Mit lehet megtudni egy önéletrajzból?

Mit lehet megtudni egy önéletrajzból?

Mit lehet megtudni egy önéletrajzból? 1017 418 Vállalkozásfejlesztés és HR blog

2 hete a HVG online toborzás konferenciáján jártam, és egy dolog nemcsak hogy meglepett, hanem egyenesen sokkolt! Volt egy workshop ugyanis, ahol kb. 50-en voltunk, mind toborzással foglalkozó szakemberek, és ahol a témavezető 5 fős csoportokra osztotta az egész gárdát, majd mindegyik csoport kapott 4 önéletrajzot. A feladat az volt, hogy kizárólag a 4 önéletrajz alapján meg kellett tippelni, hogy ki a legalkalmasabb jelölt?

A meglepetésem akkor kezdődött, amikor a témavezető elkezdte egy táblára felírni – a többség bemondása alapján -, hogy mik a fő szempontjai az önéletrajzok kiválogatásának. Eddig is tudtam, hogy a többség olyan dolgok alapján válogat az önéletrajzok között, amelyeknek nem sok közük van szegény pályázók valódi teljesítőképességéhez, de az itt látottak alaposan megleptek! Főleg, hogy kivétel nélkül toborzási szakemberek voltak jelen, és ha ők ennyire mellélőnek, akkor mit várunk azoktól, akik nem hivatásszerűen végzik a toborzás-kiválasztást?

Mit írt fel a témavezető a táblára?

Nézzük sorjában…

Az első számú kiválasztási szempont a fotó!

Na, ettől kaptam sokkot! Ha valami, aminek nem sok köze van egy pályázó teljesítőképességéhez, az pont a fotója, kivéve ha:

  • színészeket,
  • fotómodelleket,
  • hostesseket,
  • műsorvezetőt

és ki tudja még milyen olyan munkakörbe keresünk embert, ahol bizony számít a megjelenés. Ezekben a szakmákban van is kultúrája a “normális” fotó elkészítésének, mint fotós férj, tudnék róla mesélni…

Viszont egy átlagos munkavállaló nagy eséllyel saját maga csinálja az önéletrajz fotót, továbbá jó eséllyel mobillal, így sokat ne várjunk tőle. Nagyjából a pályázók 90%-a jobban néz ki élőben, mint a fotóján. Sőt, a minap zártam le egy operatív vezető kiválasztást, ahol nyugodtan mondhatom, az egyik legrosszabb fotóval rendelkező cv gazdája nyerte meg az állást, ráadásul toronymagasan (170 jelölt közül!). Egy magasan kvalifikált hölgyről van szó, aki már több komoly vállalat gazdasági és vezérigazgatója is volt, nem egyet szinte a csődből húzott ki, mégis a cv-ben lévő fotójáról inkább ne beszéljünk.

A workshopon lévő toborzási szakemberek 98%-a szerintem még egy interjúra sem tartotta volna érdemesnek a fotója alapján!

A második szempont az önéletrajz struktúrája, formája, stílusa!

Az előző pont folytatása, stíluselemzés! Egy évben több ezer önéletrajz megy át a kezem alatt, és kb. évente egyszer fordul elő, hogy találok egy jól struktúrált, jó stílusú, nagyon szép összképpel, ehhez illő fotóval rendelkező önéletrajzot, és élőben a gazdája pontosan azt hozza, amit az önéletrajz sugall. Mint pl. amilyeneket itt láthatsz. Tehát nem állítom, hogy lehetetlen, de 1 ezreléket sem éri el azoknak az aránya, akiket korrektül meg lehet ítélni az önéletrajzából. És még egy fontos információ, én szinte kizárólag diplomás, nyelveket beszélő pályázókkal foglalkozom!

Durva?

Az!

Pedig tőlük elvileg elvárható lenne, hogy jó fotót, és jó stílusú, struktúrált önéletrajzot készítsenek. Igen, elvárható Nyugat-Európában, de nem Magyarországon.

Ízlésficam?

Mivel feleségem révén elég jól belelátok pont egy vizuális művészeti világba, ezért hiába tűnik elsőre szélsőségesnek, kijelenthetem, hogy Magyarországon az emberek nagy részének sem esztétikai, sem stílusérzéke nincs, ellenben rengeteg tehetséges, kiemelkedő teljesítményű munkavállalóval rendelkezünk!

Miért nincs stílusérzéke az emberek nagy részének?

A stílusérzék ugyan van, akinél az alapfelszereltség részét képezi, de valójában tanulható, sőt, a kultúrális műveltséggel jön, amihez pedig erős középosztály kell, akiknek van pénzük és idejük a kultúrálódással foglalkozni, és van pénzük, idejük, de legfőképpen igényük a saját stílusuk kialakításához. Ez ügyben mi még itthon óriási lemaradásban vagyunk Nyugat-Európához képest, mert ha valamit a szocializmus kiírtott, hát többek között ez volt.

Fotós feleségem révén már tudom, hogyan áll össze egy professzionális portré kép (előtte bizony én is dilettáns voltam hozzá), ő pedig a mesterétől tanulta, aki 40 évet élt és fotózott Hollywoodban, mert itthon még a legnagyobb nevű fotósaink jó része sem tud rendes portrét fotózni!

