“Munkaerőhiány márpedig nem létezik!”

“Munkaerőhiány márpedig nem létezik!”

“Munkaerőhiány márpedig nem létezik!” 749 322 Vállalkozásfejlesztés és HR blog

Mind a közéletben, mind a cégvezetők között egyre hangosabb és gyakoribb a kétségbeesés, hogy nincs elég munkavállaló, különösen hiányszakmákban. Én benne élek a gazdaságban, folyamatosan sok ügyfélnek dolgozom, és nem egészen azt látom, amit ők! Pontosabban ugyanazt látom, mint ők, de nem azt gondolom, amit ma olyan divatos kántálni: a jó szakemberek mind elmentek külföldre dolgozni.

Ehelyett én azt látom, hogy még egyáltalán nem beszélhetünk hiányról, hanem csak versenyről, ami bizony a legtöbb munkaadó számára eddig meglehetősen ismeretlen, szokatlan jelenség volt. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy hiányról vagy versenyről beszélünk, mert hiány esetén feltárjuk a kezünket és imádkozunk, vagy ukrán vendégmunkásokkal próbáljuk meg kezelni a helyzetet, míg ha versenyként tekintünk rá, akkor van itthon még elég munkavállaló csak meg kell értük küzdeni!

Ha hiány lenne, akkor én sem találnék munkatársakat (pedig találok) és még sokan mások sem, akik pedig találnak. A hiány is el fog jönni, de azt nem a kivándorlás, hanem a foglalkoztatás növekedése, és főleg a demográfiai csökkenés fogja okozni!

Szóval beindult a verseny elvtársak…

A rendszerváltás óta elmúlt 25 évben meglehetősen kényelmes élete volt sok munkaadónak, mert erős fegyelmező erő és egyben bérletörő tényező volt az, hogy a “kapuban sorban álltak az emberek”. Ma ez rengeteg iparágban és szakmában megszűnt, és elkezdett visszanyalni a fagyi! Vagyis a munkavállalók kezdenek diktálni, és bizony nem mennek oda dolgozni, ahova nem szeretnének.

Kereslet-kínálat a legfőbb törvény

Mert ha tetszik, ha nem, a munkaerőpiacot is a kereslet-kínálat törvénye szabályozza. Ha kevesebb a munkavállaló, pl. jó géplakatos, mint amennyire igény lenne 50km-es körzetben, akkor a jó géplakatos munkavállalók kerülnek döntési helyzetbe és nem a munkaadók. Az interneten és a helyi hirdetési újságokban folyamatosan mennek az álláshirdetések géplakatos munkakörökre, és a fejvadászok is akár hetente kereshetik meg a már valahol dolgozó géplakatosokat. Magyarul, eléggé komoly nyomás nehezedik ebben a helyzetben egy géplakatosra, hogy váltson, mert könnyen lehet, hogy akár 50%-al több bért is kínálhatnak egy megszorult vállalatnál (de hallottam már 100%-ról is).

A kiskirályok korszakának vége

Egy ilyen helyzetben a cég vezetői már nem játszhatják a kiskirályosdit, mint eddig, mert egy jó géplakatos fél órán belül talál másik munkahelyet, ráadásul több pénzért, és jó eséllyel kellemesebb bánásmóddal. Vagyis kiskirályoskodhatnak, csak akkor pár hét alatt elbukhatják az összes jó géplakatosukat!

Hát kérem, így változott meg a világ pár év alatt! Kemény, nagyon kemény lehet azoknak az uralkodó típusú, arrogáns vezetőknek, akik most kénytelenek meghunyászkodni, különben becsukhatják a boltot!

De írhatnék a balatoni vendéglátósokról is, hiszen tele van a munkaerőgondjaikkal a sajtó.

A fizetések emelése elkerülhetetlen

Nincs mese, a munkaerőpiac megváltozott, és bizony fizetéseket kell emelni, és normálisan kell a melóssal bánni!

