Ön alkalmazná ismerőseit, barátait, családtagjait?!

Ön alkalmazná ismerőseit, barátait, családtagjait?!

Ön alkalmazná ismerőseit, barátait, családtagjait?! 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

mezga csaladÖrök dilemma a fenti kérdés. Szinte nem fordul elő olyan beszélgetés vagy előadás, ahol ez ne kerülne szóba. Különösen kezdő vállalkozók esetén kardinális kérdés, mert óriási a kísértés, hogy családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel vegye körül magát a cégében.

Közben elég meredek sztorikat hallok. Volt olyan, hogy mindössze fél év közös munka után egy néhány fős szállítmányozó vállalkozás tulajdonosát a saját bátyja lopta meg kb. 1,5 millió forinttal, és azóta sem látták őt.

A másik gyakori eset a „tulajdonos feleség” effektus (itt elnézést kérek a hölgyektől, akire nem vonatkozik, ne vegye magára). Arról van szó, amikor egyértelműen a férj a vállalkozás motorja, a felesége viszont sem emberileg, sem szakmailag meg sem közelíti az ő szintjét, viszont a hatalomban ugyanolyan jogokat követel magának. Beleszól mindenbe, teljesen feleslegesen ugráltatja a munkatársakat csak azért, hogy megmutassa ki az úr a háznál, és hogy ő is olyan fontos ember, mint a férje.

Ha a férj meg akarna szabadulni tőle, az akkora kalamajkával járna, hogy nemcsak a családi béke, hanem lehet a vállalkozásuk is rámenne. Így jobb a békesség alapon inkább eltűri és a színfalak mögött megpróbálja ápolni megalázott munkatársai lelkét…Szintén gyakori eset sajnos, amikor beindul a cég, hihetetlen tempóval növekszik, majd egyszer csak a növekedés lassul, esetleg meg is torpan. Egy külső szemlélő szinte percek alatt deríti ki, hogy egy adott részleg vezetője miatt van a megtorpanás, mert túlnőtte őt a munkaköre, a feladatai és képtelen tartani a cég többi részével a tempót.

Ez még önmagában nem kezelhetetlen probléma egészen addig, amíg ki nem derül, hogy az illető a tulajdonos unokatestvére és így esélytelen, hogy lecseréljék egy alkalmasabb emberre. Van olyan cég, ahol a teljes menedzsment rokon és ismerős, és mindenkin túlnőtt a munkaköre, a feladatai. Ilyenkor beindul a „fejétől bűzlik a hal” effektus, az az a farkától kezdik el pucolni a csapatot.

Szóval rengeteg rossz, sőt egyenesen katasztrofális tapasztalat létezik az emberek fejében a rokonok, barátok, ismerősök alkalmazása terén, ezért sokaktól hallom, hogy velük aztán soha!

Ez is egy megoldás, azonban tudni kell, hogy sok ma már komoly vállalat nem élte volna túl a kezdeti nehézségeket, ha nem alkalmaznak rokonokat, barátokat, ismerősöket, tehát kár lenne ilyen szélsőségesen elintézni a dolgot. A problémát nem lehet egy kategórikus NEM-el vagy IGEN-el elintézni. Ennél azért kifinomultabb megközelítés szükséges.

Mégis mi lehet egy jó kompromisszumos megoldás?

Úgy találtam, hogy ha az illető felvételénél feltesz önmagának egy-két kérdést és megfelelő a válasz, akkor nyugodtan felveheti az adott családtagot, barátot, ismerőst. A kérdés pedig így szól:

  • Ha a felvett rokon, barát, ismerős nem váltja be a hozzá fűzött reményeket és meg kell válni tőle, akkor a személyes kapcsolat kárát látja-e ennek?
  • Megmarad-e a barátság, a jó rokoni kapcsolat, ha kirúgja cégéből az illetőt?
  • Van-e elég önkritikája a felvenni kívánt családtagnak, barátnak, ismerősnek, hogy kudarc esetén elismerje, hogy ő a hibás és nem tud megfelelni az elvárt követelményeknek?

Önnek kell eldöntenie, hogy mi mit ér meg.

Szóval a zárókérdés az, hogy megéri-e veszélyeztetni a magánéleti jó viszonyt egy kérdőjeles munkakapcsolat kedvéért?

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
16 hozzászólás
  • Kling Péter 2008. június 24. 10:40

    Gondolom az esetek 95%.ban az utolsó 3 kérdésre nem a válasz, így az alkalmazás csak elméleti lehetőség.