Mit várunk el akkor az átlagemberektől?

Hát azt, hogy a vidéki esküvőn lazán kifizetik és elégedettek a vágatlan videóval, amelyen röpke 5 percig teljes sötétség van, mert a menyasszonytánc közben a kameraman valaki háta mögött állt, és sem a szülők, sem az ifjú pár nem bugrisok voltak, hanem mérnök, pszichológus, orvos, közgazdász, adott település krémje!

E cikkem célja nem őket kritizálni, hanem csak rávilágítani arra, hogy mennyire szörnyű ostobaság ilyen viszonyok közepette az önéletrajzok és fotók stílusa, vizuális és szerkesztési minősége alapján bármilyen következtetést is levonni az illető munkabeli teljesítményére, alkalmasságára!

Arról nem is beszélve, hogy a háeresek sem írnak semmivel sem jobb önéletrajzot, mint a többi pályázó!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta szervezetfejlesztőként/HR tanácsadóként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedés akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
45 hozzászólás
  • Kurtán Klára 2015. október 27. 09:02

    Részben egyetértek veled, én nagyon figyelek, hogy a fotót ne vegyem figyelembe, illetve a másik oldalon inkább azt javaslom, hogy ne is tegyenek fotót a cv-be. Tényleg elég sokat dolgozok egy kiválasztásnál azon, hogy kederítsem a rejtett értékeket.
    De ha beleszakadok, mint toborzó, és nem igazán figyelem a struktúrát, külsödleges szempontot, akkor sem találok 50 % jelöltet, akit felhívhatnék, mert az alapkövetelményeknek nem felelnek meg. Mondjuk 5 év ruházati és vezetői tapasztalattal a nagy része 0 tapasztalat, vagy építőipari területen, és simán elküldi az önéletrajzát.

    • Kelkó Tamás 2015. október 27. 09:09

      Kedves Klára!

      Ettől függetlenül szeretem, ha van fotó a cv-ben, mert vizuális vagyok, és a fotó alapján emlékszem a pályázókra, ha nincs, akkor 2 nap után a cv alapján azt sem tudom jó eséllyel, hogy ki az.

      Gépészmérnök értékesítői álláshirdetésre Ajkára én sem tudok 100 pályázót produkálni, de pl. Budapesten időnként beleszaladok olyan toborzásba, amikor messze 100 feletti pályázat jön. De ez már álláshirdetési kihívás, nem cv kiválasztás.

      Üdv, Tamás

  • Polló László 2015. október 27. 09:06

    Ezek után nem lesz sok barátod a “toborzási szakemberek” között… Ám az én barátságom folyamatos és az ilyen cikkek után még nő is… 🙂

    • Kelkó Tamás 2015. október 27. 09:11

      Köszi Laci, de éppen múlt héten jelentkezett az egyik legnagyobb toborzó cég, hogy segítsek megtalálni a “Bölcsek kövét” a toborzás-kiválasztásban, mert azért vannak páran, akiknek segítek fejleszteni a tudásukat, módszereiket. 🙂

  • Ildikó 2015. október 27. 09:30

    Tamás! Ismét egy szuper írás, gratulálok:)!

  • Vegh Peter 2015. október 27. 09:50

    Kedves Tamas!

    Ez nagyon durva. Lassan 10 eve foglalkozom toborzassal/fejvadaszattal Budapesten, majd egy ideje Londonban. Nagyon realis, amit irsz. Talan ez az egyik oka, amiert Magyarorszagon es Angliaban egyarant a jeloltek kozott meglehetosen rossz hire van a toborzoknak. Keves a jo tapasztalat. Nagyon sok panaszt hallottam mar. Nemregiben egy nemzetkozi tapasztalattal rendelkezo epitoipari projektmenedzser irta (nem magyar), hogy 100(!) toborzoval vette fel a kapcsolatot, jelentkezgetett konkret allasokra, de egyetlen visszajelzest sem kapott. A Linkedinen posztolta. Sorra valaszoltak neki, hogy “en sem”. Talan rossz volt a fotoja 🙂 A cv stilusrol beszelni azert nagyon fura, mert kozben ezer helyen olvastam, hogy europass oneletrajzot kell hasznalni (ami szerintem egy teljesen rossz konstrukcio), meg legyen egy oldalas az oneletrajz stb. Kerdem en, hogy hol tud elojonni akkor az egyeni stilusom??? Bar teljesen megertem, hogy egy konyvelonek es egy tervezo mernoknek nagyon fontos, hogy kreativ, egyeni stilusa legyen 🙂 Nevetek rajta, de valojaban oriasi kart okoznak ezek a “szakertok” a vallalatoknak.

    • Kelkó Tamás 2015. október 27. 10:07

      Kedves Péter!

      Ha csak ennyi lenne a baj a toborzó cégekkel, és a vállalati háerrel, akkor én még nyugodt lennék, de sokkal nagyobb púp van a szőnyeg alatt. E cikk most nem erről akart szólni, kizárólag a cv-k alapján történő döntéshozatal visszáságaira akartam felhívni a figyelmet.

      Üdv, Tamás

  • Jenei Zsolt 2015. október 27. 10:16

    Szia Tamás!

