Mi zavarja legjobban az álláskeresőket?

Mi zavarja legjobban az álláskeresőket?

Mi zavarja legjobban az álláskeresőket? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

Matrix Neo at Job InterviewJúnius elején egy rendhagyó toborzás-kiválasztási konferencián, a truBudapest-en vettem részt, ahol inkább munkacsoportok voltak, nem a hagyományos értelemben vett szekció ülések és prezentációk. Elsőként Csudutov Csudinka (informatikai fejvadász) „szeánszán” voltam, ami zömmel arról szólt, hogy Csudi az ott lévő toborzási szakemberektől, hr vezetőktől megkérdezte, hogy nekik mi volt a legrosszabb interjú élményük, mint álláskereső?

Igen, akasztották a hóhérokat, minden ott lévő (kb. 30-an voltunk) egyenként válaszolt a kérdésre, és meglepő eredmény kezdett kibontakozni a végére. Érdekes volt látni, hogy a hr szakemberek is álláskeresőként ugyanazokkal a problémákkal kell, hogy megküzdjenek és ugyanúgy zavarják őket dolgok, mint a többi álláskeresőt.

Szerinted mi zavarja legjobban őket?

Természetesen sok dolog, főleg azok, amelyek az emberi méltóságukban sértik meg őket, összességében, amikor nem kezelik a pályázót nemhogy egyenrangú partnerként, hanem egyenesen emberszámba sem veszik. Ezek közül is a listavezető, amikor a személyes interjúra pontosan érkező pályázót megváratod!

Illem, etikett, protokollon túl

A mai rohanó világban, amikor mindenki siet valahova, amikor 10 óra alatt 16 órányi munkát kellene elvégezni, akkor gyakran az a legkevesebb, ha 5-10 percet késünk egy felvételi interjúról, vagy elcsúszunk az előzővel (bizony velem is meg szokott történni). Ez is kellemetlen, de még elintézhető egy őszinte elnézés kéréssel, a gond inkább az, amikor 20-30-45-60 percet is várakoztatják a pályázót, majd fölényesen megérkeznek a tárgyalóba, ahol ugyanilyen fölényesen folytatódik a felvételi interjú, de az elnézés kérés az bezzeg elmarad. Minek is, örüljön a pályázó, hogy egyáltalán szóba álltunk vele, nem igaz?

Még tovább lehet fokozni azzal, amikor az interjúztató még képben sincs, hogy egyáltalán milyen munkakörre interjúztat (igen, ilyen is van!), a pályázóból sem készült fel, egy szóval kínos percek telnek el egy kérdés előtt, a pályázó meg joggal érzi magát úgy, hogy minek jött el ide egyáltalán, ha ennyire nem fontos sem a személye, sem a leendő munkája?

Mikor ismered meg igazán embertársad?

Fontos tudnod, hogy ilyenkor a pályázó kiszolgáltatott helyzetben van, és ezzel nem illik, nem érdemes visszaélni. Nálam ebből következik egy rendkívül alapvető emberismereti szabály:

Igazán akkor ismered meg embertársad, amikor
kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz vele szemben
.

Visszaél-e a helyzeteddel vagy sem?

Az életben akár 20-30 éves barátságok szoktak összeomlani olyankor, amikor az egyik kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és kiderül, hogy a másik sosem volt barát, csak kihasználta az egyiket, miközben gyakran olyan emberről tudjuk meg, hogy igazi barát, akiről nem is gondoltuk volna.

Az illemórán túl, avagy miért fontos ezzel foglalkoznunk?

Régi kedvenc filmem a Mátrix, amelyben az egyik szereplő a Merovingi (más néven a francia) szokott komoly filozófiai órákat és monológokat tartani, amelyben egyik kedvenc elve a „Kauzalitás”, az ok és okozat összefüggése. Ahogy korábban már írtam róla, amikor meghirdetünk egy állást és fogadjuk a pályázókat, akkor valójában ügyfélkapcsolati tevékenységet végzünk, mind a cégünkét, mind a sajátunkat és olyan ok-okozati folyamatokat indítunk el, amelyek igencsak el tudnak nyúlni a távoli jövőbe!

Mesélhetnék róla, hogy az elmúlt 20 évben hány pályázóból lett közeli ismerős, barát, ügyfél vagy egy váratlan helyzetben a megmentő, egy a lényeg, amikor pályáztatunk, akkor a céges és személyes kapcsolatrendszerünket is építjük, nem is akárhogy.

Talán a legérdekesebb az a sztori, amikor egy pályakezdő fiatalember volt nálam felvételi interjún, mind előttem, mind utánam szinte csak megalázó helyzetekben volt része, és nálunk sem felelt meg a követelményeknek. Ha már ott volt, akkor legalább kihasználtam az időt, és elláttam jó tanácsokkal, hogyan írja át önéletrajzát, mire figyeljen egy állásinterjún, és egyáltalán milyen állásokat pályázzon meg, de a legfontosabb, hogy emberszámba vettem.

9 év múlva meglepő helyzetben találkoztunk, amiben én meg sem ismertem őt, de ő engem igen. Ha ott akkor nem ő lett volna a főosztályvezető (az Apeh-nél), akkor egy félreértés nyomán komoly és költséges pernek nézhettem volna elébe, de ő teljesen a hivatalos kereteken belül segített ezt elkerülni, és kisímítani a szálakat! Pedig korábban nem is csináltam semmit, csak normálisan viselkedtem vele, mint annyi más emberrel, de akkor ez számára rendkívül sokat jelentett.

Mit számít az a néhány ember?

Maradjunk annyiban, hogy nekem számítanak. Gondolj bele, ha évente 5 új embert veszel fel, és rendesen elvégzed a házi feladatot (az-az nem 3-4 pályázót nézel meg munkakörönként, hanem legalább 15-öt), akkor évente 75 emberrel bővül ezen a vonalon a kapcsolatrendszered, és remélem neked sem mindegy, hogy milyen módon emlékeznek rád, milyen lesz ennek a végül is rövid, de akár sorsdöntő találkozónak a kimenetele!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
95 hozzászólás
  • Gábor 2012. szeptember 5. 12:14

    Pár éve egy állásra jelentkezve a kiválasztási folyamat vége felé 2-3 jelentkezővel az esélyesek között voltam, ezért telefonos interjúra került sor. Végig pozitív kicsengésű beszélgetés volt, pár napon belüli visszajelzést ígért az ügyvezető. Nemcsak hogy nem keresett, az én hívásomra sem jelzett vissza. Már tervezgettem a munkába járás lehetséges útvonalait, és arra sem méltatott, hogy egy e-mailt vagy telefont megeresszen.

    Ennek két következménye lett:
    – személyében nem tartom hitelesnek az illető szakmai írásait
    – a cég által nyújtott – objektív szemmel nem rossz – szolgáltatást nagy ívben elkerülöm, és a vetélytársait tisztelem meg bizalmammal, ismerőseimnek is ezt ajánlva.

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 5. 20:47

      Szia Gábor,

      Maximálisan egyetértek veled, egy dologra azonban felhívnám a figyelmed. Senki nem tökéletes, én sem, még velem is előfordult már – legnagyobb igyekezetem ellenére -, hogy nem tartottam be egy határidőt, vagy elfelejtettem visszajelzést adni.

      Persze rossz érzés ez, de olyan is előfordulhat, hogy az illető vezető mindent jól csinál, de évente elkövet 3 hibát, ami bőségesen megbocsátható, de te éppen abba a 3-ba estél bele.

      Nem védeni akarom őt, mert könnyen lehet, hogy ő éppen ludas volt bőven, de ilyenkor érdemes neki adni még egy esélyt, és felhívni. Ha nem tudod elérni, és semmi válasz nem jön, akkor viszont 100%-ig nyugodt lehetsz, hogy megúsztál egy megbízhatatlan főnököt.

      Én ezt úgy igyekszem megelőzni, hogy eleve bátorítom a pályázókat, ha pl. jövő hét szerdáig nem szólnék vissza, akkor kérem nyugodtan keressen.

      Minden embernek önmaga, a saját ügye és élete a legfontosabb, de nem könny időket élünk, ezért szükség van bizonyos megértésre és toleranciára a másik felé.

      Üdv, Tamás

    • Gábor 2012. szeptember 6. 13:21

      Köszönöm a választ, Tamás!

      Bennem utólag az is felmerült, hogy talán a kitartásom tesztelik, hogy hívom-e én, ha elmarad a másnapra ígért visszahívása. De miután néhányszor nem sikerült elérni, és vissza sem hívtak, elhessegettem ezt a feltételezést.

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 13. 13:47

      Mivel halmozottan udvariatlanok voltak, ez már bőven szándékosnak minősül…

    • Eszter 2012. szeptember 13. 14:04

      Kedves Tamás!

      Ez a blogbejegyzésed szept. 10-én szóról-szóra megjelent a Facebook HR Portál nevű részénél is, a neved feltüntetése nélkül. A HR Portálnak hozzászólásomban jeleztem, hogy a szerzőt elfelejtették feltüntetni, de nem kaptam választ. Neked is írtam, választ nem kaptam. Itt is jelzem. Eszter

  • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 5. 12:31

    Kedves Tamás!

    A cikkben leírtak sajnos valósak. Egy dologgal egészíteném ki: amikor a hr-es megváratja a pályázót, udvariatlan, nem gondol arra, hogy a könyvelő-jelöltből ha megfelel, egy idő után lehet még főkönyvelő, gazdasági igazgató, végül vezérigazgató is. Tehát akár néhány év múlva (9 sem kell hozzá) neki kell majd várni az igazgatói iroda előtt, ha az egykori jelölt olyan emberséges, mondjuk, mint én :-), ha nem, akkor visszakerülhet az álláskereső interjúalany státuszába.

