Hr marketing alapok – válaszolni a pályázóknak?

Hr marketing alapok – válaszolni a pályázóknak?

Hr marketing alapok – válaszolni a pályázóknak? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

Egyszerűen meglepő és megdöbbentő, hogy mekkora szerepe van ma már a kapcsolati hálónak

Egyre gyakrabban kapok hálálkodó leveleket pályázóktól, dacára, hogy hivatalos elutasító levelet, választ kaptak. Egyszerűen hálásak azért, hogy egyáltalán értesítést kapnak, hogy ne reménykedjenek tovább. A visszajelzések alapján ugyanis kb. 20-30 cégből egy akad, aki korrekt módon kiértesíti őket!

Megértem én a cégeket is, hogy főleg a válság kitörése óta rendkívül leterheltek a munkatársaik, örülnek, ha a legszükségesebb dolgokra is marad idejük, azonban a pályázókat megfelelően tájékoztatni, továbbá kiértesíteni a nem befutottakat nem csupán emberbaráti kérdés, hanem komoly üzleti következményei vannak. Elmesélem, hogyan szereztem egyik legnagyobb ügyfelem…

Valamikor 6 évvel ezelőtt volt 3 befutóm egy logisztikai vezetői pályázaton. Ügyfelünk végül nem azt az embert vette fel, akit én a legjobbnak gondoltam, de mivel mindhárman nagyon jók voltak, továbbá el tudtam fogadni az indokait, ezért kiértesítettem a másik két embert, úgy ahogy szoktam, azaz személyes elutasító levelet írtam nekik, nem csak egy szokásos sablont.

Rá 3 hónapra jelentkezett nálam egy cég vezetője, hogy le szeretnének velem ülni szervezetfejlesztés ügyben, a személyes találkozón pedig elmondta, hogy az új logisztikai vezetője ajánlott engem, aki a korábbi toborzási ügyemnél az általam legjobbnak tartott jelölt volt. Végül egy 3 éves komoly, és rendkívül sikeres szervezetfejlesztési projekt lett belőle.

Elárulom, nem ez volt az egyetlen komoly ügyfél, aki így talált meg engem!

A válság kitörése óta a vállalatoknak jelentősen megnőttek az ügyfélszerzési költségei, a marketingeseknek és értékesítőknek rendesen meg kell izzadniuk, hogy valamiféle bevétel növekedést érjenek el, sőt sok iparágban, hogy egyáltalán talpon maradjanak. A marketing szakma ráadásul a márkaépítésről, a vásárlói bizalom elnyeréséről és a közösségi hálózatok erejéről szól, eközben a vállalat másik végében a hr-esek és a szakmai vezetők tömegével állítják elő azokat a csalódott, bizalmat veszített embereket, akik jó eséllyel:

  • nem fognak többet a vállalat termékeiből vásárolni,
  • nem fogják ajánlani barátaiknak, sőt egyenesen a rossz hírét keltik!

Nem is beszélve a közvetett hatásról, amikor a semmibe vett pályázó ugyan “csak egy” pályakezdő asszisztens, de az édesapja az egyik potenciális ügyfél beszerzési igazgatója volt! Ez nem elméleti, hanem élő példa, ami az ismeretségi körömben fordult elő!

Egyszerűen meglepő és megdöbbentő, hogy mekkora szerepe van ma már a kapcsolati hálónak, és nem tudhatjuk, hogy a semmibe vett embertársunk kinek a kicsodája.

Szerintem ez a fajta korrekt hozzáállás rendkívül fontos része a hr marketingnek (a marketingnek az a része, amikor a vállalat a munkaerő piaci ismertségén és elismertségén keresztül igyekszik magához vonzani a kiemelkedő teljesítőképességű pályázókat), mert nemcsak arra kell figyelnünk, hogy a leendő pályázók mit gondolnak a vállalatról, hanem arra is, hogy minden egyes pályázó valamikor ügyfelünk lehet, vagy egy lelkes “nagykövetünk”, aki a jó hírünket kelti.

