Mikor ég ki egy cégtulajdonos?

Mikor ég ki egy cégtulajdonos?

Mikor ég ki egy cégtulajdonos? 749 322 Vállalkozásfejlesztés blog

Van egy érzékeny egyensúlya annak, hogy egy cégalapító mennyi ötletét tudja megvalósítani és mennyire őrlik fel a napi, operatív feladatok. Meglátásom szerint a többséget felőrlik a napi feladatok, és ahogy fejlődik a cégük, egyre kevesebb időt, energiát tudnak ötleteik megvalósításának szentelni.

Mi ennek az oka? A válasz egyszerű, a megoldás annál kevésbé: nincs kinek delegálni a napi, operatív feladatokat. Erről írtam pár jó cikket Mi fán terem az operatív vezető? és a Vajon meddig működik a vállalkozásod nélküled? címmel. De amiről ma szeretnék írni, hogyan ismerd fel, milyen jelek utalnak arra, hogy további napi, operatív feladatokat kellene delegálnod, és hogyan kerüld el a kiégést?

Munka/sikerélmény arány

Az egész kiégés lényegét a sportban értettem meg először. Sok-sok évvel ezelőtt egyre gyakrabban hallottam motokrosszos barátaimtól, hogy ők már unják ezt, meg azt a pályát, és inkább mennek az erdőbe motorozni. Eközben én meg 1 év után sem untam meg ugyanazt a pályát!

Mi lehetett az oka?

Egy véletlen eseménynek köszönhetően jöttem rá. Egy krosszmotor versenymotor, itt nem kilométerekben mérik, hogy mikor kell karbantartásra vinni, hanem a fő alkatrészek, részegységek karbantartási időintervalluma órákban van meghatározva, pl. a futómű 50 üzemórában. Történt, hogy a szerelőm éppen 2 hónapig külföldön tartózkodott, és ezért nem tudta elvégezni a szükséges karbantartást, amikor elértem ezt az üzemórát, és emiatt túlléptem 15 órával. Azt gondolnád, hogy akkor mi van, nagy ügy, de érdekes dolog történt.

Ahogy gyűltek az órák 50 felett, úgy kezdett elmenni egyre jobban a kedvem a motorkrossztól, és már éppen azon gondolkodtam, hogy abbahagyom, amikor megérkezett a szerelőm. Elvégezte a felújítást, majd kimentünk egy pályára élesben tesztelni. A pálya talaja betonkemény volt, amit feltárcsáztak azzal a jelszóval, hogy hamarosan esni fog. Akkora kemény földdarabok voltak a pályán, hogy senki nem akart rajta motorozni, mert életveszélyes volt. Sebaj, gondoltuk, futómű tesztelésre pont jó lesz. És jó lett. Én csak fülig érő szájjal mentem rajta körbe és körbe, le sem akartam jönni, pedig előtte pár nappal már a motorozás abbahagyásán gondolkodtam.

Így derült ki, hogy a versenyfutómű nem játék, ha 50 óra a karbantartási idő, akkor az azért van, mert utána rohamosan romlik az állapota és extrém körülmények között még veszélyessé is válhat. És egy átlag hazai krosszpálya ilyen. Miért érdekes ez? Hát azért, mert a futómű állapotának leromlása miatt szinte elfogyott a sikerélményem a motorozásban, és én emiatt már az abbahagyásán gondolkodtam! Majd megjött a szerelőm, megcsinálta és én meg le sem akartam jönni a szinte motorozhatatlan pályáról.

Szóval ez keltette fel az érdeklődésem a sikerélmény jelensége iránt. Azóta annyira odafigyelek erre, hogy nem megyek haza úgy edzésről, hogy ne lenne akár egy apró sikerélményem. Ha kell, akkor mindössze csak egy kanyart gyakorlok addig, amíg egy új mozdulatra rá nem érzek és akkor megvan a sikerélmény. És azóta a kiégésnek a közelébe sem kerültem! Az edzőm szerint edzésenként 2 új mozdulat megtanulása (vagy ráérzés) hozza a kellő mennyiségű sikerélményt, motivációt a további edzésekhez.

Szóval azt látom, hogy a befektetett munkának és a sikerélménynek van egy egészséges aránya. Ha ez felborul, mert:

  • akár cégvezetőként,
  • akár háziasszonyként,
  • akár könyvelőként,
  • akár marketingesként,
  • akár asszisztensként,

annyira elárasztanak a napi, operatív feladatok, amelyeket ráadásul az időnyomás miatt kapkodva kell megcsinálnod, akkor ez az egészséges munka/sikerélmény arány borul fel, és vezet el a kiégéshez. Ez most nem a reklám helye, de akinek segítettem operatív csapatot építeni, annak a kiégés elég gyorsan elmúlt, és ahogy egyre többet tudott az ötletei megvalósítására (önmegvalósítás) foglalkozni, úgy tért vissza a munka öröme az életébe.

Volt akinek a napi szintű migrénes fejfájása is elmúlt!

“Túl sokat dolgozol”

Egy vállalkozó nagyon sokat hallhatja ezt, és aki mondja, főleg azért mondja, mert azt gondolja, hogy a túl sok munka előbb-utóbb káros lesz rá nézve. Én más véleményen vagyok ezzel. Szerintem ha önmegvalósító állapotban van egy cégvezető, vagyis napi 12 órai munka mellett is egészséges a munka/sikerélmény arány, akkor nem káros a napi 12 órai munka, mert a sikerélmény feltölt energiával. Ha viszont ez az arány nem egészséges, akkor viszont tényleg káros az egészségére.

Kényszervállalkozás

Nagyon sok vállalkozó valójában kényszervállalkozó, vagyis nem az önmegvalósítás céljából kezdett bele, hanem valamilyen kényszer hatására. És jó eséllyel nem is olyan tevékenységbe vágott bele, ahol elérheti az egészséges munka/sikerélmény arányt, mert az érdeklődés hiánya miatt nemigen van sikerélménye a munkájában. Ez eléggé veszélyes állapot és előbb-utóbb kiégéshez vezet. De szerencsére elég sokan vannak, akiknek menet közben jött meg az étvágy, és megtalálták az örömet a vállalkozásukban, ezért kijöttek a “kényszervállalkozói” állapotból.

Sikeréhség, egó, másoknak megfelelés

A másik olyan gyakori állapot, ami kiégéshez vezet, a sikeréhség és az egó. Sajnos nem kevés olyan milliárdos cégtulajdonost ismerek, aki ebben az állapotban van, vagyis nem azért épített fel pl. egy 3 milliárdos éves forgalmú vállalkozást, mert neki ez annyira kell a boldogságához, hanem mert pl. a baráti körében hogyan nézne ki, ha csak egy 500 milliós kisvállalkozása lenne! Mit szólnának a barátok? A szomszédok? A rokonok? Milyen ciki lenne!

Mai világunkban nagyon nagy a kísértés, hogy ne a saját értékrendünk, hanem a külvilágnak való megfelelés hajtson előre, lásd pl. Instagramon, Facebookon magamutogatást, de a mindenáron sikeres cégépítés is ugyanebbe a kategóriába tartozik. Mert mire jó, ha keresel évente 300 millió Ft-ot, ha ennek az-az ára, hogy hazamész, ránézel a kislányodra, és nem érzel semmit!

Nem vicc, ezt már nem egy kívülről nagyon sikeres vállalkozó mondta nekem!

Hadd zárjam mai cikkem egy régi, előző évezredben készült Tuborg reklámmal, amelynek a mondanivalója (várd meg az utolsó mondatot!) nagyon ideillik. Íme a férfi verzió:

és íme a női verzió:

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!