Miért nem sikerül motiválni a munkatársaid?

Miért nem sikerül motiválni a munkatársaid?

Miért nem sikerül motiválni a munkatársaid? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

auraAbban a legtöbb vezető egyetért, hogy egy motivált és egy nem motivált munkatársa teljesítménye között legalább duplája a különbség, ezért nem vitás, hogy ezen a cége, csapata sorsa múlhat. Ha ennyire fontos ez a téma, akkor vajon miért van óriási nehézsége ezzel a legtöbb vezetőnek?

Mai blogbejegyzésemben arra keresem a választ, hogy a vezetők többsége miért nem veszi észre a legnyilvánvalóbb akadályát munkatársai motiválásának, azt amelyiken ráadásul a legkönnyebb változtatni. Igen, megint rólad van szó kedves vezető társam, de nem mindegy hol kezdjük az önvizsgálatot…

Anno még a fejvadász pályafutásom kezdetén, huszonévesen elég gyorsan meg kellett tanulnom, hogy a pályázóknak elsősorban az ügyfél és nem az én értékrendemnek kell megfelelniük. Ennek köszönhetően nem egyszer előfordult, hogy olyan pályázót vittem az ügyfélnek, akivel én semmi pénzért nem dolgoztam volna együtt, de ők nagyon jól egymásra találtak.

Akkor figyeltem fel azonban arra a jelenségre, hogy szinte kivétel nélkül minden ember magából indul ki, amikor másokat megítél vagy megpróbál megérteni!

Amikor egy elképzelés bedől

23 évesen úgy gondoltam, hogy az idősebbek kellő élettapasztalattal rendelkezve biztosan nem így tesznek, majd be kellett látnom az elmúlt 18 évben, miközben sokszor 70 éves embereket kellett erre rádöbbentenem, hogy magából kiindulva esélye sincs a másik ember tettét, gondolkozását megérteni.

Jól látható ez különösen vállalkozóknál, ahol a cégtulajdonos és a bérből-fizetésből élő alkalmazott olyan, mintha két külön univerzumban élne. Az egy dolog, hogy egy alkalmazott soha nem fogja a vállalkozót megérteni, mert amíg nem próbálta meg, addig elképzelése sincs, hogy ez mivel jár, azonban a világ még elég jól tovább működik, ha ez így marad.

A gondok ott kezdődnek, amikor egy cégtulajdonos, vagy akár alkalmazott vezető nem érti meg a beosztottait, mert akkor esélye sincs őket hatékonyan motiválni, azaz esélye sincs arra, hogy a dupláját hozzák a jelenlegi teljesítményüknek!

Hogyan nyilvánul meg ez a gyakorlatban?

Például amikor egyes vezetők kizárólag a teljesítményarányos fizetési rendszerben látják a megoldás kulcsát munkatársaik magasabb teljesítményéhez, pedig tudják, hogy a legalacsonyabb motiváció a pénz, a zsoldos szintje!

Nem is tudom hány száz órát kellett már bizonygatnom cégvezetőknek, hogy nem minden embert lehet több fizetéssel motiválni, sőt ugyanazon embernél, akit korábban ugyan pénz motivált volt, később ez megváltozhat, és lehet, hogy a több szabadidő, a kevesebb stressz motiválja vagy egy kombi céges autó a limuzin helyett.

Sőt, megdöbbentő látni azoknak a vezetőknek az arcát, akik nagy lelkesen felkínálják a legjobb emberüknek az előléptetést vezetői pozícióba, majd az illető nem fogadja el, mert nem akar vezető lenni!

Pedig az ok nyilvánvaló, egy vezetőt, különösen cégtulajdonost egészen más dolgok motiválnak, mint azokat az embertársait, akik egész életüket beosztottként dolgozzák le. Ezzel az égvilágon nincs semmi baj, tudomásul kell venni, hogy a világ azért ennyire sokszínű, mert mások vagyunk. Megérteni kell ezt vagy elfogadni, és ennek megfelelően cselekedni.

