Miért olyan nehéz a referencia ellenőrzés Magyarországon?

Miért olyan nehéz a referencia ellenőrzés Magyarországon?

Miért olyan nehéz a referencia ellenőrzés Magyarországon? 363 156 Vállalkozásfejlesztés blog

Már írtam párszor a jó öreg referencia ellenőrzésről, és minden esetben szélsőséges indulatokat váltott ki, pro és kontra egyaránt! Vajon miért olyan nehéz ez Magyarországon, miközben a világ nyugatibb felén a referencia ellenőrzés annyira mindennapos egy új munkahely esetében, mint a névjegykártya vagy a cv? A magyarok már megint ebben is annyira mások? Vagy megint történelmi okai vannak?

Ahhoz, hogy megértsük a jelenség okait, de legfőképpen tudjunk vele mit kezdeni, és a referencia ellenőrzés tényleg hatékonyan tudjon működni, nem árt tisztázni e körül pár dolgot. Pl. azt, hogy egyáltalán miért is merülhet fel egy munkáltatóban az az eretnek gondolat, hogy a pályázó referenciáit ellenőrizze? Vajon honnan jön ez a “magyaros” bizalmatlanság?

Először is ezt a bizalmatlanság dolgot tisztázzuk le! A minap történt, hogy senior szintű szoftverfejlesztő munkakörbe felvételiztettünk egy ügyfelemnél, és a 2 legjobb jelöltnél felmerült, hogy referencia ellenőrzést végezzünk.

Miért a világ legtermészetesebb dolga a referencia ellenőrzés?

Nagyon egyszerű. Ha egy szoftverfejlesztőről van szó, akkor bárki elsőre azt gondolhatná, hogy hát kikérdezzük, szakmailag levizsgáztatjuk, és már gyorsan ki is derül az illetőről, hogy hova is tegyük. Ehhez képest ügyfelem nem egyszer szaladt bele abba a problémába, hogy a pályázók kiválóak voltak elméletben, rendkívül jól elő is tudták magukat adni, sőt még olyan is volt, aki a próbafeladatot is egyenesen zseniálisan oldotta meg, mégis röpke 3 hét alatt megbukott az új kolléga, mert képtelen volt a csapatmunkára.

Nem adott át információkat, nem figyelt oda másokra, akik ugyanazon a projekten dolgoztak, és gyakran egyenesen keresztbe tett nekik a magánakcióval. Egyszerűen egy elefánt volt a szoftveres porcelánboltban.

Másodszor, a világ nyugatibb felében teljesen normális, hogy még lakásbérlésnél is kér a bérbeadó referenciát, mert pofára megállapítani, hogy az illető előző helyein nem lakta le a lakásokat, és rendesen fizetett, szinte képtelenség. Pl. Angliában senki nem kezeli bizalmatlanságként, ha valaki referenciát kér róla.

Ennyi, nincs az ügyből érzelmi kérdés generálva. A világ legnormálisabb dolga, hogy nem hisszük el valakinek pofára, kizárólag a megjelenéséből, a fellépéséből, hogy minden igaz, amit magáról állít.

Akkor Magyarországon miért ekkora probléma a referencia ellenőrzés?

Ehhez képes itthon sok pályázó egyenesen kikéri magának, kb. 5-ből 1-2 biztosan tiltakozik ellene! És ez után még abba is könnyű belefutni referencia ellenőrzést végző személyként, hogy egyébként jól teljesítő kollégáról rosszat mond előző főnöke, vagy katasztrofális kollégáról egyenesen jókat! Látszólag teljes a zűrzavar. Szerintem ennek azért erősen köze van az előző rendszerek politikai besúgással kapcsolatos rossz tapasztalatokhoz, gondoljunk csak a Hajnau féle rémuralomra, a tanácsköztársaságra, a Horti fehérterrorra, a nyilasokra, majd a kommunistákra. Ez több emberöltőnyi időszak, amikor ha valakit “besúgtak”, akkor azzal nagy eséllyel az életével fizetett!

Miért javaslom mégis a referencia ellenőrzést?

Egyszerű, mert ha ezeket tudjuk, és jól végezzük, akkor elég jól át lehet látni a szitán, vagyis ezeken a szélsőségeken, és a referencia ellenőrzés olyan értékes információkhoz juttat, amelyek jelentősen csökkentik a kiválasztás kockázatait, megkímélnek a később szekrényből kieső csontvázaktól!