Ismerek egy vidéki gyártó vállalatot, ahol 10 év alatt elérték, hogy 50 km-es körzetből már csak az megy hozzájuk dolgozni, aki sehova máshova nem kell! Hogyan érték ezt el?

  1. Vezetői stílussal, egyszerűen bunkók, na.
  2. Hirhedten alacsony bérekkel, mert a tulajdonosok mohósága nem ismer határokat. Külföldi cégről van szó, de mérlegükből jól látható, hogy menedzsment szolgáltatás címen az árbevétel 15%-át számlázza ki az anyagcég külföldre, míg bérekre csak az árbevétel 12%-át költik!

Eddig ezt el lehetett játszani, de 2017-ben már a működésképtelenség határán táncolnak, és az istennek sem akarják megérteni a külföldi managerek, hogy az “aranykorszaknak” vége…

De miből fizessek többet?

Egyre több vállalat, vállalkozás vezetője teszi fel ezt a kérdést, ami szerintem a 2017-2020-ig tartó gazdasági időszak legfőbb kérdése lesz! Ha verseny van a jó munkavállalókért, akkor az fel fogja nyomni az árakat, bocsánat, béreket. Pl. van olyan iparág, ahol az átlag órabér 600 Ft, miközben új munkatársakat már nem lehet felvenni 1.000 Ft alatt.

A harapófogó az a dologban, hogy a legtöbb 90-es évek elején indult vállalkozás nem tud 1.000 Ft-os órabért fizetni, mert azonnal veszteségessé válik! És ezen nem segít semmilyen munkáltatói márkaépítési trükk sem, hiába van agyonreklámozva a cég, hiába hihetetlenül jó ott dolgozni, mint egy wellness szállodában nyaralni, az igazság pillanata előbb-utóbb eljön, vagyis lóvét kell villantani.

200-300 Ft-os órabérkülönbséget nem lehet reklámmal és egyéb trükkökkel áthidalni, nem beszélve arról, hogy a bérek a következő 3 évben jelentősen növekedni fognak, vagyis arra kell készülni a legtöbb vállalkozásnak, hogyan fog tudni kifizetni akár 1.500 Ft-os órabért?

Eljött a szervezetfejlesztők ideje

Remélem, látod, hogy a következő években egyre több és több 90-es évek elején alapított vállalkozás fog bedőlni, megszűnni, mert képtelenek felvenni a kesztyűt, és a régi megrögzött, bekövesedett dolgaikon változtatni (a folyamat valójában már évek óta zajlik, csak egyre erősödik). Egy olyan vállalkozásban, amit csődbe vinne 1.000 Ft-os órabér kifizetése, semmilyen trükkel nem lehet elérni, hogy 1.500-at fizessen, ehhez az alapjaiból kell újragondolni az egész vállalkozást!

Csak példaként megmutatom, hogy egy ügyfelünknél mi mindent kellett ehhez megcsinálni:

