"Hogyan szerepeltem az interjún?"

"Hogyan szerepeltem az interjún?"

"Hogyan szerepeltem az interjún?" 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

Gyakran kapom ezt a kérdést pályázóktól a felvételi interjúk végén,  várva valami pozitív visszajelzést, biztatást, majd jön a döbbenetet a válaszom után, amely minden esetben ugyanaz: “Nem tudom, és nem is számít!”. Mit képzelnek ezek a pályázók, valami stand up comedy-n vannak, vagy az X-Faktorban?

Egy nagyon rossz gyakorlatra világít rá ez a kérdés, egy nagyon rossz irányra a felvételi interjúk során, ami ellen nem tudom mit tehetünk. Gondolj csak bele, egy profi főkönyvelőt keresel, jönnek a jelöltek, majd mi alapján fogsz közülük választani? Az alapján, hogyan adták elő magukat az interjún? Mennyire voltak szimpatikusak? Mennyire adtak jó válaszokat a kérdésekre? Vagy úgy is feltehetném a kérdést, hogy az előadói, színpadi képességei fognak számítani a pályázóknak?

Mitől profi egy felvételi interjút vezető?

Szerintem egy felvételi interjút végző személy professzionalizmusa ott kezdődik, amikor képes magát függetleníteni attól, hogyan szerepelt a pályázó az interjún, amikor képes ezen átnézni, és meglátni azokat a képességeket a benne, azokat a motivációkat, múltbeli eredményeket, amelyek igazán számítanak.

Ha csak a tanácsadói szakmát nézem, pl. a szakmailag az egyik legjobb pénzügyi, pályázati tanácsadója (akit személyesen ismerek) elmenne hozzád felvételi interjúra, biztosan nem vennéd fel, ha a fellépés, és az interjún szereplés számít! Sőt, akkor fordítsuk meg, több olyan tanácsadót ismerek, aki önmagát rendkívül jól adja elő, egyenesen lenyűgöző a színpadon, prezentációban, de az adott szakmában a top100-ba sem tenném bele!

Ki tehet róla?

A pályázók egyébként nem véletlenül kérdezik tőlem, hogy mennyire szerepeltek jól az interjún, mert természetesen ilyen visszajelzéseket kapnak, ez irányba terelik őket, zömmel hr-es hölgyek! (akinek nem inge, az ne vegye magára) Természetesen, ha színészeket keresünk, humoristát, bűvészt, vagy olyan kollégát, akinek prezentálnia kell (pl. nagyvállalati projekt értékesítőt), az tudjon szerepelni, sőt egyenesen nyűgözzön le már a felvételi interjú során is.

De mit akarunk egy mérnöktől, egy doc.NET fejlesztőtől, egy CNC maróstól, és még sorolhatnám a munkaköröket, nekik ugyan miért kellene tudniuk jól prezentálni magukat?

Ez a válasz a felvételi interjút végzők arra a gyakran feltett kérdésére is: “Hogyan szűrjem ki a nagyon jó önmarketinggel rendelkező pályázókat?” Hát ne azzal foglalkozz, hogyan szerepel, hogyan adja elő magát a pályázó az interjú során, hanem nézz a felszín mögé, keresd:

  • a valódi múltbeli teljesítményt!
  • a valódi motivációt!
  • a valódi szaktudást!
  • a valódi képességeket!

és lépj túl a ma oly divatos külsőségekre épülő sztereotípiákon, különösen az Assessment Center során, ahol nagyon nagy a kísértés, hogy a legmeggyőzőbbet válaszd!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
13 hozzászólás
  • kitudja 2013. október 3. 12:09

    doc.NET :))))
    helyesen: ASP .NET

    …de amúgy jó a cikk csak rövid!

  • Bossányi Tibor 2013. október 3. 12:32

    Ami eddig legjobban bevált: próbanap a két legjobb jelöltből.

