Időnként én is belebotlok olyan pályázóba, akivel kapcsolatban furcsán érzem magam az interjú szobában: olyan, mintha én lennék a pályázó, és ő interjúzna engem!? Sőt, korábban még beosztottam is volt olyan ember, aki mellett folyamatosan azt éreztem, hogy vizsgázok, hogy minden lépésem figyeli, értékeli, és általában leértékeli.
Most persze magyarázkodnom kellene, hogy nem vagyok frusztrált, nincs se üldözési mániám, se kisebbrendűségi érzésem, sem fóbiáim, de furcsán jönnék ki belőle. Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy elég jól érzékelem az embereket, különösen egy bizonyos típust, akiket arrogánsnak hívunk.
De mi is az az arrogancia?
„Arrogancia vagy gőg a neve a valaki által saját magánál valamiért kevesebbre tartott személyekkel (kisebbekkel, tudatlanabbakkal, tájékozatlanabbakkal, szegényebbekkel, alacsonyabb rangúakkal) szemben mutatott túlzott büszkeség, öntudat és felsőbbrendűség megnyilvánulása viselkedésben, gesztusokban és fogalmazásban.
Az arrogancia ugyanúgy az agresszió egy vonatkozása, mint az agresszió színlelése, aminek a szükségtelen büszkeség számít. Az arrogáns személy bízik saját képességében és vallott értékeiben, gyakran keresi is azt a foglalkozást, szerepet, helyzetet és lehetőséget, ahol a nálánál ”kevesebbeket” rendreutasíthatja vagy helyreteheti, ez az ő pszichológiai nyeresége.” Wikipédia
Az arrogáns ember valójában egy időzített bomba, mert teljesen figyelmen kívül hagyja az őt körülvevő környezet jelzéseit, véleményeit, elvárásait, sőt pont ezek ellenére cselekszik. Egyenesen tévedhetetlennek hiszi magát, meg van győződve saját igazáról, és ebben senki vagy semmi nem ingathatja meg.
Az arrogáns ember nem érzi, hogy helytelen a viselkedése, vagy csak ritkán, általában teljesen érzéketlen a negatív visszajelzésekkel szemben, nehezen meggyőzhető bármiről is.
Csak egy kérdés maradt hátra: mit is kezdjünk vele?
Ha rám hallgatsz, akkor semmit!
Szép teljesítmény Dr. Cuddy-tól, hogy emberéletek megmentése érdekében megpróbálja elviselni Dr. House viselt dolgait, de be kell vallanom, én az első évad felénél telítődtem vele, és abbahagytam a sorozat nézését. Egyszerűen ennyi elég volt belőle!
Pedig csak egy film volt, ehhez képest mennyire más folyamatosan egy légtérben élni egy arrogáns kollégával. Egy cégnél általában az a baj velük, hogy olyanok, mint egy elefánt a porcelán boltban, állandóan rálépnek valaki tyúkszemére, az az megsértenek másokat, a főnökük meg nem győz utánuk takarítani.
Különösen olyan munkakörökbe életveszélyes arrogáns munkatársat felvenni, ahol ügyfelekkel kell kapcsolatba kerülni (értékesítés, ügyfélszolgálat, stb.) .
A multicégeknél ma oly divatos csapatmunkáról pedig ne is beszéljünk, ha csak egy arrogáns ember bekerül egy kollektívába, ott azonnal lőttek a csapatmunkának.
Egy arrogáns ember egyszerűen egy álomvilágban él, nem érzékeli megfelelően a környezetét, hanem az elképzeléseivel helyettesíti azt, amit látnia kéne, pl. mivel neki 2 diplomája, meg doktorija van, ezért ő mindent jobban tud, mint a többiek. A baj csak az, ha az életben és a munkájában mutatott teljesítménye ezt nem igazolja, habár az arrogáns embereket a valóság, a tények nem szokták megzavarni.
Éppen ezért mondja sok üzleti könyv, hogy amikor egy sikeres ember arrogánssá válik, hamarosan jön a bukása, mert a sikeressé válásban komoly szerepe volt a környezete pontos érzékelésének és a helyzet gyors felismerésének, az biztos.
Be kell vallanom, pályafutásom során párszor felvettem mind saját cégembe, mind ügyfelek cégeibe arrogáns embert, mert egyéb képességei, múltbeli teljesítménye meggyőző volt, de egyik sem jött be! Még egy kiemelkedően teljesítő arrogáns munkatárs is annyi problémát okoz a másik oldalon, hogy a mérleg nyelve sokszor inkább a veszteséges oldalra billen át, pedig azt vallom, hogy a kiemelkedő teljesítményért a minimum, hogy egy vezető elnézőbb legyen.
Egy céges kollektívára azonban nem az arrogáns ember a legveszélyesebb, egyszerűen azért, mert ő legalább nyílt a maga módján, róla legalább tudják a többiek, hogy kit néz le, kit igyekszik eltaposni. Még nála is van egy veszélyesebb fajta, aki az általa veszélyesnek tartott vetélytársakat burkoltan, rejtett módszerekkel igyekszik legyőzni!
Az ilyen típusú ember ha intelligens, akkor olyan körmönfont, olyan kifinomult, olyannyira láthatatlanul csinálja dolgát, hogy az előtt tönkreteszi az egész céget, mielőtt bárki bármit sejtene. Amikor cégátvilágítást végzek, elég gyorsan ki szoktam szúrni ezt az embertípust, akit én csak „vérszívónak” vagy „báránybőrbe bújt farkasnak” nevezek, de van, hogy évekig tart meggyőzni a cégvezetőt, hogy váljon meg tőle!!!
A jövő héten lesz a Vállalkozz Hatékony Klub Kapcsolatépítő Nap, ahol éppen róluk fogok előadást tartani:
Hogyan találd meg cégedben a „vérszívókat”?
Még egy-két napig lehet rá jelentkezni itt.
Bizony,Tamás ez így van!
Gondolom,épp ezért nem veszed Te is észre magadon az arroganciát…
G.