Miért nem motivál az év végi bónusz?

Miért nem motivál az év végi bónusz?

Miért nem motivál az év végi bónusz? 749 322 Vállalkozásfejlesztés blog

A legtöbb cégnél megszokott dolog, hogy ha jól teljesítenek a munkatársak, akkor év végén kapnak jutalmat, bónuszt. Sok cégtulajdonos úgy gondolja, hogy a munkatársak motiváltabbak, ha a sok munka jutalmaként év végén pénzt kapnak. Mi vagyok én? Egy sóher krőzus, hogy a nagy nehezen kiérdemelt és megszerzett plusz pénzt vitassam?

Nem, nem azzal van a gondom, ha a munkatársaid megérdemelten egy kis plusz pénzt kapnak, kapjanak csak. A gondom azzal van, hogy te mit gondolsz, ezzel milyen hatást váltasz ki bennük? Ők ezt hogyan értékelik, minek fogják fel? Komoly összegben merek veled fogadni, hogy nem úgy veszik, mint ahogy te gondolod, legfőképpen szeretnéd…

Az első probléma azzal a meggyőződéseddel, hogy az egész évben végzett komoly munka után kapott év végi bónusz következő évben még keményebb munkára sarkallja őket, hogy sajnos nem így lesz.

Az ember olyan, mint a kiskutya

Kutyák betanításánál alapvető elv, hogy amikor elkóborol és visszajön, akkor meg ne próbáld leszidni, megbüntetni, mert azt fogja gondolni, hogy azért szidtad le, mert visszajött! Mert a kiskutya úgy gondolkodik, hogy ha leszidod vagy megjutalmazod, akkor azt azért kapta, amit utoljára csinált.

És mit csinált utoljára?

Visszajött!

Tudom kissé furcsa ez a kutyalogika, de kapaszkodj meg, az emberé sem más!

Ha megkérdezem 10 munkatársadat, hogy miért kapták az év végi bónuszt, jó eséllyel egyik sem fogja tudni! Pontosabban egyik azt gondolja, hogy mert jól megy a cégnek, a másik meg azt, hogy mert szimpatikus neked, a harmadik meg azt, hogy valószínűleg a júniusi projekt miatt.

Ezt honnan tudom?

Elég sok cégátvilágítást csináltam már, amely során mindig megkérdeztem az ott dolgozókat, és a cégvezetők számára mindig döbbenetes eredménye volt, hogy milyen sokféle választ kaptak, és mekkora volt a zűrzavar.

Egy kiemelt értékesítő, egy értékesítési vezető már tud dolgozni év végi bónuszért, és képes mentálisan összekötni az évközbeni munkáját és az éves eredményeket az év végi bónuszokkal, de ők eleve eléggé eredményorientáltan, és mérhetően dolgoznak, de:

  • egy raktáros,
  • egy könyvelő,
  • egy értékesítő,
  • egy asszisztens,
  • de még egy mérnök sem képes ilyen távlatokban gondolkodni! (tisztelet a kivételnek).

Az alkalmazottaid akkor minek gondolják az év végi bónuszt?

Fontos, az év végi bónusz nem összekeverendő a 13., 14. havi fizetéssel, habár a mentális effektus teljesen ugyanaz. Ha rendszeresen megkapják, akkor az alapfizetésük részének fogják érezni! Ugyanez a helyzet a mozgóbérrel is, ha folyamatosan megkapják, akkor kb. 6 hónap után már az alapfizetésüknek fogják érezni. Fontos, nem játszom a szavakkal, hanem precízen fogalmazok.

A munkatársaid az alafizetésük részének fogják érezni, vagyis, ha egyszer mégsem kapják meg, akkor majd meglátod mekkora megrökönyödés és elégedetlenkedés lesz.

Akkor mi legyen az év végi bónusszal?

Nyugodtan tartsd meg, de ne gondold, hogy bármennyire is motiválni fogja őket év közben. Motiválásra negyedév, max. féléves bónuszt javaslok, és részletes személyes értékelést, visszajelzést az átadásakor. Pontosan mond meg, hogy miért kapja, különben nem fogja tudni.

A féléves vagy szezonális bónuszokat szezon végén, szabadságolások előtt szokták adni, és azok éppen emiatt motiválóak, mert pl. nyaralás előtt minden pénz jól jön. Sőt, láttam olyan céget, ahol két részletben kapták meg, nyaralás előtt és után, különben nyaralás alatt mindent elköltenének…

Az év végi bónusz arra jó, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, vagyis, ha vállalat jó évet zár, akkor kapjon mindenki, ha rossz évet zár, akkor meg ne kapjon senki, és ezt a cégvezető a karácsonyi vacsorán részletesen indokolja is meg.

Jó tanács.

