Munkatársak motiválása

Valaki azt mondta nekem, hogy már eleve motivált embereket kell felvenni, és oda kell figyelni, hogy utána ne rontsuk el őket. Ez így rendben is van, viszont sokaknak már az első résszel komoly gondjaik vannak, azaz hogyan találjanak igazán motivált embereket? 

Szerintem a kérdés inkább az, hogy az igazán motivált pályázók ugyan miért éppen a te cégedhez jelentkezzenek? Korábbi blogomban már írtam róla, hogy óriási tévedés azt hinned, hogy ha felteszel egy álláshirdetést pl. a Profession.hu-ra, akkor minden olyan pályázó jelentkezni fog, akire illik a leírás!

Nem, bizony nem jelentkezik mindenki, sőt, van, hogy a potenciális 500-ból csak 20-30, és azok is a gyengébb eresztés. Mégis min múlik akkor, hogy az álláshirdetésedre jelentkeznek-e az igazán motivált és teljesítőképes pályázók?

Abban a legtöbb vezető egyetért, hogy egy motivált és egy nem motivált munkatársa teljesítménye között legalább duplája a különbség, ezért nem vitás, hogy ezen a cége, csapata sorsa múlhat. Ha ennyire fontos ez a téma, akkor vajon miért van óriási nehézsége ezzel a legtöbb vezetőnek?

Mai blogbejegyzésemben arra keresem a választ, hogy a vezetők többsége miért nem veszi észre a legnyilvánvalóbb akadályát munkatársai motiválásának, azt amelyiken ráadásul a legkönnyebb változtatni. Igen, megint rólad van szó kedves vezető társam, de nem mindegy hol kezdjük az önvizsgálatot…

Egyik fő tevékenységem cégek, csapatok átvilágítása, amely során egyre gyakrabban találkozom ismerős, visszatérő dolgokkal, helyzetekkel. A megbízók ilyenkor elsősorban arra kíváncsiak, hogy melyik munkatársukban mi rejtőzik még és mivel lehetne őket motiválni?

Nyáron éppen Erdélyben volt ilyen megbízatásom és rendkívül kíváncsi voltam, hogy az ottani emberek miben mások, mivel eléggé sokféle véleményt hallottam már a „székely mentalitásról”. A cégvezető annyit azért előre bocsátott, hogy 15 év alatt rá kellett jönnie, pénzzel nem tudja őket motiválni, ezért a legfőbb feladatom kideríteni, hogy mivel tudna rájuk igazán hatni…

Manapság rendkívül divatos téma a munkatársak motiválásáról beszélni, ráadásul módszerek, tréningek, könyvek özöne áll rendelkezésre, mégis azt látom, hogy a legtöbb vezető számára ez a legkeményebb dió. Nekem ez azt mutatja, hogy valami lényeges dolgot nem mondanak el a motivációs trénerek és szakemberek ahhoz, hogy a vezetők többsége ezt jól tudja csinálni.

Ezek közül a legfontosabb, hogy vannak alapfeltételei annak, hogy bárkit is motiválni tudjál a környezetedben. Igen, itt nemcsak a munkatársaidra gondolok, hanem akár a kollégáidra, családtagjaidra, barátaidra, elvileg bárkire. E nélkül a dolog nélkül ugyanis esélyed sincs bárkit is motiválni!

"A magyar munkavállalók kétharmada ugyan nem tervezi a váltást, mégsem minden területen elégedettek a jelenlegi munkahelyükkel – mutatott rá a KutatóCentrum és a MASMI Hungary Piackutató Intézet közös felmérése. A legtöbb kritika a béreket és a szakmai fejlődési lehetőségeket éri…" olvasható a mfor.hu cikkében.

Sokan pont emiatt azt mondják, hogy az ajánlott bért bele kellene írni az álláshirdetésekbe, amivel én nem értek egyet, azt viszont komoly hibának tartom, hogy a legtöbben, különösen olyan munkaköröknél, ahol van bőven szakmai kihívás, fejlődési lehetőség, ezt a hirdetők semmilyen szinten nem említik meg.

Pedig az átlag feletti teljesítményt nyújtani képes pályázóknak pont ez kelti fel az érdeklődését…

Vészesen közeleg a Karácsony (már csak 7-et kell aludni) és az év vége. Ilyenkor sok munkaadó elgondolkodik, hogy mivel jutalmazza a dolgozóit, sőt jutalmazza-e egyáltalán? Különösen, ha az egész év a túlélésről szólt, és nem a sikerekről, és különösen, ha súlyosan veszteséges a cég.

Lehet, hogy kevesek értenek majd velem egyet, de én azt mondom, hogy ha máskor nem, akkor legalább év végén érdemes megjutalmazni és motiválni a munkatársakat. Ha jó évet zártak, akkor azért, ha rossz évet zártak, akkor meg azért…