Sógor, koma, barát, ismerős, mi légyen velük?

Sógor, koma, barát, ismerős, mi légyen velük?

Sógor, koma, barát, ismerős, mi légyen velük? 860 370 Vállalkozásfejlesztés blog

Gondolom még te sem láttál olyan vállalkozást, vállalatot, ahol az első számú vezető rokonai, barátai, ismerősei vannak kulcspozíciókban, dacára, hogy teljességgel alkalmatlanok rá. Most nem arról akarok beszélni, hogy ez bezzeg mennyire nincs így rendjén, és valójában milyen sokba kerül a cégvezetőnek, mert az alkalmatlan munkatársak miatt könnyen megállhat a fejlődés, egy növekvő piacon is egy helyben topoghat a vállalkozás, hanem ennek a helyzetnek egy speciális aspektusáról.

Egy olyan aspektusáról, amit anno Mátyás király is ismert, és meg is volt rá a megfelelő megoldása, és amely a fő oka a legtöbb konfliktusomnak az ügyfeleimmel! E probléma miatt nagyon sok cégtulajdonos esik pofára, mert ennek köszönhetően nem lát meg olyan fontos dolgokat a cégében, amiket létfontosságú lenne, hogy meglásson, és megoldjon, de valamiért nagyon sok cégtulajdonos egyfajta „vakságban szenved”! Mi köze ennek a sógorhoz, a komához és a barátokhoz? Olvass tovább és mindent elmesélek részletesen…

Az egész jelenség onnan ered, hogy egyáltalán miért alkalmazza valaki a rokonait, barátait, ismerőseit?

A leggyakoribb válasz, amit kapok a megkérdezett cégvezetőktől, hogy:

„Mert MEGBÍZHATÓ!”

Itt álljunk meg egy kicsit, és nézzük meg, hogy mit is jelent ez a fogalom, hogy megbízható, mert ahány ember, annyifélét ért rajta, de azért a cégtulajdonosok leggyakoribb válasza a következő:

„Nem ver át!”

Ehhez képest találkoztam már olyan vállalkozóval, akinek az öccse lelépett a feleségével és 30 millió forinttal a közös vállalkozásból, és hasonló cifra sztorival, az élet már csak ilyen, tárháza kimeríthetetlen…

Van két kedvenc könyvem, a Micimackó és a Tao, meg a Malacka és a Tao, amelyek a Micimackó szereplőin keresztül magyarázzák el a taoizmus bölcs filozófiáját. Ez utóbbiból gyakran emlegetem a következő részt, mert tökéletesen megmutatja, hogy mi ezzel a gondolkodással a hiba:

„Egy elképzeléshez való ragaszkodás útjában állhat a MI VAN ITT megértésének.”

Vagyis az, hogy egy rokon, egy barát, egy ismerős megbízható, az egy ELKÉPZELÉS, egy gondolat semmi más! Lehet, hogy az, de lehet, hogy nem, de egy biztos, nem ellenőrzik kellő gyakorisággal az elképzelés valóságtartalmát.

Mi ezzel a baj?

Ahogy az idézet is írja, nem tudunk egyszerre két dolgot csinálni, egy elképzeléshez is ragaszkodni, meg alaposan megfigyelni, ami az orrunk előtt van. Az elképzelés helyettesíti a valóságot, olyan, mintha a valóság elé egy vetítővásznat tennék, majd arra kivetítetnénk az elképzelésünket. De ettől ez még nem lesz valóság, akármennyire is annak tűnik, csak maximum annak gondoljuk!

Virtuális valóságban élni

Egy cégvezető legfontosabb képessége, hogy érzékeljen, észrevegyen mindent, ami fontos annak érdekében, hogy cége fejlődése érdekében a legjobb döntéseket hozza. Egy cégvezetőnek ELKÉPZELÉSEKhez ragaszkodni talán a legsúlyosabb vezetési hiba!

És aki sógort, komát, barátokat és ismerősöket alkalmaz cégében, az egy idő után egy virtuális valóságban, elképzelések erdejében él, esélye sincs azt látni, ami ott valójában van! Mátyás királyról köztudott, hogy álruhában kiment a nép közé, és igyekezett közvetlen tapasztalatokat szerezni, amit kizárólag saját megfigyelés által lehet. Az már kevésbé köztudott róla, hogy az ellenség táborába is képes volt éjjel belopózni, hogy közvetlen információkat szerezzen!

