág régi szakembereit, szakemberből lett vállalkozóit.

Az új vállalkozások, projektek, fejlesztések elindításával és felfuttatásával ő a gazdaság igazi motorja.