Diploma: lenni vagy nem lenni?

Diploma: lenni vagy nem lenni?

Diploma: lenni vagy nem lenni? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

diploma1Mindig parázs vitákat szül, hogy mennyire fontos egy adott munkakörhöz a diploma megléte. Általában két szélsőséges táborra szokott szakadni a vitázók köre, van, aki mániákusan ragaszkodik a diplomához, van aki pedig nem tartja fontosnak, sőt egyenesen a képen látható papírhoz hasonlítja a jelentőségét.

A diploma ellenesek szerencséjükre komoly vállalkozókat, cégvezetőket tudnak mintaként állítani, hogy lám lám diploma nélkül micsoda cégeket építettek fel, gondolok itt Bill Gatesre (Microsoft), Michael Dellre (Dell Computer) vagy Larry Ellisonra (Oracle), akik az informatika iparág nagyágyúi.

Sőt, maga Larry Ellison tartott is egy előadást a Harvard végzőseinek arról, hogy mivel itt végeznek, mennyire nincs esélyük arra, hogy igazán kreatív és sikeres vállalatvezetővé váljanak. Ehhez képest Magyarország szerintem a szélsőségek országa, vannak, akik a diplomás titkárnők országának tartják, miközben találkoztam nem kevés diploma nélküli gazdasági vezetővel…

Az én megközelítésem diploma témában munkakör függő, mert nem lehet egy lapon említeni egy egyszerű értékesítői munkakört egy gazdasági vezetőével. Tény, hogy nem vagyok diploma mániás, sokkal nagyobbra tartom a valódi rátermettséget, a valódi szaktudást, de pl. egy gazdasági vezetőnél ragaszkodom a diplomához, sőt a szakirányú diplomához, mert látom, mennyire ég és föld a különbség ebben a munkakörben azok között, akiknek van, és azok között, akiknek nincs.

Ugyanígy nehezen tudom elképzelni, hogy valaki gépeket tervezzen mérnöki végzettség nélkül, viszont nem kevés olyan emberrel találkoztam, aki mérnök/üzletkötői munkakörben dolgoztak mindenféle mérnöki végzettség nélkül, és értékesítésben bizony lekörözték a mérnököket. E témában jellemző, hogy ha a cégvezető vagy értékesítési vezető mérnök, akkor ő jobban ragaszkodik a végzettséghez, mint ha nem mérnök.

Tinédzser ismerőseimnek azt szoktam tanácsolni, ha alkalmazottként képzeli el az életét, akkor szerezzen egy használható diplomát (viszont még véletlenül sem kommunikáció és egyéb divatos szakon), mert diploma nélkül komoly hátrányban lesz.

Ha viszont vállalkozóként képzeli el a jövőjét, akkor nem lesz szüksége diplomára, és itt hadd hozzak elő újabb példát, egy rendkívül sikeres vállalkozót, aki azonban mára olyan komoly vállalatvezetői tudással rendelkezik, hogy szerintem taníthatna is egy egyetemen, pedig csak 8 általánosa van.

RichardBransonVirginŐ Richard Branson, a Virgin Atlantic légitársaság, és még kb. 200 más vállalkozás elindítója, akinek egy cikksorozata fut most a Haszon újságban, most éppen ezzel a "Kell-e diploma a sikerhez?" témával foglalkozik.

Richard Branson rendkívül jó példa arra, hogy dacára nincs diplomája, azért eddigi élete során komoly tudást szedett össze vállalkozásról és vállalatvezetésről, a cikkben megmutatja hogyan.

Csak javasolni tudom, hogy olvasd a cikksorozatát a Haszon magazinban vagy a portáljukon, mert olyan mély és bölcs vállalatvezetői és humánerőforrás menedzsment tudása van, ami csak keveseknek.

Visszatérve az eredeti témára, hogy mennyire kell az a bizonyos diploma egy adott munkakörhöz, szerintem két dolog dönti el:

  • milyen munkakörről van szó?

  • adott munkakörben végzett eredményes munkához milyen minőségű felsőoktatási képzés létezik?

Tapasztalataim szerint a gazdasági vezetők, mérnökök, orvosok, jogászok felsőfokú képzése nemcsak nagyon jól hasznosítható a gyakorlatban, hanem egyenesen elengedhetetlen, míg a felsőfokú marketinges képzések gyakorlati hasznáról már messze nem ilyen jó a véleményem, az értékesítőknek meg egyáltalán nincs felsőfokú képzésük.

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
35 hozzászólás
  • Róth Dénes 2010. szeptember 9. 11:51

    A kérdés talán az, hogy most egy szabályról, vagy a („szabályt erősítő”?) kivételről beszélünk.

    • Kelkó Tamás 2010. szeptember 9. 13:40

      Nem Dénes itt nem erről van szó. A szabálynak vannak kritériumai, a legfőbb, hogy van-e az adott munkakörre a gyakorlatban is jól hasznosítható felsőfokú képzés?

      Így kizárólag az adott munkakörre vonatkozó felsőfokú képzés színvonala dönti el, hogy „diploma or not diploma”.

      Hol itt a kivétel?

