Mi motiválja valójában a munkavállalókat?

Mi motiválja valójában a munkavállalókat?

Mi motiválja valójában a munkavállalókat? 749 322 Vállalkozásfejlesztés és HR blog

Rengeteg felmérés készül a nagyvilágban a munkavállalók motivációiról, és kivétel nélkül mindegyik ugyanazt az eredményt hozza ki, hogy a pénz, a fizetés és a juttatások az első számú motivációs szempont a munkahely kiválasztáskor. Legutóbb éppen a Profession.hu felmérésének eredményét nézegettem, amely ugyanezt hozta ki, de én mégis erősen csóváltam a fejem. 

Itt a blogomon is volt már jó pár kommentelő, aki mantra-szerűen hajtogatja, hogy az emberek kizárólag pénzért dolgoznak, én meg valami rózsaszín ködfelhőben ülhetek, ami miatt azt gondolom, hogy ez nem így van! Pár hete azonban rájöttem, hol van a kutya elásva? Miért van az, hogy a felmérések egészen más képet mutatnak, mint amivel immár 24 éve nap, mint nap testközelből találkozom. Mert bizony még életemben nem vettem fel pénzmotivált munkatársat, nálam ez kizáró ok, még értékesítő pozíciókban is! Sőt, még fizikai munkásoknál is!

Először is tisztázzuk, hogy mit jelent a pénzmotivált munkavállaló

Édesapám munkásember volt világéletében, ha bárki megkérdezte, hogy miért dolgozik, a következő volt a válasz:

– Hát miért? Pénzért természetesen!

Ha ebből viszont azt a következtetést vonod le, hogy apám biztosan pénzmotivált, akkor nagyon mellélősz! Ha ugyanis megnézed, hogyan dolgozik, mennyire csapatjátékos, mennyi olyan dolgot csinál meg, amit egyébként senki nem várt el tőle, akkor azt fogod látni, hogy apám nem pénzmotivált, sőt, a motivációs skálák csúcsán, a kötelességtudat szintjén dolgozott.

Masinisztaként dolgozott egész életében, és az egész csapatból ő volt az egyetlen, akinek pl. ha bármilyen műszaki problémája volt a mozdonnyal, akkor nemcsak begurította a műhelybe, hogy “tessék gyerekek, elromlott, oldjátok meg!” hanem utánajárt a hibának, hogy megkönnyítse a dolgukat. A főnökei is mindig számíthattak rá, és nem az volt az első kérdése, hogy: “mennyi túlórapénzt fizettek?”

Váltani is egyszer váltott munkahelyet és azt sem a pénzért. De ő nem egy filozofikus alkat, ezért ha megkérdezted tőle, hogy miért dolgozik, akkor a pénz volt válasz.

És nem túlzás a kép, mert ő még gőzösöket vezetett, a Vasúttörténeti parkban pont az a II. világháborús 411-es Truman gőzmozdony van kiállítva, amivel ő a 60-as években járt: https://www.youtube.com/watch?v=NB6IeeABkzw

A pénzmotivált munkatársat onnan ismered fel, hogy ő egy MINIMALISTA! Megcsinál mindent, amit elvársz tőle, de csak annyira, hogy ne mondhasd, hogy nem csinálta meg, és még véletlenül sem annyira, hogy elégedett lehess vele!

Mi a baj akkor a munkavállalói motivációs felmérésekkel?

Korábban írtam, hogy testközelből én egészen mást látok. Az “elcsúszás” ott van, hogy a felmérésekből nem jön le, hogy akik válaszoltak, azok milyen motivációs szinten vannak?

Egyet tudunk biztosan, hogy a válaszolók nagyobb része pénzmotivált, mert az ő véleményük van legnagyobb befolyással a végeredményre. Én viszont mindig az adott szakterület legjobbjaira “vadászok”, akik viszont nem pénzmotiváltak! És igen, nem ők a többség, sajnos…

Vagyis, ha a felmérések során külön tudnánk választani:

  • a pénzmotiváltakat,
  • a karrieristákat,
  • a feladatorientáltakat,
  • az érzelmileg elkötelezetteket
  • és a kötelességtudókat

egymástól, akkor sokkal részletgazdagabb és motivációs szintenként más és más eredményt kapnánk. Ebben biztos vagyok.