  • Teljesen új üzleti stratégiát kellett kidolgozni, mert több pénzt kifizetni a dolgozóknak csak jelentős áremeléssel lehet elérni. Én 2 év múlva már 50%-al magasabb árakat vízionálok nekik, mint a mostaniak, ezt természetesen több kisebb lépésben lehet elérni.
  • Ehhez az olcsób termékek irányából el kellett mozdulni a prémium irányba, és az olyan vevők irányába, akik megfizetik a minőséget.
  • Ehhez a meglévő viszonteladók 75%-át le kell építeni, mert a forgalom mindössze 5%-át hozzák, de a költségek miatt veszteségesek, továbbá nem érdekeltek a prémium termékek értékesítésében, ők még mindig olcsót akarnak árulni.
  • Ehhez a pufferként létrehozott saját boltokra kell koncentrálni, mert itt lehet megfizettetni a minőséget, másrészről itt lehet annak megfelelően prezentálni is a minőséget.
  • Ehhez teljesen új, nyugat-európai színvonalú arculat került kialakításra, továbbá új weboldal, új Facebook oldal és teljesen új marketing stratégia.
  • Ehhez felvettünk egy másik cégnél sikeres prémium bolthálózatot felépítő kiskereskedelmi vezetőt.
  • A prémium termék gyártáshoz meg kellett szüntetni a termékek felét, egyszerűen túl nagy volt a választék, ami szétaprózta a termelést, és lerontotta a hatékonyságot (a termékek alsó fele hozta a forgalom 3 %-át).
  • Ehhez teljesen újra kellett gondolni mind a termelési technológiát, mind a termelés szervezését a Lean elvei alapján, itt 50%-al többet tudnak ugyanazzal a létszámmal termelni úgy, hogy sokkal kevesebb a túlóra.
  • Ehhez új technológiai beruházások történtek.
  • Ehhez új, szakirányú felsőfokú végzettségű termelésvezetők kerültek felvételre, mert a melósból kiemelt vezetőkön túlnőtt a kabát, egyenlőre még nem is értik az új rendszert és elvárásokat.

És ez még nem a teljes lista, csak érzékeltetni akartam, hogy mekkora meló egy 90-es években alapított vállalkozást újragondolni és felhozni a 2017-es szintre. A 90-es években, de még a 2000-es évek elején elég volt keményen dolgozni, és sikeres lehetett az ember, ma azonban akár halálra is dolgozhatod magad a saját vállalkozásodba, mégis csődbemehetsz.

2017-ben sokkal okosabban kell felépíteni egy vállalkozást, és nyugat-európai színvonalban és termelékenységben kell gondolkodni. Furcsa ugye, hogy egy toborzási problémából hova jutottunk? De ez van, amikor a probléma már akkorára duzzadt, hogy nem lehet lokális, egyszerű megoldásokkal befoltozni, akkor nincs mese, az egész vállalatot újra kell gondolni…

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta szervezetfejlesztőként/HR tanácsadóként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedés akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
14 hozzászólás
  • Tünde 2017. szeptember 7. 14:04

    Kedves Tamás!
    Nagyon tetszett a cikk, és teljesen egyettértek. A legtöbb cég még szeretné a 2008-as szlongent szajkózni, “hogyha valami nem tetszik el lehet menni, 5 percen belül találunk a helyére mást.” Ráadásul arról is megfeledkeznek, hogy a fiatal generáció lényegesen mobilisabb is munkavállalás területén mint az idősebb korosztály.

    • Kelkó Tamás 2017. szeptember 7. 14:54

      Kedves Tünde!

      Bizony, a mai huszonévesek és mai negyven-, ötvenévesek között sokkal nagyobb a generációs szakadék, mint amikor a mai negyvenesek voltak huszonévesek…ezért még nehezebben értik meg a fiatalokat.

      Üdv, Tamás

  • Mária 2017. szeptember 7. 15:17

    Talán elérjük, hogy ha valaki 60 éves életerős egészséges és dolgozni akar akkor ne kelljen a küszöbön pitizni több diplomával és szakmai tudással. Mert hát 35 év felett selejt vagy !!!! Talán nem az lesz a fontos ki tudja jól eladni magát a felvételi elbeszélgetésen,-na persze ha behívják-hanem milyen eredmények vannak a háta mögött.Utálom ha egy cégvezető nem az embert nézi és a hozzáállás hanem a megszokásait. Hulljon a férgese!!! Megtörtént a paradigma váltás…….

    • Kelkó Tamás 2017. szeptember 7. 16:28

      Kedves Mária!

      Megfigyeltem, hogy az emberek jellemzően precedens alapon ítélnek. Ha találkoztak 4-5 50+-os olyan munkavállalóval, aki már mind szellemileg, mind fizikailag megfáradt emberek, és nem igazán előreviszik a dolgokat egy munkahelyen, akkor hiába jön egy 6., aki 60 évesen olyan vitalással rendelkezik, mint egy 30 éves, sajnos már nem kíváncsiak rá.