  • Nyakasné Ibolya 2010. szeptember 9. 11:59

    Részben egyetértek veled, mert bizonyos munkakörökhöz kell a diploma, bár néhol helyettesíthető sokéves tapasztalattal és gyakorlatban megszerzett tudással – nyilván nem orvos, épülettervező mérnök munkakörökben. De a mai magyar oktatásban szinte bárki szerezhet diplomát, ha elég kitartóan jár iskolába (fizeti a féléveket), és a kikerülő diplomások tudásszintje nagyon rontja az egyes diplomák értékének munkaerőpiaci megítélését is.
    Kíváncsi lennék még arra, hogy mi a véleménye a HR-es oktatásról, milyen képzést javasolna például valakinek, aki eredetileg főiskolai közgazdász (nem menedzser szakos) és HR-es továbbtanulási tervei vannak.
    Várom válaszát…
    Ibolya

    • Kelkó Tamás 2010. szeptember 9. 13:46

      Kedves Ibolya!

      A HR oktatásról nemcsak nekem, hanem nagyon sok gyakorló hr szakembernek is rossz a véleménye (túl elméleti), igazából nem is tudok ajánlani, talán a HR-es MBA, és az is inkább olyan intézményben, ahol külföldön zajlik a képzés és van hozzá gyakorlat, nézd meg http://www.eurocontact.hu/ oldalt.

      Tény, hogy munkaügyi és jogi dolgokban vannak jó képzések, de mivel e területekhez nem értek, ajánlani sem tudok képzést. Szerintem nézz körül a http://www.munkaugyiforum.hu oldalon, van ingyenes próbaregisztráció, és a fórumban hozzáértőktől kérdezd meg!

      Üdv, Tamás

  • Rezsnyák Péter építész 2010. szeptember 9. 12:07

    Ismerek egy srácot, aki egy speciális gépet rakott össze a saját ötletei és igényei alapján. Tonnás papír vagy rongytekercsekből készít a gép olyan kis tekercseket, mint a mosdóknál is találtok. Saját szememmel láttam működés közben. Talán ha autószerelő végzettsége volt…Szerintem problémaérzékenység és kreativitás, szorgalom, és alázat kell. Ha nem tudom megoldani, kérjek segítséget, méghozzá a megfelelő embertől. Például HR téméban is helyt kell állnom, profi nem leszek, de Tamást szükség esetén meg tudom kérdezni. Ugyanígy van profi statikus is, akihez építészként fordulhatok. De nem gondolnám, hogy a diploma teszi ezt velem.

  • Tímea 2010. szeptember 9. 12:30

    Én idén végeztem munkaügyi kapcsolatok szakon (BA diploma). Úgy gondolom, hogy HR / személyügy / munkaügy pozíciókhoz szükséges a diploma, hiszen egyrészt gazdasági ismeretek, másrészt pedig erős jogszabály ismeretek is kellenek ehhez, viszont sokszor azt látom, hogy ilyen pozíciókba felvesznek olyat is akinek köze nincs a dologhoz, gondolok itt olyanra, hogy vagy nincs diplomája az illetőnek, vagy hát van de mondjuk azt tanítóképzőn szerezte vagy andragógia szakot végzett (bár ez a „munkáltató hibája”, hogy néha csak azt nézik legyen valami diploma, ami mindegy milyen szakról van).
    Azt még megjegyezném, hogy azért is könnyű manapság diplomához jutni, mert ebben a bolognai rendszerben szerintem az oktatás minősége eléggé rossz (tisztelet a kivételnek!), szerintem a tanárok nem veszik eléggé komolyan, és vannak akik a 3 évet végig puskázzák…
    Üdv.

    • Kelkó Tamás 2010. szeptember 9. 13:58

      Kedves Tímea!

      Ebben nem teljesen értünk egyet, mármint a HR részével. A munkaügy, munkajog és társterületeihez vitathatatlan a diploma fontossága, e témákban használható tudást adnak.

      HR témában azonban rendkívül rosszak a tapasztalataim, mert túlságosan az elméleti tudásra koncentrálnak a felsőoktatási intézmények, nem véletlen, hogy a hr-esek több, mint felének nincs ilyen jellegű diplomája, továbbá messze nem annyira elismert szakma a hr-eseké, mint pl. a mérnököké, logisztikusoké, pénzügyeseké.

      Gyakorlati tudás hiányában ugyanis nem születnek olyan kézzelfogható eredmények, amire a vállalat többi vezetője azt mondaná, hogy HŰHA!

      Pedig szakszerűen végzett hr munkával fel lehet lendíteni egy vállalatot, jelentősen meg lehet növelni a profitot, mégis a hr-esek jó része erre teljesen képtelen.

      Volt már szerencsém hr igazgató kereséséhez is, ahol a vezérigazgató stratégiai hr-est akart, aminek a 240 pályázóból mindössze 2 ember felelt meg, egyik korábban mérnök volt, a másik gazdasági vezetőből avanzsált át hr-essé. Szerintem ez elszomorító, és jórészt a felsőoktatásnak tudom be.

