Munkatársak motiválása

A multicégeknél ha nem megfelelően megy az üzlet, akkor főleg a marketingen és a munkatársak képzésén kezdenek spórolni. Biztos, hogy ez a megfelelő megoldás?

A marketing védelmére hadd ne keljek, az más reszortja. A képzésnél maradva, vajon melyik cégnek van szüksége buta, a munkaköréhez, szakmájához kevéssé értő, rengeteget hibázó, demotivált és siralmas teljesítményt nyújtó munkatársakra?

Most biztosan azt gondolja, hogy Önnek biztosan nem! Ez rendben is van, hiszen ki az az őrült mazochista, aki ilyen beosztottakra vágyik?

Más kérdés, hogy Ön mi mindent hajlandó megtenni azért, hogy munkatársai ne ilyenek legyenek?

Például mennyi energiát fordít a munkatársai képzésére?

És itt nem a külsős tréningekre költött százezrekre, milliókra gondolok, hanem hogy Ön személy szerint mennyit foglalkozik közvetlen beosztottai képzésével?

Nemcsak az interneten, hanem a gazdasági szakkönyvekben is rengeteget lehet olvasni a munkatársak motiválásának módszereiről. Sőt rengeteg divatos tréningen oktatják, mégis tapasztalataim szerint ezzel van a legtöbb gondja a vezetőknek. Szenved is emiatt közülük nem kevés, hiszen munkájuk teljesítményére ez az egyik legjobban kiható tényező.

A munkatársak motiválásában rengeteg divatos irányzat és még több téveszme létezik, azonban véleményem szerint a téma túl van bonyolítva…

Nagy kérdés, hogy mennyit érdemes várni mire kiderül, hogy egy munkatárs teljesítőképesség válik-e vagy sem. A vélemények teljesen megoszlanak, van aki szerint 1 hónapot, van aki szerint 1 évet.

A tapasztalataim szerint, ha valaki az első 3 hónapban nem képes valami reménykeltőt felmutatni, az utána sem fog megtáltosodni. A később kiemelkedő teljesítményű munkatársak már az első hónapban megvillantják képességeiket, és később sem okoztak csalódást.

A hangsúlyt a reménykeltőre tettem, mert sok munkakörben érthető okokból nem fognak az első 3 hónapban látványos eredmények születni, de reménykeltő részeredmények igen. Ha viszont azok sincsenek, akkor mi fog változni 6 hónap alatt?

Nagyon sok cégvezető keres meg azzal, hogy ajánljak neki valami egyszerű és azonnal működő motiválási trükköt, technikát demotivált beosztottai életre keltésére. Valami olyasmire vágynak, mint a képen látható távirányító, amelyen csak megnyomnak egy gombot és a hölgy azonnal végrehajtja az utasítást (pl. mos, főz, takarít, stb.).

(Közben elnézést kérek hölgy olvasóimtól, de a mellékelt képnél egyszerűen nincs jobb a mondanivalóm szemléltetésére.)

Egy munkahelyi verzióban ha a „lelkes” gombot nyomják meg, akkor a munkatárs onnantól lelkes lesz, ha a „kuss” gombot nyomják meg, akkor pedig hirtelen befogja a száját, ha a „túlóra” gombot, akkor szó nélkül túlórázik, ha az „értekezlet” gombot, akkor teljes figyelemmel és aktivitással üli végig a szokásos 6 órás értekezletet.

 De szép világ is ez, milyen könnyű dolga lenne ebben egy vezetőnek, csak sajnos álomvilág!

Minden cégvezető rendkívüli képességű, kiemelkedő teljesítményt nyújtó és hihetetlenül motivált munkatársakat szeretne, de ritkán tudnak felvenni ilyen embert. Dacára a jó álláshirdetésnek, a profi kiválasztási módszereknek, valamiért mégsem jön össze.

