Szörnyű igazság: miből élnek a tanácsadók?

Szörnyű igazság: miből élnek a tanácsadók?

Szörnyű igazság: miből élnek a tanácsadók? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

Legutolsó blogbejegyzésem jubileumi volt, ez ugyanis a 100., bizony az elsőt 2008 januárjában, még a jó öreg válság előtt írtam. Ennek örömére megosztok egy féltve őrzött titkot a tanácsadókról, amely komoly tanulsággal szolgálhat minden vezető számára.

Féltve őrzött titok, ugyanis a tanácsadók ennek köszönhetik bevételeik kb. 2/3-át, azaz kedves olvasó, amennyiben céged vett már igénybe tanácsadói szolgáltatást, könnyen lehet, hogy felesleges volt! Ennek az információnak emellett azért van korrekt helye egy személyzeti témákkal foglalkozó blogban, mert rendkívül sok köze van munkatársaid motiválásához, motiváltságához…

Nem másról van itt szó, mint amit már Jézus is megjegyzett a tanítványainak:

"Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az Ő hazájában." (Lk. 4,24)

Az elmúlt 12 év szervezetfejlesztési, cégátvilágítási projektjeinél megfigyeltem, hogy mennyire nem kommunikálnak a vezetők beosztottaikkal, és mennyire nem hallgatnak rájuk! Nem egy olyan cég volt ugyanis, ahol a javaslataim 75%-át valójában a megkérdezett munkatársak mondták. A cégvezető meg bólogatva helyeselt, hogy mennyire megérte nekünk megbízást adni, mert olyan sok jó ötletet kapott, hogy ezektől cége szárnyalni fog. Mivel szerintem egy tanácsadó dolga, ha kell a nyers őszinteség, én bizony elárultam neki az igazságot, hogy a legjobb ötleteket a saját beosztottai mondták, és már neki is mondják évek óta, amikor egyáltalán szóba áll velük!?

Persze nem akarta elhinni, majd elkezdtük a javaslatainkat sorra venni úgy, hogy azt is megmondtam, ki, mit és mikor mondott már neki. Először hitetlenkedve hallgatta, majd az ötödiknél elkezdett neki derengeni valami, és a fejéhez kapott, hogy be kell ismernie, ez így van.

Ezt a jelenséget "belső vakságnak" hívják és meglepő összefüggésben van a munkatársak motiváltságával! Van ugyanis egy jól látható összefüggés a között, hogy mennyire tekinti egy vezető partnernek a beosztottait, és azok mennyire motiváltak, lelkesek. Amikor egy vezető ugyanis partnernek tekinti őket, akkor fontos döntések előtt kikéri a véleményüket, amivel a fontosság érzését adja meg nekik, viszont mégsem várják el, hogy 100%-ig elfogadja, amit javasolnak.

Sokan ezt összekeverik a demokráciával, vagy netán az anarchiával, miközben arról van szó, hogy egy jó vezető döntései előtt alaposan tájékozódik, minden lehetséges információt begyűjt, hogy a lehető legjobb döntést tudja meghozni az adott témában. Emellett még a beosztottai is motiváltabbak lesznek, arról nem is beszélve, hogy nagyon jó ötleteket, meglátásokat mondhatnak (egyébként sok használhatatlan és rossz mellett), hiszen munkatársai olyan részletekre is rálátással rendelkeznek, amire egy vezető már nem, és így  a végén még tanácsadókra is kevesebbet kell költeni.

Ennek ellenére de sokszor hallom a cégátvilágításaim során:

"Ott fent a főnök a mi megkérdezésünk nélkül hoz olyan döntéseket, amelyek a mi bőrünkre mennek ki, és a munkánkat nemhogy könnyebbé, hanem egyenesen nehezebbé teszik!"

Erre is van egy jó szakkifejezés, "vízfej effektusnak" hívják ezt a jelenséget és az idézetből jól érezhető, hogy mennyire demotiváló. Közben magának a csapatmunkának is fontos része, hogy a csapat be legyen dolgokba avatva (hiszen e nélkül miért dolgoznának együtt közös célokért, és miért bíznának meg egymásban feltétlenül?), viszont a végső döntést vita nélkül a csapat vezetőjének kell meghoznia, hiszen övé a felelősség!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
17 hozzászólás
  • Máriás Attila | www.munkaugyiblog.hu 2010. november 4. 11:54

    Sajnos általánosságban igaz, hogy a tanácsadói szakmai részben a politika miatt veszített szakmai presztizséből. Szerintem nem igaz az, hogy a tanácsadók 2/3-a ebből él, és a javaslatok kapcsán a 75% sem lehet általános.