      Az igazi stratégiai hr-ről Dr. John Sullivan-től tudhatsz meg többet itt: http://www.drjohnsullivan.com/

      Üdv, Tamás

  • Tibor 2010. szeptember 9. 12:47

    Richard Branson egy vagány üzletember aki nagyon komoly rekordokat állított fel a repülés világában, így nem csoda ha újra és újra reflektorfénybe kerül, számomra szimpatikusabb mint ha valaki a papírjaival hozakodik, hogy itt és itt végeztem. Ugyanakkor csatlakozom az előttem szólókhoz is, azért egy diploma nélküli dokira nem szivesen bíznám magam…

  • Mészáros Gyula 2010. szeptember 9. 15:07

    Kedves Tamás!

    A Larry Ellison beszéd sohasem hangzott el, bár nem a Harvard, hanem a Yale végzősei előtt. Az egész a SatireWire szatirikus weboldalon jelent meg ( http://www.satirewire.com/news/0006/satire-ellison.shtml ), és ahogy ők maguk írják: „All stories are fictional and satirical and should not in any way be construed as fact.”

    Ezt a mondatot el nem olvasva azután átvette sokmindenki – így keletkezik a városi legenda.

    No, most már ezt is tudod. Ettől függetlenül a cikked igen érdekes és tanulságos – mint mindig!

    Üdv: Mészáros Gyula

  • PT 2010. szeptember 9. 17:18

    Azzal egyet kell, értsek, hogy specifikus téma.
    Vannak a(z):
    1. Orvos, ügyvéd, mérnök, pénzügyes (gazdasági) egzaktul tematizált, jól körül írható tevékenységek szabályokkal, törvényekkel és törvényszerűségekkel, no és rengeteg képlettel, amiket sorban meg kellene tanulni… alkalmazni… 🙂
    2. A különféle sámán-szakok (mint pl. HR, vagy kommunikációs emberek, stb.)… 🙁 Pl. A legtöbb HR-es, akit ismerek (most már van egynéhány) vagy valamilyen noname főiskola noname szakán szerzett noname diplomát, vagy valamilyen tanár-/tanítóképző műintézményben szerzett „sokat érő” diplomát. DE EMPÁTIÁT egyik sem tud felmutatni, nem beszélve a hozzáértésről… 🙁
    3. Ismerek olyan középiskolai (szak)végzettségű mesterembert, aki a legkomolyabb elektronikai vezérléseket is ki tudja találni (tervezni) és meg is tudja valósítani. Pusztán a megoldandó feladat függvényében.
    Egyetértek az egyik előttem szólóval! A gond valóban a mai oktatási rendszerben gyökeredzik: Magyarországnak egyáltalán nincs szüksége ennyi diplomás emberre, ergo ennyi főiskolára és egyetemre sem. Tovább megyek, az EU-nak sincs szüksége ennyi diplomás magyarra… 🙁

  • Kertész Rita 2010. szeptember 9. 17:39

    Kedves Ibolya, Tímea és Tamás!

    Nem tudok nem hozzászólni a HR-es témához. Maximálisan erősítem Tamás véleményét, miszerint a mai magyar felsőfokú HR képzés nem ér semmit, mégis sok vállalat ragaszkodik hozzá a HR-es pozíciók betöltésénél. Értelmetlenül. Ugyanis a szükséges munkaügyi és munkajogi ismereteket tanfolyami továbbképzéssel meg lehet tanulni, (és szükséges is folyamatosan naprakészen tartani), a gazdasági ismereteket viszont nem oktatják a felsőfokú HR képzésen olyan szinten, amilyen szinten szükséges a munka (pl.vállalati HR, vezetési tanácsadás) során. Ami meg a speciális HR ismereteket illeti, több éves gyakorlattal, némi alapismeretekre vonatkozó képzéssel és azzal érzékkel, amivel alapvetően egy HR-esnek rendelkeznie kell(ene), kompetensebb lehet egy HR-es, mintha elvégzi a felsőfokú iskolák akármelyikét. Ez utóbbiakból ugyanis a gyakorlat teljes mértékben hiányzik.
    Én az oktatás részeként kötelezővé tennék egy minimum 1 éves szakmai gyakorlatot….
    Véleményemet gyakorló szakemberként (14 éve a HR szakmában) Külkereskedelmi Főiskolai végzettséggel (gazdasági végzettség), 2 felsőfokú nyelvvizsgával és valódi nyelvtudással (angol, spanyol), valamint egy OKJ-s felsőfokú személyügyi gazdálkodó képzés (+vezetőképzés, + bérszámfejtés tanfolyam) birtokában fogalmazom meg, sok negatív tapasztalattal kiegészítve…..

    • Tímea 2010. szeptember 10. 08:36

      Kedves Rita!

      A szakmai gyakorlattal kapcsolatban teljes mértékben egyetértek a véleményeddel. Sajnos nappali tagozaton az egyetem nem is nagyon „támogatja” a több hónapos szakmai gyakorlatokat. Fültanúja voltam, amint egy hallgatótársam épp a tanszékvezetővel beszélgetett az egyéni tanrendről, ugyanis a hallgató az egész félévet szerette volna szakmai gyakorlattal tölteni. Erre a tanszékvezetőnek annyi volt a reakciója, hogy aki nappali tagozaton tanul az igenis járjon be az előadásokra, „gyakorlati” órákra. Csak akkor felmerül a kérdés, mégis hogy tegyen szert szakmai gyakorlatra a szerencsétlen hallgató?! Nagyon sehogy 🙁

    • Kertész Rita 2010. szeptember 10. 20:51

      Kedves Tímea!

