Mi a világ legjobb interjú kérdése?

Mi a világ legjobb interjú kérdése?

Mi a világ legjobb interjú kérdése? 150 150 Vállalkozásfejlesztés és HR blog

Főleg a külföldi hr szaksajtóban rendre feltűnnek cikkek, amelyek ezt a témát feszegetik, és képtelenebbnél képtelenebb interjú kérdéseket kiálltanak ki a világ legjobbjának azzal, hogy az erre adott válasz biztosan megmutatja a pályázók alkalmasságát. Mivel engem is eléggé érdekel a téma, ezért utánanéztem, és összegyűjtöttem a legérdekesebb kérdéseket, továbbá a blogom végén megmutatom a saját tippemet is. 

A legjobb interjú kérdés

Ez a téma pont olyan, mint a szent grál kutatás, valamiért az emberek reménykednek abban, hogy megúszhatják az alapos kiválasztási procedúrát, mert biztosan vannak olyan “titkos” és “misztikus”, csak a beavatottak számára ismert interjú kérdések, amelyek önmagukban eldönthetik egy pályázó alkalmasságát.

Különböző konferenciákon vagy üzleti beszélgetéseken én is hallok ilyen tuti interjú kérdésekről, amikor egy vezető büszkén meséli, hogy milyen jó embert sikerült kiválasztania pusztán egyetlen kérdés feltevésével, mert 83 pályázó közül csak egy tudta a helyes a választ. Nézzük akkor a kérdéseket:

1. “Szórakoztasson engem 5 percig, én meg sem fogok szólalni!”

Azt gondolhatjuk, hogy ezt egy cirkuszigazgató tette fel egy artistának, vagy Fábri Sándor egy stand up comedys újoncnak, de nem, ezt egy amerikai multicég menedzsere használta.

Sőt, azt gondolhatjuk, hogy a fent emlegetett munkakörökben ez egy vízválasztó kérdés, de tudni kell, hogy még a stand up comedysek között is van olyan, akinek az interakció az erőssége, és nem egy fapofa menedzser előtti “táncolás”, szóval nem biztos, hogy releváns a kérdés.

Épp a múlt héten történt meg a Megasztárban, hogy nem a gyengébb énekes esett ki, hanem a kisebb rajongó táborral rendelkező, amit a zsüri nyíltan el is ismert. Valószínűleg a csatorna széleskörben eladható “sztárokat” keres, és nem kiváló, de a nagyközönség szimpátiáját nem bíró énekeseket.

Összegezve a kérdés még lehet akár jó is, de ez rendkívül függ attól, hogy ponrtosan kit, milyen munkára keresünk, és mik a munkakör sikerkritériumai?

2. “Vajon Mahatma Gandhiból jó szoftverfejlesztő lett volna?”

Ezt a kérdést egy Big Four tanácsadó cégnél tették fel, és őszintén szólva padlót fogtam attól a nyakatekert, erőltetett magyarázattól, amivel igazolták. No comment…

3. “Hogyan tenne be egy elefántot a hűtőszekrénybe?”

Egy örök klasszikus, én biztosan megkérdezném minden pályázótól, de csak április elsején…

A magyarázat emögött az, hogy aki erre képes válaszolni, az képes a megszokottól eltérően és merészebben gondolkodni, ezért kreítívabb, problémamegoldóbb, mint az átlag. Anno, még évekkel ez előtt megkérdeztem pár tényleg kreatív embertől (egy mérnöktől, egy szoftverfejlesztőtől, egy szövegírótól, egy építésztől), és úgy néztek rám, mint aki nem normális. Főleg amikor megmondtam a helyes választ: kinyitod a hűtőszekrény ajtaját, beteszed az elefántot, majd becsukod az ajtót.

