Tényleg a fejétől bűzlik?

Tényleg a fejétől bűzlik?

Tényleg a fejétől bűzlik? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

d8Egyre divatosabb téma a különböző gazdasági lapokban és konferenciákon a vállalkozások utódlása témakör. A múlt héten Győrben a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara konferenciáján én is erről tartottam előadást és előtte újra átgondoltam, hogy az elmúlt 14 évben e téren mit láttam működni és mit nem.

A statisztikák sem hazudnak, mert a 90-es évek elején indult egy nagy vállalkozás alapítási hullám, amelyek tulajdonosai mostanában érik el a nyugdíjkorhatárt, és ugyan egy vállalkozó hivatalosan nem megy nyugdíjba, de sokan szeretnék, hogy fiaikból, lányaikból sikeres „ifj. Jockey Ewing” váljék, de csak rendkívül kevesen járnak sikerrel!

A másik tömeges jelenség, hogy – nem túlzás – vállalkozók tízezrei nem tudnak kikecmeregni az „egykezes irányítás” csapdájából, pedig már legalább 10 éve át kellett volna „jól fizetett vezetőknek” adniuk cégük napi-operatív irányítását!

Mi lehet a baj, hogyan lehetséges, hogy ennyi vállalkozót érint ez a probléma, és miért nem találják meg a megoldást? Ezt járom kicsit körbe a mai blogomban…

Mivel e blog keretei korlátozottak, ezért nem tudom teljesességgel körüljárni a problémát, de a legfontosabb aspektusokra ígérem rávilágítok.

A vállalkozás tulajdonosa

Egy vállalkozásban az alfa és az omega maga a cégtulajdonos. Ő alapította, ő minden döntési jogkör birtokosa, és nem mellesleg ő teszi mindenét a vállalkozása érdekében kockára. Igen, mindenét, azaz nemcsak a pénzét, vagyonát, hanem a családját (pontosabban családi békéjét), továbbá mentális és fizikai egészségét!

Mert vállalkozni bizony kockázatos, különösen 2008 novembere óta. Nem egy vállalkozót láttam önhibáján kívül idegileg, emberileg tönkremenni, mert pl. előre tudatosan, kitervelten átverték, azaz nem fizették ki az elvégzett munkáját olyan nagyságrendben, amit már nem volt honnan pótolni. Ilyenek tömegével voltak a Colbert, bocsánat Megyeri híd építésénél, de most a Malév beszállítói között is vannak jó páran.

Nem jó vezető

A másik nagy kockázat, amikor valaki ugyan jó vállalkozó, mert jól kitalált mindent, meg is valósította, anyagilag is sikeresnek mondható, de csapnivaló vezető, mert képtelen a delegálásra. Ő az, aki inkább halálra dolgozza magát, majd panaszkodik a beosztottaira, akiket végül is ő vett fel, és akiknek éppen ő nem ad lehetőséget a kiteljesedésre, mert egyrészről nem tanítja be őket rendesen (nincs ugyanis sem érzéke, sem türelme hozzá), másrészről nem ad át nekik érdemi feladatokat.

Olyan ő, mint egy keresztespók, minden szál nála fut össze, minden döntést neki kell meghoznia, és nélküle semmi sem történhet.

Ő természetesen a gyermekeivel sem csinálja másként, velük is türelmetlen, képtelen őket betanítani és közel engedni a tűzhöz, így nem csoda, ha nem érdekli őket az egész, még akkor sem, ha a tehetségük egyébként meglenne hozzá.

A hatalom az édes…

A másik a hatalommániás, aki egyszerűen élvezi, hogy főnök lehet, hogy itt minden az övé, és mindenki neki engedelmeskedik. Felhalmozott vagyona miatt kellő okot érez arra, hogy másokkal szemben arrogáns, lekezelő legyen, nem gondolva arra, hogy Róma sem tartott örökké, még egyszer ő is rászorulhat azokra, akikkel most kutyául bánik.

Ő reménytelen eset, mivel élvezi azt, hogy minden szálat ő tart kézben, ezért érthető okokból problématudata sincsen, szerinte minden jó így, ahogy van, probléma kizárólag az alkalmazottaival van.

Mi akkor a megoldás?

Látszólag egyszerű, sokszor még maga a vállalkozó is tisztában van vele, de tudni valamit, vagy megvalósítani az két külön dolog. Egyszerűen delegálni kellene rengeteg feladatot, de a legtöbb vállalkozó olyannyira a szokásai rabja, hogy hiába veszünk fel hozzá kiváló középvezetőket, akkor sem adja át nekik az érdemi feladatokat és azt a minimális döntési jogkört, ami a munkájuk végzéséhez szükséges.

Az elmúlt 20 évben nem is láttam olyan sikeres generációváltást, ahol a cégtulajdonos megértette, hogy mit kell tennie, majd másnaptól úgy is cselekedett. Minden egyes esetben szabályos utcai harcokat kell vívniuk a vezetőknek a cégtulajdonossal, és minden egyes feladat átadásáért, minden egyes nap meg kellett küzdeniük. Sajnos nem volt más út, a cégtulajdonos ügyvezetővel gyakran szabályosan veszekedni kellett, természetesen az ő érdekében.