      Ez nagyon keményen tudat alatt működő mentális mechanizmus, még nekem is tudatosan figyelnem kell rá.

      Nem mentegetni akarok ezzel senkit, de a mögöttes mechanizumusok megértése sokat segíthet a helyzet kezelésében.

      Üdv, Tamás

  • Tibor 2017. szeptember 7. 16:20

    Szia Tamás,

    Érdeklődve olvastam ezt a cikkedet is, mint azon előzőeket, amiket korábban írtál és témái érdekesek voltak számomra.

    Több megállapításoddal egyetértek, sőt vannak elgondolkoztatók is a fenti rövid elemzésben.

    Ugyanakkor abban nem értek egyet veled, hogy nincs munkaerőhiány a gazdaságban.
    Pontosabban már most vannak olyan ágazatok, szakmák, ahol hiányoznak munkavállalók ahhoz, hogy a normális működés biztosítható legyen, illetve a többi munkavállalónak ne kelljen “abnormális” túlórát vállalnia. Ilyen pl:. MÁV (jegykezelők, vasutasok), BKV (buszsofőrök), vendéglátás (pincér, séf), termelő cégek (speciális tudású szakemberek), kereskedelem (TESCO).

    További egy-két gondolat, ami a cikk alapján még eszembe jutott:

    1.) Fizetésemelés: Igen. Nagyon valószínű, hogy emelkedni fog és kell a jövőben. Ugyanakkor mindketten tudjuk, hogy pénzzel nem lehet mindent megoldni és csak rövid távon motiváló erő. Ettől még nem biztos, hogy jó lesz a munkaerő és az sem, hogy elég munkaerő áramlik adott területre.

    2.) Most olvastam egy kimutatást, hogy a 18-24 éves korosztályból 46% akar külföldre menni. Hogy lesz így “képzett” utánpótlás (nem betanított munkás) a munkaerő piacon???

    3.) Hogyan akarunk képzett munkavállalókat kinevelni, ha oktatási rendszerünk és politikánk lejtmenetben van???

    4.) Végül, de nem utolsó sorban az ország gazdaságpolitikáját is újra kellene gondolni. Itt, arra gondolok, hogy Magyarország hogyan akarja “pozicionálni” magát a jövőben a világgazdaságban???

    üdvözlettel

    Tibor

    • Kelkó Tamás 2017. szeptember 7. 16:36

      Kedves Tibor!

      A munkaerőpiac hatalmas átalakulásban van, én még jellemzően versenyt látok és nem hiányt. Sok helyen ráfogják a toborzás nehézségeit a hiányra, pl. a MÁV, a BKV és a Tesco nem éppen arról híresek, hogy milyen jó ott dolgozni, nem véletlenül vannak nehézségeik.

      A hiány is jön már, mert éppen most vagyunk benne egy nagyon durva demográfiai lejtmenetben a munkaerőpiacon. Több helyen az országban már lokálisan hiány van, de nemsokára ez országossá fogja kinőni magát.

      A fiatalok közül sokan álmodoznak, de cselekedni annál kevesebben. Lehet, hogy 46% akar külföldre menni, de 10% sem valósítja meg. Ettől én nem félnék, sőt, ez jó, mert nagy részük hazajön értékes tudással és tapasztalatokkal, meg világlátással felfegyverkezve.

      A gazdaságpolitikához, meg oktatáshoz nekem is lenne jó pár tippem, de mivel ráhatásom nincs, ezért nem álmodozom. Ehelyett inkább azokra dolgokra koncentrálok, amelyekkel tudok kezdeni valamit, amiken javítani tudok. 🙂

      Üdv, Tamás

  • Czinege Károly 2017. szeptember 7. 18:36

    Szia Tamás!

