Válság, munkatársak, motiváció: mit tehet a vezető?

Válság, munkatársak, motiváció: mit tehet a vezető?

Válság, munkatársak, motiváció: mit tehet a vezető? 150 150 Vállalkozásfejlesztés blog

Nagy kérdés, hogy így válság idején, amikor sok cég számára a puszta túlélés a tét, mégis mivel lehet a munkatársakat motiválni? Mai blogbejegyzésemben ennek járok utána, és fellebbentem a fátylat egy meglepő megoldásról.

Munkatársai számára az egyik legfontosabb motivációs tényező a sikerélmény. Különösen a frontvonalon dolgozók (pl. üzletkötők) számára fontos ez, és akkor a legkönnyebb ügy, amikor a cég fejlődik, amikor a forgalma folyamatosan növekedik. A problémák éppen ezért itt kezdődnek, ugyanis mostanában kevés cég növekedik, sokan éppen 20-30-40%-ot csökkennek.

“Most légy okos Domonkos!” – mondhatná ezt bármelyik ilyen cég vezetője, pedig van megoldás, ugyanis egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy rossz helyzetben lévő cég munkatársai ne legyenek motiváltak.

Motiváció, első tényező

Az első dolog, amit már említettem a sikerélmény. Forgalom visszaesős időszakban ezzel nehéz operálni. Épp nemrég láttam egy cégnél, hogy az ügyvezető azért csökkentett árat és szinte nullszaldóra vitte a céget, hogy az üzletkötőknek könnyebb legyen eladniuk és legyen egy kis sikerélményük. Úgy gondolkodott, hogy ha motivált üzletkötőkkel megy neki a szezonnak, az később bőségesen megtérül cégének. Természetesen előre közölte velük, hogy ezek az árak csak 2 hónapig élnek, és az üzletkötők meg is nyomták a forgalmat. Öröm volt nézni, hogy a válság ellenére hogy belendült a csapat, és mennyire lelkessé váltak a kezdeti sikerek után. Pedig még így is csak a tavalyi forgalom 80%-át érték el, de motiváltak voltak, magas volt a “harci kedvük” és jó pár olyan vevőt hoztak át a konkurenciától, akit korábban évekig nem tudtak.

Motiváció, második tényező

A második dolog motiváció témakörében, amit a legreménytelenebb helyzetben is lehet használni, amikor szinte lehetetlen sikerélményt szerezni, az a remény!

Első hallásra eléggé furcsának tűnik, hogy a remény motivációs tényező, de jusson eszébe, hogy válság van. Ha az égvilágon semmivel sem tudja motiválni munkatársait, akkor még marad a remény. Persze nem arra gondolok, hogy leülnek, sajnáltatják magukat, panaszkodnak és a végén kijelentik, hogy: “de azért reménykedjünk!”

A kulcs itt a vezető kezében van. Értelmesen leülve a beosztottaival meg lehet velük értetni, hogy most a túlélés a tét, és ezért extra hozzájárulást vár el tőlük. Eddig még simán szokott menni, habár itt gyorsan kiderül, ha a vezető nem jó vezető, mert a csapat nem áll egy emberként a gátra, hanem kitör a pánik! Ha jó a vezető, akkor a csapat megérti a helyzetet (ebben azért a média is elég sokat segít) és emberei mögé állnak.

Szóval ez egy kemény vizsga minden vezetőnek!

A következő buktató, a hitelesség, amikor a “vezető nem teszi oda magát”, csak a beosztottaitól várja el! Az emberei persze nem hülyék, nagyjából néhány nap alatt lebukik az ilyen főnök és gyorsan ugrik a hitelessége.

Nem kicsit, nagyon.

Innen már nagyon nehéz visszamászni, válságban pedig egyenesen esélytelen. Pedig annyit mondom vezetőknek, hogy ne hazudjanak a beosztottaiknak, mert úgyis lebuknak, de valamiért hülyének nézik őket. Õ bajuk, utána már a drasztikus fizetésemelés sem segít.

Ebben a témában én sem vagyok szent, még a 90-es években, kezdő vezetőként elkövettem ezt a hibát, úgy gondoltam minek terheljem embereimet rossz hírekkel, problémákkal, majd megküzdök velük egyedül, de végül minden kiderült és úgy érezték, hogy átvertem, pedig csak meg akartam kímélni őket. Így a saját bőrömön érzékelhettem mit jelent a vezetői hitelesség elvesztése. Ha nem elég a cégnek a válság, na akkor ez betetőzi, és ami ez után történik, az már katasztrófa.

Szóval, egy az embereit partnernek tekintő és hiteles vezető legvégső esetben a reménnyel tudja beosztottait motiválni, és az együttes erőfeszítéssel kihozni a céget a bajból.