  • Gyurka András 2008. június 24. 11:44

    15 éves tapasztalat több száz cégnél az, hogy eddig 1-2 eset volt, ahol nem volt zavaró. Az igazi zavaró tényező az, hogy a rokonsági összejöveteleken, vagy a rokon szüleivel, akik a vezetőnek is rokona, nehéz dülőre jutni.

  • Péchy Imre 2008. június 24. 11:06

    Én még nem láttam olyan esetet amikor ez szerencsés, vagy jó megoldás lett volna. Egy külsős lehet, hogy első ránézésre drágább, de a végső mérlegnél mindig olcsóbb lesz.

  • Nagy Eszter 2008. június 24. 12:16

    Mint munkaadó nincs tapasztlatom az ilyen dolgokban, viszont láttam férjet feleséggel sikeresen irányítani céget. Nem is egy ilyen esettel találkoztam már. Úgyszintén előfordzl már velem, hogy együtt dolgoztam alkalmazottként a párommal és semmilyen negatív hatással nem volt az ithoni kapcsolatunkra és a munkahelyen is jó tudtunk teljesíteni. Szóval marad az, hogy embere válogatja… van akinek bejön van akinek nem.

  • Gábor 2008. június 24. 11:18

    Ezt a saját bőrömön érzem. A cég, ahol dolgozom, 3 részlegből áll. Az egyiket a Főnök felesége vezeti, aki nem egy vezető típus, Önálló döntésre nem nagyon képes. A saját nővére a beosztottja, és a túlzott megfelelési kényszerből őt is hajtja, mint a többieket, de attól nehéz nem zokon venni, aki a saját rokona. Ráadásúl az mberekben nincs „cégüzemmód” és „otthon üzemmód”. Mindenki hazaviszi a vállalati hangulatot, és ha ott nincsenek rendben a dolgok, akkor otthon sem lesznek.

  • Nagy Ágnes Zsófia 2008. június 24. 11:35

    Egyetértek maximálisan, hogy nem járható út az esetek többségében, és visszatérnék egy kicsit az ismerős/barát alkalmazására. Mert ebből is van elég szép példa (nem csak a családtagok produkálnak hajmeresztő példákat sajnos)….és még mindig nem tanulnak belőle, sőt. Még a nagyobb cégeknél (multiknál) is megy a bratyizás, és az kerül sok esetben komolyabb pozicióba, aki ismerős/barát és nem az, aki alkalmas lenne rá, vagy sokkal alkalmasabb, mint a barát/ismerős….és ez demotiválja az összes ottlévő jól teljesítő embert. Sőt, ahogy Tamás mondta, még meg is állíthatja az illető az osztály vagy az egész cég fejlődését, azzal, hogy korlátozza az alatta lévőket, akik esetleg teljesítenének…szóval siralmas. Reméljük, egyszer belátják a magyarországi cégek is, hogy versenyhelyzetben tényleg csak a teljesítmény számít és ahhoz teljesítő emberekre van szükség és nincs pardon (de itthon még mindig nincs ilyen szintű versenyhelyzet ahogy elnézem, vagy csak nem akarjuk tudomásul venni).

  • Kovács Lajos 2008. június 24. 15:30

    Kedves Tamás

    Én igazán nem tudok hozzászolni,hiszen csak 27 éve csináljuk a feleségemmel a céget.Nos mit is írjak? Volt idő amikor a feleségemnek egész más elképzelése volt a vállalkozásról mint nekem./az Õ szülei kisiparosok voltak,így tiltakozott minden porcikája a maszekság ellen./A fiam is dolgozott a cégben ami azóta kft lett.Eleinte nehéz volt napi 24 órát valakivel együtt lenni még ha szereti is az ember.Ezt szokni kell./érdemes a nyugdíjba vonulóknál látni mit veszekednek össze amíg meg nem szokják az új helyzetet./Nos a fiam ma már nem dolgozik velünk/tanul/.A nejemmel bár vannak viták igaz csak szakmai és általában le is tudjuk tenni a munka végeztével.Tudni kell,hogy ezt gyakorolni kell,türelem, tolarencia kell hozzá.Hál istennek bennünk megvolt,és mégegy nagyon fontos tulajdonság:az egymás feltétlen maximális becsülése,és tisztelése.Ritka dolog ez sajnos.Nálunk a 30 évi házasság alatt nem hangzott el olyan,hogy te hülye vagy.A tapasztalat az,hogy kevés olyan okos asszony van mint az én feleségem.A baj az,hogy egy vállalkozásnál nemcsak a cégnek de a vezetőinek is nőnie kell gondolkodásban.Ha az egyik házastárs növekszik gondolkodásban,menedzselési gndolkodásban stb és a másik nem az óhatatlanul feszültséget szül.A másik nagy gond a családtag.Sajnos nálunk is volt olyan,hogy a tulajdon édesapám azt mondta,hogy nektek könnyü ti vállalkozók vagytok,én meg bérből élek.A sógorom is addig lenézett,hogy Ö diplomás míg többet nem kerestünk mint Ök.amint ez az arány megváltozott voltunk minden csak uriemberek nem.Tanulság:Rokont,barátot, ismerőst nem veszünk fel.Lehetőleg még a család nem legközvetlenebb tagjait kivéve/akik a pénzt előteremtik/sem beszélünk pénzről.