      A jelenlegi felsőoktatási adottságok mellett az lehet (kényszer)megoldás a szakmai gyakorlat megszerzésére, ha az egyetemi tanulmányok és a HR diploma megszerzése után elmegy az ember 1-2 évre „gyakornoknak” HR asszisztensi pozícióba. Ugyan félre kell tenni a „diplomás önérzetet”, de asszisztensként egy jó HR vezető mellett (aki nem feltétlenül HR-es végzettségű…) sokat lehet tanulni. 🙂

    • Tímea 2010. szeptember 11. 11:20

      🙂
      Erről én is pont így vélekedem. Mivel érdeklődöm a HR iránt, én is HR asszisztensi pozíciókat próbálok „levadászi”.

  • Giuseppe 2010. szeptember 9. 20:44

    Kedves Tamás! Lehet, tán el kellene gondolkozni azon is, kinek is kell az, hogy egy nem diplomás munkakörbe diplomás üljön. Pl. több diplomás önbizalom hiányos vezető vagyok (ami ugye ma már nem sciencefiction), aki ebből adódóan nehezen birkózik meg a reá bízott felelősség nyomásával otthon és a cégnél, és bizonytalan abban, hogy sikeres lesz-e vagy sem (otthon és ugye a cégnél :).). Ekkor tegyük fel, igyekszem bebiztosítani magam, s olyan embereket keresek akikről „mások” egy diplomával vagy egyébbel már megmondták, hogy alkalmasak voltak egy feladatra vagy kettőre valahol valamikor, még ha nem pont olyanra is, mint amit majd nálam kell csinálni. S a sors fintora, hogy jön egy önbizalom hiányos diplomás, (mert milyen jöjjön) aki a diplomája mögül próbálgatja a kreativitásának szárnyait, s fel is veszem. S mikor már megszoknánk egymást, előáll azzal, hogy ő szívesen kipróbálná magát akár máshol is (mivel hogy ez jót tenne az önbizalmának…). Vajon hogyan fogunk így együtt „táncolni” és növekedni a világ zenéjére? Úgy, hogy jobban érzem magam, ha a takarítő női állást is diplomához kötöm s clean managernek hívom? S nem mellesleg, ebből a felvételiző potenciális eredeti, kreatív munkaerőm – aki pl. a növekedést hozná magunknak – is tudni fogja hogy önbizalom hiányos vagyok, mikor megkérdi az állásinterjún, hogy a titkárság vezetői vagy a raktár vezetői, stb. munkakör diplomához kötött-e ennél a cégnél…
    Lehet, hogy inkább azt kéne eldönteni, egy munkakör milyen típusú lehet s arra keresni egy vagy több elsősorban karakterében megfelelő s utána diplomás vagy akár nem diplomás embert.
    Pl. valamiféle új és rendszer alkotó feladatfélére ahol a kreativitás és az eredetiség fontos, nem biztos, hogy elsősorban diplomás kell, hanem inkább eredeti, művészi és kreatív, s a diplomások meg a háttérből próbálják követni. Mert mi van ha felveszek valakit a Harvardról, és a konkurenciám is felvesz valakit a Harvardról? Ekkor lesz harvardos a piacgazdaságunk, ami jó sokba is kerül, de ez nekem nem biztos, hogy jó lesz, ha növekedni is szeretnék. Ha meg rendszer üzemeltető, fenntartó vagy felszámoló féle, akkor viszont már nem árt ha tudja, hogy „szoktak” ilyet csinálni mások vagy a nagyok. Vagy nem? 🙂