Vagyis, ha a sok sok felmérésből azt a következtetést vonod le, hogy akkor az álláshirdetésekben a fizetésre, a juttatásokra kell a hangsúlyt helyezned, akkor nagyon nagyon mellélősz! Kivéve persze, ha olyan munkatársakat szeretnél, akiknek ez a fontos…

Amennyiben részletesebben érdekel munkatársaid motiválása, olvasd el ezt a 4 kapcsolódó bejegyzést is!

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta szervezetfejlesztőként/HR tanácsadóként, kifejezetten kkv-nak segítek elhárítani a növekedés akadályait.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
31 hozzászólás
  • Laci 2017. október 20. 09:28

    Lehet, hogy durva a kifejezés, de amikor szinte csak a pénz motivál valakit munkavégzésre, akkor lényegében prostituálódik. Véleményem szerint ez csak nagyon erős kényszer hatására jöhet létre, hiszen számos más körülményhez gyerekkorunktól kezdve érzelmileg erősen kötődünk, mint például elismerés, biztonságérzet, közösséghez tartozás, érdeklődési terület, megfelelni akarás, a jól végzett munka öröme, igényesség. Bár ez utóbbi meglehetősen személyiségfüggő, de szerintem senki sem ismerné el magáról szívesen, hogy ő nem igényes a munkájára. Persze az anyagiak fontos szerepet játszanak, de akár tagadjuk, akár nem az érzelmeink döntenek. Sőt, ezt továbbgondolva, azt hiszem, hogy a pénzmotiváltak is valójában valamilyen egyéb erős érzelmi hatás miatt emelik ki a pénz jelentőségét, mert azon keresztül látják megvalósulni a valódi célt.

  • Kovács István 2017. október 20. 09:33

    Én voltam az “árok” mindkét oldalán, alacsony fizetésért mindent a cégért, és sok fizetésért minimalista. Azt kell látni, hogy a cégeket emberek irányítják, és ezek általában átlagemberek. Nem igazán tudnak mit kezdeni a kimagasló teljesítménnyel. Éppen ezért én azt a módszert választottam, hogy minimális teljesítmény a jól fizetett, biztos munkahelyen, és hétvégén az izgalmas feladatok otthon, amiből aztán sosem lesz termék, de az ember kiélheti szabadon a kreativitását.

    • Kelkó Tamás 2017. október 20. 09:39

      Kedves István!

      Még finoman is fogalmaztál, hogy a cégek többségét “átlagemberek irányítják”. Lehet szidni a politikusokat az országunk bajaiért, de én inkább ebben látom, hogy a cégek többségét nem a megfelelő vezetők irányítják. Ez az “átlagemberek” kifejezés hiányzott, ez sajnos nagyon fején találta a szöget…

      És ha az üzleti világban rendkívül kevés az igazi, igényes vezető, akkor mit várunk a politikától?

      Üdv, Tamás

    • Tom ‘Bald Dog’ Varjan 2017. november 23. 20:45

      En abban is latom a problemat, hogy az emberek elmennek az MBA iskolaba uzletet tanulni olyanoktol, akik eletukben nem csinaltak uzletet, hanem az akademia zart es vedett buborekaban leteztek abban a tudatban, hogy nekik mindent szabad es megsem lehet oket kirugni.
      Egy 2002-es felmeres szerint (American Enterprise Magazine in Washington, D.C.) az uzleti professzorok 68%-a hithu, onbevallott marxista (dolgozz keveset, nem erhet baleset mentalitassal.
      Talalos kerdes: Hol unneplik meg meg a nagy oktoberi szocialista forradalmat? Az USA elit egyetemein. Az egyetemek Lenin, Stalin, Mao es Marx poszterekkel voltak kidiszitve.
      Vajon mit tanulnak a tanulok az ilyen komcsi professzoroktol. Az allamhatalom szepseget es fontossagat es a becsuletesen szerzett haszon megveteset?
      Utana ezek a marxista agymosott 23-25 eves MBA-k, akik soha eletukben nem dolgoztak, kikerulnek az eletbe, es azt hiszik, hogy ok mar mindent tudnak, es hogy oket rogton az iskolabol az igazgatosag soraiba kell felvenni.
      Peter Drucker-nek igaza volt amikor azt irta, hogy amit management-nek hivunk, annak a 90%-a arrol szol hogy nehezitsuk meg a dolgozok munkajat.
      Nagyon sok vezeto ennek a szakertoje.