  • Chi*** Csapó Ida 2008. június 24. 16:31

    Családi vállalkozás – ez önálló és külön téma, és valóban komoly odafigyelést, mitöbb: igazán érett személyiségeket igényel.

    VISZONT egyáltalán nem lehet általánosítani.

    Évek óta vállalkozónőkkel dolgozom – projektjeinkben képzéseket, tanácsadásokat szerveztünk nekik. És ugyanitt a feleség-effektus volt emelgetve, de női körökben a nők elmesélik az itt leírtak ellenkezőjét. Amikor is egy 50 körüli nő, aki abszolút a motorja és háttere is volt a vállalkozásnak, hogyan kerül egyszercsak lapátra (fiatalabb nő megjelenésével pl. a láthatáron – minő giccses ramona-regény, ugyebár… csakhogy lehet vérvalóság is).
    Bár elnézés lett kérve, de azért figyelni kell arra, hogy egyik nem rovására se menjen a példa – mondjuk, abszolút érthető, hogy férfi szakíró tollából férfi példa jön elő 🙂

    Nekem sok jó tapasztalatom van családtagokkal való együtt dolgozásban, és itt jelezném azt, hogy ennek is sokféle vetülete van. Egyes kutatások szerint pl. apa-fia verzió a legrázósabb, mert többnyire nehéz a rivalizációs, teljesítménykényszeres csapdákat elkerülni. Az apák a lányaikkal könnyebben dolgoznak együtt, az anyák a lányaikkal meg még inkább (nálam is az utóbbi eset áll fenn egyébként).

    Köszönet egyébként a nagyon érdekes írásáért 🙂

    (csapó) Ida ***

  • Chi*** Csapó Ida 2008. június 24. 16:38

    A szerepeket, a pozíciókat nagyon fontos tisztán tartani – még ennyit írnék az előző hozzászólásomhoz kiegészítésképpen.

    Nekem volt – van :-)) -, olyan barátnői, munkakapcsolatom, amit úgy tudtunk megmenteni, hogy egy idő után rájöttem, nem tudom, kivel is beszélek éppen. Innentől kezdve, amikor váltás történt a szóbeli kommunikációban, szó szerint kimondtuk, hogy most ki beszél(get) éppen kivel.

    Példa:

    Most ezt úgy mondom neked mint projektvezető a helyi szervezőnek.

    Most ezt mint elnök mondom neked az elnökségi tagnak.

    Ezt ugye a barátnődnek mondod? – kérdeztem, amikor például az anyagiakra történt panaszkodás, mert hogy én nem tudtam ezt megoldani, de ha munkaadói pozícióban voltam épp jelen, ő meg mint alvállalkozó, akkor igencsak megzavart, hogy nem tudok mit kezdeni a másik nő anyagi gondjaival. Aki történetesen a barátnőm is volt 🙂
    De barátnőként meg tudtam hallgatni…

    Szóval szerintem érdemes a kapcsolatok jövője miatt ezt a hozzáállást gyakorolni – nekem, nekünk a környezetemben bejött. Ritkán, de néha mondom a lányomnak, hogy ezt most mint az jóanyád mondom neked – de ilyenkor gyakran még a helyzetet is megváltoztattuk (pl. együtt ebédelünk, és nem munkamegbeszélést tartunk, vagy számítógépnél költségvetést tárgyalunk épp).

    Remélem, hogy érthető, amit „nyökögni” próbálok – váljék kinek-knek hasznára :-))

  • Kelkó Tamás 2008. június 24. 17:21

    Kedves Ida!

    Kizárólag azért szerepelt „vállalkozó feleség-es” példa, mert én a munkám során 25:1 arányban ezzel találkoztam, de cseppet sem gondolom, hogy ez az általános arány (szerencsére vannak hölgy ügyfeleim is).

    Mivel Te főleg hölgy vállalkozókkal foglalkozol, gondolom ez az arány nálad pont a fordítottja, így mindegyikünk blogja jól kiegészíti egymást. 😉

    Tudom, hogy ez érzékeny téma, ezért is foglalkozom vele, mert rosszul kezelve sajnos óriási érzelmi és anyagi veszteségeket képes okozni.