Mi akkor a trükkje?

Több is van, de a legfontosabb, hogy a “mit tud mondani ex-kollégájáról? típusú kérdéseket nyugodtan felejtsd el! Ez túl általános, és erre nagyon könnyű mellébeszélni.

A trükk az, hogy konkrét dolgokra kérdezz rá, hogy azok igazak-e?

Milyen konkrét dolgokra?

Hát amiket a kedves pályázó az interjú során állított. Pl. azt mondta, hogy az új számlázási rendszer bevezetése az ő érdeme, és ő vezette a projektet. Kérdezd meg, hogy ez pontosan így volt-e?

Azt mondta az értékesítő pályázó, hogy 100 millió Ft volt az utolsó éves árbevétele, mindez 170 vevőből, amelyek közül elmondta a top5-öt. Kérdezd meg, hogy ezek az adatok pontosak-e és tényleg ő teljesítette ezeket, és nagyon figyelj oda a finom kis csúsztatásokra!

Ugyan még sok apró trükkje van a referencia ellenőrzésnek, de ezzel az eggyel már nagyon sokat lépsz előre afelé, hogy tiszta képet kapj a legjobb pályázókról és munkáltatóként megkíméld magad egy csomó csontváztól, amik a közeljövőben előugorhatnak az új munkatárs szekrényéből…

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
17 hozzászólás
  • Mayer Kriszta 2016. március 18. 08:47

    Szia Tamás,

    Egyetértek. Mi is próbálkoztunk többször referencia ellenőrzéssel, de nem volt igazán eredményes. Inkább azt láttuk, hogy ” Jaj, én nem akarok senkiről rosszat mondani” magatartás érvényesül. Nehogy aztán a céegmről is rosszat mondjon majd a volt alkalmazott… Illetve olyanba is belefutottunk, hogy aki a főnöke volt- mivel őt sem ismertük- nem tudtuk, hogy neki mi számít kiemelkedő eredménynek és kiderül, hogy bizony nem az, ami a nálunk. A konkrét kérdések esetén is azt láttuk, hogy nem kapunk konkrét választ, bár persze ebből már lehet következtetést levonni. Mindenképp csak erősen kiegészítő eszköznek használnám. Nagyon jó a kép a bloghoz:-)

  • Dr. Takács Eszter 2016. március 18. 09:21

    Én pont az ellenkezőjével találkoztam. 2010-ben otthagytam az állásomat (közszféra, vezetői és titkársági asszisztens), mert a főnöknő szeszélyből a 3 legjobb dolgozónak nulla forint jutalmat adott félévkor, miközben pl. a sofőr 150e-t, egy nyugdíjas, nulla teljesítményű embernek 400e-t adott (a trükk: sült halat sütögetett a főnöknek munka helyett). Ketten mindjárt ott is hagytuk (a harmadik a lakáshitele miatt kénytelen volt maradni), akkor derült ki, hogy tényleg csak szórakozni akart, nekem rögtön 50e Ft fizetésemelést ajánlott fel, majd még megtoldotta egy 10 napos kínai tanulmányúttal, nem értette, hogy végleg elveszítette a bizalmamat. Referenciát kértem és kaptam, amiben a valóban kiváló teljesítményemet és a személyes jellemvonásaimat dicsérték (a LinkedInen ma is megtekinthető). Bárhová mentem is állásinterjúra és mutattam meg a levelet, egyszerűen nem tudtak mit kezdeni vele, gyakran pár perc leforgása alatt uralta el az emberek arcát a kisebbségi érzés és a vele járó irigység. Egy versenyszférában dolgozó ismerősöm nyíltan megmondta, hogy ő még soha nem találkozott ilyen ajánlólevéllel és szintén csak döbbenten nézett. Természetesen mindenhol megkérdezték, hogy miért mentem el és azt az elmékben meglévő korlátot sehol sem sikerült ledöntenem, hogy, ha valaki nulla forint jutalmat kapott, az még nem feltétlenül azt jelenti, hogy rosszul dolgozik, hanem egyszerűen csak szórakoztak vele. Végül már sehol sem mutattam meg az ajánlólevelet, mert beláttam, hogy az emberek többsége nálunk nincs azon a kulturális szinten, hogy egy ajánlólevéllel bármit is tudjon kezdeni, inkább hisz a különböző ismerősök, rokonok szóbeli ajánlásának. (5 hónap után viszont egy nagyon jó állást találtam.)