    Nagyszerű! Mi összevesztünk az esküvői videóssal, mert nagytotálokat vett az Andrássy útról és mi alig voltunk a felvételen (az Oktogoni házasságkötő termeben volt az esemény). :))) Amikor mondtuk neki, hogy erre nem vagyunk kiváncsiak, akkor nem értette és még neki állt feljebb.

    De a lényeg. Nem lep meg, amit írsz. Ameddig volt HR and Roll rendezvény rendszeresen jártam és ott sokat meséltek a “gyakorló hr emberek” milyen szempontok alapján választanak. Súlyos. Tényleg. Máig erős indulatokat kelt bennem, ha ehhez a témához kell hozzászólni. Nem is folytatom…. 🙂 Tudjuk, hogy pofára megy…..

    Inkább arról írok, hogy megnéztem a linkelt CV-ket és azért azt is túlzásnak tartom. Némelyik grafikonos, pasztell színes, szinte magazin címlap minőségű. Legalább a fele nekem ellenérzést kelt. Már szinte nárcisztikus, magukat intézményként bemutató arcok. Tényleg ez a trend? Ez kell? Szakmai tevékenységemet és érdeklődésemet körgrafikonban ábrázoljam? Mert ha igen, akkor ebben nagyon sokan nem fognak jól teljesíteni. Nem csak itthon, máshol sem. Helyette kialakul(t) a CV író szakma? A weboldal lényegében már ezt ajánlja…. sablonokat. 70 euróért… 🙂

    A Kevin Bernard – Imaginatif CV tetszett a legjobban. 11 sor, bal első… ha nem változtatják a lapot sűrűn….

    Rájöttem még egy dologra a nézegetés közben. (Nem titok, az első gondolatom az volt, hogyan lehet kicseszni azokkal, akik 70 euróért akarnak CV-t írni….) Az MS Office-ben van egy Publisher nevű kiadvány szerkesztő. (Nem minden office-ban van meg alapban!) Ezzel megközelítőleg hasonló CV-ket lehet csinálni, mint a weboldalon lévők. PDF-be menthető….Osszátok…. :)))

    Üdv,

    Zsolt

    • Kelkó Tamás 2015. október 27. 10:37

      Szia Zsolt!

      Azon az esküvőn, ahol a videóst láttuk, a fotós sem volt különb, de a lényeg, hogy az ifjú pár, és a szülők elégedettek voltak velük.

      Mondjuk az is igaz, hogy a fotós kapott ezért 30e Ft-ot, míg egy Schram András (Kanadában élő esküvő fotós http://www.andrasschram.com, ott év esküvő fotósa címet nyert) 5.000 dollárért fotóz le egy esküvőt, mondjuk a különbség is óriási! Mo-n azért van olyan esküvői fotós, aki 250e Ft-ért tud hasonló színvonalat.

      Természetesen a sablonokból mindenki ízlése, vérmérséklete szerint válasszon. A Kevin Bernard sablon nagyon szép, struktúrált, letisztult, túlzásoktól mentes, nekem is bejön (de már az első sor 3.-ik is), viszont marketing szermponból az a jó, ami átmegy a toborzókon, amire behívják a pályázót személyes interjúra. Az USA-ban a karriertanácsadás nem véletlenül nagyobb iparág, mint maga a vállalati HR!

      Tippjeidet köszönöm álláskereső olvasóim nevében.

      Üdv, Tamás

    • Szabó Gábor 2015. október 28. 05:27

      Zsolt, vicces, hogy leírod, hogy igen, milyen hülyeség, hogy a HR szakma többsége a CV minősége alapján hívja be a pályázókat, de ha valaki ezt a tényt elfogadva kemény 20e Ft-ért csináltat jól kinéző CV-t, hogy átverekedje magát a HR butaságon és behívják, akkor az bűn rossz dolog. Sőt a céget is megszívatnád, mert ebben segít az embereknek. Semmi sem jó, mindenki dögöljön meg?

    • Jenei Zsolt 2015. október 29. 12:41

      Igen, nagyjából…. 🙂 ahol a CV esztétikai minősége a választás első szempontja a sok out let kosztümben/öltönyben feszítő, öntudatos, első generációs főiskolázott hr rekrúternek, ott vége az értelmes pályázásnak…. Tamással már megtárgyaltam ilyen irányú élményeimet, de szívesen mondom mindenkinek. Két dolgott láttam működni. Az első, amikor a vezető maga veszi a fáradságot és megnézi ki jelentkezett hozzá. A második, amikor a végzettség és a tapasztalat alapján AC van vagy próba feladat. Az összes többi eljárás félrevezető és csoportos kompetencia maszturbálás. Parkinson törvényei című könyvben MINDEN le van írva a munkaerő felvételről, pedig a könyv az 50-es években jelent meg. Az ott vázolt alapesetekhez a magát folyamatosan fényező hr szakma SEMMIT nem tudott hozzátenni 60 éve. Iróniámat és gonosz megjegyzéseimet kérem megértéssel kezeld… 🙂 sok – sok packázáson vagyok túl és élvezettel cikizek mindenkit a hr területen….