  • Szentgyörgyvölgyi Miklós 2017. október 20. 10:23

    Kedves Tamás!

    Hasonlóan látom én is. Talán annyival kiegészítve -paradox módon- hogy tapasztalatom szerint pénzzel éppen a pénzmotiváltakat lehet legkevésbé motiválni (csak rövid időre, amíg megszokják az új bért), mert ahogy írtad, ők minimalisták és azok is maradnak a fizetésük mértékétől függetlenül. Legjobban éppen a kötelességtudók motiválhatók pénzzel, mert ugyan ők nem várják el a fizetésemelést, de ha megkapják, hálásak érte és még jobban igyekeznek utána. Ha így nézzük, talán mégiscsak lehet motiválni pénzzel (is), de csak egy szűk réteget. Emiatt nálam sem ez a fő motivációs eszköz.

    • Kelkó Tamás 2017. október 20. 10:26

      Kedves Miklós!

      Én inkább onnan szeretem megközelíteni, hogy a jól teljesítők igazságérzetét és ezzel lojalitását erősíti, ha igazságos csereként teljesítményükkel arányos juttatásokat kapnak…

      És igen, az igazán pénzmotiváltakat nem lehet pénzzel motiválni, mert a több pénzért is a minimumot fogják megcsinálni, amit azért elvárunk, de soha nem fognak többet egy centivel sem.

      Üdv, Tamás

  • marcello 2017. október 20. 10:45

    Jó írás, de evidencia… Herzberg, gondolom, megvan.

    • Kelkó Tamás 2017. október 20. 11:12

      Kedves Marcello!

      Sajnos nem evidencia. Tapasztalataim szerint a vezetők többsége motiváción anyagi juttatásokat és azok valamilyen trükkös rendszerét érti. Nálam a fizetési rendszer nem része a motivációnak, hanem csak a korrekt csere eszköze, ahogy Herzberg fogalmazná, higiéniás tényező….

      Üdv, Tamás

    • marcello 2017. október 20. 13:20

      A higiéniás tényezőben egyetértünk, de ha jól értem, a munkáltatók jó része erről egészen mást gondol…

    • Fazekas HEnrik 2017. november 20. 14:44

      Kicsit tágabban kitekintve (USA pl.) a vezetők motivációja általában igenis a pénz, kicsit közelebbről a bónusz / részvényopció. Ha jól megnézzük, akkor látható, hogy nem az alapbérből gazdagszik meg a pógár… És mivel a bónusz a fontos, ezért a vezetők igen nagy többsége sosem a cég és a részvényesek (hosszúvátú) érdekeit nézik, hanem a bónuszkiírást. És az irányít mindent, MIDNENT. Az, hogy a világ elmegy a cég mellett senkit nem érdekel, mert van egy szint, ahonnan nem lehet bukni, ha onnan menni kell, lesz másik, a resume baromi jól néz ki (ilyen a magyar foci is kicsiben, ugyanazok az edzők, a játékosok, csak a csapat változik, van hogy évről-évre).

    • Kelkó Tamás 2017. november 20. 14:48

      Kedves Henrik!

      Igen, sajnos a multik nagy részénél ez megy, de szerencsére nem mindenütt.

      Üdv, Tamás

  • Réka 2017. október 20. 10:49

    Kedves Tamás!

    Nekem csak egyetlen egy kérdésem van. Ha nem pénzzel motiválsz, akkor mivel?