    Szerintem ezek a dolgok a tanácsadási piac egy bizonyos szegmensére lehetnek igazak, a magam részéről csak cáfolni tudom az ezzel kapcsolatosan leírtakat, de az írást vitaképesnek tartom.

    Külön tetszett a Bibliai idézett, ***** érte.

    • Kelkó Tamás 2010. november 4. 12:20

      Kedves Attila!

      Ahogy írtam, a tapasztalat személyes praxisomból ered, szervezetfejlesztés, cégek hr alapú átvilágítása során, főleg ezekre igaz, amit írtam, és ahogy írtam a 75% egy egyedi eset volt.

      Viszont nem volt olyan cég, ahol legalább 25%-ban ne értettem volna egyet a munkatársak olyan elképzeléseivel, meglátásaival, javaslataival, ami a vezetőjüknél süket fülekre talált. Szóval ez a 25% és 75% a két határérték.

      Üdv, Tamás

  • Trepper Endre 2010. november 4. 12:15

    Kedves Tamás!

    Teljes mértékben egyetértek. Munkahelyeimen – függetlenül a közismert tapasztalataimtól, szakmai elismertségemtől – mindig is nekem kellett bizonygatnom hozzáértésemet, igazamat. Sosem fordult elő az, hogy az igazolás kényszere a feletteseimnél bármikor is jelentkezett volna. Pedig az élet jó néhányszor bizonyította, hogy amit javasoltam, amire figyelmeztettem a menedzsmetet, az beigazolódik. És gyakran még kellemetlen helyzetbe is kerül emiatt az olyan beosztott, akinek rendszeresen igaza van.
    Legtöbbször mégsem hisznek a beosztottaknak a feletteseik. Valami nagyon félrecsúszott ebben az országban az utóbbi 20 évben. Dugig telt az üzleti világ önmagukat minden alapot nélkülözően tévedhetetlennek hívő vezetővel, akiket magukon kívül alig érdekel más.
    Üdvözlettel:

    Endre

  • Lipták János 2010. november 4. 12:33

    Egyetértek a cikkel.

    A volt munkahelyemen rendszerszervezőként dolgoztam. A rendszerszervezők első parancsolata (legalábbis az iskolában így tanították), hogy minél előbb kiabáljanak, ha látják, hogy a projekt bukni fog. Az összes módszertan ezért van kitalálva (lásd még evaluation). Én kiabáltam. Azt mondták, hogy aki biciklivel jár be a munkahelyre, az biztos nem tudja ezt megítélni, és én különben sem úgy nézek ki mint aki okos (?). A projekt bukott. Meg a következő is – de akkora engem eltakarítottak. Most újabb projekt indul – vajon sikerülni fog-e?

    De ennek sajnos nem tudok kárörülni – mert ez nem azoknak a bőrére megy akik döntenek az ügyben, a befektető meg úgy látszik nem látja, hogy hol folyik el a pénze.

  • Török József 2010. november 4. 12:42

    Kedves Tamás!

    Azt gondolom, nem a százalékok helyességében rejlik a mondanivalód.
    Sokkal inkább arra világít rá, hogy egy szervezetben milyen problémákat okoz a nem megfelelő kommunikáció.
    Én is tapasztaltam már, amikor a tanácsaim alapján kideerült, hogy egy dolgozó jó irányba akarta tolni a szekeret.
    Annak a dolgozónak megnőtt a főnök előtt a presztizse.
    Sajnos azonban ez csak ideig, óráig tart.
    Időnként szükség van külső megerősítésre.
    Ezért is fontosak a tanácsadók.
    Az is igaz, hogy amióta mindenki tanácsadónak, meg szakértőnek nevezi magát, sokat devalválódott a tanácsadó fogalma.
    Persze ahol bevált a tanácsadó ténykedése, ott jó ideig nem kérdés, hogy szükség volt-e rá.

    A kérdés csupán az, hogy mikor kell legközelebb elhívni. Itt azonban már komoly gondok vannak az ügyfelek fejében.

    A tanácsadó szerintem az a személy, aki jobban ért az adott probléma megoldásához, a hatékonyságnöveléshez, az eredmények fokozásához, mint Te magad.

    Gratulálok a 100. bejegyzésedhez.
    Kedvet csináltál a többi bejegyzés elolvasásához is.

