A minap egy ismerősöm feldobta (meg egy cikk is született róla az USA-ban), hogy mi szükség van egyáltalán fejvadászokra? Hiszen a legjobb munkavállalók annyira jók, hogy őket már ismerik és kézen közön elkelnek, így a fejvadászokat biztosan kikerülik a legjobb jelöltek!
Meg kell mondjam van ráció a dologban, és biztos vannak ilyen esetek, főleg amikor egy szűk iparágról van szó, ahol mindenki ismer mindenkit. Azonban, ahogy a humán szakmában megszokott, semmi sem úgy történik, ahogy az józan paraszti, főleg közgazdász és mérnök ésszel megjósolható lenne…
Remek példa rá egy már korábbi cikkemben említett ismerősöm, akivel én is évekig dolgoztam, és kiváló üzletfejlesztési menedzsernek ismertem meg. Képes a nullából, egy árva kis ötletből komplett és nyereséges üzletágat felépíteni, és erre jó pár konkrét példa is volt az életében, mégis amikor álláshirdetésekre pályázott, 180 helyre adta be anyagát, és csak 3 helyre hívták be!!!
Végül pont egy fejvadász cég tanácsadója látta meg benne a fantáziát, és egyik ügyfelüknél kemény nyomásra elérte, hogy legalább találkozzanak vele, és végül fel is vették, és már háromszor léptették elő, röpke 3 év alatt.
Mi a baj a fejvadászokkal?
Az a gondolat, hogy „a jókat úgy is ismerik” azt feltételezi, hogy minden kiválóan dolgozó embert ismer a konkurencia.
Ez biztosan így van?
Tapasztalataim azt mutatják, hogy nem így van, sőt, a kiváló munkavállalók sokszor még a saját cégük felsővezetése számára is teljesen rejtve maradnak, nemhogy a konkurensek számára. Mert ők azok, akik dolgoznak, és:
- nem csinálnak networkinget,
- nem reklámozzák magukat kollégáiknak és feletteseiknek,
- énmárkáról azt sem tudják, hogy mi az, és nem járnak konferenciákra sem,
- sőt még a közösségi médiában (Facebook, LinkedIn) sem pezsegnek.
Gyakran eléggé magányosak, csak a munkájukat végzik, és gyakran más dicsekszik a tollaikkal és más érvényesül a hátukon keresztül…
Akkor mégiscsak szükség van fejvadászokra?
A válaszom határozottan igen, mert ugyan szép elképzelés, hogy az igazán jókat ismeri a szakma és a konkurencia, de csak elméleti elképzelés, a gyakorlat egészen mást mutat.
A fejvadászoknak komoly szerepük van abban, hogy a „nyilvánosság elől” rejtőzködő tehetségeket megtalálják, és segítsenek nekik olyan munkahelyet találni, ahol sokkal jobban megbecsülik őket, ahol nem az önreklámozók érvényesülnek, hanem az, aki jól teljesít.
A munkaadóknak pedig abban segítenek, hogy sokkal szélesebb merítésből tudjanak választani, ráadásul ma már elég gyorsan, mert ez az elvárás.
Azért örülnék, ha pár fejvadász itt kommentben megírná, hogy 2013-ban mi az a plusz, amit a munkaadók számára nyújtani tudnak (ez itt a reklám helye…).
Egyrészt engem még sosem keresett meg fejvadász, másrészt viszont már jó régen készítettem élő rádióműsort az egyik legelső fejvadásszal, a Telkessel. Ő azt állította, hogy aki különösen tehetséges, annak az ő cége biztosan tud segíteni. Megkérdeztem, hogy és ha az illető cigány, akkor hogyan? Hát köpni-nyelni nem tudott. Félbe is szakadt a beszélgetés.
egyébként biztosan vannak csodák, de az ismerőseimtől tudom, hogy ameddig a fejvadász nem mondja meg, hogy melyik cég megbízásából dolgozik, addig már szóba se állnak vele.