Még a fizetési rendszernél is oda kell erre figyelni

Nem véletlen, hogy amikor megkérnek arra, hogy segítsek egy cégben a fizetési rendszert megváltoztatni, akkor azt egy alapos felméréssel kezdem (1 db A4-es oldalnyi kérdéssel), minden egyes munkatársat megkérdezve, mert eddig mindig más igények jöttek fel, mint amire a vezetőjük gondolt. Sőt, olyannyira más igények, hogy ha a vezető eredeti elképzelései szerint alakítják át a fizetési rendszert, akkor az rendkívül demotiváló lett volna a munkatársakra nézve!

A mai nehéz időkben kiemelt fontosságú, hogy motivált, ez által jól teljesítő beosztottaid legyenek, de ehhez először ki kell bújni az elképzeléseid közül, meg kell értened a munkatársaid értékrendjét ahhoz, hogy képes legyél javítani a motiváltságukon.

December elején már hagyományszerűen a munkatársak motiválásáról fogok tréninget tartani, amelyben rengeteg új információ lesz, köztük Geert Hofstede szociológus kutatásainak meglepő eredménye, amely sok plusz információt ad arról, hogy miért más a vezetők és beosztottaik értékrendje és motivációja, de arra is, hogy miért szenvednek annyit a külföldi vezetők a magyar beosztottakkal…

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
21 hozzászólás
  • János 2011. november 8. 15:40

    Kedves Tamás!

    Kiyosaki a Cashflow-négyszög c. könyve sok kérdésre választ ad a vállalkozó – tulajdonos – cégvezető – alkalmazotti lét és gondolkodás és hozzáállás témájában. Néha tényleg más bolygók, univerzumok lakói vagyunk, aktuális szerepünktől függően. Mert van olyan, hogy mindkettő, sőt, több is vagyunk egyszerre, de ez már egy másik bejegyzésért kiált. 🙂

    És igen, van változás a motivációban az idők – történések előrehaladtával, teljesen igazad van.

    Szép napot!

    Üdvözlettel,

    János

  • Sármásiné Erdődy Gizella 2011. november 8. 17:32

    Szia Tamás!

    Miért olyan nehéz rávenni némely vezetőt arra, hogy más fejével gondolkodjon?
    Szerintem az empátia háza táján keresgélhetjük a megoldást.
    Ahogy írtad, van, aki kizárólag a saját látószögéből képes szemlélni a világot: meggyőződése szerint, a világ mindenki számára egyforma. Ami neki jó vagy rossz, az másnak is jó, illetve rossz.
    Mint, amikor az anyuka azt mondja a gyereknek: miért mondod a spenótra, hogy rossz? Nézd, én nagyon szeretem, nincs semmi baja, edd csak meg, finom…
    Nos, ők azok, akikből teljesen hiányzik az empátiakészség.

    A valódi empatikus személy viszont nem csak látni képes a másik szemével, de gondolkodni is. Ők azok, akik igazán jó vezetővé válhatnak, mert szinte a gondolatát is kitalálják a beosztottaiknak. Így tudják igazán megtalálni, hogy kinek mire van szüksége, ki, mivel motiválható sikeresen.

    Érdemes a vezetőkiválasztásnál ezt a készséget is figyelembe venni, mert sajnos az empátiakészség nem igazán tanulható képességünk.

    Üdv, Gizi

    • Kelkó Tamás 2011. november 8. 18:11

      Szia Gizi!

      Nem vagyunk egyformák, nagyon sok ember számára egyszerűen nem megy a másik fejével gondolkodás, másrészről akinek megy, ő is alapból úgy van bedrótozva, hogy magából indul ki. Legalább ez utóbbinak el lehet magyarázni, lesz egy felismerése, és utána már így gondolkodik.