  • Kata 2008. június 24. 19:31

    Üdv,

    két példa:
    a szüleim 40 éven át együtt dolgoztam, váltva a munkahelyeket, de ha az egyik ment- ment a másik is… végü is még mindig együtt élnek, most 81 és 69 évesek… mondjuk ugy megvannak… a szereposztás sosem változott, titkárnő főnök, otthon is….

    Mint vállalkozó gyorsan kirugdostam a családtagokat- ugy gondolták, nekik nem kell úgy és annyit dolgozni mint másoknak, mert én vagyok a sógor, koma, stb… igy ma már kizárólag „idegenekkel” dolgozom, nagyon jó a légkör- bátran megmondhatom, ami nyomja a csőröm, nincs sértődés..

  • Kapeller Anikó 2008. június 24. 21:15

    Akkor szívesebben alkalmaznék családtagot, barátot egy feladatra, mint egy idegent, ha tudnám, hogy az illető ért a feladathoz. Ugyanis jobb a motiváció, hiszen pontosan tudja: miért dolgozunk.

    Semmiképp nem alkalmaznék családtagot, barátot azért, mert nincs munkahelye. Kivéve, ha ennek nem hozzáértés, hozzáállás oka van – gondoljunk bátran a privatizációs helyzetekre, mikor sok ember azért lett munkanélküli, mert az új tulajdonost nem érdekelte, hogyan teljesít aki ott van, csak az: olyan legyen ott, akit ő vitt oda.

    Ez is egy súlyos hiba szerintem. Sok privatizált cég ment tönkre attól, hogy nem a meglévő gárdát bírta rá a közös, eredményes munkára.

  • Tényi Renáta 2008. június 26. 01:21

    Láttam már ilyet is – olyat is.
    Saját cégemben is.

    Mégis azt vallom, nehéz családtagokkal, barátokkal egy eredmény és profitorientált céget vezetni úgy, hogy ők ott a vezetővel nem egyenrangúak a felelősségben.

    Legfrissebb példa: ügyfelemnél láttam. 3-an gyermekkori barátok, ebből ketten egyenrangú felelősséggel dolgoznak a cégben, a harmadik pedig mint „szegény én” esetlenül mindig rájuk tapadt és alkamazottként a legjobb sorsa neki volt.

    Idén egy nagy megrendelőjük kiesett, voltak anyagi gondjaik is ám a 3.ik barát, nem vállalta a helyzetet, követelte a szép fizetését, a juttatásokat továbbra is. Miután a két vezető ezen többször átértékelődött, megváltak tőle és azóta sokkal sikeresebbek, nyugodtabbak. Találtak helyette sokkal képzettebb és motiváltabb „idegen” munkaerőt és azóta sem bánják.

    Itt van a titok elásva: Vajon igazi barát-e az, aki kihasznál bennünket? Aki kihasználja a haveri helyzetét? Rokont ugyan nem tudunk váltani, de érdemes a hozzáállásán elgondolkodni.

  • Szabó Miklós György 2008. június 27. 16:42

    Úgy gondolom, hogy a barátok, ismerősök alkalmazása szempontjából meg kell különböztetni kis- és relatíve nagyválallatokat. Biztos vagyok benne, hogy a kisebb vállalatnál nagyobb az erkölcsi felelőssége az együttműködő barátoknak és családtagoknak, ezért jobb az együttműködési hatásfok. Személyes tapasztalatom szerint a nagyra nőtt ( több száz fős ) vállalatok esetében viszont a családtagok és barátok nem tudnak már olyan hatásosan együtt dolgozni, sőt, én is megtapasztaltam egymás komoly meglopását is már. Ha a vezető családtagok nem vér profik és hagyják, a szervezet elkezd kikkesedni, és kölönbözö vezető családtagokhoz húzni, ettől pozícióbeli és anyagi előnyt remélve. Na, itt el is kezdődik a vállalat szétesése.

  • Wolf Gábor 2008. július 2. 09:50

    Jó téma!

    A probléma: rokont, barátot [U]sokkal könnyebb felvenni[/U] mint egy kintről hozott embert – de [U]sokkal nehezebb kirúgni[/U] is.

  • Goranga 2008. október 10. 10:21

    Az a tapasztalatom, hogy az üzletben nem létezik barátság, rokonság, és ha mégis belevisszük ezeket az érzelmeket, csak probléma származik belőle. Valamelyik fél visszaél a helyzettel. Szerintem jobb az „idegen”, ha pedig ellenségeskedés van, a rokon ugyanúgy képes ártani, mint az idegen. Vagy még jobban, mert isneri a gyengéinket, és esetleg még többet is tud…

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!