    • Kelkó Tamás 2016. március 18. 11:13

      Sajnos az ajánlólevél intézménye nálunk egyáltalán nem működik. Sokszor akkor és azért írják a munkaadók, hogy elkerüljék a munkaügyi pert, és közös megegyezéssel tudjanak megszabadulni a rendkívüli felmondással kirúgott munkatársuktól.

      Azt, hogy valaki tényleg őszintén, és pozitívat írt, szerintem pont ezért nem tudták értelmezni…

    • Dr. Takács Eszter 2016. március 21. 09:59

      Én felmondtam, az ajánlólevelembe be is írták, hogy nagyon sajnálják, hogy saját döntésem alapján hagyom ott őket. Mondhatom, hogy én rúgtam ki a saját főnökömet, bár a kirúgás szó szerintem nagyon degradáló jelentésű, ezért nem is szoktam használni. A történet érdekessége, hogy a főnöknőmet miután végleg elküldték (addig nyugdíj mellett dolgozott, de betöltött egy olyan életkort, amely felett már nem maradhatott), háromszor is fel szerette volna venni a kapcsolatot velem a LinkedInen, jól példázva ezzel a (vélt) hatalmát vesztett embert. Az is tényleg nagyon érdekes, olvasva a többi hozzászólást, hogy miért az az automatikus gondolkodásmód, hogy a dolgozóban lehetett a hiba közös megegyezésnél/elbocsátásnál.

  • Elia 2016. március 18. 09:57

    Velem konkrétan megtörtént, hogy az aláírt, hiteles munkaköri leírásomban megadott feladatokat, amiket beírtam a cv-mbe, azokat hazudtolta meg a volt főnököm a telefonban amikor felhivták. Hiába próbáltam utána a fejvadászt meggyőzni, vittem az aláírt munkaköri leírást, még neki állt feljebb, és közölte, hogy ne raboljam az idejét a hazugságaimmal. Felháborító volt a volt főnököm is és a fejvadász is, ahogy viselkedtek. Szerintem ehhez hasonló sokakkal megesik. Érdekes más cég a távozáskor a kilépő papírokkal együtt képes referenciát is a kezembe nyomni, erősségek, gyengeségek, mire fókuszáljak a jövőben, és ha meggondolnám magam, várnak vissza, minden benne volt angolul, magyarul.

    • Kelkó Tamás 2016. március 18. 11:14

      És kiderült valamikor, hogy miért volt ilyen “kedves” az ex-főnököd?

    • Dr. Takács Eszter 2016. március 21. 10:16

      Walter Kirn: Egek ura (Up in the Air) című regényében (a belőle készült film teljesen másról szól) figyeltem fel arra, hogy ott valóban lenyomozzák a jelöltet. Az USÁ-ban élő főhős munkahelyet szeretne váltani, és folyamatosan értesül róla, hogy a tudtával és beleegyezésével a leendő álommunkahelye az ügyfeleit megkeresi és véleményt kér róla.

    • Kelkó Tamás 2016. március 21. 14:33

      Bizony, ez Kanadában is így van, különböző nációk (pl. pakisztániak) lenyomozására felkészült specialista cégek vannak erre.

  • Elia 2016. március 19. 06:38

    Egyszerűen szétszórt ember volt. Mivel szinte alig volt bent az irodában, nem volt képe arról mit csinálok. Általában e-mailen kommunikált velem, vagy telefonon és azt hitte, hogy az ad-hoc feladatokért vagyok ott, amiket ő kiad. A napi munkámmal nem volt tisztában. Az a típusú ember volt, aki aláír valamit, majd 1 óra múlva el is felejtette mit írt alá.

  • Z.Tamas 2016. március 19. 22:19

    Azt én értem, Tamás, hogy te, mint fejvadász, nagyon értékesnek tartod a referencia-ellenőrzést, mert “azzal lehet átlátni a szitán”, de én, aki az álláskeresői oldalon vagyok, tartok a referencia-ellenőrzéstől (pedig semmi takargatni valóm nincs, sőt!).

    Hogy miért?