    A legutóbbin pl. rosszul választottunk, azt, aki a próbanap után lemondta a telefonban (megijedt a kihívástól). Így a másik lett a munkatársunk, az viszont maximálisan bevált mégis.

  • Zsuzsa 2013. október 3. 13:19

    Kedves Tamás!
    Te felvetted volna azt a pályázót, aki értékesítési vezetőnek jelentkezett, panaszkodott, hogy már nincsenek kihívások az életében, az interjún meg közölte, hogy ő mindenben csak a második szeret lenni?? Szerintem még az asszisztensi munkától is megijedt volna…

    • Kelkó Tamás 2013. október 3. 15:20

      Egyértelműen nem, értékesítési vezetőt olyan helyekre szoktam keresni, ahol építeni kell, ahhoz pedig nagyon motivált és kihívás kereső emberre van szükség, nem panaszkodósra…

  • Cs. Kádár Péter 2013. október 3. 15:04

    Semmi szükség nincs felvételi interjúra, sokáig nem is volt ilyen. Felvételi beszélgetésnek hívták, az interjú ui. újságírói műfaj, csak a pöffeszkedő hr-esek nevezik interjúnak. Ahogy mindent félangol műveltséggel (pl coach, proaktív és társai). Aztán kapott az ember néhány szakmai kérdést, és annyi. A rossz vezető nem tud választani, a jó tud, a hr-esre meg nincs szükség. Ennyi.

    A facebook-on egyébként megosztom a blogot, s ajánlom az ostoba jobangelnek is, aki tanácsokat osztogat az indexen.

    • Kelkó Tamás 2013. október 3. 15:28

      Péter!

      Egyetértek veled, hogy nem kell a sok idegen kifejezés a magyar nyelvben, de azzal nem, hogy a hr-esre semmi szükség. Egyébként kösz a megosztást.

      Üdv, Tamás

    • Orsi 2013. október 3. 20:19

      Láttam én már karón varjút!

      És jó vezetőket, akik rosszul választottak volna…
      A hr-es (személyzetis??) hölgy (!), ha szakmailag ügyes, akkor éppen azt (is) tudja, hogy
      1. észreveszik ha a nő jelölt manipulálja (nem feltétlenük direkt) a férfi vezetőket
      2. képes a jelölt viselkedéséből gyűjtött konkrét adatok csokrát megfelelően tálalva meggyőzni az adott vezetőt, hogy a további körökben ne pazarolják az időt az adott jelöltre.

  • Orsi 2013. október 3. 20:48

    Tamás, igazából csak a szereplés szóval van a gondod?
    nekem az tetszik, ha valaki megkérdezi az interjú végén, hogy milyen benyomás született róla, szóval ha a jelölt kér visszajelzést.
    azt én sem bírom, hogy csomó helyen olyasmit írnak az állásinterjúról, hogy milyen válaszokkal érdemes fölkészülni, mit érdemes mondani melyik kérdésre. Ezek, ha nagyon sarkítom, valóban szerepjátszásra buzdítanak, és ha még jobban sarkítom, akkor hazugságra. Szerintem amúgy általánosságban nem is lehet így megmondani, hogy mi egy jó válasz, meg mi nem, cége, interjúztatója válogatja. Én legnagyobbra mindig azt értékelem, ha vki az igazat mondja, és ez azért egy 60 perces interjú – még inkább egy AC – alatt bőven kiderül, h vki igazat mond-e magáról, vagy sem.
    Szerintem ha valaki rossz értelemben “előadja” magát egy felvételin, akkor az nagyon ellenszenves, és általában a nem szakemberek / nem jó emberismerők számára is rettentő átlátszó.
    Másfelől viszont az interjú egy sűrű idő. Ezért is mondom szívesebben interjúnak, és nem beszélgetésnek, mert a beszélgetés azt sugallja, hogy olyan beszélgetés, mint a hétköznapi, amiben kiegyensúlyozott a beszédarány, pedig nem. A legtöbb esetben azért a vezető / hr / tanácsadó kérdez, a jelölt meg válaszol. És nem “csak úgy” válaszol, minden szavának, minden mozdulatának jelentősége van. Ilyen szimbolikus értelemben az interjú kicsit azért hasonlít egy színpadi helyzetre: a viselkedés felnagyítva jelenik meg benne.

