Józsi és a vezetősdi

Józsi és a vezetősdi

Józsi és a vezetősdi 860 370 Vállalkozásfejlesztés és HR blog

Van egy mondás, hogy “Magyarországon a focihoz mindenki ért”, de én azt látom, hogy a vállalkozáshoz, és különösen a vezetőkiválasztáshoz is. A cégtulajdonosok stabil elvek alapján végzik vezetőik kiválasztását, és itt most nem a “megszokott” sógor, koma, barátok kinevezésére gondolok, hanem arra, amikor automatikusan a legrégebben ott dolgozó, legmegbízhatóbb munkatársukat nevezik ki vezetőnek!

Mi ezzel a gondom? Hiszen végre nem rokon, barát, ismerős lesz vezető, aki mivel nem ért semmihez, ezért jó eséllyel csak pasáskodna a munkatársak felett, és akadályozná az eredményes munkát. Ehhez képest kinevezni a rangidős munkatársadat, aki ráadásul éveken keresztül bizonyított, és a többi munkatársad szerint is ő ért a legjobban ahhoz, amit csináltok, mi lehet ezzel a gond? Nézzük csak meg egy konkrét példán keresztül…

Van egy kis gépgyártó kisvállalkozás (14 fős), ahol Józsi 8 éve, az alapítás óta dolgozik. Jól végzi a munkáját (pontosabban ő a legjobb emberük), ismer minden munkafolyamatot, lojális, megbízható, ugyan ki mást neveznének ki termelés vezetőnek, ha nem őt? Egy fél éve itt dolgozó “jöttmentet”?

Józsi végül elkezd termelésvezetőként dolgozni. Az ő felelőssége, hogy a cég az ügyfelek megrendeléseit:

  • határidőre,
  • a szerződött minőségben,
  • és az előre meghatározott költségkereten belül teljesítse.

Az első gondok ott jelentkezhetnek, amikor szorosak a határidők, és a munkatársai valahogy ezt nem érzik, és lazábbra veszik a figurát. Ilyenkor egy vezetőnek fel kell venni a szigorú arcát, és először kedvesen felszólítani a kollégákat az intenzívebb munkára, másodszer pedig kevésbé kedvesen. A múlt héten még ugyanolyan kollégáit, mint ő, akikel együtt szidták a főnököt (a cégtulajt), meg a megrendelőket…

Ha van benne vezetői érzék, akkor ezen a kihíváson valahogy túl fog lendülni, és eléri, hogy határidőre teljesítve legyenek a megrendelések. Ha azonban nincs, mert pl. Józsi egy jó srác, de alapvetően konfliktuskerülő (mindenkivel jóban akar lenni), akkor soha nem lesz belőle jó vezető, mert nem fogja tudni elvégeztetni a munkát!

Egy vezető első számú dolga elvégeztetni a munkát!

Ugyanúgy, mint egy edzőnek a sportban, dolgoztatnia kell az embereit, különben a feladatok nem lesznek elvégezve. Ezután a második cél, hogy hatékonyan dolgoztassa az embereit, azaz meg is kell szerveznie a munkát, mert egy termelő üzemben folyamatosan lehet javítani a termelékenységet (lásd Lean management), vagyis rendszerben is kell tudnia gondolkodnia, és akár hónapokra előre.

Nagyon sok jó embert láttam vezetőnek kinevezni, majd megbukni, mert kiderült, hogy alkalmatlan volt mások dolgoztatására, és egy csapat munkájáért felelősséget vállalni. A történetünkben szereplő Józsi is ezen bukott meg, nagyon jó, sőt, kiváló melós, minden munkafolyamatot átlát, ezért mint egy Jolly Joker bárhova bedobható, de vezetőnek nem alkalmas, mert ő is egyértelműen konfrontációkerülő!

Mi történik ilyenkor?

Mire erre a felismerésre jut a cégtulajdonos, addig elég sokszor leül Józsival, megbeszélik a problémákat, tanácsokat ad neki, a végén már konkrétan előírja, hogy mit csináljon. Jobb esetben hónapok, de rosszabb esetben évek telnek el, mire Józsit végre leváltják. Ez idő alatt jobb esetben megtorpan a cég fejlődése, rosszabb esetben akár vissza is eshetnek, de mindenképpen egy patthelyzet alakul ki, ami senkinek sem jó.

Miért nincs sok olyan magyar középvállalkozás, amely nemzetközi porondon is sikeres? Hát pl. ezért is, mert a kis- és középvállalkozások elakadnak a növekedésben a rosszul kiválasztott vezetőik miatt!

Arról nem is beszélve, hogy a rosszul kinevezett, vezetőnek alkalmatlan rangidős munkatársukat is elveszítik. Miért is? Szerinted mennyire életszerű az, hogy miután Józsiról kiderül, hogy alkalmatlan vezetőnek, visszalép a régi munkakörébe, és utána minden megy tovább a maga útján? Hogyan néz a kollégái szemébe, akiket tegnap még megpróbált ugráltani?

Az embereknek sajnos van egy igen kellemetlen “alkatrészük”, az egójuk. Józsi jó eséllyel a legközelebbi családi bulin vagy a haveroknál büszkén meséli, hogy kinevezték vezetőnek. El tudod képzelni, hogy miután vissza lett léptetve, a következő családi bulin a következő hangzik el?

  • Szia Józsi, hogy megy a vezetősdi?
  • Ó, kiderült, hogy alkalmatlan vagyok rá, így visszaléptem a régi munkakörömbe.