    • Kelkó Tamás 2015. október 29. 12:48

      Megértünk Zsolt…:-)

    • Szabó Gábor 2015. november 3. 07:45

      Nehéz megértéssel kezelni.

      Leírod, hogy a HR szakma milyen hülye, hogy a CV kinézete alapján extrapolál a jelentkező szakmai képességeire. Utána leírod, hogy a HR szakma az elmúlt 60 évben semmit nem bír fejlődni. Szerintem ebből egyenesen következik, hogy ha egy IQ-val is megáldott ember el akar helyezkedni, akkor kénytelen a HR szakma hülyeségeinek is megfelelni, nem elég jónak lenni a munkában, csodaszép CV-vel annak is kell látszani. Tehát kell alkotni egy művészi értékű CV-t. Mivel nem mindenki művész, szeirntem nagyon jó, hogy van egy szolgáltatás, aki szaros 20e Ft-ért ebben segít. Összehasonlítva ha csak egy bruttó 400.000 Ft-os fizetéső emberről beszélünk, aki várhatóan 5 évre szeretne elhelyezkedni, akkor 24 millió Ft-os bevételért a 20e Ft-os befektetés szerintem nem sok. Ráadásul ez a szolgáltató olyan kedves, hogy kirakja a termékeit ingyen a weboldalra, tehát ha valaki a 20e Ft-ot sem akarja kifizetni, akkor ott van, le tudja másolni, kap ötletet…

      És ekkor is: “Nem titok, az első gondolatom az volt, hogyan lehet kicseszni azokkal, akik 70 euróért akarnak CV-t írni”

      Nem tudom, miért kellene bárkivel is kicseszni, de pláne miért ezekkel – és miért ez az első gondolat?

      Ezt nekem nehéz megértéssel kezelni.

  • Kónya Ágnes 2015. október 27. 11:39

    Kedves Tamás!

    Nagyon tetszett a blogbejegyzésed, végre valaki ki meri mondani, hogy nem minden esetben a pályázók hibásak, ha nem kapnak visszajelzést egy pályázatról (vagy éppen elutasítják a jelentkezésüket).

    Teljesen egyetértek veled azzal, hogy nem az önéletrajz struktúrája vagy a fénykép mutatja meg, hogy mire képes az adott jelölt, de mindenképpen emeli az önéletrajz színvonalát. Nem hiszem, hogy csak a kreativitást igénylő vagy a külsőt szem előtt tartó szakmákban lenne igény olyan emberekre, akik a szemnek is tetsző önéletrajzot tudnak összeállítani. Véleményem szerint ez sok mindent elárul a jelöltről, például azt, hogy milyen minőségű munkára törekszik.

    De természetesen ez nem az elsődleges szempont, hiszen a pályázónak az önéletrajzában azt kell megmutatni, hogy mit tett le eddig az asztalra és mivel tudja szolgálni a „meghódítani kívánt” cég jövőbeli fejlődését. Sajnos, nagyon kevés önéletrajzzal találkozom, ami ezt az elvet tartja szem előtt és ennek az egyik oka, hogy még gyerekcipőben jár Magyarországon a karriertanácsadás az USA-hoz vagy Nyugat-Európához képest. De ennek az az előnye, hogy van kitől és van mit tanulni.

    Természetesen az önéletrajz tartalmára kell helyezni a hangsúlyt, de szerintem nem szabad elhanyagolni az „önéletrajz ruháját sem”. Ha valaki veszi a fáradtságot és időt, energiát nem sajnálva megírja profin az önéletrajzát, akkor már egy kis színt csempészni bele egy pozitív személyiséget tükröző fényképpel nem nagy dolog.

    Üdv, Ágnes

    • Kelkó Tamás 2015. október 27. 12:29

      Kedves Ágnes!

      A cikkem lehet úgy túnik, hogy nem vagyok híve a stílusos cv-nek, de igen, nagyon szeretem a letisztult, szép, stílusos dolgokat, mindenben. DE, ha ezek alapján ítélném meg a munkavállalókat, jellemzően vezetőket, akiknek a kiválasztásában részt veszek, akkor nem sok embert vettem volna fel az utóbbi 23 évben!

      Nemrég kielemeztem az elmúlt 10 évem kiválasztási gyakorlatát, és az volt a legdöbbenetesebb, hogy azoknak a kiváló embereknek, akiket ez idő alatt felvettem, a cv-i teljesen beleszürkültek a tömegbe, és nemcsak stílusilag, hanem főleg tartalmilag. Megdöbbentő tartalmi hiányosságok voltak ugyanis az önéletrajzaikban, szinten mindengyiknek hiányzott valamilyen releváns szakmai tapasztalat az anyagából.

      De szerencséjükre hamar rájöttem, hogy át kell látni ezek mögé, mert igazi gyöngyszemekre bukkanhatunk.