    • Kelkó Tamás 2017. október 20. 11:08

      Kedves Réka!

      Egy dolgot előtte tisztázzunk! Piaci átlag fele fizetést semmivel nem lehet kompenzálni, tehát tételezzük fel, hogy korrekt fizetést adunk. Utána már az a kérdés, hogy a pénzen túl mivel motiválok?

      Egy jó vezetővel önmagában motiváló együttdolgozni! Miért? Mert partnernek, embernek tekinti a kollégáit, de mégis következetes és az elvárásokat tekintve szigorú. Közös célokat tűz ki, amely megvalósításában ugyanolyan csapattagként részt vesz, gyakran ad visszajelzést, döntések előkészítésébe bevonja a kollégáit, megkérdezi őket, ad a szavukra. Jó a munkatársai fejlesztésében mind szakmailag, mind emberileg, és tűzzel-vassal irtja a “szarkeverést” és a “szarkeverőket”. Nála nincsenek érdemtelenül csókosok, kivételezettek és különösen nem “szent tehenek”.

      Hosszasan tudnám még folytatni, és részletezni (komoly online tanfolyamaink vannak róla), de ez a lényeg. Nem könnyű ide felnőni, mert egy ilyen vezető emberileg üt meg komoly mércét, és nem manipulációs trükkökkel operál…

      Üdv, Tamás

    • Réka 2017. október 20. 12:12

      Kedves Tamás!

      Köszönöm megtisztelő válaszod! Ezek alapján dolgozunk és megyünk előre egy munkaerő hiányos területen. Bár ma hol nincs ilyen?
      A “szarkeverő”-t minél előbb el kell távolítani a cégtől?

      Üdv: Réka

    • Kelkó Tamás 2017. október 20. 13:27

      Ha nem sikerül kezelni, lecsillapítani, akkor igen, mert egy időzített bomba!!!

  • Szakács Adrienn 2017. október 20. 12:09

    Kedves Tamás!

    A fő problémát abban látom, hogy Magyarországon a legtöbb helyen a bérek meg sem közelítik az elvárt szintet. Ha a nyugat-európai fizetéseket vesszük alapul, még nagyobb a szakadék. Nem lehet csodálkozni, ha ma Magyarországon a bér nagysága hangsúlyos motivációs tényező, merthogy valamiből meg kell élni, és utána lehet érdekes a többi szempont. Nagyon sokan végeznek olyan munkát, amit nem szeretnek, ami nem a képességeiknek, végzettségeiknek, érdeklődésüknek megfelelő, pusztán azért, mert abból tudja eltartani a családját. Ez nyilván egy bizonyos bérszínvonal alatt érvényes, de a felmérést nyilván torzíthatja ez a tény is.
    A másik oldalon pedig, a fent említett jelenség, miszerint sok az alkalmatlan vezető, még az igazán motivált dolgozók munkakedvét is képes aláásni. Úgy gondolom, egy képességeinknek megfelelő munkakör, kellemes munkahelyi légkörben, és kellően karizmatikus vezetővel a munkavállaló részéről kompromisszumokat is jelenthet a bér és juttatások területén, különösen, akiknek az előbbi tényezők fontosabbak, mint a pénz. De amikor ezek a feltételek nem teljesülnek, és a dolgozó váltani kényszerül, az exit interjún gyakran mondja azt, hogy egy magasabb bérű ajánlat miatt megy el, valójában pedig a vezetői alkalmatlanság érlelte meg benne a váltás gondolatát. Érdekes tapasztalat, de korábban soha nem hallottam annyi dolgozótól (főleg fizikai szinteken), hogy nem szeretik a munkahelyüket, mert hatalmas a fejetlenség, a szervezetlenség, azaz a vezetők nem állnak a helyzet magaslatán. Sajnos ez ma általános jelenség.

    • Kelkó Tamás 2017. október 20. 13:31

      Kedves Adrienn!