      A vezető kiválasztásról meg érdemes lenne egy jó nagy felmérést csinálni, mert van olyan érzésem, hogy a vezetők jó része nem empatikus…

      Üdv, Tamás

    • Sármásiné Erdődy Gizella 2011. november 8. 18:36

      Szia!

      Ez a felmérés azt hiszem nem egyszerű feladat, mert (ezt bizonyára Te is tapasztaltad), sokkal többen gondolják magukat „hű, de empatikusnak”, holott valójában csupán (persze ez is nagyon dicséretes tulajdonság) segítőkészség tombol bennük.
      Sokszor ez a párosítás képes a legtöbbet ártani. Hiszen az empátia nélküli segítés általában nem igazi segítség, inkább teher.

      A valódi empátiakészség mérésére bizonyára léteznek pszichológiai tesztek is, de például az írásunkban is utalnak rá jelek…
      Volt is már emiatt vitám néhány ügyfelemmel. Nehezen fogadja el valaki azt, hogy nem empatikus, miközben segítő szervezetben dolgozik évek óta. Azt persze nem érti, miért kerül rendszeresen konfliktushelyzetbe…

      Tesztelésbe szívesen besegítek. 😉

      Üdv, Gizi

    • Magda Attila 2011. november 9. 12:17

      Szia Gizi, régen beszéltünk! Nagyon tetszik, ahogyan összekötötted a segítőkészséget az empátiával.

      Összességében még annyit fűznék az empátia kérdéshez, hogy az empátia nem állandó, fejlődhet, visszafejlődhet, és napról napra, óráról órára is változhat lelki állapottól, pihentségtől, stb. függően.

      Üdv.: Attila

    • Sármásiné Erdődy Gizella 2011. november 9. 15:14

      Szia Attila!

      Örülök, hogy hallok felőled!
      Igen, maga az empátiára való hajlandóságunk egy adott pillanatban, talán valóban változó lehet, hiszen ez a készségünk eléggé összetett: szükség van hozzá a másik iránti nyitottság, a figyelem, a hallgatás, a saját érdekek háttérbe szorítása, a tolerancia, stb. meglétére is, ami persze változhat az adott lelkiállapot, fáradtság függvényében.
      De maga az empátiakészség megléte, illetve mértéke leginkább velünk született képesség. Bizonyos speciális gyakorlatokkal picit lehet edzeni, de akiből alapvetően hiányzik, az sosem válik Teréz anyává…
      Ezért jó ezt inkább előre fölmérni.

      Üdv, Gizi

    • Magda Attila 2011. november 9. 20:27

      Szerintem az empátia inkább szülői (és egyéb) minták alapján elsajátított dolog.
      🙂
      Üdv. Attila

    • Kelkó Tamás 2011. november 9. 20:34

      Szerintem velünk született képesség, ami fejleszthető, ha a csírái megvannak. Sajnos túl sok olyan embert ismerek, aki teljesen képtelen az empátiára és nem a jó szándék hiányzik hozzá.

    • Sármásiné Erdődy Gizella 2011. november 9. 22:16

      Attila!
      Vannak velünk született tulajdonságok, amiket a szülői minta sem képes teljesen átírni, bármennyire is szeretnénk ezt remélni, amíg kicsik a gyerekeink… 🙂

    • Magda Attila 2011. november 11. 07:53

      Tamással egyetértek. Annyival kiegészítve, hogy természetesen nem egyformának születünk de a de az alapvető pozitív emberi tulajdonságok lehetősége mindenkiben bent van. Az átlagról beszélek, és nem a genetikai rendellenességekről.

      Tudományosan bebizonyított tény, hogy a társas kapcsolatainkban mutatott viselkedésünket, és alapvetően a személyiségünket (és ide tartozik ez empátia és a vezetés is) több mint 50%-ban a tanult dolgok (maga az élet) befolyásolják. (Az „életbe” beleértem az egyén önmagáért vállalt felelősségének a mértékét is.)