Higgye el, egy jó csapat még fizetés nélkül is képes dolgozni hónapokig, ha az egyébként szeretett munkahelyük megmentéséről van szó! Egy jó csapat, hát igen, egy jó csapat…

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig vállalkozásfejlesztési szakértőként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedésük akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
7 hozzászólás
  • Pozsgai Nikoletta 2009. április 7. 23:19

    Kedves Tamás!
    Maximálisan egyetértek a válságban alkalmazandó motivációs tényezők sorával munkáltatóként. Ugyanakkor munkavállalóként nagyon észnél kell lenni, mert van egy pont amikor még el lehet hagyni a süllyedő hajót. Ezen a ponton túl magával sodor az örvénye. Ezt pontot viszont nagyon nehéz meglátni, megérezni és főleg meghozni a döntést.
    Ezen a ponton túl már nem működik a remény, a sikerélmény…(kivéve a csodával határos megmenekülés:).
    A kérdés, hogy a cég mennyire kerül válságba pénzügyileg és nem utolsó sorban lelkileg. Amíg van belső hajtóerő és reális lehetőség a túlélésre az emberek motiválhatók, azon túl keményedik a helyzet!
    Persze karrier-tanácsadóként azt javaslom most mindenkinek, hogy tartsa magánál a mentőövét (legyen stratégiája arra nézve, hogy, ha mennie kell, legyen pénzügyi vésztartaléka, ha nem kap fizetést, de még küzd a cégéért, vagy nem kap fizetést, mert még nincs új állása.)
    Minden eshetőségre nem tudunk felkészülni, de kialakíthatunk egy olyan személetet,ami alapvetően túlélő,konstruktív, ami a válságból lehetőséget csinál.
    Azt tapasztalom, hogy ahol ilyen szemlélettel vezetnek egy céget ott még most is jócskán van fejlődés (belül és kívül, profitban egyaránt.).
    Összegezve (a hosszúra nyúlt soraimat), a lényeg, hogy rugalmas, kreatív, konstruktív szemléletű legyen az egyén akár munkaadó,vezető, akár munkavállaló, beosztott…ha meg vállalkozó pláne!
    üdvözlettel:
    Pozsgai Nikoletta
    karrier-coach

  • Hrncsár József 2009. április 8. 08:30

    Tamás!

    Teljesen egyetértek minden egyes állításoddal. Jó volt olvasni, amit az utóbbi két hónapban megéltem a saját csapatommal.

  • Kapeller Anikó – NessieGraf 2009. április 9. 17:13

    Tamás!

    Már nagyon vártam az újrajelentkezésed! Kedvelem ezeket az elgondolkodtató történeteket.

    Abszolút egyetértek. Sőt, egy igazán jó csapat még néha a vezetőt is képes motiválni. A remény hatalma el sem képzelitek, mekkora. Átélve, próbálva, túlélve, többszörösen.

  • Czinger Márti 2009. április 9. 21:24

    Szia Tamás!
    Hát ingyen nem tudom ki tud dolgozni?Lehet,hogy szerencsés helyzetben vagytok és idáig kimondottan magas fiziért dolgoztatok,de az én szektoromban(fehérnemű,harisnya)csak jutalékért dolgozunk.
    Így is az volt a “főnők”-ünk legjobb ötlete,hogy ugyan leviszi az árakat,de mi is adjunk még lejjebb a jutalékkulcsunkból.Nem baj,hogy azelmúlt években a költségeink csak nöttek meg nöttek.Nem baj ,hogy ősszel már visszavett 2 %-unkat,de még nyirbálna bennünket.Habár már mindegyikünk +munkát vállalt másfelé is ,hogy megbírjon élni.Na bocs a kifakadásért ,de ez is egy vélemény.Egyébként a cikk többi része tetszett.Márti

    • Kelkó Tamás 2009. április 9. 23:11

      Kedves Márti!
      Semmi gond a kifakadásért, csak ahogy a blogomban írtam, válságban jön ki igazán, hogy mennyire jó a vezető. Sajnos Te éppen arra vagy élő példa, hogy a főnököd nem jó vezető.
      Miért nem keresel egy rendes főnököt? (persze tudom, hogy ez nem egyszerű, de ez ügyben weboldalak százai osztják a jó tanácsokat)

  • Kántor Ferenc 2009. április 10. 13:18

    Minden döntésünknek, tettünknek lesz következménye.
    Ha a vezető, (főnök, tulajdonos, menedzsment) éveken át vagy mindig is kiszipolyozta a dolgozóit, akkor ne lepődjön meg, ha blogban vázolt válságkezelésre “beintenek neki”. Ilyenkor már kár jó főnöknek lenni.
    Arra kíváncsi lennék, vajon hány olyan cég van, akinek a dolgozói, vagy akár csak a vezetői, mondjuk fél vagy harmad fizetésért is eldolgoznának 5-6 hónapig (teljes kapacitással), hogy a munkahelyük átvészelje a nehéz időket. Tennék mindezt azért, mert mondjuk az elmúlt években úgy bántak velük a cégüknél, hogy most azt mondhassák, hogy a múltbéli és a jövőbeni feléjük irányuló affinitás miatt még így is bőven megéri nekik így és ott dolgozni.
    És vajon hány vállalkozás menekülne meg most a csődtől, ha a dolgozói így viszonyulnának a cégükhöz?

    • Kelkó Tamás 2009. április 10. 18:57

      Szia Feri!
      Tény, nem sok olyan céget láttam pályafutásom során, ahol a munkatársak tűzbe mentek volna érte, de láttam párat, szóval szerencsére létezik ilyen.

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!