    Nekem tetszett a cikked. Nem baj, hogy a címe kicsit túlzó, a lényeg, hogy figyelemfelkeltő és ezért elolvassák.

    Üdv: Török J.

  • Giuseppe 2010. november 4. 13:11

    Gratula a 100. bejegyzéshez. Ez szép szám. Ha már a bibliai idők kerültek szóba, ez után mint egy 1700 évvel élt valamikor Franciaországban egy Marie-Anne Adelaide Lenormand kisasszony, aki tanácsadó volt az akkori időkben, s ma már a tudományosság magasából “lenézett” kártyáiból adta tanácsait, amik akkor eléggé a helyükön voltak, s fel is jegyeztettek. A néhány fős napóleoni “cégvezetés” a saját “szobáin” kívül biztosított neki egy asztalt. A fontosabb döntések előtt mindig kikérték a szünetekben a véleményét, s ezt úgy fektették a “vezetés” elé, mint Mari-Anne kisasszony ezt és ezt gondolja a erről a dologról, és pont, majd becsukódtak újra az ajtók. Nem csak ezt a véleményt vették figyelembe, de a figyelembe veendő tételek között egyenrangúként szerepelt. S asszem hasonló ma is a tanácsadók szerepe. Az ő véleményük is szerepel a döntéseket előkészítő vélemények listáján. De, mi van akkor, ha csak az ő véleményük szerepel ott? Hol van ekkor a vezetés…?

  • Kapeller Anikó – NessieGraf 2010. november 4. 14:31

    Ismét egy élményszámba menő bejegyzés. 🙂 Remélem, cégvezetők tömegei olvassák. Rájuk fér!

  • Bővíz László – JUEX 2010. november 4. 17:59

    Dehogy olvassák 🙂
    Épp ők? Nekik nincs rá szükségük.

    Szerencsére én egy olyan cégnél dolgozom, ahová nem nagyon hívnak tanácsadót, és a csapat ötleteit valósítják meg folyamatosan.

  • Polló László 2010. november 4. 18:55

    Még egy tanácsadói titok: nem azért olyan okos a tanácsadó, mert zseni, hanem azért, mert már annyi elrontott és mi több, még néhány jól menő céget is látott az egyetlen cégben évtizedek óta ücsörgő főnökkel szemben. Nekem egyébként még rosszabb a tapasztalatom: 80%-a az ötleteknek érkezik a beosztott munkatársaktól. Ezekkel nemcsak az a baj, amit Tamás említ, hanem az, hogy egy kis fésülésre, átalakításra szorulnak, hiszen egy beosztott nézőpontja soha nem azonos a főnökével. Ezt a főnök simán megtehetné, és ilyen akciók után tűzbe mennének érte a munkatársai. Csak ekkor meg kellene őket dicsérni, az az annyira nem macsó, hogy arról szó sem lehet. 🙁
    Ja, én is gratulálok a 100. blog bejegyzéshez!

    • Kelkó Tamás 2010. november 4. 21:14

      Köszi Laci, ez “az annyira nem macsó” nagyon fején találta a szöget! 🙂

  • Gyuró János István 2010. november 4. 23:05

    Tamás! Gratulálok a 100. bejegyzéshez!!! Van/volt szerencsém majd mindet olvasni.

    Egy kérdés: után követéssel (értem ez alatt, hogy a tanácsadás után visszamenni, rákérdezni, hogy akkor mi is jött ki a dologból konkrétan?) lehetne javítani a számokon, eredményeken, s leginkább a vezetők hozzáállásán?
    Tudom, hogy korábban írtál a szemlélet fontosságáról és ez a bejegyzés méltó társa a korábbinak, ezért is kérdezem, hogy segítség lehet-e az után követés?

    • Kelkó Tamás 2010. november 4. 23:22

      Köszönöm, sokat dolgoztam vele.

      Alapvetően már a szembesítés elég sokkszerű ahhoz, hogy az illetékes vezető ránézzen, mennyire nem beszélnek hülyeségeket az emberei, és az értelmesebbje változtat is, jobban odafigyel rájuk, jobban bevonja őket a döntéshozatalba.

      Akinek ez nem elég, annak inkább egy coach-ra van szüksége (ha tényleg komolyan gondolja a változtatást), aki a nyakára jár, és amikor éppen a régi berögzöttsége szerint cselekedne, akkor “na itt álljunk meg…” és ügyes kérdésekkel igyekszik rávezetni, mit is kellene ehelyett csinálni.