Sajnos Józsi 99% eséllyel nem fogja elfogadni, hogy visszaléptessék, ezért végül inkább elmegy a cégtől, így az elveszíti a legjobb munkatársát. Szomorú történet, főleg úgy, hogy valójában minden egyes szereplő rosszul jár! Józsi ezután már csak vezetői munkakörökbe fog elhelyezkedni, ahol rendre meg fog bukni (mivel alkalmatlan vezetőnek), és emiatt eléggé boldogtalan lesz, mivel nem lesz a munkájában semmilyen sikerélménye! Kivéve, ha közben kiderül, hogy kiváló politikai képességei vannak, mert akkor a megfelelő hátsórészek kinyalásával, bocsánat prezentálással beindul felfelé a ranglétrán…

Ez a feudalizmus egy speciális formája

De akkor miért van ez ennyire beivódva a vállalkozók gondolkodásába? Nem tudom. Valamiért sok cégtulajdonos nem érti, hogy a vezetővé kinevezés:

  • nem jutalom,
  • nem az eltöltött idő után járó valami,
  • nem a cégnél eltöltött idővel arányos rá az alkalmasság,

hanem kizárólag az egyén vezetői alkalmassága lehet az egyetlen döntő szempont!!!

Én azt látom, hogy mi magyarok még eléggé feudális mentalitású nép vagyunk (speciel én pont nem), legalábbis a többség. Ezt mutatják a szociológiai felmérések, és ezt mutatja a valóság. Pl. a politikában a baloldal szereti ezzel vádolni a Fideszt, de én emlékszem a 90-es évekre, és a 2002-től 2010-ig tartó időszakra, és csak abban érzek különbséget, hogy a Fidesz nyíltabban csinálja, a régi kommunistáknak (most MSZP és társai) már a rendszerváltás előttről megvoltak a fű alatt kialakított mechanizmusaik, ezért kívülről kevésbé voltak annyira feltűnőek. Nem akarok politizálni, de látni kell, hogy bárkit szavazunk a hatalomba, jó eséllyel nem fog eltérni a nagy magyar átlagtól, azaz vérében van a feudalizmus.

Nem egy nemzetközi szociológiai felmérés szerint – amit az elmúlt 40 évben végeztek Magyarországon – az emberek közel 70%-nak nem az a baja a korrupcióval, hogy van, hanem az, hogy kimarad belőle! Ugyanígy kb. ennyi százaléka nem hisz abban, hogy a saját erejéből sikeres lehet, hanem ahhoz jó helyre kell születni, vagy szerencsére van szükség. Szóval lehet szidni bármelyik politikai oldalt, de ettől a döbbenetes 70%-tól egyik sem fog tudni elszakadni, ők mindig is a magyar társadalmat fogják leképezni!

És miért lennének kivételek éppen a vállalkozók?

Szerencsére azért a vállalkozók sok mindenben kivételek, de a munkaerő kiválasztásban, főleg a vezető kiválasztásban mint látható, ők is hozzák a feudalista formát…

Természetesen ez az én véleményem, ha másként gondolod, kérlek oszd meg velünk kommentben!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta szervezetfejlesztőként/HR tanácsadóként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedés akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
6 hozzászólás
  • Kovács Zoltán 2018. november 16. 13:23

    Szerintem sokkot kaptak az olvasóid, mert senki nem kommentel. Én csak a személyes ismerősi körömben 10 vállalkozást ismerek, amiből 9-ben biztosan így választottak vezetőket, és nem értik, hogy miért álltak meg a fejlődésben…

    • Kelkó Tamás 2018. november 16. 20:06

      Kedves Zoltán!

      Lehet, sajnos én is túl sok ilyen vállalkozást láttam már, túl sokat…

      Üdv, Tamás

  • Mészáros Blanka 2018. november 21. 22:32

    Kedves Tamás! Köszönöm az írást! Azóta többször elovastam, és sokat segít nekem. Jó néha megbizonyosodni arról, hogy a hasonló fura gondolatok a fejemben nem valami betegség, vagy különcség jelei, hanem vannak még, akik szintén “kilógnak a dobozból”.
    Köszönettel: Blanka

  • Kelkó Tamás 2018. november 21. 23:57

    Kedves Blanka!

    Örülök, hogy én sem vagyok egyedül…:-)

    Üdv, Tamás

  • Laci 2018. november 27. 14:35

    Sajnos a feudalizmusra vonatkozó megállapításod olyannyira általánosan igaz, hogy a cégstruktúrán és a politikán kívül a gazdaság és a társadalom nagyon sok szegmensére jellemző ez a szemlélet. Nem csak az urambátyám típusú korrupciós és felelősségmentesítő háló, hanem a hajbókolással és szolgalelkűséggel megalapozott karrierépítés, vagy a hűbéri szerepben megszerzett üzletmorzsák öröme mind ezt erősíti. Korábban abban bíztam, hogy az új generáció már nem lesz beoltva ezzel a beteges és kártékony életszemlélettel, de sajnos számos ellenpéldát látok ott is.

    • Kelkó Tamás 2018. november 27. 14:45

      Kedves Laci!

      Én azért azt látom, hogy az újabb generációban eléggé csökken a feudalizmus aránya (pl. fiatalabb dokik már nem várják el a paraszolvenciát), de még egy generációra van szükség, mire kellőképpen minimalizálódik.

      Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!