Összességében az a gondom ezzel a kérdéssel, hogy nem a való életről szól. Nem látom az összefüggést abban, hogy aki ezt csípőből megválaszolja, annak mi köze ahhoz a kreativitáshoz, kereteken kívüli gondolkodáshoz, amire pl. egy fejlesztő mérnöknek szüksége van. Jó pár kreatív és teljesítőképes munkavállalót ismerek, azonban egyik sem az a szórakozott professzor vagy művész típus, meglepően összeszedett emberek, akik ilyen kérdéseken simán elhasalnak.

4. “Hogyan mérne le egy elefántot mérleg nélkül?”

Ez már egy életközelibb kérdés, de itt is eléggé függ attól a válasz használhatósága, hogy milyen munkakörnél kérdezzük? Egy értékesítőnél vagy egy projektvezető mérnöknél, akit Indiába vagy Afrikába küldünk, 500km-re mindennemű civilizációtól, ahol a rendelkezésre álló eszközökkel kell megoldania minden problémát.

De itt sem elég a megfelelő pályázó kiválasztásához ez az egy kérdés, ennél ugyanis bonyolultabb a projekt mérnöki munka.

5. “Ha szuperképességű hős lehetne, akkor melyik lenne?”

Ez a kérdés a pályázó motivációját igyekszik felderíteni, és 5 másik motivációt feszegető kérdés mellett el is megy, de szerintem önmagában ez sem állja meg a helyét, sőt inkább csak olyan érdekes, kiegészítő kérdésként alkalmaznám, hogy kizökkentsem kicsit a pályázót az “interjú stresszből” és oldjam a légkört.

6. “Szoba, asztal, autó, melyiket takarítaná először?”

Ez a kérdés műszaki vezető felvételénél hangzott el, de nem tudni milyen iparágban. Egészen más értelme van egy szállodában, mint egy magánvillánál, habár nem hallottam még olyanról, hogy azzal mosatnák az autójukat, aki a szobát is takarítja.

7. “Mi tenne, ha örökölne egy pizzériát a nagybátyjától?”

Olyan munkakörökben, ahol fontos, hogy a munkavállaló váratlan helyzetekben feltalálja magát vagy egyenesen vállalkozó szellemre van szükség, ott biztosan feltennék ilyen kérdést, ráadásul ez is elég jól kizökkenti a pályázót az “interjú stresszből”

8.  “Kérem, idézze fel eddigi legjelentősebb teljesítményét!”

Erről a kérdésről már korábban megjelentettem egy cikket itt. A kérdés már közelíti a világbajnok kategóriát, ha kiterjesztjük úgy, mint ahogy Lou Adler (a szerző) leírta a hivatkozott cikkben. Igaz, így már lehet azzal vitatkozni, hogy ez akkor nem is egy kérdés, hanem egy kérdéscsoport, amely egy témakörben csoportosul, de éppen ezért működőképes.

Sok-sok interjút elvégezve, sok-sok témába vágó szakcikket elolvasva számomra teljesen irreális, hogy EGY DARAB jól célzott kérdéssel nagy biztonsággal el lehet dönteni valakiről, hogy megfelel-e az adott feladatra vagy nem. Ha erről neked más a véleményed vagy a tapasztalatod, akkor érdeklődve és nyitottan várom itt kommentben vagy e-mailben.

Első 7 kérdés forrása: http://www.recruiter.com/i/the-best-interview-questions-ever/

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta szervezetfejlesztőként/HR tanácsadóként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedés akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
20 hozzászólás
  • Sárköziné Szűcs Linda 2012. május 18. 10:02

    Nekem a Pizzériás kérdés azért bejött..

  • Bővíz László – JUEX 2012. május 18. 11:00

    A “Hogyan tegyünk be egy elefántot a hűtőbe” igen jó kérdés lehet akár egy szoftverfejlesztőnek is. A munkájuk során rendszeresen találkoznak olyan problémákkal, amire kapásból hajlamosak azt válaszolni, hogy “ezt nem lehet megcsinálni”, ahelyett, hogy tisztázó kérdéseket tennének fel. Tehát, ha valaki visszakérdez, hogy mekkora az elefánt és a hűtő esetleg, hogy él-e az elefánt, vagy életben kell-e maradnia az elefántnak közben, vagy tudunk-e tetszőleges méretű hűtőt építeni akkor átment.