    Amúgy én nem vártam anno, boldogult alkalmazotti koromban. Ha 10 percen belül nem jött senki, vettem a kalapom és mentem máshova (mondjuk az is igaz, hogy az 1995-2000 közötti néhány évben több volt a főkönyvelői állás, mint a megfelelő pályázó).
    Úgy gondoltam, hogy ha a jelölt nem fontos, akkor a pozíció sem, amit meghirdettek és ha felvesznek nem alkalmazott leszek, hanem főnöki lábtörlő.

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 5. 20:53

      Kedves Mihály,

      Én egy autószalon vezetőjével jártam úgy, hogy magasról tett rám, kutyába sem nézett, majd 5 hónap múltán ott ült előttem, mint álláskereső…

      Üdv, Tamás

      ui. jól gondoltad, az embernek legyen tartása, még a legreménytelenebb helyzetekben is

  • A Kovács 2012. szeptember 5. 13:13

    Az álláskeresőket legjobban az zavarja, hogy megállás nélkül küldik a CV-ket, a címzettek pedig még azzal sem tisztelik meg őket, hogy egy „nem nyert” választ küldjenek. De még egy automatát sem tudnak beállítani a mail szerveren, amiben legalább egy kézbesítési nyugtát kapna az ember. Meddig tartani a bejövő és elutasításra kerülő pályázóknak ugyan azt a sablon e-mailt elküldeni, egyszerre, csoportosan??

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 07:42

      Semennyibe. De úgy szereztek diplomát valahol jó pénzért, hogy a körlevél funkciót sem tanulták meg.

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 13. 13:51

      Lehet, hogy meglepő, de a userek nagy része sem az Outlook-ban, sem Mail Serveren, sem a Gmail-ben nem tud automatikus választ beállítani, ezért inkább nem válaszol.

  • Kovács Erika 2012. szeptember 5. 13:17

    Nagyon jó a cikk.

    Nekem az jutott pl. az eszembe, hogy egyszer egy nagynevű fejvadász kiközvetített egy Mo-on és külföldön is gyógycipőket és gyógypapucsokat forgalmazó céghez – egy vezető kellett neki pont abban az országban, ahol éppen laktam. Az interjú megvárakoztatás után úgy folyt, hogy a „főnök” napszemüvegben és lábát az asztalra téve „beszélgetett velem”. Utána felhívtam a fejvadászt, hogy ezt most így komolyan gondoltuk-e-é.. mert nagyon nincs időm az ilyen kockafejekre.

    Más: egy másik cégnél anno kb. 2 hétig tartott a karrierem. Felvett kreatív asszisztensnek egy brit nemzetiségű emberke.. de mire odaértam, már „personal assistant” lettem, és nem csak neki, hanem a helyettesének (az Unileverből kivált Lintas reklámügynökség volt). Az igazgató úgy „várt”, hogy egy hétig meg sem jelent. A következő héten bekopogtam nála, hogy jelezzem, itt vagyok. Semmi.. (A helyettese megkért, hogy az Elmünél reklamáljam meg a villanyszámláit – mondtam – felejtse el..). Az igazgatónál szerdán jeleztem, hogy nem tetszik a fogadtatás, adjon munkát. Nem történt semmi. Pénteken a pénzügyi igazgatónál felmondtam, mondván, a kreatív igazgató főnököm nem ér rá.. ezért valakinek szeretném jelezni, hogy nem jövök többet. Megkért az pü-i igazgató, hogy írjam le, hogy mi történt.. nagyon sajnálta, stb. Három hónap múlva egyébként a brit fickót kirúgták.

    Fontos, hogy tartásunk legyen. Az álláskeresésben fontos látni, hogy üzleti társak leszünk, nem rabszolgák.

    Hát ennyit szerettem volna hozzáfűzni. És örülök, hogy felvetődött ez a téma.

    Kedves Tamás – további jó munkát kívánok. Szeretem a cikkeidet.

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 13. 13:53

      Kedves Erika!

      Köszönöm a biztatást és egyetértek, rendkívül fontos, hogy legyen tartásunk!

      Üdv, Tamás

  • T. Imre 2012. szeptember 5. 13:57

    Teljesen egyetértek az itt leírtakkal és a hozzászólókkal!

    Két oldalról is: én is voltam már interjúztató és persze interjúalany is. S azt gondolom, hogy ha a jelölt érett ember, aki jó munkatársnak ígérkezik, akkor nem érdemes szórakozni vele illetve biztos, hogy ő is teszteli a céget, ő is a lehető legtöbb információt akarja kihozni az állásinterjún a cégről, a leendő főnökéről, ha ő interjúztatja, hiszen utána ott fog dolgozni, ha mindkét részről sikeres az interjú.

    Én most voltam pár interjún és azt gondolom, hogy az interjúztatók 90%-a felkészületlen, belőlem sem készül fel és a munkát/állást sem próbálja meg „eladni” nekem.

    Én meg azzal szórakozom, hogy azt vizsgálom, mennyire tudja struktúrálni az interjút (pl. ha át tudom venni az irányítást kérdésekkel egy vezetőtől, akkor az eldondolkodtató); el tudom-e érni, hogy annyira belelendüljön, hogy leváljon róla a felvett máz és előbukkanjon a valódi ember mögüle (pl. egy interjún egy felsővezető közlölte, hogy ez itt b@szott jó üzlet – ez nem megengedhető szerintem) és jól megnézem a körülményeket, a stílust és igyekszek minél több infót összeszedni.

    Összegezve: szerintem az egész hr úgy általában Magyarországon siralmas, néha bukkanok üdítő kivételekre. Most is olyan cégeknél dolgozom, ahol komolyan vették a felvételit, volt próbamunka, AC, próbaidős értékelés (nem mindenki ment át) és ez rangot adott a munkának és nekünk is. Szeretek is itt dolgozni.

  • Eszter 2012. szeptember 5. 14:09

    Kedves Tamás!
    Nagyon jó cikket írtál, minden szava igaz. Számomra a legkellemetlenebb az volt, amikor az állásra pályázó jelöltekkel vártam az előtérben, kijött a személyzetis és az egyik pályázó nyakába borult, annyira örült, hogy találkoztak. Természetesen őt vették fel, csak akkor mi minek kellettünk oda? És nem titok: mindez a Táncművészeti Főiskolán történt.

  • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 5. 14:25

    Kedves Hozzászólók!

    Csak mint munkaadó, én sem vagyok hajlandó külön értesíteni senkit, akit már a pályázata alapján nem érdemes egy beszélgetésre behívni, mert nincs kedvem (se időm) egy feladott hirdetésemre napi akár 50 levélre válaszolni, hogy „nem nyert”.

    Igaz, a hirdetés alján ott van két varázsmondat:
    „Amennyiben 2 héten belül nem értesítjük, jelentkezése alapján
    nem találtunk megfelelőnek.
    Számunkra érdektelen önéletrajzot nem őrzünk meg, azt az
    adatvédelmi törvény értelmében töröljük.”

    Most akkor bunkó vagyok? Ha már annyi fáradtságot nem vesz a T. Pályázó, hogy megszólítson, akkor ne küldje el 3 napon keresztül ugyanazt a sz@rt, ami alapján nem érdekel, mert már a kiírásnak sem felel meg, főleg ne hívjon fel naponta, hogy megkaptam-e az önéletrajzát!

    P.s.: mielőtt reagálna: voltam eleget interjúalany is, lásd a második hozzászólást!

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 5. 19:48

      Igen, egy piszkosul nagy bunkó vagy. Ha kérdeztél, most választ is kaptál.

    • Pálos Edit 2015. augusztus 20. 07:37

      Kedves Péter!
      Elég ránézni a perjésnek a Facebook-on lévő képeire, ezek magukért beszélnek. Kár a szót ilyen ürgékre pazarolnod, perjésről minden lepereg…

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 5. 21:10

      Hogy azért meg is értsd, miért tartalak piszkosul bunkónak, kifejtem.
      Tamás azt írja, hogy az álláskereső kiszolgáltatott helyzetben van. Ez már önmagában is baj, ám különösen baj egy olyan országban, ahol kb. kétmillió tényleges munkanélküli van. Ezért nagyon sokan minden állásra pályáznak, mert egyrészt hátha, másrészt már minden mindegy. Gyakran némi bosszú is van benne, mert egyetlen olyan ajánlatot sem talál, aminek ő megfelelne. (Kérdezz meg erről vidéki, idősebb romákat pl.)

      Ezért a tisztességes vezető társadalmi-morális kötelessége, hogy enyhítse a kínt Ennek legkézenfekvőbb módja, hogy minden jelentkezőnek segít, pl. azzal, hogy megírja, miért nem felet meg a pályázata, ha meg megfelelt, akkor miben és miért volt jobb az, akit fölvettek.

      A piszkos bunkóság abban nyilvánul meg, hogy ezt nem érzed.

      Vagyis lusta vagy ahhoz, hogy segíts.

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 6. 07:52

      Kedves Péter!

      Először nem akartam válaszolni, de:

      1. A munkaadó és a munkavállaló között egy pénzben kifejezett szerződéses kötelezettség jön létre, ez pedig nem segítség kérdése. Arra ott vannak a nonprofit szervezetek.

      2. „Vidéki idősebb romák” eddig nem nagy tömegben jelentkeztek cégemnél e-mail-ben könyvelői álláshirdetésre, ezért nem fogom megkérdezni őket. Egy tehetséges cigánylány viszont cégemnél töltötte tavaly a kötelező szakmai gyakorlatát a BGF-PSZF-től. Az igaz, hogy jobb volt a bemutatkozása, mint sok más társának és pont ezért!

      3. Akár agysebész, akár okleveles segédmunkás végzettséggel pályázik nálam könyvelői pozícióra, nem alkalmazhatom. Autót sem lehet vezetni jogosítvány nélkül.