    Mert ez az egész referencia-ellenőzés szerintem egy óriási tévhiten alapszik:
    Azon, hogy aki a jelölt főnöke volt, az

    -a jelöltet/munkáját ismeri (és a korábbi hozzászólóktól is kiderült, hogy már ez is erősen sántíthat)

    -mivel főnök, azért az ő szava többet ér, és megérdemelten van ott, ahol
    (pedig amilyen emberek vannak vezetői beosztásban, arról ne beszéljünk, és arról se, hogyan jutottak oda, és pláne arról ne, milyen módszerekkel akarnak ott maradni: másokat néha beáldozni, csak hogy maradhassanak)

    De konkrétabban:

    Volt főnököm (sales vezető), aki hétfőn lenyomta a nagy, motiváló beszédet, hogy a mi cégünk a legjobb, az üzleti potenciál “az utcán hever”, és nekünk (sales team) csak fel kell venni, stb.. És hogy ő ezt realizálni segít, az ajtaja mindig nyitva áll, stb.
    Majd 2 nap múlva megtudom (egy szintén emiatt “kiakadt” más kollegától), hogy a főnök azért nem elérhető egy fél napon keresztül (munkaidőben !), mert ő jogging-olni ment, mindezt az egész iroda szeme láttára, vigyorogva, rendszeresen. És ugyanő az, aki a feleségét is, és a tesóját is a céghez hozta, és aki konkrétan menekül az elől, hogy egy problémásabb vevővel egy nehéz ügyet (ami az ő passzivitása miatt lett súlyos) személyes meetingen megbeszéljen a vevővel, helyette engem tol előre.
    És ÉN mindezt egy csomó maillel bizonyítani is tudom (csak erre a kutyának sincs ideje a mai világban)…a főnök viszont az ellenkezőjét nem.
    Na, ez az alak mond rólam referenciát?
    És a HR-es aki a referenciát kéri, az (bármit is mond neki rólam) ezt mind benyalja, mert ő a főnök, ugye?

    És egy másik volt munkahelyemen az a főnök, aki egy amolyan “ejj, ráérünk arra még” -jellegű “Pató Pál Úr”, mellesleg intelligens, és kellemes ember is, de vezetőként súlyosan konfliktuskerülő (úgy is néz ki a cég, ahogy, amelyet vezet…ami szomorú, mert még lenne is a cégben potenciál !), ő majd azt mondja rólam, hogy én egy türelmetlen típus vagyok, és hálátlan?
    Persze, egy ilyen típus jóhogy ezt mondja rólam, aki azt élvezem, ha meghúzom a szekeret (a hasonszőrű csoport-tagokkal együtt, lehetőleg !!), és nemigen bírom, ha folyamatosan fékeznek az ilyen, minden dinamikát nélkülöző Pató Pál Urak.
    (Nem is így nézne ki a cég, ha az én hozzáállásom lenne többségben)

    És az a főnök, aki ki van égve, akinek (stílus szempontból) “disznósajt” lógott a gyerekszobája gerendájáról (én meg egy kommunikatív, udvarias, team-képes típus vagyok, aki nem is szeretne a kiégésig eljuti, és van bennem “drive”) az mit mond rólam?
    Rólam, aki nem szeretnék az ő “szellemi közegében” sok időt eltölteni, mert káros rám?

    Szóval értem én, hogy “átlátni a szitán”, meg hogy a hiteles háttérinfókra szomjaznak a HR-esek, de akkor ne így, ne az ex-főnököket!

    Hanem pl.
    -ex-kollegákat (és ne csak egyet),
    -vagy ex-vevőket (és ne csak egyet).

    Aaaz igen!, AZ már teljes képet alkot(na), annak állok elébe, bármikor!

    És ha kombinálom ezt (hogy csak a volt főnököt kérdezik meg)
    azzal, hogy
    (amit egyszer valami adatbázisban az emberről rögzítenek, az onnan nem törlődik), akkor azt hiszem, érzékelhető, hogy mindez miért aggaszt engem:

    Mert a felszínes, csak ex-főnökös ref.ellenőrzés simán adhat (és rögzíthet / konzerválhat !) fals=negatív képet a jelöltről, mint a kicsit alaposabb, és más (nem főnök) ref.személyeket is bevonó ellenőrzés!