      Eddigi tapasztalataim szerint 20-30%-os bérkülönbséget gond nélkül lehet kompenzálni megfelelő vezetéssel, nem egy példát láttam rá, hogy a 20%-al többet kereső cégtől akarnak átmenni a szomszéd vállalathoz dolgozni a melósok, mert ott sokkal jobb a hangulat.

      Ahogy írtam, a “normális bér” az alap, azzal el lehet valakit csábítani, de megtartani már vezetői tudják hosszú távon, és nem a fizetés…

      Összességében én a legnagyobb problémának a kórosan sok, emberileg alkalmatlan és primitív vezetőt látom, ebben kellene nagyot előrelépni az országban…

      Üdv, Tamás

    • Kerékhegyi András 2017. október 20. 17:10

      akkor hadd védjem meg a fizetés fontosságát mantra-szerűen ismételgetőeket! Hihetetlen, hogy magukat szakértőnek kikiáltó emberek évek óta mondogatják (mantra-szerűen), hogy nem a pénz motivál. Lehet ezt mindenfelé csűrni-csavarni, de míg nyugat-európában és amerikában ez oké, mert ott bőven normális létszínvonal feletti bért lehet kapni 1-2 diplomával, de Magyarországon tessék már megkérdezni az embereket is és ne csak a külföldi cikkek fordításait szajkózni (mantrázni). Amíg Magyarországon egy nagyon extra magas fizetéssel lehet elérni a normális életet (csak egy alsó-középkategóriás kocsi és egy akkora lakás, hogy a gyerekek ne egymás hegyén-hátán aludjanak, tanuljanak), addig mi más motiválja az embert, ha nem az, hogy egy másik vállalatnál 50.000-rel többet adnak???
      Nem értem ezeket az önjelölt szakértőket, semmi visszajelzésük nincs a piacról? Hol élnek? Nem beszélnek emberekkel? Miből indulnak ki? Persze, hogy egymilliós fizetés mellett más szempontok is vannak, de nem ez a magyar átlag!

    • Kelkó Tamás 2017. október 20. 17:56

      Kedves András!

      Mint “önjelölt” szakértő a piacon élek, emberek között immár 24 éve, és látom, amit látok. Látom, hogy a pénz kizárólagos motiváló erejében hívő vezetők mennyit kínlódnak a munkatársaikkal, és azok mennyi gondot okoznak nekik.

      Látok rengeteg példát arra, amikor a melós keres 150 ezret, mégis 200-ért sem hagyja el azt a céget, ahol jól érzi magát. Vagy aki mégis elhagyja, majd pár hónap után visszakéredzkedik…

      Láttam nem egy melóst, aki még 100%-al több fizetésért sem váltott, mégis abban hiszek, hogy a piaci átlagfizetést meg kell adni, sőt, akár többet is, ha átlagon felüli a termelékenység. Majd ezt kell még megfejelni azzal, hogy a vezetők jól vezetik a céget és a munkatársaikat, akik ezért szeretnek ott dolgozni.

      Azon veszekedni, hogy motiválja-e a pénz az embereket vagy nem, két szélsőséges nézet, kétbites gondolkodásra vall és nem a valóság kifinomult érzékelésére. Az emberek vezetése ennél sokkal bonyolultabb és többsíkú megközelítést igényel…

      Üdv, Tamás

  • Groska Zoltán 2017. október 20. 12:51

    A rendszerváltás eufóriájában azt hittük, hogy gyors fejlődés vár ránk a meritokratikus társadalom felé vezető úton. Az azt követő csalódást mára a kétségbeesett letargia váltotta fel a maffia állam térhódítását látva, jövőpusztítását tapasztalva.
    Ne legyenek kétségeink: a CEU ügy is világosan megmutatta, hogy a maffia állam nyílt harcban áll a meritokrácia képviselőivel.
    Az, hogy mekkora károkat okoz a maffiaállammal történő aktív kollaboráció jól példázza a BKK botrányban szerepet játszó T-Systems esete.
    Nem szívesen lennék most ott még bedolgozó sem, nemhogy felelős vezető.
    Én a meritokratikus társadalom építésében vagyok érdekelt, az általad képviselt kiválasztási elvek ezt segítik elő. Ezért is kívánok neked sok sikert, kitartást.