      Szóval általam nagyrabecsült kedves szavú Péter, ha nem érti, miről írtam akár fentebb, akár jelen soraim ütköznek értelmezési nehézségekbe, akkor kérjen meg valaki mást, hogy elmagyarázza Önnek. Bár láttam, ezt Tamás is megpróbálta, itt köszönöm meg neki.

      Üdvözlettel: Mihály

      P.s. (postscriptum = utóirat) : részemről a „bunkósági” vitát Önnel lezártnak tekintem.

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 08:25

      Ja. Meg lehet sértődni. Így szokás ez.

    • Balog Attila 2012. szeptember 6. 14:43

      A hozzászólásokból egyértelműen látszik, hogy kezelni kell a „mert nincs kedvem (se időm) egy feladott hirdetésemre napi akár 50 levélre válaszolni, hogy “nem nyert”.” helyzetet, különben jön a BUNKÓ-zás… 🙂

      Tipp: rögzítsük egy ideiglenes email listára a jelentkezők email címeit. Ésss, mondjuk azt, hogy 2-3 héten múlva a rendszer küldjön automatikusan egy NEM NYERT udvarias emailt mindenkinek.

      Az említett levelek kiküldéséig még a túlhajszolt cégvezetőnek is lesz elegendő ideje, hogy kiválassza a több száz jelentkezőből az esélyes jelölteket. Őket töröljük a NEM NYERT listáról, illetve meginvitáljuk egy személyes találkozóra.

      Vélemény?

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 6. 15:03

      Kedves Attila!

      Az ötlet kiváló, de nem egyszerűbb az, amit fent már leírtam?

      „Igaz, a hirdetés alján ott van két varázsmondat:
      Amennyiben 2 héten belül nem értesítjük, jelentkezése alapján
      nem találtunk megfelelőnek.
      Számunkra érdektelen önéletrajzot nem őrzünk meg, azt az
      adatvédelmi törvény értelmében töröljük.”

      Megspóroljuk a listázást, visszakeresést, levélküldést. Ha a pályázó nem érti, akkor amúgy is alkalmatlan, legalábbis könyvelőnek. Az alkalmas jelöltet meg behívom. Vagy az 1×1-nél Ti külön listáztok?

      Kolegális üdvözlettel: Mihály.

    • Balog Attila 2012. szeptember 6. 18:51

      Kedves Mihály.

      Maximálisan értem az érvelésed, de így nem kommunikálhatsz. Nem minősítésképpen mondom (korábban én is hasonlóképpen hirdettem), hogy aki ezekre a hirdetésekre jelentkezik, az nagy valószínűséggel nem fog megfelelni a számodra. Ennek következménye, hogy a nap végére, miután átnézel több tucat „Érdektelen” önéletrajzot az életkedved is elmegy… Nem utolsó sorban a tényleg jó munkaerő pályázók közönyös, stb vezetőnek nézhetnek (pedig nem vagy az) és alapból nem jelentkeznek a hirdetésedre. Neked viszont pont rájuk lenne szükséged…

      Az utóbbi időben lázasan kutatom azokat a technikákat, amelyekkel drasztikusan le tudom csökkenteni a jelentkezők számát annak érdekében, hogy valóban értelmes, potenciális munkatársjelöltek jelentkezzenek a kiírt álláshirdetéseimre.

      Legutóbb a következő újsághirdetést adtam fel: Könyvelői állás Budapest tehetséges könyvelői számára. Részletek: http://www.azénweboldalcímem.hu oldalon. Az első mondat volt az oldal címsora is. Az eredmény: 1 hét alatt mindössze 10 jelentkező, abból 7 alkalmas volt a meghirdetett állásra! Élmény volt ezekkel az emberekkel beszélni. Egy-egy találkozó min 1, de sokszor 2-3 órát is eltartott.

      Az egyik potenciális jelölt próbanapon bevallotta, hogy fiával közösen böngészték a könyvelő állásokat, míg végül megtalálták az én hirdetésemet is. Amikor a fia látta, hogy édesanyja el akarja küldeni a címünkre a jelenkezését, megszólalt: ‘”Anya, te ezt komolyan gondoltad. Eselyed sincs ide bekerülni…” … Végül is ezt akartam elérni, azaz alaposan megrostálni a jelölteket. Így volt időm foglalkozni a jelenkezőkkel, stb.

      A korábbi hirdetéseim eredménye: min 70 pályázó szállt ringbe, abból 1(se) érte el a kívánt mércét.

      Más…

      A feliratkozási piszkos munkát el lehet végeztetni magával a jelentkezővel is. Neked ezzel semmi dolgod. A végén törlöd az „érdektelen” címlistát.

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 19:31

      Ez tetszik.

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 7. 07:32

      Kedves Attila!

      A módszer nagyon jó, én is így szűrök, mióta W. Gábor megírta, hogyan kell…. 🙂 , csak az én szövegem úgy kezdődött, hogy „Tehetséges kezdőt keresünk, válj nálunk profivá…” .

      1 hónapig ment a hirdetés, 90 jelentkező a hirdetési lapnak megadott e-mailen (nem a hirdetésben), kettő a megadott feltételek szerint az oldalamról. Mindkettőt behívtam, épp tegnap egyeztem meg a másodikkal, hétfőn kezdhet. Jah, és 11-re hívtam, háromkor ebédeltem, pedig délben szoktam.

      A 90-et meg el sem olvastam a lapon (aprod.hu). Bár a célzott HR-marketingről ne itt beszéljünk, nem erről szól a blog.

      Amúgy, sok hirdető meg sem tudja fogalmazni a feltételeket, aztán – és ez már erről szól – csodálkozik, hogy a jelentkezők félreértelmezik, ebből is adódik a HR leterheltsége, köszönje magának. Amúgy anno én is így csináltam 🙂 .

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 7. 13:55

      Az apródon azért van olyan menüpont, ami a lapon keresztül megy, mert egy csomó szolgáltató letilt bizonyos tartományokat (citromail, gmail, freemail, hogy csak a leggyakoribbakat említsem. Vagy szemétbe rak. Az én egyik címemről pl. nem lehet ilyen címekre levelet küldeni, mert visszadobja a rendszer. Ezért én mindig a lapon válaszolok, és van, aki nem annyira öntelt, hogy ne a szándék és a tartalom, vagyis az ő erőszakos elképzelése érvényesüljön. Így lett pl. néhány hete egy 52 éves, tökéletesen restaurált Pacsirta rádióm.

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 7. 14:52

      Attila!

      Te akkor valamit nagyon tudsz, mert én még nem találtam meg a „szent grált”, hogy csak kevés pályázó legyen, és azok között ott üljön a tuti jelölt…

      Eddig csak az aranymosó módszer jött be, hogy sok-sok pályázó között ott lapul az „aranyrög”.

      Üdv, Tamás

    • Balog Attila 2012. szeptember 7. 15:12

      Tamás!

      Én sem vagyok mindent tudó. Csak szeretek kísérletezni. Ez említett hirdetés nagyon bejött. Örültem neki.

      Egyébként osztom a véleményed: „…sok-sok pályázó között ott lapul az “aranyrög”.”

    • Gábor 2012. szeptember 7. 15:39

      Szerintem ennél egyszerűbb. Olyan kritériumokkal szigorította meg a kiírást, hogy aki azon átment, az már jó jelölt. Nem nézte meg a többi 90 jelöltet, így nem kellett végigszenvednie a bénákat, de el is szalaszthatott jó jelölteket.
      Ugyanakkor nem fáj neki, mert nem tud róla, sosem fog kiderülni.

      Sok gondot fordított a hirdetés pontos és kizáró stílusú megfogalmazására, de utána már kevés munkája volt.

      Egy szóval elég jó jelöltet talált, de egyáltalán nem biztos, hogy a jelentkezők közül a legjobbat.

      Az ilyen kiválasztás esetén elsődleges szűrővé a magabiztosság válik, más, objektívebben mérlegelhető szempontok helyett. A magabiztosság pedig nagyon nincs összefüggésben a szaktudással.

      Gábor

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 7. 16:25

      Kedves Gábor!

      Ami a kritériumokat illeti, teljes mértékben igazad van, valóban így tettem. Viszont a mi „főszakmánkban” (Attiláé is) ami a könyvelés, fontos tulajdonság a precízitás és a pontos értelmezés. Erre lett valójában „kihegyezve” a hirdetés. Ez egy előszűrés volt részemről a szöveg végébe építve.

      Ha nem olvassa végig, csak „hopp, könyvelőt keresnek, én is az vagyok” felkiáltással kattint, akkor elvárhatom tőle, hogy később rendesen, precízen átnézzen egy számlát, alakilag és tartalmilag is, mielőtt lekönyveli?

      Aztán két év múlva egy APEH ellenőrzésen meg kiderül, hogy levonta az egyébként a számlán szereplő előzetesen felszámított áfa összegét, holott a szállító bélyegzőjén a 9. számjegy 1 (áfa kód 2, csak a kiállító is kezdő vállalkozó volt).

      Nem fogjátok elhinni, de régebben jelentkeztek hirdetésemre valami irdatlan távolságból (asszem Debrecenből, de nem biztos). Gondoltam, az az állandó lakhelye, Bp.-en meg van másik.

      Felhívom telefonon, mondom tetszett az önéletrajza, kérdezem, tud-e jönni mire Ő:
      – mit mondott hol is vannak maguk?
      – Újpesten.
      – Aha. Az nekem messze van mindennap bejárni.

      Mérlegképes könyvelő volt (állítólag). Ennyit a hirdetések végigolvasásáról és a precízitásról ….

      Te könyveltetnél egy olyan irodában, ahol slendriánul dolgoznak?

    • Gábor 2012. szeptember 7. 16:58

      Kedves Mihály!