Ha nincs bónusz, mert rossz évet zárt a cég, azért valamilyen kis ajándékot én adnék a munkatársaknak, és megköszönném az egész éves munkájukat, egy kicsit mentesíteném őket a rossz év felelőssége alól, mert egy termelésben dolgozó munkás, vagy egy könyvelő nem sokat tud kezdeni azzal, hogy a 150 fős vállalata rosszul teljesít, csak agyonnyomja érzelmileg egy ekkora felelősség. Ő végezze el a saját munkáját kiválóan, és ezért legyen is erkölcsileg megbecsülve. Az egész vállalatért meg fájjon a felső vezetők feje, őket ezért fizetik…

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
6 hozzászólás
  • Pista István 2016. november 22. 21:08

    Emlékszem, amikor Magyarországon dolgoztam multinál. Év végén kaptam az Erzsébet utalványokat, már hívtam is a dílert a nyugatinál, este eladtam készpénzért, másnap kifizettem a devizahitelből az év közben felgyűlő adósságot, meg a villanyszámlát. Erre kiváló volt a karácsonyi prémium 🙂

  • Kálmán 2016. november 25. 11:25

    Nagyon kényes téma, és én is nagyon így gondolom, hogy sem az „adó” sem a „kapó” oldal nem tudja jó helyi értéken kezelni ezt a kérdést. És ebből fakadóan aki adja az nagyon sokszor úgy érzi, hogy Ő milyen klassz főnök/tulaj stb. hogy ad, aki kapja az meg szinte mindig kevesli. Miért Xe Ft, miért nem a havi fizetésem, miért nem annak a 2x-ese…stb.
    Voltam én is vehemens mikor egyenesen visszaadtam a nekem átadott összeget, mert sértőnek gondoltam (4X annyira gondoltam, mert egy kimondott üzlethez kötöttem, -ahogy írod Te is -amit még júliusban hoztam tető alá) . Erre kaptam az eredeti összeg 2X-esét, azt nem volt p. visszaadni. Tipikusan lost-lost. A semmi is jobb lett volna.

    Én azt szeretem amikor megvannak a negyedéves (vagy egyéb ciklus) bónuszok, és van egy éves is külön. Mindegyik ciklus bónusz mellé van egy elvárt teljesítmény a képviselőre vonatkozóan, de az év végi az javarészt az egész cég teljesítménye alapján van meghatározva.
    Meghatározva, és kommunikálva még az előző év vége előtt (a tervek jó esetben úgyis kész vannak addigra). Ilyenkor nincs (vagy kevesebb) a csalódás.
    Nagyon tetszik, az az ötlet, hogy nyaralás előtt-után!!
    Jó írás nagyon!

    • Kelkó Tamás 2016. november 25. 11:36

      Jól megfogtad a premizálás lényegét, ami gyakran lost-lost módon sül el. Aki kapja, az pontosan tudja, hogy miért kapja, és örömöt okozzon, hogy kapja…

  • Mayer Kriszta 2016. november 27. 09:22

    Kedves Tamás,

    Nagyon tetszik az a gondolat az írásodban, hogy a könyvelő, vagy más nem vezető munkatárs, aki rendesen, sőt nemegyszer kiemelkedően végzi a munkáját ne legyen „agyonnyomva” a cég vezetői, tulajdonosa, de akár a piaci nehézségek miatt létrejövő sikertelenségben. Nem azt mondom, hogy ő pl. kapjon továbbra is 100% negyedéves bónuszt, míg mondjuk a vezetők semmit, de én is mindenképpen másképp kezelném. Igen, a döntéshozók feje fájjon valóban, ha nem megy a szekér, hiszen ez leginkább rajtuk múlik…

    • Kelkó Tamás 2016. november 27. 10:49

      Szia Kriszta!

      Igen, sok felsővezető nem gondol bele, hogy ki miért is felelős igazán?

      Egy könyvelő mekkora felelősséget tud vállalni az egész vállalat üzleti sikeréért?

      Hát nem sokat, viszont a saját területéért igen sokat. Ezzel természetesen hozzájárul a vállalat sikeréhez is egy kicsit, de eközben egy cégvezető mindössze egy döntéssel romba döntheti, míg egy másikkal meg fellendítheti az egész vállalatot!

      Egy jó felsővezető egyrészről képes kielemezni és megtalálni az okát mind a fellendülésnek, mind a bajoknak, másrészről külön kezelni az ő motivációját a vállalat dolgozóitól.

      Magyarul, ha a vállalat rosszul teljesít, mert ő nem jó stratégiai döntéseket hozott, de a csapat viszont jól dolgozott, akkor képes a csapatot ezért megjutalmazni, márcsak azért is, mert egy motivált, megbecsült gárdával könnyebben ki fog tudni mászni a vállalat a slamasztikából…

      Sajnos a felsővezetők és cégtulajdonosok többsége képtelen látni a saját vezetői felelősségét, és gyakran a munkatársaikra kenik a felelősséget…

      Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!