    És (mondanom sem kell), emberekről, sorsokról, szakmai reputációról beszélünk lényegében..szóval nem egészen babra megy a játék.

    A jelöltnek nem!

    A 26 éves HR-es lánykáknak (akikkel tele az ország, akiknek életapasztalata nulla, és ezt a komment-et fel se fogják teljes mélységében…de Tamás, tudom, hogy Te igen!) persze ez mindegy, neki a jelölt csak a nagy HR-céges HR-húsdarálóban az “aznapi hús”, felhív 1-2 ex-főnököt, rögzíti azt a belső adatbázisban, mint tuti infó, (ami a jelölt saját infóit felülírja !!), és kész, munka után megy a plázába “hello kitty”-s táskácskát venni.

    2 hónap múlva pedig a másik 26 éves elolvassa az infót az adatbázisból, és be se hívja a jelöltet.

    Na, ez a durva…ez a félelmem.
    Igen, kicsit túlzok, persze, ez ennyire nem véres, de nem is alaptalan…véleményem szerint.

    • Kelkó Tamás 2016. március 20. 10:45

      Kedves Tamás!

      Először tisztázzunk egy dolgot, 17 éve nem vagyok fejvadász! Részletek a Rólam menüpontban.

      Azzal, amit elmondtál, teljes mértékben egyetértek, nem véletlenül a http://www.hatterellenorzes.hu-s csapat nemcsak volt főnöktől kér referenciát, hanem pl. beszerző esetén beszállítóktól is, és kollégáktól természetesen.

      Másrészt, sehol nem írtam, hogy kizárólag ex-főnökök véleménye alapján kell eldönteni, hogy felvegyek-e valakit vagy sem! A referencia ellenőrzés egy kiegészítő információ, nem több, és nem kevesebb. Nemrég egy olyan marketingest vettem fel, akiről az ex-főnöke csak rosszat mondott!

      Tudom, hogy a gondod nem ezzel van, hanem azzal, hogy olyanok végeznek referencia ellenőrzést, akik erre nem érettek, és ezért téves következtetéseket vonnak le belőle. Éppen ezért a http://www.hatterellenorzes.hu-nál van lehetőség arra, hogy magadról kérj referencia ellenőrzést, amit – megelőzve a téves kiértékelést – át tudsz nyújtani a leendő munkáltatónak. Ráadásul az, hogy te kezdeményezed, még külön pozitívum is, és a nyíltságod erősíti.

      Üdv, Tamás

    • Dr. Takács Eszter 2016. március 21. 10:07

      Tökéletesen egyetértek minden mondattal, az én főnöknőm pl. rendkívül trágár beszédű ember volt, aki, ha a távozó vendég hátat fordított neki, kiöltötte a nyelvét vagy fenékbe rúgást imitált. Senki nem hitte volna el nekem egy interjún, hogy ez csak egy kiutalt főnöki pozíció, semmi köze a vezető fogalmához, képességeihez.

  • Z.Tamas 2016. március 21. 23:47

    Kedves Tamás!

    Elnézést kérek, hogy “fejvadász”nak hívtalak.
    Nekem nincsenek annyira meg ezek a HR-világban levő kategóriák.

    Csak azt látom, hogy van a tengernyi 26-éves HR-lányka, akik, ahhoz képest, “mit
    tudnak”, túlságosan megkerülhetetlenek (!!) (sajnos..) és tudnom kell rájuk is
    szépen mosolyognom (nem mindig könnyű), mert rajtuk keresztül visz az út a háttérben levő,
    “rejtőzködősebb”, tapasztalt, és horizonttal rendelkező, egészen más dimenziójú
    senior HR-esekig, akik sokkal kevesebben vannak, és akik, érdekes módon,
    mind-mind osztják véleményemet a HR-szakma “felhígulásával” kapcsolatban.
    (Ezek az ő szavaik)

    A http://www.hatterellenorzes.hu-rol nem tudtam eddig, de nagyon erdekes!
    Nincs is kizarva, hogy igenybe veszem a dolgot, köszönöm a tippet, már megérte
    komment-et írnom, köszönöm 🙂

    Igen, megfogtad a mondandóm lényegét:

    “olyanok végeznek referencia ellenőrzést, akik erre nem érettek, és ezért téves következtetéseket vonnak le belőle”

    További sok sikert kívánok a munkádhoz!