  • Mohos Bálint 2010. szeptember 10. 08:37

    Nem szoktam hozzászólni, de most úgy érzem, muszáj.
    Szerintem két fontos fogalom nem hangzott még el a „diploma, vagy nem diploma” témában. Az egyik a „rendszerezett tudás”, a másik az „elvárhatóság”.
    Szerintem ezek a kulcsszavak.
    Le a kalappal a fententemlített kreatív autószerelő barátunk előtt, aki tervezett és épített egy speciális gépet.
    Kérdés: Elvárható volt ez tőle ?
    Válasz: Nem, hiszen nincs hozzá tervezői végzettsége.
    Hát ettől olyan édekes a dolog !
    Ha ezt a gépet egy gépészmérnök tervezi, akkor mi van?
    Kérdés: Elvárható ez tőle ?
    Válasz: Naná ! Hiszen mérnök, vagy nem?
    Igyhát ez egy mindennapos dolog.
    Ha felteszünk egy újabb kérdést: Ha mindketten, egymástól függetlenül terveznek egy gépet, amelyiknek ugyanazt kell tudnia, egyforma lesz majd ?
    Válasz: Semmi esetre sem. Kreatív autószerelő barátunk ugyanis a rendelkezésére álló tapasztalatai alapján, valamint kreatív ötleteiből építkezik. Mérnük kollégánk pedig feltétlenül használni fogja az iskolában tanult gépépítési elveket és feltétlenül figyelembe veszi az éppen érvényben lévő szabványokat és előírásokat, hiszen kutya kötelessége ezeket ismerni.
    Ujabb kérdés: Melyik lesz a jobb gép, egyszerűbb, olcsóbb, könnyebb, stb.
    Válasz: Szerintem, autószerelő barátunké.
    Kérdés: Melyik lesz a biztonságosabb, előírásoknak megfelelőbb, esetlegesen később továbbfejleszthető, stb.?
    Válasz: Mindenképpen a mérnöké, hiszen ő rendszerezett tudásra és az elődök hosszútávú tapasztalatára (Szabványok!) fog támaszkodni. Itt idézném azt a mondást, amit a mérnökiskolákban szoktak tanítani: „Aki jól ismeri a vonatkozó szabványokat, annak már félig meg van tervezve a gépe.” A szabványok ugyanis már hosszú ideje kipróbált, bevált, biztonságos megoldásokat ajánlanak egy egy részprobléma megoldására, azaz, nem mindent a mérnöknek kell kitalálnia, elég, ha jó megolédásokat csak átveszi.
    Ezek után ismét feltehetünk egy költői kédést: Melyik munkáltatónak, mire van szüksége…?
    Szerintem ez más szakmákben is így van, vagy legalábbis így kellene lennie !
    Ismeretes, hogy egy alkalmazott általában olcsón, jól és gyorsan dolgozik. Sajnos azonban a kedves munkáltatók ebből a háromból csak kettőt választhanak !!

    • Kelkó Tamás 2010. szeptember 10. 10:29

      Egy ügyfelünkhöz éppen ezért vettünk fel célgép tervező mérnököt, meg egy óriási tapasztalattal rendelkező gépépítő technikust is, mert mindkettőnek meg van a maga helye és szerepe egy profi célgép tervezésében, tesztelésében és elkészítésében.

  • Márton Gabriella 2010. szeptember 10. 09:33

    Elhangzott két mondat a cikkben, az egyik, ha ” Tinédzser ismerőseimnek azt szoktam tanácsolni, ha alkalmazottként képzeli el az életét, akkor szerezzen egy használható diplomát (viszont még véletlenül sem kommunikáció és egyéb divatos szakon), mert diploma nélkül komoly hátrányban lesz.”

    Ez teljesen igaz, mert a mostani oktatási rendszer jó alkalmazottakat nevel. A gazdasági felsőoktatásnak nem az a feladata, hogy befektetőket, cégtulajdonosokat képezzen, hanem az, hogy számvitelben, menedzsmentben, marketingben stb.-ben jártas alkalmazottakat képezzen a cégek számára. Azon belül is első sorban a nagy nemzetközi cégek számára.

    Tehát az iskolákban azt tanulhatjuk meg, hogy hogyan legyünk jó alkalmazottak. Ott ezt tanítják, ezt nevelik belénk, és az az igazság, hogy fel sem kínálják azt, hogy esetleg más lehetőség is létezik. Persze az oktatók, tanárok is nagyrészt alkalmazottak.
    Sok embernek – ami azt illeti a legtöbb embernek megfelel az, hogy alkalmazott. Természetesen az alkalmazotti létnek is megvannak az előnyös oldalai, ezt ki ki személyisége, vérmérséklete szerint eldöntheti. Illetve az a baj, hogy nem döntheti el!

    Ezt az egyet kínálták fel nekünk az iskolákban, ezért aki igazából más életet szeretne magának annak igazán mellbevágó az, amikor valahonnan azt hallja, hogy van más lehetőség is. Igazán sorsfordító dolog elolvasni bizonyos könyveket a témában, vagy meghallgatni olyan előadókat, akik hajlandóak ezt a másik világot is felfedni.

    A másik mondat pedig: „Ha viszont vállalkozóként képzeli el a jövőjét, akkor nem lesz szüksége diplomára,” . Ez is igaz, mert teljesen más felkészültség kell.

    A lehetséges jövedelmek két fő formája a munkajövedelem és a tőkejövedelem.
    Úgy is mondhatnánk, hogy valaki vagy úgy keres pénzt, hogy valamit csinál, vagy úgy, hogy valamit birtokol, ami számára pénzt termel. Persze egy személynek lehet egyszerre munkajövedelme és tőkejövedelme is.

    Mi a helyzet a vállalkozókkal, cégtulajdonosokkal? Ha valaki a saját cégében dolgozik, akkor az inkább munkajövedelemnek számít. Hogy valaki inkább alkalmazott a saját cégében, tehát ténylegesen munkavégzésből él-e annak ellenére, hogy cége van, vagy pedig inkább cégtulajdonos-e ezt a következőképpen lehet eldönteni. Azt a kérdést kell feltenni, hogy megy e nélkülem a cég? Ha elutazom három hónapra, és visszajövök, akkor mit találok? Ha a cég nem megy a maga útján nélkülem, akkor én nem egy cégtulajdonos vagyok, hanem egy alkalmazott a saját cégemben.