Ha bárhol arra vártak a felvett vagy kinevezett vezetők, hogy a főnök majd magától átadja a napi-operatív feladatokat, ott hoppon maradtak és nem történt meg a hatalomváltás.

Ennyi lenne az egész?

Természetesen a generációváltást megelőzi egy csomó szervezési, előkészítési munka, amelyekről nemsokára megjelentetet egy bővebb tanulmányt, továbbá egy konferenciát is tervezek a témában, de mindezek semmit sem érnek kellő rámenősség (szelíd erőszak) és türelem nélkül, mert egy (cégében) korlátlan hatalommal rendelkező ember szokásait megváltoztatni nem egyszerű feladat, kellő ráhatás nélkül biztosan nem megy…

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
3 hozzászólás
  • Kovács Fruzsi 2012. április 26. 22:21

    Tamás, nálunk (irodavezetőként dolgozom) a főnök már 8 éve nyugdíjba akar menni, de sem a középvezetőknek, sem a nagyobbik fiának nem tudja átadni a cég vezetését.

    Pedig már tanácsadók is jártak nála, nem is egyszer, de mintha fizikailag képtelen lenne átadni fontos döntéeseket másnak. Folyton azt mondja, hogy csak abban bízik, amit ő csinál meg, és nem is érti mi miért nem vagyunk képesek valamit jobban megcsinálni, mint ő. Pedig egyszerű, nekünk nem árul el semmi olyat, aminek köszönhetően önállóan tudnánk dolgozni.

    Mai napig ő indít el minden utalást, ő adja oda személyesen a béreket, ő egyezik meg minden beszállítóval, és ő dönti el minden fillér kiadását, még wc papírt sem tudunk venni nélküle.

    Szerinted van remény, valahogy rá lehetne venni, hogy adjon másnak is esélyt?

    Fruzsi

  • Szőke 2012. április 27. 09:09

    Kedves Fruzsi!
    Ha elfogadsz egy jó tanácsot egy „egykor motivált munkavállalótól”, ne más szekerét told, egyik sem érdemli meg. A boldogságot nem egy munkahelyen kell keresni…
    Sok boldogságot!
    Szőke

  • B.M. 2012. július 9. 12:13

    Mezőgazdaságban dolgozom, családi gazdaság tagjaként (állattenyésztés, növénytermesztés, régebben különböző kertészeti kultúrák). Ha valaki, hát én egészen testközelből átélem ezeket a problémákat, bár nálunk néha már nem utcai harcok vannak, hanem a 3. világháború. Azt szoktam mondani: aki kitalálta a családi gazdaság formációját, szívesen átadnám neki mindkettő cipellőmet, járkáljon már picit benne. Részemről döntés született: nem akarom többé átvenni a gazdaságot, nem akarok többé részt venni ebben, elég volt, túl nagy az ára. Most próbálok valami munkát találni belföldön, lehetőleg szakmához közel (kb. esélytelen egyébként), de valószínű, ha nem sikerül, külföld felé veszem az irányt – tiszta lappal. Tamás, erről is írhatna tanulmányt, szerintem bőven érdekes témakör: mit tegyen az a középkorú, aki beleszületett egy családi vállalkozásba, ott gyakorlatban megtanulta a szakma minden csínját-bínját, folytonosan (túl)feszegette a saját tűrőképessége határait, lemondott egy csomó „korosztályos” dologról, mondván: családi, meg saját, meg örökség, majd jött a felismerés: itt bizony semmilyen babér nem terem, főként nem a vezetés átvétele, amiben valaha még nagyon hitt, de ha így megy tovább, még örökség sem lesz. Önéletrajz nagyon tömör: családi vállalkozás tagja voltam az elmúlt 35 évben – 35 évesen, még egyetemre is elmentem a cél érdekében, és ettől többet ha megszakadok, sem tudnék közölni. Mit is csináltam? Mindent. Nem ismerem a szakmákat, nem tudom, mi mit jelent, melyik meddig tart, hiszen nekem mindig érteni kellett mindenhez, a gépszereléstől kezdve a pályázatbeadásig, de még az állategészségügyhöz is, természetesen a mi vállalkozásunkra szabva, amihez meg mégsem értettem, azt extra gyorsan meg kellett tanulni, és elsőre hibátlanul kivitelezni. Most itt állok a 22-es csapdájában, és csak lesek, mint Rozi a moziban, olyan idegen számomra a munkakeresés, egyáltalán a munkaidőben dolgozó alkalmazottak világa, vállalkozás indításhoz pedig részben nincs elég tőke, részben korábbi, még érvényben lévő vállalások miatt nem is lehetséges. Nos, Tamás, kérem, ha ilyen témában írna tanulmányt, értesítsen, kíváncsi lennék rá. Egyetértek Szőkével: más szekerét tolni nem érdemes, akkor sem, ha ez a más történetesen az illető apja/anyja.

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!