      Nem mondom, hogy nem tetted jól, hogy ezt a cselt alkalmaztad, csak minden szakmára kiterjesztve nem tartanám jónak a módszert.

      Ha könyvelőt kerestél, igazad van, fontos a precíz olvasás és értelmezés.

      Gábor

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 7. 18:46

      Gábor,

      A gondjaim ott szoktak kezdődni, hogy:

      1. Az emberek többségének nincs önkritikája, pl. ezért nem írok hirdetésbe olyat, hogy pl. precíz, meg szorgalmas legyen, mert úgy is mindenki annak gondolja magát.

      2. Sok-sok hiteltelen hirdetés után nem bíznak már a jelentkezők a hirdetés szövegében (felmérésem szerinte vagy a 80%-uk!), ezért gond nélkül jelentkeznek olyan helyre, amire nem felelnek meg teljesen.

      Tamás

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 5. 21:35

      Ahogy első kommentemben írtam, mind a pályázóknak, mind a munkaadóknak több toleranciát kellene tanúsítaniuk a másik fél felé.

      Mindkét oldalon vannak suttyók, trógerek és bunkók, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki az. Én a pályázatokat fogadó oldalon ülök, és igazolhatom Mihályt, hogy rengeteg olyan pályázat érkezik, ami így kezdődik: „Tisztelt Cím!” majd kb. cc-zve még 50 másik helyre, nem is beszélve azokról, akik média szakos végzettséggel gondol nélkül elküldik mérnöki végzettséget és gyakorlatot igénylő állásokra a pályázatukat.

      A másik oldalon meg az rendkívül elkeserítő, amikor kiemelkedő képességű és múltbeli teljesítményű emberek 200 helyre adják be a pályázatukat és csak 3 válasz érkezik.

      Egyet kell szerintem látni, a munkaadói oldalon gyakran túlhajszolt emberek ülnek, örülnek ha arra van idejük, energiájuk, hogy 100-ból 4 embert megnézzenek, a munkavállalói oldalon meg 2 év munkanélküliség, vagyis annak az érzése után, hogy nincs rá szükség teljesen reménytelen emberek vannak, akik ott próbálkoznak, ahol tudnak.

      Az egészről nem ők tehetnek, egyik oldal sem, a problémák ugyanis makrogazdasági eredetűek, aminek gyökerét ott kell keresni, hogy miért van a világban ennyi spekuláció a pénzzel kapcsolatban, hogy a spekulánsok, bocsánat befektetők pillanatnyi hangulata országokat tud romba dönteni?

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 06:49

      Ha a munkáltató túlhajszolja az embereit, akkor már gond van. A túlhajszolt ember nem tud jól dolgozni, igaz, ilyen helyeken nem is fontos a minőség. Abban igazad van, hogy súlyos problémák vannak e jelenség mögött, de ettől még minden vezető lehet emberséges. Ami a suttyókat illeti: Édesapám mondta, hogy ha a falu szélén egy részeg ember négykézláb vánszorogva ugat rád, attól még neked nem kell négykézlábra állni, és csaholni. Ellenkezőleg. Föl kell segíteni az illetőt, és haza juttatni vagy mentőt kell hívni. Erről beszélek. Nem az a megoldás, hogy lepöccentem a felelősséget azzal, hogy ha nem válaszolunk, nem kellesz.

    • Polló László 2012. szeptember 13. 09:08

      Magyarországon a termelékenység a negyedét sem éri el a svájcinak, ki beszél itt túlhajszoltságról? Legfeljebb ész nélküli nyomulásról, eredmény nélküli izzadásról lehet nálunk beszélni! Nálam semmi becsülete nincs azoknak, akik húzzák a kondenzcsíkot, szakad róluk a verejték, szinte összetörik magukat abban, hogy elfoglaltnak látsszanak, csak éppen semmi olyat nem állítanak elő, amiért egy vevő fizetni is hajlandó lenne!
      .
      Bizony-bizony a meglévő emberségem ellenére, azért nehezen fogom vissza magam, amikor ilyen élősködőkkel találkozom a munkahelyeken.
      .
      A részeg ember hasonlat azért nem illik ide, mert a munkahely nem templom és nem szociális otthon. Kőkemény versenyben helytállni kénytelen cégek nem hurcolhatnak magukkal koloncokat, különben ők is csak elbuknak és a hatékony emberek állása is elveszik. A cégben dolgozó termelékeny többség érdekeit védi az a cégvezető, aki nem veszi a nyakába a világ gondjait és nem próbálja meg minden szerencsétlen állástalan lelki vigasztalásával tölteni az idejét.

  • Kovács Erika 2012. szeptember 5. 15:06

    Kedves Mihály,

    Én mindkét hozzászólásoddal egyetértek. Én is voltam HR-menedzser, Amin-igzagató, stb. ahol hr-tevékenységekért voltam felelős és elő-interjúkat vagy interjúkat szerveztem.. de ahol nem magamnak, hanem egy adott osztály vezetőjének kellett interjúvolnom: pl. termelési igazgatónak, ügyvédnek, quality menedzsernek, stb.

    Egy zöldmezős autóipari gyárnál pl. úgy kezdtem, hogy a gyár még építés alatt állt, az olasz ügyvezetővel, a japán ügyv.helyettessel, a pénzügyi igazgatóval és egy japán-magyar tolmáccsal egy fejér megyei kis városkában lévő Hungária Biztosító épületének padlásterében tevékenykedtünk. Mire odaértem, azaz munkába álltam, már több mint 3000 (!!!) önéletrajz várt egy papírládába bedobálva. Én sem tudtam feldolgozni, megválaszolni mindet – főleg nem azokat, amelyek egy papírfecnin annyit írtak csak: „Gipsz Jakab, mobilszám, munka-ügyben”. A jelentkezőknek is meg kell érteni, hogy sem pénz, sem ember nincs a földön ilyeneket feldolgozni.

    Miután felépítettem a HR-osztályt, az adminisztrációs folyamatokat, a próbagyártásra felvettünk 80 embert, felépült a gyár, megkaptuk az engedélyeket, stb., onnantól már minden levélre válaszoltam… a 3000 jelentkezőt pedig kiadtam egy cégnek átvilágítani és ha lehet, megválaszolni – bár nekik sem sikerült mindet.

    A gond, hogy mostanában egy adott állásra is többszázan jelentkeznek, ezért én megértem, hogy nem lehet mindre visszajelezni, ha nincs rá költségvetés ill. hr-asszisztens, recepciós, stb. aki besegítene.

    Én inkább azt akartam kiemelni, hogy azon szakmai vezetők, akikhez a HR-es átirányítja a jelöltet, furcsán viselkednek – enyhe kifejezés. Vagy megváratják a jelentkezőt, vagy napszemüvegben jelennek meg, vagy meg sem jelennek.. és a HR-es vagy a fejvadász hiába professzionálisak, a jelentkező elmenekül.

    Még egy példa: én voltam AC-n. A fejvadász is és a cég is elfelejtették, hogy ez AC lesz. Azért agyilag nem mindegy a felkészülést illetően. Ráadásul kicsi az ország, akkor (kb. 10 éve) a gyártásban lévő HR-esek ismerték egymást Bp és vonzáskörzetében. Érdekes betoppanni úgy egy társaságban, hogy „hello.. hát te..?”. A német ügyvezető előtt előadtuk magunkat, aki bunkó módon kutyának nevezte az egyik jelöltet, mert egy feladat kapcsán valami kis házacskát kellett csinálni kartonpapírból és bele kellett mászni úgy, hogy az ne dőljön össze. Én ekkor magamban azt mondtam, hogy ennek az embernek nem dolgozom… de azért rendesen végigvittem az AC-t, nehogy ciki legyen a fejvadásznak. Legnagyobb meglepetésemre, a fejvadász másnap hívott, hogy a német ember engem választott ki. Kérdezem nevetve: hogyhogy? Mondja: mert én tűntem a legnyugodtabbnak. Mondom: nem nyugodt voltam, csak feladtam. Nagy különbség – és bocs, de nem akarok neki dolgozni, mert nem szeretném, ha engem is „kutyának” minősítene egy „vicces” pillanatában.

    Szóval a reakcióm: igazad van.. de mint interjúalany, te is láthattad, hogy vannak érdekes cégek, érdekes „vezetőkkel”. :-/

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 5. 15:32

      Kedves Erika!

      Köszönöm az egyetértést. Valóban vannak bunkó főnökök és bunkó álláskeresők. De attól, hogy valaki nem olvas végig egy állásajánlatot (2. bejegyzésem), még nem az ajánlattevő a bunkó, ha nem válaszol.

      Az más kérdés, ha interjú után megígéri, hogy visszahív és nem teszi, de az meg őt minősíti.

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 5. 19:53

      Erika: máskor szólj nekem, és fizess sokat! ígérem, hogy egy hónap alatt mind a 3000 pályázónak személyre szóló, érdemben megindokolt választ írok, ha minden dokumentumot megkapok. Persze, ha kiderül, hogy pofára, protekcióra, „széttette a lábát”-ra vettétek föl a fölvetteket, azt is megírom.

      Namost:

      Ha csak egyetlen percet kések is, vállalom, hogy a tiszteletdíjam dupláját fizetem vissza Neked.

      Puszi: csé

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 6. 08:10

      Kedves Tamás!

      Nem ide tartozik, épp ezért rövid leszek: „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam.”

      Aki érti, nem sértődik meg, aki nem, az sem. Neked meg csodálom a türelmed.

      Még sok ilyen jó cikket kíván: a „bunkó”.

  • Szabó Péter 2012. szeptember 5. 18:40

    Üdvözöllek Tamás!