    • Kelkó Tamás 2017. október 20. 13:41

      Kedves Zoltán!

      Ne a politikát szidjuk, mert a politikusaink pontosan leképezik a többségi társadalom értékrendjét. Komoly, egymástól független szociológiai felmérések bizonyítják, hogy a magyarok többsége erős államot, erős vezetőt akar (pontosabban erősnek látszót), a korrupcióval az a legfőbb baja, hogy kimarad belőle, és a sógor, koma, ismerősök, barátok és kapcsolatok fontosabbak az alkalmasságnál, vagyis a társadalom nagy részének az értékrendje még mindig feudális!

      Kritizálhatnám Orbán Viktorékat és bárkit a politikai palettán, de egyrészről nem mennék vele semmire, másrészről amíg a kkv-k többségében a vezetőket hűség és senioritás alapon (vagyis ki a rangidős az adott munkakörben, ki dolgozik ott legrégebben) választják meg, addig ne szóljunk a politikusokra egy szót sem!

      Pedig a kkv-k tulajdonosait, vezetőit semmi és senki az égvilágon nem “kényszeríti” arra, hogy feudális alapon válasszák ki a vezetőiket. Ők a teljhatalmú urak a cégeikben, bármit megtehetnének, de nem teszik. Tökéletesen leképezik ők is a többségi társadalom értékrendjét.

      A nagy kérdés az, hogyan lehet egy népesség értékrendjét megváltoztatni?

      Merthogy ez lenne a megoldás, de nem tudom rá a választ. A magam szintjén igyekszem minél több kkv tulajdonosnak és vezetőnek “nem feudális értékrendet” és vezetői kultúrát tanítani, mert személyesen rühellem a nem tiszta verseny minden fajtáját…

      Üdv, Tamás

  • Miklós 2017. október 20. 17:46

    Látszik, hogy nem dogoztál még közigazgatásban és főleg nem mostanában:tele van szent tehenekkel és sok dolgozó vkinek a vkije. De osztályvezetőtől felfelé szinte mindenki. Pénzzel lehetne motiválni, de bértábla van, ami 9 éve változatlan alappal működik (br. 38.650 Ft az alap). A vezetők dilettánsok, fejetlenség, szervezetlenség, egymás fölött elnyúlás, fluktuáció (míg régebben alig volt) most hatalmas. Sokan szeretnének bekerülni (mert biztos állásnak hiszik még mindig), de amikor meglátják mi van belül, akkor a próbaidő vége előtt tipli elfele. És nem nehéz “kivásárolni” onnan az embereket.

    • Kelkó Tamás 2017. október 20. 17:58

      Kedves Miklós!

      Nem dolgoztam és nem is fogok. 🙂

      Ahogy előző kommentemben írtam:

      “…személyesen rühellem a nem tiszta verseny minden fajtáját…”

      Üdv, Tamás

  • Jánosi Krisztina 2017. október 25. 12:49

    Kedves Tamás!

    A munkahelyi elégedettséghez a pénz csak higiénés tényező, de hadd kapcsoljam Herzbeg-et a jó öreg Maslow-hoz is. Ezek a higiénés tényezők abban a bizonyos piramisban elég alul vannak, aztán ha az nincs meg, akkor lehet bármilyen jó a hangulat, a munkavállaló kénytelen lesz elmenni jobban fizető céghez, mert a higiénés tényezők nem “csak” higiénés tényezők, azoknak meg kell lenniük ahhoz, hogy az embert a többi is érdemben érdekelje. Aztán, ha már jó a fizetés, akkor majd a munka tartalma meg a közvetlen főnök vezetési képességei függvényében eldől, hogy ugyanaz az illető minimalistaként hajt csak arra, hogy ki ne rúgják, vagy maximalistaként tesz meg mindent nem feltétlen a főnöki elismerés, hanem saját belső motiváció által hajtva. Saját munkavállalói tapasztalatból, na meg másokat is megfigyelve mondom ezt. (Hálistennek csak a múltból, e.v-ként lehetőséged van a pénzt is meg a jó hangulatot is magadnak megteremteni)

  • Gyömörei Szilvia 2017. október 27. 14:02

    Kedves Tamás!