De konkrétan hogyan épül fel a virtuális valóság egy cégvezető fejében?

Egyszerűen, onnantól fogva, amikor már a rokonok, barátok, ismerősök által adott információkat kritika és kérdőjelek nélkül elfogadja, mert hiszen ők megbízható emberek! Nagyon vékony jég ez, mert egy cégvezető rendkívül elfoglalt, és túlterhelt, ezért neki óriási könnyebbség, hogy nem kell mindennek neki személyesen utána járnia, mert van pár megbízható embere, akik ellátják a szükséges információkkal.

Nem azt mondom, hogy ne bízz senkiben, és légy üldözési mániás, nem. A szélsőségek semmi jóra nem vezetnek (csak konfliktusokhoz, lásd pl. háborúk, tömegbunyó a Fradi meccsen), és a maximális megbízás a másikban, meg a nulla bizalom és üldözési mánia a két szélsőség. E kettő között rengeteg fokozat, árnyalat van, ehhez kell az érzék, hogy a megfelelő középutat megtaláld. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de ha pl. 5 információt elfogadsz valakitől, mert megbízol benne, akkor minden 6.-nak viszont menj utána!

Nézd meg a saját szemmeddel, és ha nem azt látod, amit mondtak, hogy látnod kellene, akkor nézz utána annak, aki mondta, hogy miért mondta!

Mifelénk ezt hívják ÍTÉLŐKÉPESSÉGNEK

Igen, az ítélőképesség egyrészről abból áll, hogy nem hagyod magad megdumálni, hanem éberen érzékelsz és megfigyelsz, másrészről abból áll, hogy képes vagy minél kisebb különbségeket észrevenni. Az ostobák feketében és fehérben, vagyis végletekben képesek csak gondolkodni, míg az értelem ott kezdődik, ahol képes vagy a legfinomabb különbségeket észrevenni. Mint a műholdaknál, ahol pontosan meghatározzák, hogy mekkora tárgyakat képesek egymástól megkülönböztetni. Régen már a 30 méter is jónak számított, ma már vannak olyan műholdak, amelyek 0,5 méternél kisebb tárgyakat is képesek megkülönböztetni.

Nem vagyok filozófikus hangulatban, csak nemrég találkoztam egy olyan cégtulajdonossal, akivel nemigen tudtam mit kezdeni, mert körbe van véve megbízható rokonokkal, barátokkal, nemcsak munkatársként, hanem alvállalkozók, tanácsadók, ügyvédek, stb., akik arra használják ki a cégvezető határtalan bizalmát, hogy ne kelljen teljesíteniük, pontosabban alacsonyabb színvonalú munkát is el tudjanak vele fogadtatni úgy, hogy még elégedett is legyen, hogy milyen jó emberekkel van körbevéve.

Ehhez képest 8 éve nem tudják átlépni az 1 mrd-os forgalmat, ott rostokolnak, és rengeteg magyarázatuk, mentségük van arra, hogy ezen miért nem lehet változtatni? Sajnos nem tudtam neki segíteni, mert azért keres annyi pénzt, hogy anyagi gondjai nincsenek, ezért a probléma, hogy nem növekednek annyira, nem olyan nagy probléma, igaz jó lenne rajta változtatni, de ne kelljen hozzá túl nagy erőfeszítéseket tenni.

A cégtulajdonos egyszerűen még nincs felkészülve arra, hogy ki merjen lépni a komfortzónájából, pedig cége előtt áll a világ, mert a termékük piacképes lehetne bárhol!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
6 hozzászólás
  • Kata 2015. május 27. 12:22

    Én úgy vélem, egy KKV úgy teszi tönkre a saját egyéni vállalkozását rokonostul, ahogy akarja…azt vesz fel, akit akar. Ha csődbe megy, hát a sajátját áldozta rá. A gond azonban sokkal súlyosabban jelentkezik állami, önkormányzati cégeknél, ahol szintén a sógor, koma, jóbarát, szerető ül és kevésbé érzi meg a vezető, ha csődben a cég, hisz állambácsi (azaz a mi pénzünkön) játszadoznak az odaillő emberek sokszázezres, milliós fizetésért.

    • Kelkó Tamás 2015. május 27. 12:48

      Kedves Kata!