      Ezt támasztja alá az a saját tapasztalatom, hogy mindenkinél, akinek a sorsát jobban ismerem látom azokat a hatásokat, amik miatt (és nem csak ezek miatt, ezt elismerem) olyan lett, amilyen. Akár rossz tulajdonságról beszélünk, akár jóról.

      Természetesen egyetértek azzal, hogy a veleszületett tulajdonságok nagyban befolyásolják a személyiségünket, de én azt tanultam, és azt tapasztalom, hogy nincsenek eleve empátia nélkül született (de genetikailag normális) emberek. Szerintem az emberek 95%< része genetikailag rendelkezik az empátia képességével. Azt elfogadom, hogy különböző mértékben.

      Üdv.,

      Attila

  • Kondasz Kata 2011. november 8. 18:53

    Talán 10 éves lehettem mikor rájöttem h mindenki magából indul ki csak a megjelenítési formában vannak eltérések. Továbbá arra is megértem mire a középiskolát tapostam néhány igen kiváló tanár segítségével hogy az én véleményem nem rosszabb másokénál és a hiba%*kom is jó. A fejem mindig összerakja a napi beszédeket, infokat és elemez jelez. Néha van lehetőség jót lépni néha nem adottak a feltételek. A megérzéseim a fenti elemzésekből jönnek.

  • Fecske 2011. november 9. 08:38

    Egyik munkám során az utolsó napokban egy nagyvállalat vezetőjétől 3 oldalas emailt kaptam a jó vezető ismérveiről. Bevallom megkönnyeztem…Vezetésmódszertanban azt tanultam, hogy a vezetőknek csupán 5 %-a a jó vezető, bár tanulható, de valójában születni kell rá. Hát hajrá annak, aki még próbálkozik.
    János hozzászólására reagálnék, hogy alkalmazottként mindig mások cégéért dolgoztam, sokszor többet tettem le az asztalra, mint maga a tulajdonos. Mostanában többen megkérdezik, mi az a pénz, amivel el tudnának kötelezni. A válaszom: akit a pénz motivál, azt bárki megveszi, aki többet kínál. Nem szokták érteni. Cégként én is csak egy „zsoldos” vagyok. Ma már csak a kölcsönös támogatás számít…

    • János 2011. november 9. 12:46

      Kedves Fecske!

      Egyrészt egyetértek, másrészt a következőt gondolom: Mondok egy összeget, ami nekem megfelelő, amiért elvégzem jó érzéssel azt a munkát, a kölcsönös támogatás mellett. Ha az neki megfelel, hajrá, ha pedig nem, akkor az is rendben van. Mert ahogy egy cégvezető/tréner ismerősömtől tanultam meg: „Nem vagyok mindenkinek való, nem való mindenkinek a tudásom.” ÉS nem is kell mindenkivel és mindenkinek dolgozni, de ezt már Te is tudod, azt hiszem.

      Üdvözlettel, János

  • Magda Attila 2011. november 9. 12:10

    Hiszem, hogy a sikerre vezető egyik út a munkatársak megismerése. Ha ismered a munkatársakat, akkor tudod, hogy mi motiválja őket. Egy jó szervezetben dolgozó jó vezetőnek ehhez nem kell felmérés, mert napi kapcsolatban van beosztottaival, és ennek során beszélnek munkáról, és más dolgokról is. Időnként nem csak munkával foglalkoznak, hanem egymással is. Nagyobb szervezetben ez a közép- és alsó szintű vezetők dolga.

    Egy jó vezető észreveszi, ha a beosztottja szakmailag elakad, és tovább tudja lökni segítséggel, információval, bármivel. Lendületben tudja tartani a munkatársakat. Lendületből sok akadályt át lehet ugrani, míg ha csak ül a munkatárs az akadály előtt, és simogatja, lehet, hogy egyet sem (Dale Calverttől hallottam). Ugyanígy kapcsolódik a rendszerhez a munkatársak egyéb munkahelyhez kapcsolódó igénye: motiváló munka, jó csapat, megbecsülés, odafigyelés, egy jobb autó, pénz, stb. Ezek lendületben tartó tényezők.