    Sok dologban egyetértek, és tapasztalom, bizony új embert szinte csak a meglévők jelenlegi fizetése felett tudok felvenni, és így a régieknek is emelni kell.

    januárban minden munkatársamnak emeltem a fizetését, januárban jött egy fiatal lány, neki most akarom, mert nagyon rendesen dolgozik. Nem kérte, de én fogom emelni, mert most ő keres a legkevesebbet, de nem ő tesz a legkevesebbet.

    üdv.

    • Kelkó Tamás 2017. szeptember 7. 20:19

      Szia Karesz!

      Bizony, fel kell tudni zárkózni, ami sokaknak nem lesz könnyű…

      Üdv, Tamás

  • Imre 2017. szeptember 7. 18:44

    Teljesen egyetértek!
    Nemrég kaptam ajánlatot egy volt főnökömtől, akinél még 2009-ig értékesi vezetőként dolgoztam. Hitelek és egyéb pénzügyi termékek értékesítése a feladat. És ő (és a cég) még mindig ott tart, mint 2004/5-ben, amikor felfutás volt és boldog-boldogtalannak el lehetett adni a hiteleket: tuszta jutalékos rendszer, vállalkozói jogviszony és semmi más!
    Aztán nagyon csodálkozott, amikor elmondtam, hogy ez már nem működik és nem értem, miért csodálkozik, hogy az emberei nem dolgoznak?

    • Kelkó Tamás 2017. szeptember 7. 20:17

      Kedves Imre!

      Bizony, sokan még a múlt rendszerben élnek (a 2008 előtti világ is már bizony múlt rendszernek számít), és nem veszik észre, hogy mennyire megváltozott a világ…

      Üdv, Tamás

  • Kérész Edina 2017. szeptember 8. 16:43

    Én azt nem értem, hogy sír a cég, hogy nem kap embert, akik meg páran jelentkeznek, azokat meg 5 körös interjúkkal szívatják. Minden kör között 1-2 hét szünettel…Ők sem veszik észre, hogy lejárt 4 hónapos felvételi eljárás, AC-k stb. ideje. Legyen elég 1-2 kör és szinte azonnali visszajelzés, mert különben a gyors cégek elhappolják a jelölteket. Egyszerűen nem alkalmazkodnak a cégek a változó világhoz. És ugye elcsépelt dolog, de továbbra sem tisztelik meg a jelentkezőket a “nem ” válasszal. Ami nem egy jó márkaépítés a cégnek. A fizetések pedig továbbra is a vicc kategóriában vannak. Beszéltem cégvezetőkkel, akik sírtak a munkaerőhiány miatt, aztán kiderült: lett volna jelentkező rengeteg, de amint meghallották a feltételeket (nettó 85, nincs bejelentve stb. stb), akkor leléptek. Tehát nem munkaerőhiány van, hanem olyan jelölt nincs, aki adott cégnél, adott feltételekkel, adott fizuért dolgozna. És nem gondolkoznak el, hogy na vajon miért…

    • Kelkó Tamás 2017. szeptember 12. 07:42

      Kedves Edina!

      Sajnos még mindig túl sok van az ilyen cégből és cégvezetőből Magyarországon, de lassan leáldozik az idejük, a munkaerőpiaci verseny fogja őket elvéreztetni…

      Én nem sajnálom őket…

      Üdv, Tamás

  • Lakatos Sándor Endre 2017. szeptember 11. 21:18

    Géplakatos 48
    Több, mint 42 év munka tapasztalatával mondom. Nagyon boldog lettem volna a jelenlegi munkaerő piaci és kereseti lehetőségekkel.
    Jól fizető munkákat csak jól képzett és jó hozzáálású munkaerővel lehet elérni ha a vezetők képzettsége, képessége, alkalmassága is megvan hozzá.
    Nem a munkavállalók száma kevés, hanem az értéket előállitók létszáma.
    A hasznot nem szabad kimarkolni hanem fejlesztésre kell fordítani!

    Üdv, Sándor

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!