    Nagy örömmel olvastam ezt a cikkedet is! Végre, hogy valaki széles látókörrel próbálja a felvételiző oldaláról is megközelíteni a felvételi interjúkat.
    Remélem a HR-k is olvassák és tanulnak belőle. Egy tipikus példa, ami vagy 20 évvel ezelőtt történt meg velem.
    Az Alföldi porcelángyárhoz felvételiztem, mint regionális képviselő.
    -több óra várakozás után kerültem sorra az előre egyeztetett időhöz képest
    -ledarálták a cég történetét
    -rólam semmit sem kérdeztek
    -a nevemet se tudták az önéletrajzom sem volt meg
    -majd búcsúztak, ígérték hívnak…-még jó, hogy azóta nem állok féllábon

    Nos, utána kiváltottam a vállalkozói engedélyemet és azóta is a praxisomból élek…

    Talán jobb is volt így
    Tisztelettel: Szabó Péter

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 5. 21:41

      Szia Péter,

      Én is úgy lettem vállalkozó 1995-ben, hogy segítettek, az-az kirúgtak egy olyan cégtől, ahol nagy szerepem volt abban, hogy kijött a veszteségből.

      Akkor nem esett jól, de 3 hónappal utána már nagyon is hálás voltam nekik. 🙂

      Üdv, Tamás

  • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 5. 19:44

    Elszomorít, hogy egyes HR-esek még mindig nem tanultak meg magyarul. Én nem vagyok hóhér-szakmabeli, fogalmam sincs, mi az az AC. Na ez pl. az, ami egykor álláskeresőként roppant idegesített. Ez a fölényes nagyképűsködés, hogy a hazámban a honfitársaim nem beszélnek magyarul. Szerencsére, amikor munkát találtam, nem holmi plázacicák kérdezgettek, hanem a leendő főnököm, aki értett a szakmához.

    Ha valaki azt állítja, hogy lehetetlen minden levélre válaszolni, az hazudik. Egyszer volt ilyen feladatom, még föl is hívtam azokat a jelentkezőket, akiknek hiányos volt a pályázatuk, vagy nem értettem. 900 jelentkezőből 200-zal beszéltem telón. EGY embert kellett felvenni. És a másik sok száznak SZEMÉLYRE SZÓLÓ levelet írtam, hogy mit szúrt el.

    Aki erre nem képes, az a szememben nem ember. Hanem hóhér.

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 5. 21:44

      Péter,

      Ezzel most jól megleptél. 900 jelentkezőből 200-al beszélni, a többinek meg személyre szóló levelet írni azért az nem egy hétköznapi teljesítmény, igaz azt nem írtad, hogy mennyi időd volt rá?

      Üdv, Tamás

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 06:43

      Két hetem volt az előkészítésre. Ez azt jelentette, hogy el kellett olvasnom az önéletrajzokat, ami nem nagy ügy, egyébként kézzel írott önéletrajzot is elfogadtunk, és nem kellett a később divatos, de az illetőről semmit nem mondó, az életet a halállal kezdő életrajzot írni. Igazi önéletrajzot kértünk, amiben minden benne lehet, ami a pályázóval történt. FÉNYKÉPET NEM KÉRTÜNK, mert a munkakör betöltéséhez nem kellett. Motivációs levelet (mi az?) sem kértünk, mert aki jelentkezik, az ne hazudjon hülyeséget. Viszont kértünk két publicisztikát, mert újságíró gyakornokot kerestünk.. Azt is el kellett olvasni, azt viszont nyomtatott formában kértük.

      Namost.

      Ennek alapján készítettem egy Acces adatbázist, némi programozással. Az Acces ui. programozható, mellesleg az Excel is, csak az butább. Ebből a lekérdezések (így hívják az adatbázis valamilyen szempontok szerinti feldolgozását) során kiderült, ha valamelyik pályázat hiányos volt. PL. nem írta alá a pályázó, vagy nem küldte be a tanúsítványainak a sorszámát (nem a fénymásolatát, minek az?).

      Akié tehát hiányos volt, azt fölhívtam, hogy jöjjön be személyesen.

      Aztán tartalmilag értékeltem a két publicisztikát, és a társulat felének megírtam, hogy mi volt a gond az írásaival. Ha pl. háromnál több helyesírási hiba volt benne, lapát. Aki kiesett, az vissza is kapta a pályázati anyagát.

      A másik felét behívtuk egy szakmai és politikai teszt kitöltésére, illetve, kellett írni egy jegyzetet kézzel(!). Ehhez megint segített a program, mert a tesztet gép értékelte. Egyetlen pályázó írta géppel a tesztet, egy vak fiú, mert megharcoltam a főnökömmel, hogy ő is pályázhasson. Szóval, aki a tesztben akár egyetlen hibát is vétett, lapát, levél, visszakapott mindent. Erre egy hét volt.

      A maradék 30 ember jegyzetét elolvastam, értékelte a vezetőség is, így hívtunk be ötöt, a többi 25 lapát, részletes levél, stb.

      Nem ügy. Csak sok munka, figyelmesség, ügyszeretet. Volt, akit éjjel kettőkor hívtam föl, de hát az ő érdeke volt.

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 06:54

      Bocsánat, a jegyzetet írta géppel a vak fiú.

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 07:06

      Elnézést, hogy kicsit túltengek. De fontos még egyszer, hogy azért kértünk igazi önéletrajzot (olyat, amilyet József Attila írt), mert az önéletrajz stílusából sok minden kiderül ám! Leginkább, hogy az írója milyen ember. Milyen az önértékelése, van-e humora, meg tudja-e különböztetni a fontosat a lényegtelentől… Volt, aki beleírta, hogy élete legemlékezetesebb sikere az volt, amikor az általános iskola második osztályában egy mesét írt az osztály faliújságjára. akkor határozta el, hogy újságíró lesz. Ő pl. a svéd tévében dolgozik évek óta. Lett néhány olyan ismerősöm is, akikkel néha összefutok, és jókat beszélgetünk. Hát nem megérte?

    • Sármásiné Erdődy Gizella 2012. szeptember 6. 16:20

      Kedves Péter!

      Nagyon örülök, hogy megemlítetted a régi típusú önéletrajzokat. Magam is azt gondolom, bár a mostaniakat könnyebb áttekinteni, sőt bizonyára gyorsabban eldönthető, ha valaki szakmailag egyáltalán nem felel meg az adott pozícióra. Ám nagyon, nagyon sok fontos információt viszont nem tartalmaznak. Ezért is van szükség most már a motivációs levélre is.
      Azt írtad, „mert az önéletrajz stílusából sok minden kiderül ám! Leginkább, hogy az írója milyen ember. Milyen az önértékelése, van-e humora, meg tudja-e különböztetni a fontosat a lényegtelentől…” . Igen. Ezek pl. azok az információk, amelyek elvesztek az új típusú önéletrajzokból. És akkor a kézírásból kiolvasható dologról még nem is beszéltünk…

      A kézírás nagyon sok fontos tulajdonságról árulkodik ám, még akkor is, ha nem grafológus vizsgálja azt. Rengeteg információ megtudható belőle, köztük olyanok is, amiket ma leginkább időigényes interjúkkal, tesztekkel próbálnak megállapítani (ráadásul, ezeket könnyebb manipulálni is, míg a kézírást nem lehet hosszútávon megváltoztatni).

      Sok szó esett itt a HR-esek leterheltségéről, időhiányról.
      A grafológus alkalmazása időt és energiát is megtakaríthat a számukra. Talán érdemes lenne kipróbálni az illetékeseknek.

  • Rabyn 2012. szeptember 5. 20:12

    Tavaly nyáron én nagyon sokat kutattam állás után. Friss diplomás, ámde angolul nem beszélő ember vagyok. Rengeteg helyre küldtem el az önéletrajzomat, ahova kértek motivációs levelet oda azt is megírtam. Arra lennék kíváncsi, hogyha kérnek mot. levelet, akkor arra például miért nem jön válasz sosem, hogy megfelelt vagy sem? Ha már én szenvedek azzal, hogy megírjam a levelet, akkor illenék is rá válaszolni. Vagy nem? Persze ha ott van egy hirdetés végén, hogy „amennyiben x napon belül nem értesítjük nem nyert” az más. Akkor legalább nem várok.
    A kedvencem pedig a „majd visszahívom pár napon belül” és akkor nem hív. Sosem hívnak. Akkor ne mondják.

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 5. 21:49

      Kedves Rabyn!

      Korábbi kommentekben ott a válasz a kérdésedre, amit csak annyival egészítenék ki, hogy a normális hr szakemberek jó része azért nem válaszol, mert nincs rá ideje. Nem azért, mert ő nem szánna rá, hanem mert a főnöke úgy leterheli, hogy nincs, és a főnököt nem érdekli, hogy a pályázók levelei korrektül meg legyenek válaszolva.

      Ugyanígy egy ügyfél sem fizeti meg azt a fejvadászoknak, hogy korrektek legyenek a pályázókkal, nem véletlenül hagytam ott már jó régen a szakmát, mert a darálóból (amikor ugyanazt a pozíciót 5-10 cégnek is kiadják keresésre, aki kapja, marja alapon) már nem kértem.

      Azt látom, hogy egy munkaadó jó sok pályázó közül tudja megtalálni a megfelelőt, ugyanúgy egy pályázónak is elég sok helyre kell elküldenie az önéletrajzát.

      Nem jól van ez így, de sajnos ettől még ez van.

      Üdv, Tamás

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 06:52

      Ismétlem: nincs olyan, hogy nincs ideje.

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 6. 20:24

      Péter! Szerintem te egy más világban élsz, mint pl. most én. Őszintén irigyellek, hogy nem ismered azt, hogy hónapokon keresztül nem éred utol magad, hogy naponta többször is azt sem tudod hova kapjál, hogy értékes dolgokat kell kihagynod az életedből, mert lecsúszik a prirotiási listán azok közé, amelyekre már végképp nincs időd.