    • Kelkó Tamás 2012. május 18. 11:08

      Kreatív munkakörökbe azt gondolom kellenek ilyen elsőre meghökkentő kérdések is, a 20-30 másik szakmai és egyéb mellé. Találkoztál más ilyen típusú kérdéssel?

    • Bővíz László – JUEX 2012. május 19. 13:08

      Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mennyi zongorahangoló lehet Bp-en, amin hangosan gondolkodtam, megbecsültem és ennek örültek. 🙂 Ez egy közismert ilyen kérdés.

      Szerintem az ilyen jellegű kérdések nem a kreativitásról adnak visszajelzést, hanem a rendszerben gondolkodásról.

    • Kelkó Tamás 2012. május 19. 18:32

      Én is szoktam olyan kérdéseket időnként feltenni, amikor nem is a válasz a lényeges, hanem hogyan gondolkodik a pályázó?

      Egyébként mennyi zongorahangoló van Budapesten? 😉

    • Perity József 2017. november 13. 20:37

      ugyanannyi mint harangöntő.

  • Fehér Márton – OMA.hu 2012. május 19. 11:00

    Én is hozzátennék egy ilyen “világbajnok” kérdést, amit egy fejvadász által írt cikkben olvastam sok évvel ez előtt. (De a pontos forrást már nem tudom.)

    A kérdés így szól:

    “Ha egy hajóval a Mariana-árok felett tartózkodna és bedobna a vízbe egy 1 kg tömegű vasgolyót, akkor mennyi idő alatt érne le a tengerfenékre?”

    Erre a cikk szerint és szerintem is az egyetlen rossz válasz a “nem tudom”. A kérdésben nem feltétlenül az a lényeg, hogy a fizika (és földrajz) órán szerzett ismeretei mennyire frissek a jelöltnek, hanem az, hogy egyáltalán hajlandó-e gondolkodni a kérdésen… Illetve az, hogy mennyire gondolkodik logikusan. És be mer-e vállalni egy becslést erre vonatkozóan.

    Számtalanszor kerülök én is olyan helyzetbe a munkám során, hogy a lehetetlenre adjak egy becslést és még vállaljak is rá felelősséget.

    Persze ez az egy kérdés sem dönt el mindent önmagában, de én egy mérnöknek, de még egy marketingesnek is simán feltenném!

    • Kelkó Tamás 2012. május 19. 18:40

      Sok munkakörben (meg főleg kkv-okban) rendkívül fontos képesség, hogy képesek legyünk korlátlanul gondolkodni, vagy legalábbis időnként megpróbálni túllépni a korlátainkon.

      Ehelyett sok ember alighogy beleütközik egy számára ismeretlen szituációba, problémába, akkor egy “NEM TUDOM-al” vagy “NEM ÉRDEKEL-el” elintézi, más meg elgondolkodik rajta, és lehet születik belőle egy újítás, találmány, vagy csak egy jó ötlet, ami pl. új lehetőségeket teremt a cégnek.

      Egy kkv-ban szinte naponta vannak olyan helyzetek, amikor újra kell gondolni valamit, és futószalagon születnek a jobbnál jobb ötletek, újítások.

      Egy-két hasonló, elsőre őrültnek tűnő kérdéssel azért képet kaphatunk a pályázó “korlátoltságáról”, de fontos, hogy az ilyen kérdések csak erre valók, önmagukban nem alkalmasak a teljes alkalmasság eldöntésére.

  • Koósné Azari Katalin 2012. május 19. 16:20

    Ezek a kérdések csak” gyorsítónak” jók, mert,ha kizökkentenek a komfortzónámból valószínűleg önmagamat adom, így esetleg olyan információkhoz juthat a kérdező amit nem is akartam elárulni. Kati

    • Kelkó Tamás 2012. május 19. 18:43

      Kedves Kati,

      Igen, ez is egy előnyük, főleg azoknál a pályázóknál, akik túl magabiztosnak, túl felépítettnek vagy egyszerűen csak “túl szépnek tűnnek ahhoz, hogy igazak legyenek”, ott jól jön egy-két provokáló kérdés, hátha kizökkenti őket a komforzónájukból.

