Legutolsó blogbejegyzésem jubileumi volt, ez ugyanis a 100., bizony az elsőt 2008 januárjában, még a jó öreg válság előtt írtam. Ennek örömére megosztok egy féltve őrzött titkot a tanácsadókról, amely komoly tanulsággal szolgálhat minden vezető számára.
Féltve őrzött titok, ugyanis a tanácsadók ennek köszönhetik bevételeik kb. 2/3-át, azaz kedves olvasó, amennyiben céged vett már igénybe tanácsadói szolgáltatást, könnyen lehet, hogy felesleges volt! Ennek az információnak emellett azért van korrekt helye egy személyzeti témákkal foglalkozó blogban, mert rendkívül sok köze van munkatársaid motiválásához, motiváltságához…
Nem másról van itt szó, mint amit már Jézus is megjegyzett a tanítványainak:
"Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az Ő hazájában." (Lk. 4,24)
Az elmúlt 12 év szervezetfejlesztési, cégátvilágítási projektjeinél megfigyeltem, hogy mennyire nem kommunikálnak a vezetők beosztottaikkal, és mennyire nem hallgatnak rájuk! Nem egy olyan cég volt ugyanis, ahol a javaslataim 75%-át valójában a megkérdezett munkatársak mondták. A cégvezető meg bólogatva helyeselt, hogy mennyire megérte nekünk megbízást adni, mert olyan sok jó ötletet kapott, hogy ezektől cége szárnyalni fog. Mivel szerintem egy tanácsadó dolga, ha kell a nyers őszinteség, én bizony elárultam neki az igazságot, hogy a legjobb ötleteket a saját beosztottai mondták, és már neki is mondják évek óta, amikor egyáltalán szóba áll velük!?
Persze nem akarta elhinni, majd elkezdtük a javaslatainkat sorra venni úgy, hogy azt is megmondtam, ki, mit és mikor mondott már neki. Először hitetlenkedve hallgatta, majd az ötödiknél elkezdett neki derengeni valami, és a fejéhez kapott, hogy be kell ismernie, ez így van.
Ezt a jelenséget "belső vakságnak" hívják és meglepő összefüggésben van a munkatársak motiváltságával! Van ugyanis egy jól látható összefüggés a között, hogy mennyire tekinti egy vezető partnernek a beosztottait, és azok mennyire motiváltak, lelkesek. Amikor egy vezető ugyanis partnernek tekinti őket, akkor fontos döntések előtt kikéri a véleményüket, amivel a fontosság érzését adja meg nekik, viszont mégsem várják el, hogy 100%-ig elfogadja, amit javasolnak.
Sokan ezt összekeverik a demokráciával, vagy netán az anarchiával, miközben arról van szó, hogy egy jó vezető döntései előtt alaposan tájékozódik, minden lehetséges információt begyűjt, hogy a lehető legjobb döntést tudja meghozni az adott témában. Emellett még a beosztottai is motiváltabbak lesznek, arról nem is beszélve, hogy nagyon jó ötleteket, meglátásokat mondhatnak (egyébként sok használhatatlan és rossz mellett), hiszen munkatársai olyan részletekre is rálátással rendelkeznek, amire egy vezető már nem, és így a végén még tanácsadókra is kevesebbet kell költeni.
Ennek ellenére de sokszor hallom a cégátvilágításaim során:
"Ott fent a főnök a mi megkérdezésünk nélkül hoz olyan döntéseket, amelyek a mi bőrünkre mennek ki, és a munkánkat nemhogy könnyebbé, hanem egyenesen nehezebbé teszik!"
Erre is van egy jó szakkifejezés, "vízfej effektusnak" hívják ezt a jelenséget és az idézetből jól érezhető, hogy mennyire demotiváló. Közben magának a csapatmunkának is fontos része, hogy a csapat be legyen dolgokba avatva (hiszen e nélkül miért dolgoznának együtt közös célokért, és miért bíznának meg egymásban feltétlenül?), viszont a végső döntést vita nélkül a csapat vezetőjének kell meghoznia, hiszen övé a felelősség!
Sajnos általánosságban igaz, hogy a tanácsadói szakmai részben a politika miatt veszített szakmai presztizséből. Szerintem nem igaz az, hogy a tanácsadók 2/3-a ebből él, és a javaslatok kapcsán a 75% sem lehet általános.
Szerintem ezek a dolgok a tanácsadási piac egy bizonyos szegmensére lehetnek igazak, a magam részéről csak cáfolni tudom az ezzel kapcsolatosan leírtakat, de az írást vitaképesnek tartom.
Külön tetszett a Bibliai idézett, ***** érte.