    Igazad van Tamás, ez önmagunkból kiindulva nem megy, csak empátiával. Nagyon sok esetben ez nincsen meg. Vagy esetleg túl nagy a szervezet, hogy mindenkit ilyen szinten ismerjenek a vezetők. Ilyenkor jöhet a felmérés.

    Üdv., Attila

  • Magda Attila 2011. november 9. 12:15

    Még egy: jó ötletnek tartom egyébként egy kicsit megfordítani a dolgot. Azt hiszem, hogy a vezetés iránt komolyan érdeklődő kollégák ismerik jó vezetés ismérveit. Javaslatom: mérjétek fel magatokat ezen ismérvek alapján, majd töltessétek ki a tesztet a munkatársakkal is.

    Nem szabad félni a beosztottak előtt való megmérettetésből, mert sokat lehet tanulni belőle. Persze ez csak akkor lehetséges, ha megvan az elfogadottságotok és megfelelő bizalmi a légkör, hogy őszinték merjenek lenni a munkatársak.

    Üdv. Attila

  • Szabó Jocó 2011. november 13. 21:17

    Sziasztok !

    Én pont a kettő között vagyok.
    Középvezetőként rá kellett döbbennem, hogy az amúgy sza…ban lévő Cégünket egyedül „akarom megmenteni”.
    A feletteseimnek és a beosztottaknak sem fontos, hogy továbblépjünk, pedig nem kéne sok csak egy kicsit elgondolkodnia Mindenkinek. Egyedül próbálok marketingelni (minden szabadidőmben fészbúkolok, szórólapot készítek, blogot írok, honlapokat szerkesztek jutúb videókat gyártok, hírlevelet írok stb. és mégis a napi hiányosságaim képezik a fő témát a mai mindennapokban !) és megtartani a már meglévő Vendégeket, míg a Főnököm a gyermekével együtt „pusztítják” el Őket. Nem értik meg, hogy a Vendég mihez szokott az én ügyfélszolgáltatásomban, mert Ő a király és nehogy már a Vendégnek legyen igaza !

    Sok munka van a kapcsolatok ápolásában és úgy érzem, minden Vendégemmel sikerül megteremteni a mindkettőnknek megfelelő atmoszférát és jól érezzük magunkat.

    Furán érint és eléggé demotiváló is ez a helyzet és már ahhoz sincs kedvem, hogy a kollégáimat ösztönözzem, hisz úgysincs miért ! 🙁

    Nem tudom, mihez kezdjek, mert ez így nem jó ! 🙁

    Bocs, hogy panasznapot tartok, de kérlek Benneteket adjatok tanácsot, hogy hogyan tovább !

    ….és ne azt, hogy a decemberi tréning adja meg a választ a problémámra.

    Elmennék, de saját pénzből nem invesztálnék erre, a többit pedig már tudjátok.

    Köszönök minden hozzászólást ! 🙂

    Mosolygós napokat ! 🙂

    • Kelkó Tamás 2011. november 14. 16:11

      Kedves Jocó!

      Tényleg ne gyere el a decemberi tréningemre, mert erre a problémára csak egy sokkal drasztikusabb megoldás van, új munkahelyet kell keresned!

      Sajnos szomorú dolog, de az emberek mentalitását megváltoztatni nemhogy nehéz, inkább a lehetetlen kategóriába esik, és elmondásod szerint, itt most erre lenne szükség.

      Elég sok évembe és csalódásba került, mire ezt beláttam, és nem volt az óta sem kivétel.

      Ha meghozod a nehéz döntést és elszánod magad a váltásra, akkor nyugodtan küldj nekem egy önéletrajzot és igyekszem segíteni, amiben tudok.

      Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!