      Egyébként egyszerű megtapasztalnod, indíts saját vállalkozást!

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 7. 05:03

      Volt olyan az életemben, hogy én sem aludtam 72 órán át. Akkor elgondolkodtam, hogy mit csináltam rosszul. Azóta nincs ilyen.

  • Kovács Erika 2012. szeptember 6. 08:40

    Kedves Cs. Kádár Péter,

    Tudod, amikor CNC technológiával készülő autóalkatrészeket kell gyártani, japán vezetőséggel, Honda, Audi, Fiat-nak – ahol a hibatűrés kb nulla, ISO minősítést kell szerezni HR procedúrákra értendően is, min. két nyelven, fel kell állítani egy egész rendszert minden osztályon, egyeztetni a helyi ipari park igazgatójával (ahol a mi gyárunk az első és még buszmegálló sincs), a polgármesterrel, a helyi tv-vel, a munkajogássza kell tárgyalni, a beutazó külföldi mérnököknek szállást, tartózkodási engedélyt, munkavállalási engedélyt, a cég összes alkalmazottja számára biztonsági ruházatot, továbbá ántsz engedéllyel rendelkező konyhát, stb. kell intézni.. akkor nem tudunk „szét tett lábakra” felvenni senkit. Könnyű megválaszolni úgy önéletrajzokat, hogy ezért van valaki felvéve és fizetve, van asztala és széke, van laptopja és printere, esetleg kávéautomata is.

    Sajnos a „gyártásban”, zöldmezős beruházásnál a HR-es nem csak toborzásra van. És mint írtam, gondoskodtam a 3000 önéletrajz feldolgozásáról – mert amerikai szolgáltató hátterem volt, és nem bírtam nézni, hogy ott állnak egy dobozban. Napi 150 km-t tettem meg a lakhelyem és a munkahelyem között. Min. napi 14 órám ment el a munkámra átlagosan, általában csak aludni jártam haza.

    Rekordom 72 óra az irodában – néha már az asztal alatt aludtam.

    Plázázni sem volt időm – és a megtakarított pénzem inkább MBA tanulmányokra fordítottam.

    Sajnos nem voltam olyan erős, mint „elvárható”. 15 kilót fogytam, rosszul lettem, és egy este „indokolatlanul áttértem az úttesten a menetiránnyal ellenkező oldalra”.. Akkor abbahagytam.

    Az AC-t nem tudom, hogy mondják magyarul.. 🙁

    na pusszantás

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 6. 15:17

      Kedves Erika!

      Csak tippem van az „AC”-re: dob + szólógitár. A „DC” biztos: basszgitár + orgona. 🙂

      Csá, jó munkát!

    • Kovács Erika 2012. szeptember 6. 18:44

      És High way to hell.. 😉

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 19:39

      Ez mit jelent? TÉNYLEG szégyen egy magyar blogban magyarul írni?

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 7. 07:47

      Azt jelenti, hogy „menj a pokolba”, ha jól fordítja a gépem… 🙂 🙂 DDD

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 17:37

      Kedves Erika!

      Csak a szakmai pontosság kedvéért: Nincs olyan, hogy „a hibatűrés kb. nulla”. Az ISO-ban különösen nincs. Vagy azt adjuk meg, hogy mennyi lehet a hiba (abszolút értelemben, tehát pontos számban adott idő, pl. egy hét alatt), vagy azt adjuk meg, hogy hány százalék lehet a hiba, vagy azt, hogy mennyi időközönként lehet hiba, ez utóbbi az MTBF. aztán megadhatjuk a tűrés mértékét is, tehát azt, hogy egy-egy alkatrész vagy termék mely műszaki jellemzője milyen mértékben térhet el a névleges értéktől, és hogy ezt milyen pontossággal mérjük. A hibának tehát nincs tűrése, azt viszont mondhatjuk, hogy a hibát milyen pontos (tűrésű) mérőeszközzel és mérési eljárással mérjük. Ajánlom figyelmedbe az „MSZ EN ISO 9001:2009 Minőségirányítási rendszerek” leírást. De tényleg csak azért, mert mint egykori minőségbiztosítási felelőst, kicsit zavar a pontatlan fogalmazás.

    • Kovács Erika 2012. szeptember 6. 18:48

      Kedves Péter,

      Örülök, hogy csak ez az egy dolog zavart téged az összes hsz közül és köszönöm pontosítást – hát minden nap tanul az ember.

      Nagyon sok sikert kívánok neked, és remélem, nem olyan autóban ülsz majd, amelynek „pofára” vagy „szét tett lábakra” vették fel a gömbcsukló-gyártóját. 🙂

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 19:33

      Kedves erika!

      nemcsak ezt írtam, de a többi MÉG MINDIG cenzúrázás alatt.

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 17:39

      “Mindenki fél, de hogy mennyire gyáva, azt mindenki maga dönti el.” (László György)

      “Sziszegve sem szolgálok aljkas, nyomorító hatalmakat.” (József Attila)

      Na most értem haza.

      Egyrészt még mindig érdekel, hogy mi az az AC magyarul. Az én egyik szakmámban – villamosmérnök – bizony, vettem magamnak a bátorságot, és magyarítottam némely szakkifejezéseket. Igaz, mi nem azzal hencegünk, hogy más nem ért minket. A HR-esek valószínűleg félnek attól, hogy kilyukad a lufi.

      Másrészt sosem iszom kávét, mert elalszom tőle, és különben is vacak az íze.

      Ami a lényeget illeti: Ha a pék elégeti a kenyeret, magyarázhatja ugyan, hogy nem volt elég péksegéd, és ő már két hete alvás nélkül süt, attól még a kenyér ehetetlen. Ráadásul ilyenkor a pék tolvaj és törvénysértő. Ugyanis azért, mert ő kapzsi, nem hagy másokat dolgozni, tehát meglopja az embertársait. Érdekli is őt, hogy mások éhen döglenek? Frászt érdekli. Inkább ő is belehal, de nem, nehogy már kiderüljön, hogy létezik munkamegosztás. És törvényes munkaidő. Meg törvényes pihenőidő. Továbbá arról is van törvény, hogy a munkaeszközöket a munkáltatónak kell biztosítania.

      De nézzük, mi történt volna, ha vitapartnerem nem dolgozik másik öt ember helyett? Megmondom. Semmi. A cégvezetők belátták volna, hogy vagy felvesznek még négy embert, vagy nem indul időben a gyár. Hősi halottak hencegésére semmi szükség nincs. Aki játssza a mártírt, az éppen azt az állapotot konzerválja, ami embertelen, aljas, vállalhatatlan, kegyetlen. Sokkal jobb lenne, ha inkább abban serénykednének, hogy hogyan lehet kikényszeríteni közösen a kedvezőbb munkakörülményeket.

      Ha én hoznám a törvényeket, akkor az álláshirdetéseknek tartalmazniuk kellene kötelezően:

      – a tényleges munkáltató nevét és címét (nem postafiókot)
      – a pontos munkakört és munkaköri leírást
      – a munkavégzés helyét
      – a várható munkabért (tól -ig max. 10% eltérés),
      – az összes béren kívüli juttatást
      – a munkakör betöltésének feltételeit, amelyek nélkül senki nem kaphatja meg az állást,

      Természetesen kötelező volna tételesen megindokolni az alkalmazás elutasítását a hirdetésben szereplő határidőt (max. 1 hónap) követő két héten belül, hitelesített küldeményben (ajánlott, tértivevényes levél, vagy kölcsönös elektronikus aláírás.)

      Amennyiben e feltételeknek a munkáltató nem tesz eleget, első ízben egymillió Ft büntetés, másodízben a vállalkozás felfüggesztése 10 évre.

      Rögtön nem lenne annyi kamu álláshirdetés.

      És végül hadd ajánljak a figyelmetekbe két linket. Az első hosszú, nyugisan kell végigolvasni:

      http://takrad.hu/belsohtm/dokumentumok/orvosivizs.htm

      A másik rövidebb, hátha jobban értitek a gondolataimat:

      http://www.hrportal.hu/hr/csak-a-humanum-hianyzik-a-munkahelyen-20080509.html

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 7. 07:41

      Kedves Péter!

      Az Ön szakmájában (villamosmérnök) az AC (alternating current) váltakozóáramot, a DC (direct current) pedig egyenáramot jelent. Nézzen meg egy tápegységet pl.: input (bemenet) AC=230-250V, output (kimenet) DC= 9V.

      Nem csak a HR-ben vannak más nyelvű kifejezések…

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 7. 14:01

      Magyar gyártású, magyarországi piacra szánt készülékeken magyar nyelvű feliratok vannak; ezt törvény is előírja.