      Egyet is értek veled, meg nem is. Ma a kkv-k foglalkoztatják a munkaképes lakosság közel 3/4-ét, ezért nem véletlen, hogy azoknak az országoknak erős a gazdasága, ahol virágoznak a kkv-k, és főleg ott, ahol erősen exportra dolgoznak.

      Ők helyben fizetnek adót (amiből finanszírozzák az állami cégeket), helyi munkavállalókat alkalmaznak és még sorolni lehetne a pozitív nemzetgazdasági hatásukat. Ez messze nem csak a tulajdonos vagyonáról szól. Amikor egy 300 főt foglalkoztató cégnek dolgoztam, akkor ezt úgy fogtam fel, hogy 300 ember családja egzisztenciájának a felelőssége van a cégvezető kezében.

      Ha rossz stratégiai döntéseket hoz, akkor 1 év alatt lazán felezheti a céget, és akkor 150 ember és családja látja ennek a kárát, ha pedig jó döntéseket hoz, akkor újabb 100 embernek és családjának ad munkalehetőséget akár 1 éven belül.

      Többek között ezért is van érzelmi kötődésem a magyar vállalkozások felé, és 15 éve zömmel ezért nekik dolgozom és nem multiknak.

      Üdv, Tamás

  • Pados Attila 2015. május 27. 12:46

    Érdekes lenne ugyanezt a helyzetet, az illető cégbe felvételiző munkavállalók szemszögéből nézni. Ők ugye azzal szembesülnek, hogy egy jó esetben átlagos képességű vezető alárendeltjei lesznek.

    Illetve, én őszintén szólva nem tudom mennyi ebben a realitás, de mindenki azt mondogatja a környezetemben, hogy a munkaerőpiac erősen a személyes kapcsolatok hálójában vergődik, tehát hogy állást ismerősökön keresztül lehet találni. Ebben mi az igazság?

    • Kelkó Tamás 2015. május 27. 12:52

      Kedves Attila!

      Bizony, ez egy másik aspektusa a sógor, koma, barát alkalmazásának, hogy a gyenge vezetők miatt eleve nem mennek az adott céghez kivételes munkavállalók, akik meg ott vannak, azokat meg erősen demoralizálja egy ilyen vezető, amíg maguktól el nem mennek, így beindítva a kontraszelekciót.

      Vannak cégek, ahol a kapcsolat számít, de rengeteg van, ahol nem, különben miért lenne közel 10.000 db álláshirdetés a Profession.hu-n? Meg miből élne a több száz közvetítő és munkaerőkölcsönző cég?

      A személyes kapcsolaton keresztüli toborzásnak van viszont egy speciális, jó vállfaja, amikor az adott vállalat külön fejpénzzel motiválja dolgozóit, hogy ajánlják ismerőseiket a cégbe. Persze, itt mindenkinek át kell mennie a hr osztály szigorú felvételi rendszerén, tehát az ismerős nem élvez előnyt. Ez főleg hiányszakmáknál alkalmazzák (mérnökök, szoftverfejlesztők, stb.).

      Üdv, Tamás

  • Bővíz László 2015. május 27. 16:10

    A megbízhatóság, nem megbízhatóság témától nagyobb problémának látom azt, hogy minden döntéshozatali folyamatba (a HR-be is) a vállalkozás szempontjából egészségtelen tényező kerül be. A rokoni kapcsolatokra hatása szempontja. A munka és a magánélet világa túlzottan összeolvad, nem lehet az egyikben változtatni a másikra ható következmény nélkül.

    Szerintem fordítsd meg a példádban szereplő vállalkozó nézőpontját. Lehet, hogy nem akar szembesülni a valósággal és a rokonait használja arra, hogy azt elkendőzzék előle. Ennek a játéknak számára jócskán van pszichés haszna, ami nagyobb, mint ami az elérhető bevételtöbbletből származna. Ilyen haszon az is, hogy a családban ő lehet a „keresztapa”, aki mindenkinek munkát ad. Ugyanilyen szerepben maradna a családja szemében, ha rendet tenne a vállalkozásában és kirúgná a felét? Valószínűleg nem. Neki magának van szüksége erre.

    • Kelkó Tamás 2015. május 27. 20:38

      Jól látod, rengeteg különböző „játszma” lehet emögött, és találkoztam már ilyen „keresztapa” esettel is. Róla mondtam párszor, hogy sok cégtulajdonos nem irányítja a cégét, hanem uralkodik benne…

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!