    A világ ma úgy van felépítve, hogy munkajövedelemből nem lehet meggazdagodni. Ha valaki gazdag akar lenni, akkor olyan irányokban kell gondolkodnia, amelyekben szinte megsokszorozhatja önmagát. Ha valaki fel tud építeni egy üzemet, és el is tudja adni a termékét, majd a vezetést átadja valakinek, és a cég már nélküle megy tovább, akkor elérte azt a helyzetet, hogy cégtulajdonos lett. Ha nem csinál semmit, akkor is pénzt keres azért, mert birtokol valamit, ami egy pénzt termelő gépezet, egy jól működő cég.

    Ha az ember cégtulajdonos, akkor ez külön szakértelmet kíván. Ha valaki befektető, ez szintén egy szakértelem. Ezt ugyan úgy meg kell tanulni, mint minden mást az életben, amiben jók akarunk lenni, és el akarjuk érni a célunkat.

    A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy ha valaki 75 évig él, feltehetően át fog élni egy jelentős gazdasági válságot, és két jelentősebb recessziót. Lehetséges befektetni magas hozammal, ugyanakkor alacsony kockázattal. Kevesen gazdagodnak meg kockázatvállalás nélkül, és sokan sajnos az államtól várják, hogy megszüntesse az élet kockázatait.

    • PT 2010. szeptember 10. 10:34

      Kedves Gabriella (és Tamás :))!

      Olvasva a hozzászólásod, alapvetően egyet értek Veled. Azzal a nüansznyi különbséggel, hogy azért a vállalkozónak sem ártana ismerni az alapvető gazdasági sémákat, működő és bejáratott modelleket… ez leginkább a kkv szektorra vonatkozó megállapítás, hiszen a nagy vállalatok tulajdonosai már alkalmazzák a számukra szükséges szakembert (pl. DIPLOMÁS felső vezetés), de ritkán kezdődik egy vállalkozás élete úgy, hogy egyből nagyvállalat…

      Alapvetően akceptálható a világlátásod is, már ha csak a felszínt kapargatjuk… a mélyben (háttérben) mindig ott vannak az olyan összefüggések, mint – a kapcsolati tőkeként aposztrofált – személyes összefonódások, nemzeti motivációk, és egyéb egzaktul nehezen megfogalmazható érdekek, amelyek valójában mozgatják a világ (és benne Magyarország) gazdaságát is… ezzel ténylegesen kihatva (pl. az oktatáson keresztül) az egyének életére.

  • Gyuró János István 2010. szeptember 10. 18:18

    Sziasztok!

    Végigolvastam az eddigi hozzászólásokat. Több gondolat született meg közben, kettőt-hármat megosztok.

    2010.09.29-én a Zsigmond Király Főiskolán a hazai HR-oktatás résztvevői ülnek össze, beszélgetnek a hazai HR-oktatás jelenéről és jövőjéről.

    Kedves Gabriella! Robert Kiyosaki könyveivel szerintem már találkoztál, sőt, játszhattál a Cashflow játékokkal is. Jól sejtem? 🙂 Ennek csak örülök, mivel 2002 óta játékvezető is vagyok, és mindig jó találkozni hasonló gondolkodású emberekkel.

    Rengeteg jó ötlet, gondolat jelent meg csak ebben a blogban és kommentjeiben, és még százezernél több kering naponta az éterben, a fejekben. Azt megvalósítja-e egyszer valaki, hogy létrehoz egy iskolát/akadémiát/képzéssorozatot/…, ahol vállalkozókat képeznek, és lehet, hogy nem adnak diplomát a végén, de szabad, felelős gondolkodású és cselekvésű felnőttek kerülnek ki ezekből az iskolapadokból?! Aki lát ebben fantáziát, jelezze, és beszélgessünk erről, akár személyesen is.

    Megvalósult Célokat Mindenkinek!

    János

    • Kelkó Tamás 2010. szeptember 10. 20:26

      Kedves János!

      Ilyen vállalkozói képzésen dolgozunk a Vállalkozz Hatékonyan Klubban. Ennek csíráját megtalálod, ha felmész a http://www.vhklub.hu oldalra, és jelentkezel az ingyenes tanfolyamra.

      Üdv, Tamás

    • Romvári Júlia 2011. szeptember 29. 18:17

      Sziasztok!
      János,

      Vállalkozásszervező képzést (OKJ-ből kivették) a Svájci-Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány szervez. Pont erre járok :-)))) A diploma helyett a tudásra helyezik a hangsúlyt.

      Üdv,

      R. Júlia

  • Kondász László 2010. szeptember 10. 20:07

    Az alkalmazottá nevelés témája ragadta meg a figyelmem. Igen is, van jelentősége. Nagyhírű cég HR-es értékelésében olvastam, „nem elég alázatos” a jelentkező. Mely munkakör vagy vezető igényel ilyen munkatársi jellemet?

    Diploma igen vagy nem? Amennyiben a munkaköri betöltésének feltétele, akkor a próbaídőre kiadott konkrét feladat megoldásából eldönthető az alkalmazása. Ha nem feltétel, akkor nehezebb a döntés, de a próbaidő és munka jó választ ad.

