Örök dilemma a fenti kérdés. Szinte nem fordul elő olyan beszélgetés vagy előadás, ahol ez ne kerülne szóba. Különösen kezdő vállalkozók esetén kardinális kérdés, mert óriási a kísértés, hogy családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel vegye körül magát a cégében.
Közben elég meredek sztorikat hallok. Volt olyan, hogy mindössze fél év közös munka után egy néhány fős szállítmányozó vállalkozás tulajdonosát a saját bátyja lopta meg kb. 1,5 millió forinttal, és azóta sem látták őt.
A másik gyakori eset a „tulajdonos feleség” effektus (itt elnézést kérek a hölgyektől, akire nem vonatkozik, ne vegye magára). Arról van szó, amikor egyértelműen a férj a vállalkozás motorja, a felesége viszont sem emberileg, sem szakmailag meg sem közelíti az ő szintjét, viszont a hatalomban ugyanolyan jogokat követel magának. Beleszól mindenbe, teljesen feleslegesen ugráltatja a munkatársakat csak azért, hogy megmutassa ki az úr a háznál, és hogy ő is olyan fontos ember, mint a férje.
Ha a férj meg akarna szabadulni tőle, az akkora kalamajkával járna, hogy nemcsak a családi béke, hanem lehet a vállalkozásuk is rámenne. Így jobb a békesség alapon inkább eltűri és a színfalak mögött megpróbálja ápolni megalázott munkatársai lelkét…Szintén gyakori eset sajnos, amikor beindul a cég, hihetetlen tempóval növekszik, majd egyszer csak a növekedés lassul, esetleg meg is torpan. Egy külső szemlélő szinte percek alatt deríti ki, hogy egy adott részleg vezetője miatt van a megtorpanás, mert túlnőtte őt a munkaköre, a feladatai és képtelen tartani a cég többi részével a tempót.
Ez még önmagában nem kezelhetetlen probléma egészen addig, amíg ki nem derül, hogy az illető a tulajdonos unokatestvére és így esélytelen, hogy lecseréljék egy alkalmasabb emberre. Van olyan cég, ahol a teljes menedzsment rokon és ismerős, és mindenkin túlnőtt a munkaköre, a feladatai. Ilyenkor beindul a „fejétől bűzlik a hal” effektus, az az a farkától kezdik el pucolni a csapatot.
Szóval rengeteg rossz, sőt egyenesen katasztrofális tapasztalat létezik az emberek fejében a rokonok, barátok, ismerősök alkalmazása terén, ezért sokaktól hallom, hogy velük aztán soha!
Ez is egy megoldás, azonban tudni kell, hogy sok ma már komoly vállalat nem élte volna túl a kezdeti nehézségeket, ha nem alkalmaznak rokonokat, barátokat, ismerősöket, tehát kár lenne ilyen szélsőségesen elintézni a dolgot. A problémát nem lehet egy kategórikus NEM-el vagy IGEN-el elintézni. Ennél azért kifinomultabb megközelítés szükséges.
Mégis mi lehet egy jó kompromisszumos megoldás?
Úgy találtam, hogy ha az illető felvételénél feltesz önmagának egy-két kérdést és megfelelő a válasz, akkor nyugodtan felveheti az adott családtagot, barátot, ismerőst. A kérdés pedig így szól:
- Ha a felvett rokon, barát, ismerős nem váltja be a hozzá fűzött reményeket és meg kell válni tőle, akkor a személyes kapcsolat kárát látja-e ennek?
- Megmarad-e a barátság, a jó rokoni kapcsolat, ha kirúgja cégéből az illetőt?
- Van-e elég önkritikája a felvenni kívánt családtagnak, barátnak, ismerősnek, hogy kudarc esetén elismerje, hogy ő a hibás és nem tud megfelelni az elvárt követelményeknek?
Önnek kell eldöntenie, hogy mi mit ér meg.
Szóval a zárókérdés az, hogy megéri-e veszélyeztetni a magánéleti jó viszonyt egy kérdőjeles munkakapcsolat kedvéért?
Gondolom az esetek 95%.ban az utolsó 3 kérdésre nem a válasz, így az alkalmazás csak elméleti lehetőség.