      Üdv, Tamás

  • Kelkó Niki 2012. május 21. 13:46

    A 3. kérdésre “Hogyan tenne be egy elefántot a hűtőszekrénybe?” azt a választ adom az állásinterjún, hogy lefotózom és beteszem, akkor tudni fogod, hogy fotográfus a szakmám? 😀

  • Bélik András 2012. május 23. 20:58

    Én mindig úgy állok az interjúkhoz, hogy nem csak én vagyok terítéken, hanem maga a cég, maga az interjúztató, esetleg a leendő főnököm is. Kritikus vagyok velük szemben, ugyan is egyáltalán nem biztos, hogy én is jól érezném magam egy olyan helyen, ahol mondjuk felteszik azt a kérdést, hogy „milyen állatnak képzelné magát?”. Főleg, ha ezt egy 20 év körüli, frissen diplomázott kislány teszi fel egy papírról olvasva.
    Hozzá tenném mérnökként dolgozom, és fura, amikor egy – a területhez nem értő valaki – próbálja meg kideríteni, hogy alkalmas vagyok-e a feladatra.
    (A helyes válasz a fenti kérdésre: Mondja, beszélhetnék a felettesével? Megkérdezném tőle, hogy van-e önöknél olyan nyitott pozíció, ahol nem kell semmilyen állatnak sem képzelnem magam.) Tudom drasztikus, de nehogy már ez alapján döntsön valaki a jövőmről, és a cégük leendő munkatársáról. Ezt én idiotizmusnak tartom, még ha tudnék is rá válaszolni. Kreatívan.

    Nos, akkor lássuk sorjában (feltételezve, hogy a szakmai vezető is jelen van, mert ha nem és csak egy fent említett kislányt kell meggyőznöm, akkor jajj neki):

    1, Szórakoztasson engem 5 percig.
    Válasz: Nos, ezzel felkeltette a kíváncsiságom. Esetleg kedveli Adyt? „Sertés testét, az undokot, én simogattam, ő remegett, Nézd meg ki vagyok! Súgtam néki, s meglékeltem fejemet, agyamba nézet és nevetett.” Bár ez a Harc a nagy Úrral című versének egy részlete, valamiért ez jutott eszembe. Lékeljem? Belenézne? – kérdezném mosolyogva.

    2, Vajon Mahatma Gandhiból jó szoftverfejlesztő lett volna?
    Nos, ha tudná, hogy mi kell a megrendelőnek, akkor igen.

    3, Hogyan tenne be egy elefántot a hűtőszekrénybe?
    Elefántot? Hűtőszekrénybe? Érdekes munkahely. Minden rendben az üzemi étkezdével? Egyébként, ha a méret a lényeg, márpedig az, akkor elég kicsi elefánt egy elég nagy hűtőbe akár be is sétálhat.

    4, Hogyan mérne le egy elefántot mérleg nélkül?
    Centivel. Szemre, becsléssel. Jah, hogy a súlyát? Aha, ez már a harmadik elefántos kérdés?!

    5, Ha szuperképességű hős lehetne, akkor melyik lenne?
    Hr-es. Csak feltennék egy kérdést, és azonnal megmondanám, hogy alkalmas-e a jelölt, vagy sem. (Főleg ha ez a kérdés az interjú elején hangzana el).

    6, Szoba, asztal, autó, melyiket takarítaná először?
    Nálam mindenhol 5S van. Aminek a része a takarítási rend is. Mindent a maga idejében.

    7. Mi tenne, ha örökölne egy pizzériát a nagybátyjától?
    Először is meggyászolnám a nagybátyámat. Az üzleti dolgokról később intézkednék. Persze ezentúl csak tőlük rendelnék.