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
23 hozzászólás
  • Cseh Andrea 2011. március 2. 16:11

    Kedves Tamás!
    A fenti cikkeddel maximálisan egyet értek. Az a minimum, hogy válaszolunk a jelentkezőknek, ha már megtiszteltek azzal, hogy elküldték a személyes adataikat…
    Ami engem az általad leírt jelenségnél még jobban meglepett, hogy már volt olyan jelöltem is, aki megköszönte, hogy korrekt interjút folytattam vele. Értsd ez alatt, hogy a szakmai kompetenciáiról érdeklődtem és nem arról, hogy mikor tervez szülni, hogy bírja a túlórát, vagy éppen van-e párja az életben.
    Attól, hogy HR-esként dolgozik valaki még megtarthatja emberi mivoltát…

  • Zsuzsa 2011. március 2. 18:04

    Kedves Tamás!

    Valami ilyesmit feszegettem már itt-ott hónapok óta. Hogy pontosan hány felhívásra küldtem el a pályázatomat e-mailben, vagy levélben, nem tudom pontosan. 50 fölöttire tippelem. Egy ideig számoltam, nyilvántartottam… aztán feladtam. Az állásinterjúkról is turdnék egy szép csokrot összeállítani, annak ellenére, hogy a tizet nem haladta meg a személyes szűrő. Kissé dühítő volt amikor a politikai hovatartozásomat szerették volna kideríteni, s amikor a játékba nem mentem bele, a főigazgató a sajátját kezdte ecsetelni egy órán keresztül. Majd rájöttem, hogy rosszul írták ki az állást, mert valószínű ők sem tudják, mit is akarnak. Ezt az intézményt senkinek nem ajánlanám … a hírnevén a lefolytatott beszélgetésekkel is sokat rontott. Nem csak előttem.
    Pedig, mint ahogy Írod, az álláshirdetések kapcsán egyfajta marketing/PR tevékenységet is lehetne folytatni. Egy ilyen intézmény volt eddig, amelyik úgy utasított el, hogy nem akart eltiporni.

    … és egy kicsit, vagy inkább nagyon megalázónak tartom, hogy egyes cégek olyan kritériumokat fogalmaznak meg, amit nem mindig egyszerű teljesíteni … kérik az erkölcsi bizonyítványt (ez már pénzes dolog!) … majd a paksaméta postára adása után csend és hallgatás. Persze lehet telefonon keresni a céget, s ekkor sok esetben egy arrogáns személybe fut bele az ember (vagy olyanba, aki semmiről nem tud semmit)… a lényeg: nincs felvilágosítás. Teszik ezt sok esetben “kislányok” (bocsánat, nem a fiatal korosztályt akarom bántani,. de azt hiszem így talán szemléletesebb) családanyákkal, többdiplomás, igen jól képzett munkára jelentkezőkkel.

    És igen, emberek vagyunk. Álláskereséskor az íróasztal két oldalán. De ez egyik oldalt sem jogosítja fel arra, hogy az emberségéből kivetkőzzön.

    Amikor elkezdtem morogni itt-ott ezen tapasztalatok miatt, az jutott eszembe, hogy csak a cégek büntetési lehetősége tehetné helyre ezt az állapotot. Hiszen azzal, hogy meghirdet valamit, bevállal egy HR-folyamatot. Így kezelni kell a jelentkezőket. Én nem hr-es, hanem kommunikációs szakember vagyok. Kerestem már munkatársat, a meghirdetett állásra 123-an jelentkeztek. Első körben kiestek azok, akik nem feleltek meg a hirdetésnek (levél mindenkinek, visszaküldve az önéletrajzát). Aztán válogatás a maradékból előre felállított szempontok alapján. Senkit nem hagytunk válasz nélkül, így tudom mennyire fárasztó, de azt hiszem, megéri.
    Így azon cégek, melyek képtelenek a folyamatot végigjátszani és lezárni, kaphassanak büntetést, mely mehetne a munkaerőpiaci alapba. Bejelentő? Az álláskereső. A bejelentés alapja? Azok a dátumok, melyeket az egyes fázisokhoz előre meg kell adni (pályázat beérkezése, kiértékelése, alkalmazás kezdete).

    Végső gondolat: itt élünk ezen a bolygón, ami lehetne a lehető legjobb hely … és egymás életét tesszük tönkre legtöbbször apróságokkal ahelyett, hogy összefognánk és elviselhetővé tennénk. Nem lenne olyan nehéz!

    Üdv!