      Üdv, Tamás

  • Tövisháti András 2015. október 27. 13:40

    Évekkel ezelőtt készítettem egy Önéletrajzot, amiben összegyűjtöttem az elmúlt 20 év tevékenységeit címszavakban(!), mellé egy-két mondatban azt, hogy miben vagyok erős, plusz nyelvtudás, stb. Azt hiszem, 5 oldalas lett 🙂 Üzletvezető, vendéglátós, recepciós állást kerestem, Baranya megye összes ilyen típusú üzletének elküldtem pár soros bemutatkozással. Kb. 280 e-mailból talán hárman jeleztek vissza, hogy “megkapták”. Egy interjú lett belőle, ahol a cégvezető azzal kezdte, hogy végigolvasta a bemutatkozásomat, és NEM TUD MEGFIZETNI, DE… beléphetnék hozzá hálózatot építeni, mert az az ilyen fickóknak van kitalálva 😀 😀 Soha többet nem írok Önéletrajzot, inkább leszek életem végéig önálló 🙂

    • Kelkó Tamás 2015. október 27. 14:08

      Kedves András!

      Hűha! Na igen, ha szabadúszó vagy, akkor a megpályázott álláshoz releváns szakmai tapasztalatoknak kell a cv-ben lenni, különben Háború és béke lesz a végeredmény.

      Sehol nincs leírva, hogy mindent, a teljes életed tartalmaznia kell. Ez egy reklámanyag, amely célja, hogy behívjanak személyes interjúra, nem több és nem kevesebb. Az viszont alap, hogy minden egyes megpályázott álláshoz optimalizált cv-t kellene csinálni.

      Üdv, Tamás

  • Tóth Klára 2015. október 27. 18:45

    Vállalati HR-kiválasztásról van egy sztorim. Jól fizető, Sopron környéki autóipari gyár nem válaszolt a logisztikusi, fuvarszervezői pályázataimra. Egy idő után, kíváncsiságból elmentem oda betanított munkásnak (diplomákkal, nyelvvizsgákkal). Felmentem személyesen a HR-re, hogy pályázom logisztikusnak. A HR-es, aki a szellemi állomány felvételéért volt felelős, egy 23 év körüli lány volt és közölte, hogy egy hét múlva jelentkezzek, mert akkor lesz hely. Egy hét múlva újra felmentem, a HR-es kislány szabadságon volt. A szabadsága letelte után újra jelentkeztem, a kislány nem ért rá velem foglalkozni, jöjjek máskor. Ezután minden héten kétszer felmentem érdeklődni, mikor lesz üresedés. Közben igencsak megnőtt az irodai létszám; minden héten legalább 2 új tizen-huszonéves lány állt munkába a logisztikán. Ekkor írtam az igazgatónak angolul egy levelet (a kislány az igazgatóhelyettesi irodában dolgozik, többedmagával). Választ nem kaptam. Végül felmondtam. Mit is várhatnék egy olyan cégtől, ahol egy tapasztalatlan emberre bízzák a fontos pozíciók kiosztását, aki szerintem feltehetőleg születési dátum alapján válogat a pályázók közül? A gyártósoron is 10-15 éves tapasztalattal rendelkező gyári munkások főnökei 18-22 éves sorfelelős lánykák, akiket a 27 éves vezető választott ki (persze, nem veszik komolyan a “beosztottak” a “főnökeiket”). Amíg ilyen emberekre bízzák a kiválasztást, nem sok jövőt látok magam előtt…

    • Kelkó Tamás 2015. október 27. 20:11

      Kedves Klára!

      Azon a bizonyos HVG konferencián az is elhangzott egy előadó szájából, aki az Y generáció jellemzőit elemezte, hogy kevésbé tudnak a náluk idősebb generációval együtt dolgozni, mint az előttük lévő generáció! Ez ráadásul nemzetközi trend, nem magyar sajátosság.

      Most mondhatnám, hogy bezzeg én, 25 évesen több +40 és +50 éves beosztottam is volt, és nagyon jól tudtam velük együtt dolgozni, de van 30 éves ügyfelem, aki a 41 felettiekkel tényleg nem tud mit kezdeni, és ez nem a 40 felettiek hibája.

      Ezek a generációs feszültségek manapság egyre erősebbek, pedig sok huszonéves háeres lassan fejjel fog belerohanni a munkaerőhiány falába! Egyrészről most “érik be” az “egyre kevesebb gyerek születik hullám”, másrészről pont a kvalifikált, és a munkaerőpiacon keresettek egy jó része “disszidált” az elmúlt években. Már sok cég komoly bajban van emiatt, nem véletlen, hogy pl. az Auchan nyilvánosan jelentett be béremelés.

      Üdv, Tamás

    • Jenei Zsolt 2015. október 29. 12:45

      Klára gratulálok a kitartásáért! 🙂 Ez lenyűgözött….