    8. Kérem, idézze fel eddigi legjelentősebb teljesítményét!
    Örülök, hogy elkezdjük végre az interjút, a legjelentősebb teljesítményemnek pedig a… anyagiakban mindez kifejezve ennyi meg ennyi megtakarítást értünk el. (Persze részletezve, hogy mindez miért volt értékes az adott munkahely számára).

    Sajnálom, ha negatív vagyok, vagy elviccelem a dolgot. De hát nem én kezdtem! 😉

    • Kelkó Tamás 2012. május 24. 09:57

      Kedves András!

      Egyáltalán nem vagy negatív, sőt inkább humoros, kicsit szarkasztikus és némelyik válaszod nagyon találó!

      Üdv, Tamás

  • Jánosi Krisztina 2012. június 6. 18:16

    Az effajta kérdések tényleg csak stresszoldónak jók, attól hogy valaki hirtelen köpni-nyelni nem tud, még teljesíthet kiválóan egy adott feladatkörben. Főleg, ha az inkább szakmai tudást, felelősségtudatot és korrektséget kíván mint hantázóképességet.

  • PaBa 2012. június 24. 16:14

    Ezek a kérdések elvihetik egy érdekes irányba a beszélgetést, megszűnhet az interjú jellege, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ma már erre lehet készülni is. (google interjúkérdések keresés 687000 találat) ezért nem feltétlenül kaphatunk őszinte válaszokat. Persze tisztában vagyok vele, hogy egy tapasztalt szakember kiszúrja a felkészültség és az ösztönös válaszok közötti különbséget, de ez akkor is idő.
    Ahhoz, hogy a legmegfelelőbb kérdést feltegyük tisztában kell lennünk, hogy a legmegfelelőbb jelölt vajon milyen választ adna. Szerintem 99 %-ban itt elvérzik a dolog.
    Jómagam értékesítési pozícióra sok pályázóval beszéltem, és a legjobb megoldásnak mindig is az értékesítési szituációt tartom, melyben egy könnyen és egy nehezen eladható termék játsza a kulcsszerepet. Ezenkívül a képalkotást nagyban segíti, ha a pályázó felvázolja a következő 1 év teendőit és eredményeit, feltételezve persze, hogy megegyezünk és együtt dolgozunk. Nyilván számtalan dologról fogalma sincs, viszont a “hozott” gondolkodásmódról sokat elárulhat az a pár perc.

  • Horváth Melinda 2013. május 21. 17:16

    A 3.kérdés valóban találó. A válaszom, mivel ismerem a viccet, természetesen az, hogy kinyitom a hűtő ajtaját, beteszem az elefántot, és becsukom a hűtő ajtaját. Majd megállás nélkül visszakérdeznék: És Ön, hogy tenne be egy zsiráfot? Biztosan sokan ismerik a humor folytatását 😀

    • Kelkó Tamás 2013. május 22. 10:22

      Találónak találó, csak nehéz bebizonyítani, hogy aki erre kreatív választ ad, az a való élet egy valódi problémáit is kreatívan oldja meg…

  • Szatmári Erika 2017. március 22. 20:23

    Hűha, reflexből kb 2-3 szavas válaszom lenne, vagy maximum 2 mondat.

    Ez a hogyan raknék egy elefántot a hűtőbe, ismerem a viccet, de reflexből még is azt mondanám, hogy darabokban.

    Voltam olyan interjún, vendéglátás, megkérdezték, hogy milyen alsónemű van rajtam?
    Teljsen mosoly nélkül komolyan, azt mondtam, hogy nem hordok.
    Természetesen mindenki ledermedt, majd elnevettem magam, hogy viccet félre téve azt amit a szituáció és az alkalom megkíván. 🙂

    • Kelkó Tamás 2017. március 23. 12:27

      Kedves Erika!

      Ez a beszéd, így kell ezt csinálni, ők akartak zavarba hozni, de fordítva sült el, és te hoztad őket zavarba. Gondolom, ez után kicsit visszavettek az arcukból…;-)

      Üdv, Tamás

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

    Send this to a friend