    Zsuzsa

    • Kelkó Tamás 2011. március 3. 22:42

      Kedves Zsuzsa!

      Azért szerintem ez a “büntetősdi” kicsit erős. Megértem a bosszankodó pályázókat, de velem is fordult elő már nem egyszer, hogy a válaszlevelem nem kapta meg a pályázó, vagy azért mert hibáztam, és 300 feletti pályázat kezelésekor kimaradt néhány (szerencsére ez volt a ritkább), vagy azért mert freemail-es vagy citromail-es e-mail címe volt, amely nem életbiztosítás, ott ugyanis a küldőt könnyen spam listára vághatják.

      Üdv, Tamás

  • Sármásiné Erdődy Gizella 2011. március 2. 18:07

    Szia Tamás!

    Minden szavaddal csak egyetérteni tudok.
    Sajnos azonban úgy látom, az állást meghirdetők gyakran egyáltalán nincsenek tudatában, hogy milyen fontos lenne azokat is értesíteni, akik nem kerülnek kiválasztásra. Pedig ezzel nagyon megnehezítik az álláskeresők dolgát.
    Azt gondolom, ennek fontosságát nem lehet elég hangosan hirdetni. Jó, hogy itt is foglalkozol a témával.

    Üdv, Gizi

  • Cs. Kádár Péter 2011. március 2. 19:54

    Kivételesen egyet kell értenem Tamással, eltekintve attól, hogy soha senkit nem értesítünk ki.
    Ugyanis magyarul ezt úgy mondják, hogy értesítünk. Egyszerűen. Igekötő nélkül.
    Úgy örülnék már, ha le tudnátok szokni erről a rémület-nyelvről!

  • Györgyusz 2011. március 3. 01:02

    Kedves Tamás,
    én jártam olyan “felvételi tesztíráson” ahol búcsúzóul megkért bennünket a cég munkatársa, ne telefonáljuk, ne érdeklődjünk, senkinek nem adnak felvilágosítást, aki megfelelt azt értesíteni fogják, aki nem keresnek, sajnálják, de nem felelt meg. Ez az egyik budapesti nagy szolgáltató cég székházában történt. Kifelé jövet kicsit olyan érzésem volt, mintha egy színjátékban lettem volna statiszta…

  • Bea 2011. március 3. 08:35

    Nekem ez egy örök vesszőparipám. Sajnos ritka kivétel a visszajelzés. Megtettem átértékelést, s hajlandó vagyok visszajelzés hiányában a céget nem kívánatosnak letudni. Felesleges bosszankodni emiatt az álláskeresőnek. Legalábbis én nem kívánok olyan helyen dolgozni, ahol az alapvető emberi érték nem kívánatos. Ez pedig a bizalom, a tisztesség, az egyenesség, megbízhatóság. Ahol ez jelen van, mindig érkezik válasz; s igen: a konkrét nem is sokkal jobb, mint a bizonytalanságban tartott álláskereső. Még ha sablon is, de kör e-mailben pillanatok alatt lehet tájékoztatni a jelentkezőt. Abszolút nem idő és pénz kérdése, inkább hozzáállás… Ha hirdető elvárja a formázott cv-t, motivációs levelet, utazást, idő és pénz ráfordást jelentkezőtől, akkor a minimum elvárás fordítva a visszajelzés részükre. Ez az egész nem más, mint az érdeklődők tiszteletben tartása. Optimális esetben ez kölcsönös. Mivel nem ez a jellemző, a ritka kivétel biztosan megmarad a jelentkezőben pozitív emlékként. Biztos, hogy lehet rá építeni későbbiekben, mert a bizalom akkor már jelen van “kapcsolatban”.

  • Zsuzsa 2011. március 3. 09:11

    Tegnap kicsit hosszú lére eresztettem hozzászólásomat …. bocs’! És egy érdekességet így is sikerült kihagynom:
    az elmúlt időben megszaporodtak a telefonomra érkező hívások. No, nem állásügyben! Valamit szeretnének agresszív módon rám tukmálni, rejtélyes üzletekbe bevonni, meghívni különféle rendezvényekre. Nincs üldözési mániám, de már felmerült bennem, hogy az egy-egy állásra beérkező jelentkezőkből készül egy nagyszerű adatbázis. Tudod ellenőrizni? Nem… csak egy érzés, egy megérzés. És nem elképzelhetetlen. Szerintem.