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 7. 19:01

      Képesség felmérő központ

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 7. 19:08

      KFK

  • Szakács Adrienn 2012. szeptember 6. 09:17

    Az éremnek két oldala van. Jómagam is HR-es vagyok, így jócskán van tapasztalatom mindkét oldalról. Sok esetben jogosak az álláskeresők panaszai, velem is számtalan esetben előfordult, hogy egy általam sikeresnek értékelt interjú után semmiféle visszajelzést nem kaptam. A dolgot még el is tudtam volna fogadni, ha nem lett volna az az érzésem mindvégig az interjú alatt, hogy szimpatikus vagyok nekik. Értékeltem volna, ha informálnak arról, miért nem én lettem a befutó. De ezt soha nem teszik, aminek az okát nem értem. Ebből a keserű tapasztalatból kiindulva a saját munkám során igyekszem mindeninek visszajelzést adni, ami általában sok túlórámba kerül, mert munkaidőben ilyesmire nem jut idő, és a legjobb igyekezetem ellenére sem sikerül 100%-osan, ugyanis a meghirdetett pozíciókra több százan adják be a jelentkezésüket, köztük (a legtöbben) olyanok, akik meg sem közelítik az elvárásokat. Sokszor úgy érzem, a jelentkeztők el sem olvassák az álláspályázat szövegét, vagy nem értelmezik az ott leírtakat (pl. ha ott van, hogy az angol nyelv ismerete alapkövetelmény, akkor miért jelentkezik olyan, aki csak németül beszél?). Mint HR-es, sokszor haragszom az ilyen pályázókra, mert úgy érzem, az időmet vesztegetik. Ennek ellenére igyekszem visszajelezni nekik is, és meg is szoktam indokolni, hogy miért nem felelnek meg az állásra. A tapasztalataim alapján a pályázók örülnek a visszajelzésnek akkor is, ha az számukra nem tartalmaz pozitív választ.
    Az álláskeresők sajnos azzal nincsenek tisztában, hogy a cégeknél általában minimalizálva van a munkaerő, ami azt jelenti, hogy sokszor egy többszáz fős cégnél egyetlen HR-es lát el minden munkaügyi és nem feltétlenül munkaügyi feladatot, és nincs asszisztens, nincs titkárnő, akikre a levelezést rá lehetne bízni. Ettől függetlenül az álláskeresők tájékoztatásra vonatkozó igénye jogos. A cégek vezetőinek kellene végre felismerni, hogy itt sincs kevesebbről szó, mint a vállalatról alkotott képről!

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 7. 05:02

      Adrienn: Ugye sosem láttál olyat, hogy noha pl. feltétel volt a német nyelvtudás, mégis a főnök cicáját vették föl, noha az illető még magyarul sem tudott?

    • Gábor 2012. szeptember 7. 08:44

      Egy pár szó erejéig kitérnék arra, hogy vajon miért jelentkeznek olyanok egy állásajánlatra, akik nem felelnek meg a kötelezően elvárt feltételeknek.

      – Mert a a jelentkező azt sejti, hogy olyanok a feltételek, hogy biztos nincs olyan pályázó, aki minden pontnak megfelel, ezért egy-két hiánnyal még mindig lehet befutó.
      – A hirdetésben a betöltendő állás szempontjából feleslegesnek tűnő feltételek is szerepelnek. (mondjuk nyelvvizsgát vagy ECDL-t kér, ami csak egy papír, a jelentkező meg évekig külföldön élt, és 5 éves kora óta számítógépguru vagy pl. egy végzettséget ír elő, ami a pályázónak hiányzik, de van azonos területen számottevő tapasztalata, és azt reméli, ezzel ellensúlyozni tudja a végzettség hiányát)
      – Az az érzésem, hogy sok pozíció meghirdetésekor elképzelnek egy fantomot, aki az adott posztra ideális, és leírják ez mivel rendelkezik. Ugyanakkor az élő emberek nem mindig olyanok, mint az elképzeltek. És lehet, hogy egy jelentkező 1-2 pontban elmarad az elvárásoktól, más feltételeket viszont olyan mértékben túlteljesít, hogy összességében sokkal alkalmasabb a posztra, mint az, aki minden feltételt átlagos szinten teljesít.

      Gábor

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 7. 18:58

      Gábor!

      Nagyon jó a felsorolásod, két szempontot mindenképpen vegyél fel még közé:

      1. Tapasztalataim szerint az emberek többségének nincs önkritikája, ezért nem is írok álláshirdetésbe olyat, hogy precíz, lojális, szorgalmas, stb. legyen, mert ki az, aki nem ilyennek gondolja magát?

      2. Sok-sok munkaadó adott már fel olyan hirdetést, amiről később kiderült, hogy köze nem volt a valójában nyitott munkakörhöz, és teljesen hiteltelen volt. Annyi, de annyi ilyen hirdetést jelent már meg, hogy felméréseim szerint az álláskeresők min. 80%-a nem hiszi el azt 100%-ig, amit leírok egy hirdetésben, pedig azokban minden szó igaz.

      Üdv, Tamás

  • Kovács Erika 2012. szeptember 6. 09:23

    Ja.. és elnézést kérek minden jelentkezőtől, akinek akkoriban nem válaszoltam pár napig, de már a mentőben eltűnt a mobiltelefonom és az összes kp-m. Megértem egy beteghordozót, hogy vigyen oda a fali telefonhoz, mert aprópénzem még maradt. Felhívtam a szüleimet és behoztak kérésemre a kórházba egy mobiltelefont. Azon a céget hívtam először és megkértem a pü-i igazgatót, hogy átlagbéren fizessen ki mindenkit és majd ha kijövök a kórházból, önellenörzünk – de legyen mindenkinek időben fizetése.

    A 15 kilós fogyást illetően, még mielőtt az lenne a gondolat, hogy az hölgyeknek úgyis jól jön: akkor 69 kilóról indultam 180 cm magasan (tehát vékony voltam). Amikor 54 kilón állt meg a mérleg, márt volt olyan barátnőm, aki ordított velem.. aggódott. Borzasztóan néztem ki.

    Nem vagyok büszke arra, hogy hagytam magam így tönkremenni „lelkiismeretből”, hogy mindenkinek jó legyen.. de a szakmai eredményeimre azért büszke vagyok. Pl. Fejér megyében, akkor, amikor én ebben a gyárban voltam HR vezető (folyamatos három műszakos gyár lettünk végül.. többszáz alkalmazottal), az én időszakomra sem a munkaügyi ellenőrök, sem a tb- és apeh ellenőrök nem találtak hibát. Több napig kutakodtak és nem akartak magukhoz térni.. azt mondták, ilyen nincs. 🙂 Nagyon kerestek, nagyon akartak büntetni.. nem sikerült. 🙂

    Szerintem Kelkó Tamás ismeri a 2000 – 2005 év körüli Székesfehérvár és vonzáskörzete autóipari fennforgást.

    Na.. hát ennyit erről. Rég volt.. elmúlt. Egyébként én is vállalkozó vagyok már.

    De a téma most nem is ez volt – ha jól értettem. Hanem az, hogy álláskeresők belebotlanak furcsa „napszemüveges” interjúztatókba.. ami nem jó.

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 7. 19:07

      Szia Erika,

      Sajnos nem ismerem, nekem abban az időben iszonyatos dömping volt kkv szervezetfejlesztési projektekben, az alatt az 5 év alatt egy db multinak nem dolgoztam.

      Sajnos itt is igaz egy régi mondásom, hogy a multi nem a munkaerőd, hanem az életed veszi meg, kifacsar, majd eldob. A furcsa ráadásul az benne, olyan incsikladozó szakmai kihívást tudnak ilyenkor nyújtani, hogy az ember önként hajtja túl magát…

      Üdv, Tamás

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 8. 03:54

      Kedves Tamás!

      Túl édes a méz a multik madzagján!

      2010-ben egyik fiatal és tehetséges koléganőmet elcsábította egy multi a könyvelési csoportjába. Háromszoros bért ígértek, mint amit itt kapott, ha a 90 napos próbaidő alatt megfelel, persze, addig bizonyítson a minimálbérért (mert ugye zsákbamacskát a multi sem vesz).

      A 89. napon indoklás nélkül kirúgták.

      Üdv: Mihály

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 8. 10:06

      Ez elég durva, de szerencsére nem általános, legalábbis elég kevés ilyen sztorit hallok.

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 7. 19:13

      Nem értem, hogyan nem találtak a munkaügyi ellenőrök semmit, amikor te súlyosan törvénysértő módon túlóráztál. Az az érzésem, hogy vagy nem mondasz igazat, vagy csaltál a munkaidő elszámolásnál, vagy valaki lefizette az ellenőröket. És ezt – sértő szándék nélkül ugyan, de – nagyon komolyan írom.

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 8. 04:08

      Kedves Péter!

      A dolgozó, főleg a mai világban foggal-körömmel ragaszkodik a munkájához. Nem a MUNKAHELYÉHEZ, hanem a MUNKÁJÁHOZ! Ezért inkább védi a munkáltatót – a legtöbbször saját maga védelmében hazudik az ellenőrnek, mert holnap is akar dolgozni.

      Bejelentik szabályosan 4 órára és dolgoztatják 12-t úgy, hogy szinte lehetetlen elkapni a munkáltatót.

      Ellenőrzés 9-kor, az ellenőr mindent rendben talál, munkaidő 8-12-ig.

      Visszamegy (ha visszamegy) du. 2-kor, kiderül, a dolgozó másnapra szabadnapot kért (jön a kábeltévés, otthon kell lenni), azt dolgozza le.

      Este már nem megy vissza, de ha mégis, akkor a dolgozó épp most végzett, már nem is dolgozik, csak a holmiját pakolja és már megy is.

      Másnap 8-kor a dolgozó meg azért van a munkahelyén, mert mégsem kellett a szabadnap (reggel 7-kor telefonált a szerelő, ma nem ér rá), majd kiveszi máskor.

      Minden dolgozó mellé minden napra nem lehet ellenőrt állítani.

      Üdv: Mihály

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 8. 06:21

      Igen, de Erika azt írta, NEM volt szabálytalanság. Amire pedig érdemben utaltam: az az összefogás hiánya. Más országokban a dolgozók nem egymás ellen tevékenykednek, hanem tudják, hogy érdemes a munkáltató ellen összefogni. Lásd még: többmilliós IGAZI sztrájkok.

  • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 6. 17:42

    Hű, egy hosszú hozzászólást két helyre is beírtam, de egyik helyen se jelent meg. Tehát az egyiket ki lehet cenzúrázni, ha a cenzor ráér elolvasni.

  • T. Imre 2012. szeptember 7. 09:46

    Ez itt az AC: http://hu.wikipedia.org/wiki/Assessment_center

    Szakács Adrienn! Szerintem a nem teljesen megfelelő pályázóknak az az oka, hogy a valóságban nem feltétlenül kell megfelelni azoknak a követelményeknek a munka során, amelyek a hirdetésben szerepelnek.