    • Kelkó Tamás 2010. szeptember 10. 20:29

      Kedves László!

      Nem védeni akarom a nagy nevű cég Hr-esét, de én is gyakran találkozom olyan pályázókkal, akiknek olyan nagy mellénye van, hogy én érzem magam a pályázó szerepében. Gondolom ő is összeakadt egy igazi arrogáns jelentkezővel.

      Üdv, Tamás

    • PT 2010. szeptember 11. 16:55

      Kedves Tamás (és László)!

      Akkor, szerinted az alázat az ideális hozzáállás? Az alkalmazottá nevelésből három dolog jut eszembe:
      1. Anno amikor még a BME-re jártam (1. diploma) az utolsó szemeszterekben át-át rándultunk a Közgázra (most Corvinus) is az állásbörzékre. Ott mondották az ott lévő cégek képviselői, hogy a legnagyobb különbség a közgázos és műszakis végzősök között a kiállás (persze az szaktudáson kívül :)). A közgázos úgy megy oda a standhoz, hogy „ITT VAGYOK, MOST VÉGEZTEM! MILYEN JÓ ÁLLÁST AJÁNLOTOK?”. A mérnök meg úgy, hogy süt róla a kishitűség… Szerinted melyiket vették fel inkább ugyanarra az állásra? Mondjuk, már elég régen volt… 🙁
      Ezek sokkal újabb „élmények”:
      2. A minap volt szerencsém egy általános iskolai tanévnyitón az akkor iskolát kezdő 1. osztályosok fogadalmába belehallgatni. Egy aprócska rész ütötte meg a fülem, megpróbálom visszaadni: „… Elfogadom, hogy nem tudok mindenhol és mindenben GYŐZNI…” 🙁 Nagyon-nagyon remélem, hogy csak ebben az iskolában van ilyen szövegű fogadalom!
      3. A közelmúltban beszélgettem BAUMAX-dolgozókkal. Elmondták, hogy a cégnél NEM ENGEDIK AZ ÖNÁLLÓ GONDOLKODÁST… sőt, aki nem csendben, alázatosan végzi a rábízott munkát, attól rövid úton megválnak! Egytől-egyig rendkívül frusztráltnak tűntek (de elégedettnek semmiképp)… 🙁

      Kérdezem, hogy szerintetek a 2-3. pontban megfogalmazott hozzáállás (nevelés) egészséges? Úgy vélem, ha igen, akkor én nagyon-nagyon eltévesztettem az országot! Nem hiszem, hogy ilyen hozzáállással messzire juthatunk…

    • Kelkó Tamás 2010. szeptember 11. 17:28

      Szerintem az önbizalmat és az arroganciát ne keverjük össze, másrészt, nem tudjuk pontosan, hogy a neves vállalat HR-ese, mit értett nem kellő alázat alatt, én is csak egy példát mondtam.

      A kishitűség nem jó, de az arrogancia sem, valahol a kettő között van az egészséges önbizalom.

  • dr. Varga Géza 2010. szeptember 11. 16:51

    Olyan területen dolgozom, ahová nem kell diploma. Sőt, azok az emberek a sikeresek, akiknek nincs. Ők a gyakorlati emberek, és ha elég szorgalmasak, akkor sikeresek. Engem mint elméleti embert kezelnek – és lekezelnek. Vagyis kifejezetten hátrány a diploma. Nekik fogalmuk sincs, hogy mit árulnak, ezért árulják szorgalmasan és lelkesen. Én tudom, hogy mit árulunk, ezért én nem tudok olyan lelkes és szorgalmas lenni. Diplomás ember ne menjen értékesítőnek? Akkor hová a francba menjen?
    Néhány évvel ezelőtt segédmunkásként helyezkedtem el (külföldön). Gondoltam, hogy a két diplomámat letagadom. A dr.-t sajnos nem tudtam, mert benne volt az útlevelemben. Nem tudja valaki, hogy vissza lehet-e adni a doktori címet? Egyébként segédmunkásként tökéletesen megálltam a helyem – a felesleges diplomáimmal is.
    Én azt gondolom, hogy nem a diplomával van baj, hanem a silánysággal és az igénytelenséggel. Egy diploma különben is – ha nem fejleszted a mögöttes tudást – elértéktelenedik. Igénytelen környezetben a mégoly színvonalas és igényes tudás is elsilányosodik. Ifjú koromban még az volt a tipikus, hogy az állami vállalatokat gyorstalpalón érettségizett káderek irányították. Most efelé haladunk megint? Szóval ne akarjak többet tudni, mint amennyit a környezetem elvár, ne akarjam magamat „önképezni”, ne legyek kíváncsi, felejtsem el azt is, amit tudok, netán igyak, hogy pusztuljanak az agysejtjeim, ha sikeres akarok lenni?
    Hiába: oly korban élünk, amikor a celebek presztízse jóval nagyobb, mint a művészeké, amikor a betegek jobban bíznak a kuruzslókban és a hályogkovácsokban, mint a szakorvosokban, az újságos standon csak a bulvárlapok fogynak, nem a szaklapok.