    • Bea 2011. március 3. 09:30

      Egyszerűen kérdezz rá, kicsoda Ő, kitől kapta telefonszámod, ki az ajánlód, stb… Így rá tudsz keresni neten. Elviekben nem lehet így adatbázist építeni. Ha ellenedre van hívás, ajánlat, határozottan jelezd, hogy töröljenek végleg adatbázisból. Mobilpont jóvoltából is érkeznek kéretlen megkeresések, de ott legalább jelzi cc-s, hogy honnan vagyok számára elérhető.
      Nekem legutóbb egy ügyfelem küldte át e-mail címe változását. Nem volt titkosítva fejléc. 20 percre rá érkezett állásajánlat egy ismeretlen mailről, ki az előbb említett listában is szerepelt. Mondanom sem kell, a tőlem legtávolabb álló területre vonatkozott ajánlat. Végül is egy kéretlen spam.

    • Zsuzsa 2011. március 3. 13:12

      Szia Ági!

      Tilos, tilos az ilyen adatbázis építés, de elképzelhető. Rá szoktam kérdezni, amire vannak érdekes válaszok. A lényeg, hogy eddig nem tudtam lefülelni az álláshirdetés és a rejtélyes telefonok közötti összefüggést. Mint írtam, megérzés …. amit el lehetne oszlatni, ha a cégek normálisan kezelnék a pályázókat és a pályázatokat. (Egyébként meg volt olyan munkahelyem, ahol előfizetők és egyéb kérdőívek kitöltők adataiért egyes nem kis névvel rendelkező cégek szép pénzt fizettekl volna.)

      Szép napot! 🙂

    • Zsuzsa 2011. március 3. 13:22

      Nem Ági … Bea … és bocs’!

    • Bea 2011. március 4. 10:35

      Szia Zsuzsa!

      Ennél nagyobb tévedés soha senkivel ne történjen 🙂

      A telefonos hívásoknál többnyire a megbízott telefonálónak halvány fogalma sincs, hogy milyen adatbázisból hív. Ha külsős kampány, a supervisor sem biztos, hogy tudja, illetve el kell fogadni azt a tájékoztatást, amit a kampánymegbízó átad részére.
      Ha magántranzakcióként érkezik hívás, akkor vagy nem mondhatja ki, honnan van meg neki elérhetőséged, vagy fogalma sincsen róla. Ilyenkor jön körítés…
      Ha elfogadsz egy tanácsot tőlem; ne fókuszálj erre a megérzésedre, s ne adj neki energiát. Nem szükséges ezt saját álláskeresésednél megteremteni, s bevonzani pont az ilyen “partnereket”.
      Keresd mindig a saját, konkrét elképzelésednek megfelelő ajánlatot 🙂

      Sok sikert kívánok hozzá:
      Bea

    • Zsuzsa 2011. március 6. 17:14

      Köszönöm a tanácsot…:-)))))

    • Kelkó Tamás 2011. március 3. 22:48

      Ez érdekes, nem lehetetlen, de én még nem tapasztaltam ilyet. Még “fejvadász koromban” volt olyan informatikus, aki megkeresett, hogy bármelyik másik fejvadász cég önéletrajz adatbázisát megfelelő díjazás ellenében “letölti”. Jelezte, hogy bármelyikét!

      Ez már a bűnözés kategória, ez ellen csak egyet tehetsz, amit Bea írt. Ha nem adtad a hozzájárulásod, hogy adataid valahol nyilvántartsák, és marketinges ajánlatokkal bombázzanak, vagy nem adtál nekik valahol névjegyet, akkor nincs joguk nyilvántartani az adataid. Legalábbis én így tudom.

