Pénz, pénz, pénz, örökzöld téma munkatársaid motiválásában. Vannak, akik megesküsznek, hogy csak ez számít, amikor dolgozóik motiválásáról van szó, míg vannak, akik szerint ez számít a legkevésbé. Kinek van igaza? Tényleg csak a pénz számít, vagy vannak más dolgok is?
Kb. 1 éve hallgattam a rádióban egy interjút, amit a mentőszolgálat egyik vezetőjével készítettek. Legfőképpen arról beszélgettek, hogy miért mennek el külföldre a mentősök, ott mennyivel jobbak a munkakörülmények, ehhez képes mi van itthon, továbbá érdekes sztorikról volt még szó. Egyszercsak azonban egy olyan kérdést tett fel a riporter, amire nem értette a választ. Ezért újra feltette, és újra nem értette! Szerinted mi lehetett ez a kérdés?
A kérdés a következő volt:
„És ön miért nem megy el külföldre dolgozni négy-ötszörös fizetésért?”
De a lényeges inkább az, hogy mit nem értett a válaszon a riporter? A mentős vezető ugyanis háromszor is elmagyarázta neki, hogy mi az az elhivatottság, hogy honfitársai számítanak rájuk, meg felelősség, meg különben is ez a hazájuk.
A riporter azonban ezt nem értette meg!
Mit nem értett a riporter a válaszból?
Minr kívülálló, ebből a beszélgetésből nekem az jött le, hogy a riporter egy karrierista, akinek rendkívül fontos a fizetés és más személyes előnyök a munkahelyválasztásban. A mentős vezető pedig egy elhivatott ember, akinek nem a pénz a legfontosabb az életében, hanem egy jó ügy szolgálata, mások segítése.
Ha hozzáadjuk, hogy minden ember magából indul ki, amikor másokat megítél, akkor a mentős vezető a riporter számára egy UFO, aki az ő értékrendje szerint teljesen értelmetlenül cselekszik!
Igen, itt is az értékrendek különbözősége köszön vissza. És mekkora bajban is lenne az ország, ha minden magyar ember karrierista lenne! De szerencsére nem az, a többség nem az, viszont ők ez által teljesen érthetetlenül viselkednek a legtöbb vállalkozó és ambíciózus vezető számára!
És bizony ebből temérdek motiválási probléma származik.
Igen, mert a vállalkozók gyártják a trükkösebbnél trükkösebb, a kifinomultabbnál kifinomultabb fizetési rendszereket, meg jutalék sávokat, meg más kifejezetten pénzügyi előnyökre építő jutalmazási rendszereket, majd jövök én, aki azt mondja, hogy:
„A fizetési rendszer nem motivációs eszköz!”
Van egy mondás, ami nagyon is igaz, de bizonyos kiegészítéssel van értelme:
„A pénz nem boldogít”
Ez igaz, viszont:
„A pénz hiánya nagyon boldogtalanná tud tenni!”
És így van ez a fizetési rendszerrel is, a jó rendszer önmagában nem motivál, a rossz rendszer viszont rendkívül demotiváló.
Honnan tudom?
6 éve készítettünk egy felmérést, 350 diplomás munkavállalóval, arra keresve a választ, hogy mi motiválja, és mi demotiválja őket a munkahelyükön? A legjobb 5 motiváló tényező és a legrosszabb 5 demotiváló tényező között nem volt ott a fizetés!
Ráadásul 10 éve nem csinálok úgy interjút, hogy ne kérdezzem meg a pályázót, hogy mi motiválja és mi demotiválja, és a válaszok is ezt erősítik meg.
Akkor semmi értelme a teljesítményarányos fizetési rendszernek?
Nagyon nagy híve vagyok a teljesítményorientált fizetési rendszernek minden olyan munkakörben, ahol lehetséges és megéri megvalósítani, de nem azért, mert ez motiválja a legjobb dolgozókat. Más az indok, nagyon más. Azt figyeltem meg, hogy a jól teljesítőket nagyon zavarja, ha 50-200%-al több munkáért ugyanannyi fizetést kapnak, mint kevésbé teljesítő társaik (utóbbiakat ez persze felettébb nem zavarja).
Magyarul egy jó teljesítményarányos fizetési rendszer igazságos, és ez a legtöbb, amit tehet!
A munka élharcosai ugyanis többségében nem a fizetés miatt hajtanak, egészen más motivációik vannak. Erről következő, december 11-ig tréningemen fogok sokat beszélni, de ha megnézed a „Munkatársak motiválása” kategóriában született 46 db blogbejegyzésem, akkor eléggé átfogó képet kaphatsz róla.
- 24megosztás
- 24Facebook
„Magyarul egy jó teljesítményarányos fizetési rendszer igazságos, és ez a legtöbb, amit tehet! ” – Itt a lényeg, köszönöm Tamás, ezt is Tőled hallottam először. 🙂