Ha valamit nagyon sok veszteség, szenvedés és tanulópénz árán tanultam meg az elmúlt 25 évben, az a zéró tolerancia bármilyen szarkeverővel szemben. Sajnos nem tudok rájuk politikailag korrektebb kifejezést (meg nem is szeretnék), mert egyszerűen ez a legjobb szó, ezt érti meg mindenki félreértés nélkül.
Kit is nevezek szarkeverőnek? Egyszerű, ő az, aki értelmetlen konfliktusokat generál embertársai között. Fontos minden szó, mert a karizmatikus, rendkívül eredményes munkatársak és vezetők is generálnak konfliktusokat, enélkül nem lehet komoly szervezeti változásokat végigvinni, de ezek a konfliktusok valamilyen kézzelfogható eredmény, haladás, fejlődés elérésének velejárói. Az értelmetlen konfliktusok pedig azok, amelyek semmilyen eredményt nem hoznak, sőt, egyenesen rombolják a csapat teljesítményét, mert a kollégák elkezdenek egymással foglalkozni, és nem az eredmények elérésére koncentrálni.
Egy korábbi cikkben már írtunk a termelékenységről, annak fontosságáról, de arról nem, hogy a szarkeverők milyen sok esetben felelősek az alacsony termelékenységért. Jogos a kérdésed, ha ennyire kártékonyak, és egyébként meglehetősen elterjedtek, akkor hogy-hogy nem ismerik fel őket a cégvezetők és távolítják el őket időben a csapatukból?
Én 2 fő okát látom annak, hogy ha fel is fedezik őket, mégis miért nem távolítják el őket a csapatukból:
1. A szarkeverő valamiben jó, rendkívül jó
Pl. egy építőipari cégben ő az a projektvezető, aki minden eltolt munkát, ügyet meg tud oldani, a kötbéreket, garanciális munkákat el tudja kerülni. Mint egy kommandós, ahova bedobják, ott megoldja a helyzetet. Cserébe hatalmas egója van, már már nárcisztikus, sztárolni kell, és teljesen alkalmatlan bármilyen rendszerben dolgozni. Az ő világa az ad hoc problémák megoldása, amiben egyébként zseniális.
Mit fog csinálni, amikor a cég akkorára nő, hogy már rendszerben és csapatban kellene dolgozni, nem magányos farkasként? Konfliktusokat és problémákat fog generálni, amiket megoldhat, továbbá szabotálni fog minden próbálkozást, amely rendszerezni szeretné a munkáját. Pl. konkrét megtörtént eset, hogy vállalatirányítási szoftvert akart bevezetni a cégvezetés, és az 5 projektmenedzserből mindössze 1 töltötte fel a törzsadatokat, a többi nem, mert a szarkeverő meggyőzte őket, hogy nem kell komolyan venni. A szarkeverő barátunk olyan erős és sikeres “lobbitevékenységet” folytatott a cégtulajdonosoknál is, hogy végül a vállalatirányítási szoftvercéget akarták beperelni a sikertelen bevezetésért.
A sztori szomorú vége viszont az lett, hogy az eddig rendkívül nyereséges építőipari cég hiába nőtt meg a duplájára, közel 10 milliárdosra, mára többszázmillió forintos veszteségbe fordult át! Az építőiparban életveszélyes már 3 mrd Ft bevételnél is vállalatirányítási szoftver nélkül működni, 10 milliárdról nem is beszélve, mert erős kontroll (minden projekt egy külön profitcenter) nélkül elszállhatnak a költségek. Nincs mese, minél nagyobb egy cég, annál erősebb kontrollra van szükség.
2. Nem veszik elég komolyan a kártékonyságát, a veszélyét
Azt látom, hogy amíg egy cégvezető nem égeti meg magát igazán keményen egy szarkeverővel, nem látja át, hogy mekkora károkat képes számára okozni, addig nem veszi őket komolyan. Addig olyan boszorkányüldözősnek tűnök a szemében, aki túlzott hisztit csap egy embere miatt. Főleg, ha ez a szarkeverő ügyesen tud a cégvezető bizalmába férkőzni, akkor nem sok esély van a megszabadulásra tőle.
Pedig még az én munkámnál is jól látszik, hogy az olyan ügyfeleknél, ahol nincs szarkeverő, ahol jó a hangulat a csapatban, és jó a csapatmunka is, már már gyanúsan könnyű változásokat, eredményeket produkálni. Az olyan ügyfeleknél, ahol meg van szarkeverő, ott általában nincs jó hangulat a csapatban, klikkek vannak, és vért izzadunk minden változás átverekedésével, és végül az eredmények sem jönnek. Hatalmas a kontraszt az olyan cégek között, ahol van, és ahol nincs szarkeverő!
Arról nem is beszélve, hogy a mostani munkaerőpiaci helyzetben életveszélyes szarkeverőt tartani, mert gyakran ők a fő okai a fluktuációnak! Ma egy olyan munkatárs, aki jó valamiben, elég könnyen talál másik munkahelyet, ezért nem fogja sokáig eltűrni a fúrás-faragást és a rossz hangulatot maga körül. Én minden felvételi interjún megkérdezem a pályázókat, hogy mi az, ami a legjobban demotiválja őket a munkahelyükön, és 98%-ban a fúrást-faragást és a rossz hangulatot említik. Ehhez képest nagyon kevés cégben nincs fúrás-faragás és jó a hangulat, sajnos.
- 90megosztás
- 59Facebook
- 2Twitter
- 2LinkedIn
- 27Email
Más oka is lehet…
– Valakinek a valakije
– Nő, jól néz ki, és ez már elég ahhoz, hogy a férfi kollégák agya egy lentebbi szervükbe csússzon le
Sajnos!