  • Katinka 2015. október 27. 19:46

    Tóth Klárának mennyire igaza van! Amikor 20-35 éves voltam, szinte naponta kerestek meg fejvadászcégek állásajánlatokkal. Ha elküldtem egy önéletrajzot, 100ból 90 esetben behívtak. Most 45 éves vagyok és nem lettem butább, a CV-m sem lett rosszabb, sőt, egyre több tapasztalatom van ( 2 diploma, doktori cím, angol, német felsőfokon, 22 év munkaviszony diplomás munkakörben, ebből 10 év középvezetői). 100 pályázatból jó, ha 2 helyre behívnak, ahol huszonéves kislánykák interjúztatnak. IQ és személyiségteszten megfelelek, angol-német tesztet 90-95%os töltöm ki. Mégis az a vége, hogy hát fiatalabbra gondoltak, nem illek bele a fiatalos csapatba ( a multijukban az átlagéletkor 28 év)….Kezdek belenyugodni, hogy kényszervállalkoznom kell, mert a multikhoz öreg vagyok, állami, közigazgatási helyre meg csókos mehet csak…kkv pedig sok helyen “okosba” akar fizetni, bejelentés nélkül….De lassan könyvet írhatnék a vállalati Hr kiválasztásáról: 35 perces várakoztatás, idióta kérdéseket feltevő kislányok (milyen állat szeretne lenni), hazudozó hr-es lányok, “mi mindenképp visszajelzünk mindenképp”-válasz persze soha semmi, strandpapucsban, nyári miniruhában fogadó hr-es, hazug hirdetések komoly állásportálokon ( nem azt keres,ami bele van írva, hanem jutalékos ügynököt)…és sorolhatnám…Annyira szeretném, ha megtisztulna HR piac, valódi hirdetések lennének (nem csak adathalászok), a Hr business partner pl. külföldön 40 feletti ember lehet, itthon nullkilométeres kislány látja el…

    • Kelkó Tamás 2015. október 27. 20:13

      Kedves Katinka!

      Bizony, ahogy betölti valaki a 40-et, az interjúra behívás esélye a föld alá zuhan, sajnos. 🙁

      Én nagyon hálás lennék, ha egyszer nekiülnél, és leírnád a munkaerőpiaci tapasztalataid, mert szívesen bevennélek társszerzőnek egy ilyen műbe, szeretnék a hr szakmának egy tükröt tartó művet letenni az asztalra. Ehhez pedig minél több megtörtént esetre van szükségem.

      Üdv, Tamás

    • Katinka 2015. október 27. 20:22

      Kedves Tamás! Erről természetesen lehet szó, hiszen egyik diplomám épp a HR és pont ezen a területen is szeretnék a továbbiakban is dolgozni. Átgondolom, összeírom szép apránként a tapasztalataimat, de nemcsak a sajátomat, hanem jópár barátnőmét is ( mindannyian 30-50 körüliek), akik hasonló tapasztalatokról számolnak be. Van köztük olyan is, aki pont Hr tanácsadócégnél dolgozott, de miután Senior lett, ill. Gyesről visszament volna, már nem kellett….

    • Kelkó Tamás 2015. október 27. 20:24

      Előre is köszönöm, kérlek az iroda@kelko.hu-ra küldj majd! A továbbiakat meg utána egyeztetjük. Üdv, Tamás

    • Katinka 2015. október 28. 06:55

      Köszönöm, küldeni fogom, de kérek azért pár hetet, mert sok minden kavarog bennem, ennek le kell ülepednie, meg ugye le is kell gépelni. 🙂

  • Dóra 2015. október 27. 22:50

    Üdvözlet! Addig, amíg a HR csak (a szó rossz értelmében) kiszolgáló ágként funkcionál egy cégnél, a személyügyesek kiválasztására minek vesztegessék az időt, megoldják tapasztalatlan fiatalokkal. Nem minden vezető szereti a gondolkodó, képzett “versenytársat”. Toborzócégnél meg nem ritkán évente-félévente új kapcsolattartó jelentkezik, hogy: “megtalálja számunkra az ideális jelöltet”. Pedig az első személy, akivel a -leendő- munkavállaló kapcsolatba kerül /márha kerül/ egy cégnél, az a HRes. Elszomorító, hogy a cikkben és a hozzászólásokban emlìtett emberek rostálnak jelentkezőket, ez egyik oldalnak sem jó.

    • Kelkó Tamás 2015. október 27. 23:53

      Kedves Dóra!

      Ezt nagyon jól látod, hogy ez a helyzet egyik oldalnak sem jó. Én csak azt nem tudom, honnan, kitől ered ez a gondolkodás, hogy a fotó és a cv külcsínje alapján szelektáljanak?

      Ha valaki egy kicsit is képes megfigyelésre és a megfigyelt dolgokból helyes következtetésekre, akkor elég gyorsan beleszalad abba, hogy kiváló munkavállalók vannak átlagos vagy egyenesen szar cv-k mögött…

      Na, de itt a következő feladat magamnak, ennek utána fogok járni.

      Üdv, Tamás

    • Katinka 2015. október 28. 07:03

      Erre azt mondják szakértők, hogy lehet, hogy akinek csili-vili CVje van, annak pont azért van, mert már milliószor volt álláskereső és jól megtanult CV-t írni. Míg lehet, hogy van egy kiváló szakember, aki 20 évig dolgozott egy cégnél, majd utcára került és lehet, hogy jó szakember, de életében nem írt még Cv-t…vagy nem volt rá szüksége, hiszen mindig hívták dolgozni Cv nélkül is. Amúgy is túl van hájpolva ez a Cv dolog, mert amikor a kiválasztási munkatárs a szemembe mondja, hogy egy Hr generalista pozira 520 Cv érkezett be 1 hét alatt akkor lehetetlen megtalálni a tökéletes munkatársat. Kérdeztem hogyan dolgozik. Azt mondta az 520ból megnyit 50et, abból előszűr 20at telefonon keresztül, de személyes interjúra csak 5öt van módjában behívni. És-kérdeztem- mi van a többi Cv-vel? És ha ott lapul épp a “kincs”? Hát ezen ő nem gondolkodik, nem ér rá minden Cv-t megnézni….
      Ebből következik, hogy lehet bmilyen jó a Cv-d, lehetsz bmilyen szuper szakember, ha a hr-es kislány által megnyitott 10% megnyitott Cv-be nem esel bele, akkor így jártál kedves barátom…:-D