    • Zold Gyorgy 2010. november 6. 17:11

      Kedves Tamas, kedves Istvan,

      Amit felvetsz, arra tobbfele gyakorlat letezik:

      – az egyik megoldas valoban az utokovetes, coachinggal
      – egy masik megoldas ( ez zommel valsagszeru helyzetekben jellemzo ), egy valsag-kezelo-vezeto ( valsag menedzser ), ideiglenesen ‘befeszkeli’ ( nesting ) magat a ceg adott poziciojaba, azaz, atveszi, vagy szorosan reszt vesz az adott terulet vezeteseben. A kuldetese addig szokott tartani, amig a folyamatok bizonyos kituzott ertekeket produkalja. Ekozben ‘sajat kepere’ ( elfogadott elkepzelesek ) alakitja az adott terulet mukodeset, ehhez hozzasimitja a munkatarsak mukodeset, mukodteteset. Ez a vezetes tortenhet coachinggal, vagy a vezeto lecserelesevel ( interim menedzsment ).

      Ez azert izgalmas teme, mert ilyenkor a tanacsado vallalhat garanciat arra amit tesz, ( sikerdij tuzheto ki ) hiszen van lehetosege a megvalosulas jobb befolyasolasara.
      Az aktiv kozremukodes hianyaban, mindaz amit egy tanacsado megfogalmaz, akar irott malaszt is maradhat. ( Ilyenkor szoktak azt mondani, hogy “nem volt hatasos az amit a tanacsado elkepzelt” ).
      Persze, ekkor is ketton all a vasar : a belepo tanacsadotol is, illetve az ot befogado megbizo egyuttmukodesi keszsegetol es bizalmatol fugg a siker.

      Udvozlettel
      Zold Gyorgy

  • Dr. Pintér István 2010. november 5. 10:26

    Kedves Tamás!
    Ez a cikked a leglényegesebben közé való. Nagyon sok cégnél azt a dolgozót, aki sokszor igazat szól, a fönök rendszerint kiutálja. Ez ugyanis bántja az önérzetét, mivel azt hiszi, hogy így a tekintélye csorbát szenved. Én is mint egyszerű dolgozó figyelmeztettem a főnökömet arra, hogy egyes projektek így el fognak bukni. Javasoltam mit kell tenni ennek elkerülésére. Az eredmény az lett, hogy minden módon igyekezett lehetelenné tenni. Így abbahagytam a javaslatok benyújtását. Sajnos azóta még több projektbe buktak bele. Végül a fönök otthagyta a céget.
    Egy külső tanácsadót, nem lehet kiutálni, ő ugyanis nem rongálja a fönök egóját. Ezért mindenképpen szükség van külső tanácsadókra, mint a bibliai idézet is mutatja, még ha zömében a dolgozóktól begyűjtött információt is szolgáltatják.

    .

  • Zold Gyorgy 2010. november 6. 16:56

    Kedves Tamas,

    A valsag egyik pozitivuma, hogy a termeszet feladatat elvegzi : szelektal ( ezt mindannyian tudjuk ).
    Azok a KKV-k amelyek talpon maradtak, zommel tehetseges vezetokkel rendelkeznek. Koztuk sokan felismerik sajat korlataikat, igy elfogadjak a facilitatorok ( tanacsadok ) kozremukodeset.

    Nezetem szerint, a tanacsadonak (altalaban) nem feladata vadonatuj dolgokat kitalalni, hanem az, hogy rendszerszemleletevel ‘csatornazza’, kiaknazza, terelje az adott vallalkozasban meglevo potencialt. – Ide tartozik az a 75%, amit a cikkben emlitettel. –
    Illetve, ha ‘lyukak’ vannak az epitmenyben ( a ceg valamilyen ertelemben vett szerkezeteben ), akkor ezeket felismerje, ramutasson, megoldasokat dolgozzon ki a hezagok potlasara ( a megbizoval kozosen ).
    Ezzel, egesszen biztosan nem meritettuk ki a tanacsado feladatait, csak bizonyos szeletere neztunk ra.
    Masreszt az is kozhely, hogy sok esetben a tanacsado, a meglevo ( neha latens ) velemenyek, elkepzelesek, dontesek -elfogulatlan, szakertoi szemmel valo – ellenorzesere, igazolasara szukseges.

    Udvozlettel
    Zold Gyorgy

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!