    • Bea 2011. március 4. 10:53

      Érdekes, mit írtál. Sosem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy miért idegenkedem önéletrajz feltöltésétől. Álláskeresési időszakaimban sem tettem meg. Egyfelől jelen volt ismeret, hogy konkrét ajánlatra beadott jelentkezésre sincs megfelelő figyelem, mert rövid idő alatt tömegével végzik előszűrést. Másfelől épp ezért nem tartottam és tartom most sem lehetségesnek, hogy álláshirdetés helyett a feltöltött cv-k közül válogassanak munkaadók.
      S igen, lehet kérni adatok törlését. De saját tapasztalatom, hogy van e-mailes, telefonos, és levél dm lehetőség is. Amennyiben telefonost törlik, akkor is marad még másik két lehetőség… Nekem legalábbis egy adatbázisból való törlést 3 alkalommal volt szükséges kérnem, pedig egy cégről volt szó. Bár adatvédelmi törvények egyre szigorodnak, arányosan nő a visszaélések száma is; sajna.

  • Lia 2011. március 3. 10:15

    Én HR vezetőként keresek állást már 1 éve. Álláskeresésem során sok helyen megfordultam már interjún, főleg tanácsadó cégeknél. Mindig azon szoktam elcsodálkozni, hogy mennyire nem ismerik fel a jövőbeni üzleti lehetőséget a toborzók. Hiszen mint HR vezető, potenciális megbízó lehetnék, jó esetben adhatok sok milliót hozó megbízásokat a cégnek a későbbiekben. Én persze figyelek és tesztelek, már szép hosszú listám van arról, hogy mely cégekkel nem fogok soha együtt dolgozni, egyszerűen azért, ahogyan a jelölteket kezelik. A kommunikáció, a visszajelzés hiánya elfogadhatatlan. Persze azt is tudom, mely cégek azok, akiket viszont nagy bizalommal fogok megkeresni együttműködésre munkám során, mert jelöltként jó tapasztalatokat szereztem velük.
    12 éves HR múltam alatt mindig visszajeleztem a jelölteknek, a legjobb (de aktuálisan fel nem vett) jelöltek pályáját pedig igyekeztem követni, velük kapcsolatot tartani. Ez nem (csak) idő kérdése, a jelölteket éppen olyan korrekt módon kell kezelni, ahogyan ezt mi magunk is joggal elvárnánk. Álláskeresőnek lenni egyébként sem kellemes dolog.

    • Zsuzsa 2011. március 3. 13:14

      Lia!
      Remélem, hamarosan találsz …ezzel a hozzáállással, elképzeléssel és empátiával megérdemelnéd. Nagyon.
      :-))

    • Lia 2011. március 3. 23:11

      Köszönöm szépen:-)

    • Kelkó Tamás 2011. március 3. 22:51

      Erről beszéltem, soha nem tudhatjuk, hogy a másik ember milyen viszonyban kerül újra vissza az életünkbe, és mi fog múlni rajta. Nekem teljesen nyilvánvaló volt, amikor fejvadászkodtam, hogy minden jelölt potenciális ügyfél, és megbízásaink kb. 1/3-a az ő ajánlásaik alapján jött.

      Sajnos szűklátókörű emberek minden szakmában vannak, de nem ők az adott szakma élharcosai.

    • Zsuzsa 2011. március 6. 17:21

      Kedves Tamás!

      Igazad van. Nem ők az élharcosok, de mégis ott vannak. Ne taglaljuk itt, hogy miért … de ott vannak.

      Aki ehhez a vitaindítónak szánt anyagodhoz hozzászólt, jól lát a pályán. És még azt hiszem, vagyunk néhányan. Az álláskeresés időszaka elég sok negatív tapasztalatot hoz a konyhára és akaratlanul is bizalmatlanná válik az ember.
      Időről-időre fel kell töltődni, ez tény. Csak közben fogynak a tartalékok, fogy a hit és olykor fogy az önbecsülés is.

      🙂

      Zsuzsa

    • Rita 2011. április 28. 19:47

      Kedves Lia!

      Nagyon szurkolok Neked!
      Hasonlóan gondolkodom én is, mint Te.
      Sok sikert kívánok Neked! 🙂

    • Ildikó 2011. november 17. 17:37

      Teljesen egyetértek,Én is ezt vallom, hogy mindig azt kapjuk, amit adunk.Jelenleg Én is honlapok marketingjével foglalkozom, és nagyon érdekes emberekkel találkozom.Sokat tanultam most ebbe ez internetes világba, Mindenki össze-vissza írogat küldözgeti a különböző “leveleit”aztán sokan még a válaszra se méltatják Magukat.Pedig emberek vagyunk és nem gépek?Üdvözlettel:Ildikó

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!