    • Kelkó Tamás 2015. október 28. 09:43

      Ezt én is mondom, de éppen ezért behívom a csilivili cv-s embereket is, bár eddig 1-2 kivétellel mind csalódás volt “élő show”-ban. 🙂

      Ezen a 10%-os háeres csajszin sokkot kaptam! 😮

  • Dóra 2015. október 28. 16:13

    Kedves Tamás! Akárki akármit mond, az új munkatárs kiválasztásában nagyadag szubjektív alapon kialakított előítélet:) is közrejátszik, mivel az emberek jelentős része nem tud elvonatkoztatni a saját benyomásától és nem tudja kvázi kívülállóként kezelni az ügyet. Ezért vált a legfontosabbá a külcsín, azt könnyen lehet értékelni, mert megfogható, de jobban belemélyedni egy önéletrajzba, az már időigényes. Nem a titkárnőknek kell felvenniük az embereket, hanem szakembereknek, hamár létrehoztak az adott cégnél egy HRes pozíciót.. A mai világban sok cégnél- én legalábbis azt veszem észre- nem a tehetségeket- tapasztaltakat keresik, hanem droidokat, akik teljesítik az utasításokat, nem kérdeznek vissza, no és egy HRes droidnál rosszabb nincs.. vagyis van, a főnöke. 🙂 Nem tudom, önnek mi a tapasztalata, de egyszer olvastam és ezen a véleményen vagyok én is: egy cég és annak dolgozói olyanok, amilyen a vezetőség, vagy fordítva 🙂

    • Kelkó Tamás 2015. október 28. 20:14

      Kedves Dóra!

      Hál Istennek ezt inkább a pályázók oldaláról látom, mert ilyen cégek nem bíznak meg külsős háerest. Egyszerűen nincs igényük rá.

      Azt viszont meg tudom erősíteni, hogy a fejétől bűzlik mindig a hal. MINDIG!

      Üdv, Tamás

  • Jenei Zsolt 2015. november 2. 15:41

    Szabad még két idézetet?

    Aztán látom a téma lejárt. Az egyik Dóra hozzászólása kapcsán jutott eszembe. Szép emlékű Jobs mondásai között tartják számon, hogy a legtöbb cég sok okos embert vesz fel, aztán megmondja nekik mit csináljanak. Ennél sokkal jobb, ha felveszünk egy okos embert, aki megmondja NEKÜNK mit kell csinálni. 🙂 Tudom ez nem egyszerű, de hosszútávon mégiscsak ez működik…. Ezt azért érzem fontosnak, mert ha szakma szeretet és hozzáértés van a központban, akkor a többi idővel alakul. Ha a “személyiség profil” van a központban, akkor sokkal kínosabb a szakmai eredményeket elérni.

    A másik ilyen egetverő bölcsesség az Gates. Miszerint szereti a lusta embereket felvenni, mert a legkönnyebb (olcsóbb) megoldást találják meg az adott feladatra, munkára. 🙂 Azért ez én sem veszem komolyan, de itt is inkább a szakmai hozzáértést látom a szentencia mögött, nem a kompetencia alapú matatást az emberekkel.

    Nekem az mindig furcsa volt, amikor tulajdonosokkal vagy felsővezetőkkel beszélgettem felvétel témáról, és mindegyik az elköteleződést, a cége iránt elvárt rajongást hozta hamarabb szóba, mint a szakértelmet és a munkakultúrát. Mindig elgopndolkodom ezen, hogy miért fontosabb ez “abban a székben” ülve, mint a szakértelem, tudás, fejlődőképesség. Azt sem tudom megítélni mennyire magyar ez a probléma. Vajon máshol hogyan van ez?

    • Kelkó Tamás 2015. november 2. 22:52

      Ezt főleg kkv szektorban látom, hogy el sem tudja egy cégtulajdonos képzelni, hogy nála okosabb embert vegyen fel (egyáltalán létezik), aki neki mondja meg, hogy mit kell kell csinálni. Én meg ilyeneket vetetek fel velük, és lőn csoda, beindul a fejlődés…

      Külföldre nincs rálátásom, szerintem ez mindenhol probléma, mert ennek a legfőbb akadálya univerzális: a pozícióféltés…

    • Szabó Gábor 2015. november 3. 07:23

      Egy cégtulajdonos miért féltené a pozícióját? Valaki kirúghatja őt? Ez a középvezetőkre igaz lehet, de egy tulajdonos nem a pozícióját félti. Az ilyen problémával kűzdők – jellemzően egy céges vállalkozók, akik 20-30 évig építgetik a cégüket és ők mindent tudnak, hogy hogyan megy az életben (hiszen már 20-30 évig építgeti a cégét) – inkább a játszóterüket féltik az okosabbaktól. Akkor nem lehet ő a király, mert jön egy okos ember és kiderül, hogy mégsem szentírás, bármit is böfög ő, mint tulajdonos.