    Üdv,
    Tamás

  • Kérész Krisztina 2016. november 22. 13:44

    Kedves Tamás!
    Nemrég volt szerencsém munkajogi előadáson részt venni ahol az volt az álláspont, hogy az MT szerint, a munkavállaló munkáltatója harmadik személynek (másik munkáltató is ide tartozik) semmiféle személyes adatot, információt, véleményt a munkavállalóról nem adhat ki, csak a munkavállaló írásos beleegyezésével.
    2012. évi I. törvény 5.A személyiségi jogok védelme, 10. §. 2. bekezdés:
    “A munkáltató köteles a munkavállalót tájékoztatni személyes adatainak kezeléséről. A munkáltató a munkavállalóra vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben vagy a munkavállaló hozzájárulásával közölhet.” (…)
    Ez nem zárja ki a referenciaellenőrzés, leinformálás tevékenységét?
    Vagy legalábbis csak abban az esetben adható ki ilyen jelenlegű információ, ha a munkavállaló aláír egy nyilatkozatot erről?
    MÁS:
    Csak egy gyakorlati példa: Jelöltünket le akartunk informálni. Elmondta, hogy azért vált, mert kismamaként nem vették vissza a munkahelyére, nem ajánlottak fel neki másik munkakört, eredeti munkaköre megszűnt, a céget egy befektető csoport vásárolta fel akik teljesen átszervezték a jelölt részlegét. A volt kollégái szétszéledtek, gyakorlatilag már senkit nem ismert a cégnél ahova visszament volna, de ugye nem vették vissza. Felettesem úgy gondolta, hogy ennek ellenére informáljuk le. (?) Sok értelme nem volt, hiszem a HR-es akit felhívtam, nem ismerte a jelöltet, nem dolgoztak együtt, csak a kilépő papírokat íratta alá vele. Annyit mondott nekem a telefonban, hogy “hallott a jelöltről ezt-azt”. Mindannak ellenére, hogy nem dolgoztak együtt, nem tudta, hogy a jelölt milyen munkaerő, mégis olyan pejoratív megjegyzést tett, amivel egy kisgyerekes jelölt hitelességét és esélyét a pályázatra kérdőjelezte volna meg. Mivel a folyósói pletykát nem tekintem referenciának, ezért erről a megjegyzésről nem vettem tudomást és felettesemnek annyit mondtam, hogy a referencia értékelhetetlen, nincs, a jelölt igazat mondott. A jelöltet amúgy sikerült részmunkaidőben elhelyeznünk és az új munkáltatója nagyon elégedett vele, a próbaideje lejárt és véglegesítették. Ha egy rutintalan fejvadász vagy egy tapasztalatlan HR-es hívta volna, ezt a HR-es kollégát, aki feljogosítva érezte saját magát, hogy ilyen megjegyzéseket tegyen arról akit nem is ismer, sosem dolgoztak együtt, akkor ez a kisgyerekes anyuka nem nyert volna el egy számára valóban megfelelő állást. Most komolyan kérdezem…tényleg az a cél a leginformálással, hogy a kákán is csomót keressünk és ellehetetlenítsünk embereket?

    • Kelkó Tamás 2016. november 27. 18:30

      Kedves Krisztina!

      A jogszabály tényleg így szól, ezért profi cég írásos nyilatkozatot kér a pályázótól.

      Mint bármilyen módszer, eszköz, arra alkalmatlanok kezében ezzel is többet lehet ártani, mint hasznot hajtani, de akkor a kést is be kéne tiltani, mert annyi embert szúrnak le vele.

      Azt kell látni munkaadói oldalról, hogy nincs 100%-os kiválasztási módszer, viszont van bőven olyan pályázó, aki zseniálisan elő tudja magát adni, a munkaadók 99%-a “beveszi” a marketinget, eközben egy széltoló, élősködő! Még én sem tudom megfogni, maximum nálam megszólal a vészcsengő, hogy “túl szép, hogy igaz legyen”!

      Akkor mihez kezdjen az a munkaadó, akinek töredéke tapasztalata sincs munkaerő kiválasztásban hozzám képest.

      Összefoglalva a referencia ellenőrzés jó kezekben egy hasznos eszköz, de még ekkor sem 100%-os módszer.

      Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!