Pontosabban arról van szó, hogy ha rá is talál álmai munkatársára, ő mégsem jön az Ön cégébe, az Ön csapatába dolgozni! És itt most nem arról az esetről akarok beszélni, amikor nem tudja őt megfizetni, hanem amikor minden klappol, a pályázó mégis inkább egy másik céget választ.

Van egy ügyfelem, aki már több, mint 15 éve vezeti vállalkozását és nagyon nehezen talál munkatársakat. Pedig cége anyagilag stabil, a forgalmazott termékek világszínvonalúak, ő maga emberileg maximálisan korrekt, minden munkatársa 100%-ig be van jelentve, a munkatempó inkább kényelmes, mint hajtós, a hangulat olyan, mint egy jobb családban, mégis lasszóval kell fognia az embereket.

Egy másik ex-ügyfelem egy vidéki városban vezeti cégét, és az ő példáján keresztül világossá válik a probléma gyökere.

Nagyon sok vezető vágyik arra, hogy motivált beosztottai legyenek, de csak nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy igazán motivált csapatuk van.

A munkatársak motiválása már a kiválasztásuknál kezdődik, azaz már eleve motivált beosztottakat vegyen fel, ne pedig zombikat. Az emberek 20%-át nem lehet motiválni vagy talán csak egy pisztolycsővel a fejéhez nyomva, de az ugye nem legális.

Van olyan szakember, aki elintézi annyival, hogy hát vegyen fel motivált munkatársakat és többet nem is lesz gondja vele. Ez teljesen igaz lenne, ha nem jönne közbe valami:

,,Figyelemre méltó az is, hogy a Harvard Business School kutatás szerint a dolgozók 85 százaléka munkába állása után 4-6 hónappal elveszti motivációját.” írják a www.mfor.hu portálon.

Döbbenetes szám és sajnos csak igazolni tudom a gyakorlati tapasztalataim alapján. Sok cégben még a leglelkesebb új munkatársból is ellenséges lázadót vagy, ahogy sokan hívják ,,fizetett ellenséget” képesek csinálni a próbaidő 3 hónapja alatt.

De ki a felelős ezért?

A kormány?

Az APEH?

A szomszéd macskája?

Manapság egyre többet cikkeznek a ,,munkahelyi pszichoterror” nevű jelenségről, amelyre hivatkozva egyre több ,,munkahelyi masszást”, ,,stresszkezelő” tréninget, ,,relaxációs technikát” adnak el, vagyis egyesek ebből is üzletet csinálnak. De mi van pontosan emögött és mi lehet a valóban működő megoldás?

Sőt, úgy látszik a „hatóság” is részt kér a pszichoterror bizniszből:

„Január óta a munkaügyi ellenőrök azt is vizsgálhatják, a munkaadó nem alkalmaz-e pszichoterrort a dolgozói ellen. A szakszervezetek szerint nagyon sok magyar munkahely súlyos stresszforrás, ennek kiváltója többek között a teljesítménykényszer, a túlmunka, a pihenőidő és a szabadság megnyirbálása, a munkabér nem időben történő kifizetése vagy az, hogy a beteg ember nem mer elmenni táppénzre.

Vezetőnek lenni nehéz dolog, mert az összes beosztottja minden lépését figyeli. Már nem teheti meg következmények nélkül mindazt, amit korábban ugyanúgy, mint amikor gyermekből egyszer csak felnőtté vált.

Akárhány tréningen, felmérésen megkérdezem a munkatársakat, előbb-utóbb előjön a probléma, hogy nem tudnak felnézni a főnökükre vagy nem tudják őt emberileg elfogadni. Ha nem tudják őt elfogadni, akkor előbb-utóbb az utasításait sem fogják komolyan venni és végrehajtani, továbbá amit csak lehet megpróbálnak elszabotálni.

Az ilyen vezető élete rendkívül fáradságossá válik, mert sokkal gyakrabban kell ellenőriznie és noszogatnia az embereit. Persze fenyegetésekkel, kirúgásokkal, büntetések osztogatásával rá lehet venni őket valamennyi munkára, de az így elért teljesítmény meg sem közelíti egy motivált csapatét.