    • Kelkó Tamás 2015. november 3. 07:35

      Kicsit félreérthető voltam az utolsó bekezdésben, mert Zsolt tulajdonosokat és felsővezetőket említő mondatára relfektáltam, de én csak a felsővezetőkre gondoltam.

      A megállapításod viszont teljesen igaz, én is ezt látom, tapasztalom, és sajnos az esetek nagy részében az ilyen tulajdonosoknak nem lehet segíteni.

    • Szabó Gábor 2015. november 3. 10:13

      És nem is kell, hiszen nekik arra kell a cég, hogy nagynak és mindenhatónak érezhessék magukat – és ez meg is van, nincs szükségük segítségre 🙂

    • Jenei Zsolt 2015. november 4. 16:57

      Igen, a játszótér féltés találó. Olyan tulajdonost már láttam, aki felfogta (kiszámolta), hogy ha nem változtat, akkor még pár hónapja van hátra és elkezdi felélni a cég magát. Ezek nehéz esetek, mert ilyenkor tényleg le kell(ene) mondani az irányítás egy-egy területéről és átadni egy reményteljes új “irányítónak”. Ez meg valóban inkább ego probléma…. Családi vállalkozásoknál ez még zűrösebb, mert ilyenkor jellemzően a családban keresnek szereplőt. Ami még durvábbá teheti a helyzetet. Pedig a nagy maffia családoknál sem véletlenül van consigliere….

    • Szabó Gábor 2015. november 5. 19:57

      Melyik felét tartod elmebetegnek?
      A Tündét, akinek a “LinkedIn lehet egy job dating site” elhangzásakor azonnal a gőzpöfögészeti tovalöködöncért kiállt és nehogy már magyarul (még) nem létező, vagy hülyén hangzó fogalmakra angolul hivatkozzunk! (Jó hogy nem szólt azért, mert a “job”-at két b-vel kell írni :)) Vagy azokat az önjelölt “guru”-kat, akik lefordítják (részben) a külföldi – lehetőleg ingyenes – e-book-okat és ebből akarnak itthon szakértőnek látszani – csak érteni nem értik a lényeget. Az alap gondolattal szerintem nincs baj, az értelmezés persze nagyon buta. Szerintem az jó, ha videóra veszik a jelöltet, de ha agyatlanul statáriumot játszanak olyan jelekből, aminek nincs köze a későbbi teljesítményhez – akkor persze felesleges, de annak minden felesleges. A táskalopás gondolkodtatott el: Érdekes gondolat, hogy hogyan lehetne valamilyen keményebb konfliktust generálni, mert abból szerintem is jóval többet lehet megtudni (pl. hogy fog kijönni a többiekkel, mennyire bírja a stresszt, ami pl. egy vezetői pozícióban néha fontosabb, mint a szaktudás – azt meg lehet szerezni, de személyiség nehezen változik), mint a “nagyszerűen dolgozom önnállóan, de csapatban is jól megállom a helyem” típusú közlésekből – de a másik oldalon ott van, hogy ha ez elterjed, akkor hogy néz ki egy ember élete, aki állást keres és mindenhol az őrületbe kergetik – ráadásul pont a jó embereket lehet így elveszíteni, elmegy és többet nem jön vissza, mert olyan helyen nem akar dolgozni, ahol stanfordi börtönkísérletet folytatnak felvételi címszóval – szóval valószínűleg nem túl jó ötlet 🙂

    • Katinka 2015. november 9. 08:43

      Az nem tetszik, és azt tartom elmebeteg ötletnek, hogy van ilyen hr-es, hogy azt a jelöltet, aki el akar menni a mosdóba az elején, azt már ki is zárta.
      Honnan tudja, hogy éppen honnan jött? Vidékről és nem volt hol elmennie wcre, vagy interjúztam már gyártelep közepén, ahol nem volt a közelben Meki, meg semmi és a szükség rám jött. Nem beszélve arról, hogy ha nő a jelölt, történetesen menstruál, akkor ki kell cserélnie a betétjét. Van, hogy óránként, ha épp olyan van. Ha vki ezt nem érti meg és ezért kizár egy jelöltet rögtön, akkor az nem normális.

    • Szabó Gábor 2015. november 9. 10:23

      igen, erre írtam, hogy “Szerintem az jó, ha videóra veszik a jelöltet, de ha agyatlanul statáriumot játszanak olyan jelekből, aminek nincs köze a későbbi teljesítményhez… az nagyon buta”

    • Katinka 2015. november 9. 11:37

      Ezzel viszont egyetértek. 🙂

    • Szabó Gábor 2015. november 9. 11:42

      Köszönöm, az mindig jóérzés 🙂

  • Jenei Zsolt 2015. november 5. 15:43

    Igen, itt is megy…. a wc is be lesz kamerázva pár év múlva…. 🙂

    http://www.hrportal.hu/hr/nem-veszunk-fel-olyan-jeloltet-aki-rogton-a-mosdot-keresi-20151105.html

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Send this to a friend