  • Márton Gabriella 2010. szeptember 16. 16:06

    Kedves Gyuró János István!

    Jól látod a helyzetet, örülnék ha felvennéd velem a kapcsolatot a martong[kukac]hapenzugyek.hu címemen.

    Kedves dr. Varga Géza, a tudást senki nem veheti el tőled:)

  • Giuseppe 2010. szeptember 24. 21:10

    Annak idején a mozgásterapeuta Pető Andrásunk valami olyasmit mondott, amire talán érdemes itt is odafigyelni, hogy vezetőnek, papnak és művésznek nem lehet kinevezni senkit. Erre születnek emberek, s megtalálni kell „csak” őket, nem ezt csinálni belőlük. Főleg nem azokból, akik nem ezek. S nem a diploma megléte vagy nem megléte teszi őket azzá. Ha még is kinevezünk valakit vezetőnek, aki nem arra született, a munkatársai és az alkalmazottai nem fogják elfogadni hitelesnek, s inkább ellene dolgoznak mint érte, ami valószínűleg egyik cégnek sem lesz húzóágazata, arról nem is beszélve, hogy emberünk boldogtalan lehet a bőrében, mert nem a helyén van az életben, s ezt látja is.

    • Kelkó Tamás 2010. szeptember 24. 21:43

      Hát igen, nekem sincs semmilyen hr-es végzettségem, de állítólag van érzékem hozzá… 🙂

      Egyébként ezt hívják tehetség menedzsmentnek, ha érdekel ajánlom a Gallup vezetési tanácsadási üzletágát tanulmányozni (Mo-n nem működik, csak USA-ban).

    • Giuseppe 2010. szeptember 26. 20:46

      Én is inkább a hr-es találkákra való felkészítésben utaztam eddig…:))

  • SwR 2013. november 17. 15:39

    Kedves hozzászólok!

    Mi van akkor ha a munkakör előírja a diplomát, s ez alapján be is van sorolva egy szintre. De mi van akkor ha 2-en dolgoznak ugyanabban a munkakörben. Az egyiknek mester diplomája van és 2 év munkaviszonya, gyakornoki tapasztalattal 3 év tapasztalata. A másiknak érettségije van, de 7-8 éve dolgozik hasonló munkakörben (nyilván alul kezdte, s most el jutott egy kicsit magasabb pozícióba, s most 2 éve van diplomás munkakörben). Kell-e különbséget tenni a két ember között bérezésben?
    Én úgy gondolom, hogy kell, hiszen nem azért tanult valaki, hogy a végén annyit keressen mint akinek csak érettségije van. Hiába lehet megtanulni, beletanulni 1-1 munkakörbe, de ilyen alapon akkor mindenkinek elég az érettségi és felesleges egyetemre járni.
    Véleményetek? Esetleg tapasztalatok hogy hogyan működik cégknél?

    • Velemenymagus 2023. október 23. 22:25

      Ne haragudj, szerintem nevetséges amit leírtál. Nem a végzettségért fizetnek, hanem az elvégzett munkáért. Ha az az elvégzett munka egy munkakörben végzettségtől független ugyanolyan jó, miért ne kereshetnének mindketten ugyanannyit? Az már diplomás “baja”/“hiányossága”, hogy ő +4-5 évet tanult azért, amit más ember elvégez alacsonyabb szintű végzettséggel. Ezekszerint, ebben a storyban pont, hogy nem a diplomás a penge, hiszen ő többször annyit fektetett az ugyanolyan eredményű munkájába, mint a másik szereplő.

      Másik óriási tévhit: mert diplomás vagy, azért te nem alulról kezded… de. Tapasztalat nélkül senki nem fog felvenni magasabb munkakörbe. A karriernél mindenki az alján kezdi. Aztán, hogy onnan hogyan halad tovább, az az, ami már eltér.

      Ha valaki diplomával ugyanannyira viszi, mint nélküle, ne csépeljük, ne szépítsük: felesleges volt. Hiszen, ha az előtte-utána állapot ugyanaz, akkor milyen más következtetést kéne levonnom?

      Bocsánat, de ez nagyon felháborított. Nem a diplomások ellen vagyok. Aki érez affinítást, menjen, csinálja. Sőt… de az, hogy ugyanazért a munkakörért a nem-diplomás kevesebbet kapjon.
      Nem inkább örülni kéne, hogy az ilyen ember eljutott eddig diploma nélkül, hogy évekig képezte magát? Szerintem meg nagy respect neki is!

      Túl van lihegve ez a kérdés. Ma már divat a diploma, de ahogy minden divat, annyit is ér. Ha valaki tényleg, nem társadalmi nyomásra akarja, az más. Egyébként mindenki csinálja, amiben tehetséges, és abban az elvégzett munka-idő-minőség hármasban fizessék meg megfelelően, ez a véleményem.

      További szép napot!

  • Kelkó Tamás 2023. október 24. 09:03

    Kedves SwR!

    Nálam egyértelműen az azonos teljesítményért azonos elismerés a mérce. Én is mindenféle hr-es, szervezetfejlesztési és más humán végzettség nélkül „osztom az észt” a humán szakmában.

    Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!