    Érzékenyen érint engem is a motiváció kérdése, mert hiszem, hogy mindenki a saját maga tetteiért vállal (vagy nem vállal) felelősséget. De addig, amíg nem fér hozzá az egyén saját értékeihez, erőforrásaihoz, addig nemigen lesz változás.
    Az egyik válaszodban ezt írtad:
    A nagy kérdés az, hogyan lehet egy népesség értékrendjét megváltoztatni? Merthogy ez lenne a megoldás, de nem tudom rá a választ.
    Szerintem úgy, hogy a legalsó szintről, a munkavállalótól kezdjük építeni. Ha tudja az egyén, mire képes, hogy mit vár el a munkahelyétől, hogyan tud hozzájárulni a munkahelye eredményeihez, szóval tudatos és felelősségvállaló módon viselkedik, úgy vélem, akkor lesz áttörés a munkahelyi gondolkodásban, a rátermett és felelős vezető kiválasztásban. Akkor nem kútba öntött víz lesz a fejlesztés eredménye.
    Ebben hiszek és ezért dolgozom.

    • Kelkó Tamás 2017. október 27. 17:14

      Kedves Szilvia!

      Jó, de hány coach kell egy népesség értékrendjének, legalább a kritikus tömeg megváltoztatásához?

      Üdv, Tamás

  • Fekete Rita 2017. november 5. 08:17

    Kedves Tamás,

    a cikket olvasva fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire vágyom arra, hogy találjak “kötelességtudó” kollégát… Mintha ez kiveszőben lenne. Mostanában gyakrabban keresek új kollégát és azt tapasztalom, hogy gyakori felfogás, hogy a pénz “jár”, de ezért csak a feltétlen minimumot kell végrehajtani, nem figyelve az összefüggésekre, vagy törődve a következményekkel és amin a legjobban elképedek nem zavartatva a hibáktól. Persze mindenki hibázik, de elvileg ebből tanulunk, már pedig egy vállrándítás, és a “hülye a feladat” beszólás nem ezt jelzi. Magam is közszférában vagyok, dolgoztam versenyszférában is, sosem különböztettem meg gondolkodásban, cselekedetben. Sokat segítene nekem, ha tudnál módszert, eszközt ajánlani aminek a segítségével elkötelezett kollégát találhatnék, leginkább olyat, akinek, fontos, hogy amit csinál azt jól csinálja és motiválja az elvégzett feladat. A hozzánk jelentkezők főmotivációja a “közel van”, a “nem kell megszakadni a munkában” és hiába mondom el az interjún, hogy de vannak időszakok, amikor igen, ha bekövetkezik zokon veszik… Szerencsére lehetőségem van olyan bért adni, ami közelít a versenyszféra béreihez, így még csak nem is a minimum közelében tengődnek a munkatársaim.

    • Kelkó Tamás 2017. november 5. 19:55

      Kedves Rita!

      1. Az, hogyan keltsük fel a megfelelő motiváltságú pályázók érdeklődését, egy komplett tanfolyamnyi anyag. Több, az átlag számára “jelentéktelen” apróságra kell odafigyelni már az álláshirdetésben. Van erről online tanfolyam itt: https://www.kelko.hu/hogyan-epits-profi-csapatot/ Nincs benne minden, amit erről a témáról tudni érdemes, de ahhoz elég, hogy elindulj, és az ára pedig jelképes.

      2. A megfelelő motiváltságú pályázók felismerése szintén egy komplett tanfolyam, de az előző pontban ajánlott tanfolyamban elég sok van erről is.

      Üdv, Tamás

  • Imre 2018. július 7. 19:26

    Szép napot,
    Pontosan mit értünk, kiket értjük “szarkeverő” alatt? Hohgyan lehet őket kezelni?
    Üdv. Imre

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

    Send this to a friend