Amikor egy vezetőnek van 5 beosztottja, akkor az első amatőr hiba, amit elkövethet – de még mennyire amatőr -, hogy mindegyik munkatársát ugyanúgy próbálja motiválni, munkára serkenteni! Arról már nem is beszélve, amikor mindezt ráadásul kizárólag pénzzel gondolja, majd végül mennyire meglepődik, hogy: nem működik.

De alapvetően két súlyos feltételezés van egy ilyen vezetőnek a fejében, amelyek a legfőbb akadályai annak, hogy valaha is motivált, szorgalmas munkatársai legyenek:

1. Alapvetően magából indul ki, és úgy gondolja, hogy ami őt motiválná, az tuti másokat is fog!

2. Eleve nem is feltételezi, hogy 5 embert 5 különféle dolog motivál!

Mai blogomban ez utóbbiról szeretnék egy kicsit bővebben írni, de előtte had osszak meg egy aranyos kis történetetet, amely rendkívül jól bemutatja a motiválás lényegét…

A humánerőforrás menedzsmenten belül talán a legnépszerűbb téma a munkatársak motiválása. Óriási szakirodalma van, sok-sok tréning és főleg külföldi menedzsment guru foglalkozik vele, azonban a mai napig mégis ezzel van a vezetőknek a legtöbb problémája! Vajon mi lehet az oka?

Ennek megértéséhez előjött belőlem a racionális mérnöki énem, és egyszerűen okoskodtam, vagyis lennie kell itt egy jelentős téveszmének a motiválással kapcsolatban, amivel nem foglalkozik egyik szerző sem. Ha ugyanis foglalkozna vele, netán tanítaná, akkor sokkal kevesebb cégnél lenne probléma a munkatársaik motiváltsága. Mi lehet ez a téveszme, mi az amit ennyien nem vesznek észre, vagy csak nem tulajdonítanak neki jelentőséget?

Gyakran kapok kérdéseket munkatársak motiválása témában, amelyeknek azonban van egy határozott irányvonala. A legtöbb vezető úgy gondolja, hogy munkatársait motiválása az valami hivatalos dolog, amire fel kell készülni, amihez továbbá különleges képességek kellenek.

Év végi köszöntő beszéd

Igaz, hogy a sok-sok tréning, szakkönyv és jótanács özönében könnyű azt hinni, hogy ez valami rendkívül fennkölt dolog, de ha így lenne, akkor teológia szakot kellene végeznie minden vezetőnek az egyetemen.

Egy biztos a munkatársak motiválása témakörére is, hogy a való élet gyakorlat sokkal egyszerűbb, mint az akadémikus elmélet! És itt most nagyon a való életről beszélek és nagyon az alapokról. Jó példa rá az a cégvezető, aki a minap kérdezte meg tőlem, hogy a karácsonyi rendezvényükön, ami csak egy vacsora egy étteremben, milyen beszédet, pohárköszöntőt mondjon a munkatársainak?

Örök dilemma minden vezető számára, hogyan motiválja munkatársait? Jutalmazza-e vagy inkább büntesse őket vagy a kettő elegyét alkalmazza? Van, aki kizárólag a jutalmazásra, míg van, aki a büntetésre és keményen a példa statuálására esküszik. Vajon kinek van igaza? Mai blogomban e témát igyekszem körüljárni.

A témát azonban egy érdekes történettel kezdem, amely talán meg is válaszolja a dilemmát. Ebben egy komoly, sok milliárdos forgalmú kereskedő cégről van szó, amelynek kb. akkora központi áruháza volt, mint egy jól megtermett Metro. Amikor először ott jártam, már akkor feltűnt, mintha egy jégverembe lépnék be, szinte kirázott a hideg attól a kripta hangulattól, ami ott fogadott.

Sokáig nem találtam rá magyarázatot – mert rossz helyen kerestem -, amikor azonban egy érdekes jelenetre lettem figyelmes…

Az utóbbi időben egyre több politikus botrány történik, nemcsak külföldön, hanem most éppen idehaza is. Ha azonban leválasztjuk a Schmitt és Clinton ügyekről a politikai indítékokat és felhangokat, akkor tisztán láthatóvá válik egy ősi igazság, ami alól egyetlen vezető sem bújhat ki, pedig sokan gondolják, hiszik közülük, hogy e természeti törvény felett állnak.

Ezen emberi természeti törvény megsértésének pedig súlyos az ára van, az illető vezető ugyanis teljesen elveszíti mindennemű képességét, hogy motivált beosztottai, követői legyenek, ami a politikában a bukásával szokott végződni. A folyamat azonban korábban kezdődik, ahogy Schmitt Pál is gyakori szereplője volt már államfői megválasztásától kezdve a Facebook-on és iwiw-en terjedő durva vicceknek.

Érdekes, hogy különösen a politikusok valamiért nem értik, érzik ennek jelentőségét, vagy talán nem vesznek róla tudomást, pedig a népszerűségüket alapvetően határozza meg. Nem, nem a becsületről akarok itt szónokolni, és nem is más erkölcsi dolgokról, hanem olyasmiről, aminek a birtokában csak nagyon kevés vezető van.

Hogy mi ez a rejtélyes, de mégis nyilvánvaló dolog?