    • Kelkó Tamás 2013. október 3. 21:50

      Szia Orsi!

      Nemcsak a szerepléssel van gondom, hanem azzal is, amikor túlságosan a külsőségek számítanak. Pl. általános sztereotípia kiválasztást végzők körében, hogy egy jó értékesítő:

      1. Megnyerő, önmagát jól el tudja adni, mert ha nem, akkor hogyan fogja az általa képviselt terméket/szolgáltatást

      2. Kezdeményező, netán egyenesen nyomulós.

      hogy csak a leggyakoribbakat soroljam. Egy értékesítésben járatos ember azonban tudja, hogy ezek nem feltétlenül igazak, és hiába készítenek a tesztértékelő cégek olyan meggyőző kimutatásokat, hogy a képességek és a tesztek révén lehet a legbiztosabban új munkatársat kiválasztani, pl. egy értékesítőnél sokkal megbízhatóbb képet ad a konkrét múltbeli teljesítmény és elérése módjának felmérése. Ha ezen átment az illető, akkor jöhet az értékesítési szaktudásának, stílusának, továbbá a motivációinak és a csapatba illeszkedésének felmérése.

      Már lassan közhelyszámba megy, hogy az egyik legjobb műszaki értékesítő, akit valaha felvettem, egy rendkívül szerény fiatalember volt, és az ma is, még válságban is képes duplázni. Egy AC-n ő az, aki biztosan a háttérbe vonul, nem fog beállni szerepelni és versenyezni a többiekkel. És ő nem egyedi eset, tudok még hasonló példákat említeni.

      Az interjúra a legjobb szó egyébként a beszélgetés, ahol egyenrangú partnerek ülnek egymással szemben, és a kiválasztást végző is megoszt információkat, sőt, ha a szakma egyik top emberével ül szemben, akkor neki is, meg cégének is bizonyítania kell.

      Üdv, Tamás

  • csaba 2013. október 6. 19:17

    Tamás!

    A főkönyvelő jó példa?! Módszerek ide-oda a múltját a jelentkezőnek könnyű megtudni, pl. referencia. A számok nem hazudnak. Persze kötéltáncosnál hamarabb kiderül.

    • Kelkó Tamás 2013. október 7. 18:29

      Kedves Csaba!

      A főkönyvelő jó példa, mert lehet, hogy hihetetlen, de elég sok helyen itt is a szimpátia és az interjún szereplés számít, és nem a szaktudás, hozzáállás és referenciák…

      Üdv, Tamás

  • Edit 2013. október 22. 18:42

    Kedves Tamás!

    HR. tanulmányokat folytattam, ám soha nem dolgoztam abban a munkakörben. Tavaly szeptemberben döntöttem úgy, hogy új munka után nézek. Úgy gondoltam, hogy pénzügyi, ügyfélszolgálati tapasztalatommal, és korábbi munkahelyeimre való tekintettel könnyen találok másik munkahelyet.

    Nem úgy történt. Sorra adtam be, egyik pályázatot a másik után, ám ezek nem jártak eredménnyel. Aztán elkezdtem olvasni az ingyenes tanfolyamod és a blogodban megjelent írásaid. A Te tanácsaid és egy munkakeresőket segítő oldal tanácsai alapján átfogalmaztam a pályázataim, és ezek alapján egy hét alatt két állásinterjúra hívtak be. Az állásinterjúra való felkészüléskor ismét a két blogban olvasottak alapján készültem fel.

    Az eredmény: november 4-én kezdek, a régen vágyott pénzügyi ügyintézői munkakörben. Azzal foglalkozom majd, amire egy évet vártam, készültem.

    Köszönöm a segítséged!!!

    Üdvözöl: Edit

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!