    Pl. dolgoztam banknál értékesítőként, ahol az angol nyelvtudás feltétel volt, de senki nem kérte és a munkában sem használtuk. Így hát szerintem érdemes úgy pályázni ,hogy nagyjából megfelelk a kiírásnak, hátha bejövök.

  • Juhász Enikő 2012. szeptember 7. 12:53

    Sziasztok!

    Az AC-t (Assessment Center) magyarul Értékelő Központnak hívják, elég borzalom fordítás 🙂

    E.

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 7. 13:57

      Enikó
      ő! akkor itt az ideje, hogy adjatok találó, rövid, magyar nevet neki. A fentiek alapján én pl. nyúzónak hívnám.

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 7. 15:40

      Kedves Péter!

      Ahogy Enikő írta, már lefordítani sem egyszerű!

      [Angol-magyar közösségi szótár [Morphologic] ]
      center||| [n] központ
      [Angol-magyar közösségi szótár [Morphologic] ]
      center||| [vi] központosul
      [Angol-magyar közösségi szótár [Morphologic] ]
      center||| [vt] központosít
      [Angol-magyar közösségi szótár [Morphologic] ]
      center||| [n] közép
      [Angol-magyar közösségi szótár [Morphologic] ]
      center||| [n] közép-
      [Angol-magyar közösségi szótár [Morphologic] ]
      center||| [n] középpont
      [Angol-magyar webszótár [MorphoLogic-SZAK] ] (web)
      center : középre zár
      [Magyar-angol közösségi szótár [Morphologic] ]
      center||| [n] centre forward
      [Angol-magyar közösségi szótár [Morphologic] ]
      assessment||| [n] adókivetés
      [Angol-magyar közösségi szótár [Morphologic] ]
      assessment||| [n] felbecsülés
      [Angol-magyar közösségi szótár [Morphologic] ]
      assessment||| [n] értékelés
      [Négynyelvű EU hivatalos kifejezéstár [Igazságügyi Minisztérium] ] (gazd)
      assessment, vizsgálat, évaluation, Beurteilung

    • Cs. Kádár Péter 2012. szeptember 7. 16:02

      Én azért javaslom a „nyúzó”-t, mert ez a tényleges tartalomra utal. Arra, hogy a HR-esek és cinkosaik addig nyúzzák az álláskeresőt, amíg valamit ki nem sütnek róla. Tehát nem tükörfordítás, hanem tartalmi meghatározás. Nyúzó, mert gyakorta olyasmit csinálnak az emberrel a tudta nélkül, amit ő maga különben nem tenne. ami kikészít(het)i. A kínvallatásokon is nyúzzák az embert, és ez éppen olyan. Szerencsére, nekem nem kellett soha ilyen nyúzón részt vennem, ennél kevesebbért is majdnem leköptem egy hóhért, de azért tudom fegyelmezni magam, ha kell. Éjjel ui. elolvastam néhány komoly tanulmányt a nyúzóról, ezek nagyobbik része szerint próbapereket is kellene indítani az emberi méltóság megsértése okán.

      Ám ha tudtok kifejezőbb szót rá, ám legyen. Az angol nyelv hajlékonysága egyébként példa lehet, pl. az erősítő nélküli magnót ők decknek hívták, pedig ugye nem asztal…

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 7. 16:33

      De csak azért, mert az asztal angolul table 🙂

    • Gábor 2012. szeptember 7. 17:00

      Vagy a desk.
      Akkor legyen magyarul a actal 🙂

    • Perjés Mihály Tibor 2012. szeptember 8. 03:40

      Kedves Gábor!

      Próbálj meg egy londoni étteremben „desk”-et foglalni és jó esetben udvariasan elirányítanak a sarki internet-kávézóba… 🙂

      (to reserve a table in a restaurant)

      … szóval attól függ, mit tartasz rajta. Ha magnót, számítógépet akkor desk (meg az íróasztal, iskolai pad is).

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 8. 10:15

      Péter!

      Ebbben most maximálisan egyetértek veled, azonban nem magával az Értékelő Központ Intézményével van a baj, hanem azzal, amikor rosszul alkalmazzák, csinálják. Írtam is róla egy blogbejegyzést itt:

      https://www.kelko.hu/assessment-center-megis-lehet-jol-csinalni/

      Ez azonban szinte bármilyen módszerről elmondható, hogy alapvetően nem a módszerrel szokott a baj lenni, hanem ahogy alkalmazzák (kivéve persze a stresszinterjút, az önmagában inkorrekt módszer).

      Üdv, Tamás

  • Tóvári Jusztina 2012. szeptember 8. 11:10

    Álláskeresőként (nekem is) van tapasztalatom a HR-esekről.

    Több, mint tíz éves kereskedelmi boltvezetői tapasztalattal és szakképzetten, nyelvtudással jelentkeztem egy multicéghez boltvezetőnek, helyettesnek, eladónak és kirakatrendezőnek is. A standard válasz: „Az Ön hivatásos előélete és képzettsége nem teszi alkalmassá, hogy a meghirdetett állásokat betöltse.” „Cégünk friss energiát keres.” És kit vesznek fel végül? Húszéves, sok esetben képzetlen, gyakorlatlan plázacicákat.

    Pedig így, 35 és 40 között nagyon adok a külsőmre, rendszeresen sportolok. Gyerekem nincs.

    Jelentkeztem egy autógyártóhoz segédmunkásnak (két diplomával), mert hallottam, hogy jól fizet. Költöznék az ország másik felébe is. Csavarokat válogatni, emelgetni én is tudok. Elutasítottak, udvariasabb hangnemben, mint az előző, ruházati cég. Ez egy pozitív tapasztalat volt.

    Jelentkeztem tanítónak (képzettségem megvan hozzá). Behívtak kb. 40 embert interjúra, de már az interjú előtt az egyik pályázó fennhangon hirdette, hogy úgyis őt fogják felvenni, mert már 5 éve ott tanít. És lőn. Értesítés még ímélben sem.

    Cipőkereskedelmi cég üzletvezetői állást hirdetett. Az interjún bemutatták a leendő üzletvezetőt, aki a cég másik üzletéből ment át. A mézesmadzagot elhúzták minden egyes jelentkező előtt, hogy ott mennyit lehet keresni, stb…. Persze nem vettek fel senkit. Az „új” üzletvezető a főnök mindkettő boltban.

    Újságírói állást hirdettek (képzettségem megvan hozzá). Az interjún, mialatt beszéltem, a meghallgatást végző újságíró nézegette a még meghallgatásra várók önéletrajzát. Az egyiken egy bekarikázott 1-es volt. Őt vették fel.

    Adminisztrátori állásra jelentkeztem. A HR-es letolt, hogy „hogy képzelem, hogy ilyen állásra jelentkezem diplomával, miért akarom elvenni az érettségizett emberek elől a helyet?” Akarja a fene. Én is dolgozni akarok.

    Miért hívnak be az olyan helyekre, ahol már előre megvan az ember?

  • Balog Attila 2012. szeptember 8. 22:14

    Tamás.

    Hát ezzel a témával megfogtál. Csak egy gondolat erejéig, még egy elemet említenék, ami szerintem valóban zavarhatja az álláskeresőket. És ez nem más, mint a bizonytalanság.

    Számtalanszor tapasztalom, hogy egy jól sikerült beszélgetés után reményekkel telve, sugárzó tekintettel hagyja el a pályázó a tárgyalót. Ugyanakkor ebben a sugárzó tekintetben ott van a bizonytalanság is: Valóban én lennék az ideális könyvelő jelölt?…

    Eszembe jutott egy mondás: Jobb hallani egy NEM-et, mint bizonytalanságban lenni bizonytalan ideig.

    Ezért egy jó ideje, ha egy állásinterjú félidején biztos vagyok benne, hogy nem az „ideális” könyvelő jelölt ül velem szemben, tapintatosan közlöm vele, hogy nem Ő az én, vagy a megbízóm embere. Ilyenkor mindig adok néhány tippet, amelyekkel fejlesztheti szakmai tudását… Búcsúzóul azt kívánom neki, hogy legközelebb, amikor találkozunk a könyvelés fenegyerekét szeretném tisztelni a személyében… Hát ezeket a tekinteteket kellene látni:)

    • Kelkó Tamás 2012. szeptember 9. 10:04

      Attila!

      Nem te vagy az első, akitől ezt hallom, egy ügyfelem is már az interjú közben megmondja a pályázóknak, ha biztosan nem ők a befutók. Szerintem ennek működőképessége erősen függ az interjúztató személyétől, és az akutális pályázóétól is.

      Nem a bizonyítványt akarom magyarázni, de nekem nincsenek azzal jó tapasztalataim, ha a rossz hírt személyesen vagy telefonon közlöm, mindig e-mail-ben szoktam.

      Természetesen vannak kivételek, főleg amikor valaki egyértelműen alkalmas, sőt akár kiemelkedő is, csak a fizetési igénye esik messze a cég lehetőségeitől, azt ott melegében szoktam megbeszélni, vagy amikor túl jó az adott feladatra és nem lenne neki szakmailag továbblépés.

      Üdv, Tamás

  • Sztanó József 2012. november 5. 20:10

    Alkalmam van néhány igen gazdag és befolyásos magyar és német üzletembert személyesen ismerni. Mindegyik kínosan pontos és precíz. Azért sikeresek, mert mindig, minden körülmények között betartják a megállapodásaikat. Ha esik, ha fúj.

  • időszakos vizsgálat 2014. október 13. 18:40

    időszakos vizsgálat, fővizsgálat, szerekezeti vizsgálat, emelőgép, biztonsági vizsgálat, daru országosan szakértővel.
    Budapest, Pest megye főként.

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!